Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-06 / 56. szám, kedd

Jó napot, Laco Novomeský... Egy figyelemreméltó könyvről- UU FILMEK­!■■■■■■■■ Hl ■■ Hl WM H ■■ ■■ ■■ ■■ ■ Vássza (szovjet) A könyvekkel való találkozása­imnak saját történetük van. Olyan történetek ezek, amelyet ketten írunk: a könyv és én. Meghitt talál­kozásaink hangulatát mindig újra élem, ha ismét kezembe veszek egy rég olvasott könyvet. Legfrissebb olvasmányom tár­gya nemcsak abban különbözik az előbbiektől, hogy nem anyanyel­vemen íródott, hanem abban is, hogy most a könyv szólított meg engem. Igen, megszólított! Könyv­újdonságokkal ismerkedtem, amikor a régi ismerősök bizalmas hangula­tában rám köszöntött egy könyv: Jó napot, ember... (Štefan Drug: Dobrý deň človek... Slovenský spisovateľ 1983). Ismerősnek tűnt a köszönés, úgy éreztem, nekem is szól; meg­vettem a könyvet. A hatodfélszáz oldalt pár nap alatt elolvastam. A szerző - a két háború közötti szlovák irodalom jeles ismerője - a könyv címe alatt közelebbről is feltünteti tartalmát:,,Életrajzi beszél­getés Laco Novomeský ifjúságáról. “ Valóban egy „beszélgetésnek“ va­gyunk részesei - Ecce homo: La­dislav Novomeský! - szellemében, A könyv tartalmával és stílusával új színt hoz az egyre gazdagodó No- vomeský-irodalomhoz. Az ismert axióma: a dal fontos, nem az éne­kes, Laco Novomeský esetében is korrigálásra szorul: a dal és az éne­kes egyaránt fontos! így lesz csak teljes a költőről, újságíróról és politi­kusról alkotott kép, amikor írásai, munkája mellett megismerjük magát az embert, akinek már az élete is példázat lehet: a forradalmi átalaku­lást vállaló értelmiségi fejlődésé­nek a krónikája. Ez a gazdag életmű nemcsak azért érdemli ki a csehszlovákiai magyar olvasóközönség figyelmét, mert közös forradalmi hagyománya­ink szellemében fogantatott, hanem azért is, mert sok mozzanatában most is aktuális és jövőbe mutató. Laco Novomeský ifjúsága a két háború közötti időszakban a kom­munista mozgalomhoz eljutó és azt vállaló közép-európai értelmiségi fejlődésének a legszebb példázata. Élete, költészete a közép-európai kontextusban fogalmazódik, hozzá­adva azt a többletet, amit ó hozott: nyelvében szlovák, tartalmában for­radalmi és színvonalában európai. Štefan Drug sorra veszi Novo­meský ifjúságának legfőbb állomá­sait; a születéstől -1904-egészen 1939-ig, a polgári Csehszlovák Köz­társaság összeomlásáig. Ennek a tartalmas életnek legfőbb állomá­sai: Budapest, Senica, Modra, Brati­slava, Ostrava és Prága. Ezekhez jönnek a legfontosabb külföldi utak: Moszkva, Párizs, Madrid. Szülővárosa: Budapest. 15 éves koráig él itt. A város döntő szerepet játszik szociális látásának kialakulá­sában és forradalmi szemléletének megalapozásában. A Magyar Ta­nácsköztársaság alatt még csak azt érzi, mintha másképpen lélegezne a város. ,,Még nem tudatosítja, hogy éppen ez, az ilyen Budapest egész életére megjelöli, döntően formálja a világról alkotott képét és minden tekintetben meghatározza a sorsát." A nemzeti öntudatosodás fontos állomásai: Senica, Modra és Brati­slava. Tanító lesz, majd új­ságíró és költő. Laco Novomeský élete a polgári Csehszlovákiában összekapcsoló­dott a kommunista és a bal­oldali sajtó történelmével. 1925-tól tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Életén keresztül betekin­tést nyerünk abba a küzdelembe, amit a CSKP és annak vezetői tettek a tömegek tájékoztatása és a mun­kásmozgalom egységének megte­remtése érdekében. Tizenöt eszten­deig a kommunista párt által kiadott vagy támogatott lapok munkatársa. Kommunista újságíró. Ennek az idő­szaknak legfontosabb állomásai: Ostrava és Prága. Laco Novomeský meggyőződés­ből vállalja a megbízatásokat; ha kell főszerkesztő, ha kell szervező, agi­tátor. Mindig ott van a kommunista mozgalom élvonalában. „Jutalma“ az állandó perzekúció, aztán kisebb- nagyobb börtönbüntetések. A kommunista sajtó héroszi küz­delmeinek plasztikus felmutatása Laco Novomeský életén keresztül - ez talán Štefan Drug könyvének legnagyobb érdeme. Az egész könyvön végigvonul a DAV körül csoportosuló progresz- szív szlovák értelmiségiek mozgal­mának, s közöttük Laco Novomeský szerepének a bemutatása. A nem­zeti és szociális problémákra egy­aránt érzékenyen reagáló davisták fellépése méltán talált visszhangra nemcsak itthon, hanem külföldön is. Saját nemzetük gazdasági és kultu­rális felemelkedését egybekapcsol­ták a nemzetiségi kisebbségek joga­iért és felemelkedéséért folytatott harccal. így találkozott mozgalmuk­kal a csehszlovákiai magyar prog­resszív értelmiség számos képvise­lője, közöttük Fábry Zoltán, Balogh Edgár és mások. Novomeský, dementis, Poničan is többször rámutat a burzsoá állam- és nemzetfogalom hamisságára és baráti jobbot nyújt a szociális és nemzetiségi elnyomástól sokszoro­san sújtott kisebbségek felé. Novo­meský 1935-ben a szlovák kommu­nisták véleményét tükrözve így it: ,,Nos, minden körülmények között védelmezni fogjuk a szlovákiai ma­gyarok jogait, kulturális jogait is; a nacionalizmus nagyravágyás és arcátlanság által zaklatott magya­rok bennünk, védelmezőkre ta­lálnak, " Ennek az állandó együttműkö­désnek és odafigyelésnek olyan em­lékezetes állomásai vannak, mint a kosúti csendórsortűz után kibonta­kozó tiltakozó mozgalom megszer­vezése, a kárpátaljai nyomor feltárá­sa a haladó sajtóban, vagy éppen a kassai (Košice) békemanifesztáció megszervezése a köztársaság vé­delmére. Csak sajnálni lehet, hogy haladó hagyományaink legszebb példája: a DAV és Az Út együttmű­ködése nem kapott helyet ebben a munkában. Pedig Novomeský és Clementis volt az, aki Az Út első számában a DAV testvériapjaként üdvözlik azt; ő fordítja le Balogh Edgár cikkét a DAV számára. A szellemi azonosság mellett ezt az együttműködést igazolja egy másik tény is. Mindkét lapot évekig ugyan­abban a nyomdában nyomják: a prešovi Pallasban. (Ennél a nyom­dánál jelenik meg Fábry Zoltán első két kötete: Korparancs - 1934, Fegyver s vitéz ellen - 1937). Štefan Drug „beszélgetésének" legnagyobb érdeme Laco Novo­meský belső világának a bemutatá­sa. Ennek fontos eleme a költő és kommunista újságíró belső fejlődé­sének felvázolása. T ényekkel bizo­nyítja, hogy a kettő jól megfért egy­más mellett; a mozgalmi kötöttség sohasem gátolta a költőt, sem a köl­tő a politikus, elkötelezett újságírót. Wolkerrel együtt vallotta: „Nem elég a forradalomról írni, hanem forradal­mian kell írni.“ Ennek szellemében elődökként és kortársakként jól megférnek egymás mellett: Janko Kráľ, Petőfi, Apollinaire, Jeszenyin, József Attila, Nezval, Blok, Maja­kovszkij, Ehrenburg és mások. Štefan Drug könyvével bizonyítja, hogy jó ismerője Novomeský életé­nek és költészetének. „Beszélgeté­se“ a költővel autentikusan hat, kü­lönösen azzá teszi nyelvezete. A szlovák köznyelv és népnyelv pa­rádés szófordulatai, expresszív sza­vai teszik hitelessé a költő és forra­dalmár drámai fordulatokban gaz­dag életútját. így lesz teljes annak a Laco Novomeskýnek az ifjúsága, aki egyik pillanatban a „fantázia tűzijátékával“ - Štefan Drug megha­tározása - kápráztatja el kortársait, máskor pedig a mozgalmi konspirá­ció szigorú fegyelmével. Minden tet­te, minden írása mögött ott a biztos fedezet: az ember, a kommunista, aki jól látja, hogy az emberiség egyik háborúból a másikba halad, mégis mindent megtesz a világért - Rad­nóti szavával - „hogy más le­gyen“. MÁTÉ LÁSZLÓ. Makszim Gorkij megrendítő, ám korántsem a legjobb munkái kö­zött számon tartott drámája, a gyakran játszott Vássza Zselez- nova alapján készült ez a szovjet film. Rendezője, Gleb Panfilov nem a járt utat követte, vagyis nem kezelte hűségesen az irodal­mi alapanyagot. Panfilov filmje más felfogásban készült, mint az eredeti mű, árnyaltabb és korsze­rűbb képet fest az első világhábo­rú előtti Oroszország bonyolult vi­szonyairól. Vássza, a film hősnője nem embertelen, féktelen ragadozó, hanem jó üzleti érzékkel megál­dott, energikus és racionális lény, akinek az életében csak két dolog fontos: a család és az üzlet. Panfi­lov Vásszája középkorú, épp csak embertelen cselekedetektől sem riad vissza, hogy a forrongó, s ugyanakkor mérhetetlen nyo­morral küzdő országban virágoz- tassa üzleti vállalkozásukat. Gorkij Vásszája vérbeli kapitalista, osz­tályának minden rossz tulajdonsá­gával. Ezzel szemben Panfilov Vásszája értékes emberi erénye­ket is fel tud mutatni. Inna Csurikova, a ragyogó te­hetségű színésznő szilárdságból és gyöngédségből, tudatosságból és kételyekből, keménységből és reményvesztésekből építi fel sze­repét. Az ó Vásszája tudja, de legalább is sejti, hogy azok a tár­sadalmi feszültségek, amelyekről a körülöttük zajló élet naponta tu­dósít, egyszer robbanni fognak. S azt is, hogy a vele kemény SMETANA NYOMÁBAN PRÁGÁBAN P rága másodszor vizsgázik Bedrich Smetaná- ból. Az első felkészülés ugyanis nem sikerült túl ragyogóan. A jelek szerint: a kiváló cseh zene­szerző születésének százhatvanadik évfordulója kicsit váratlanul érte a fővárost. Mert hol szegődhet a zeneszerző nyomába a hazai vagy külföldi turista, aki útikalauzzal a kezében járja Prága patinás tereit, ősi múltba vezető utcáit, aki ugyanúgy szereti Smetana szimfonikus költeményeit, mint Chopin mazurkáit vagy Liszt rapszódiáit. Ott, ahol az Óváros téren egykor Smetar.a zene­iskolája állt, a gótikus árkádok alaí. ma dzsesszklub működik, s egyetlen tábla jelzi csupán, hogy itt ebben a házban... a másik csalódás akkor éri a Smetana-rajongót, amikor a Moldva partján zárva találja a Smetana múzeumot. Nem láthat hát semmi dokumentumot a zeneszerző életéből. Operáinak, szimfóniáinak eredeti kottáitól, leveleitől, naplóitól, családi ereklyéitől zárt ajtók tartják távol az érdeklő­dőket, zenetanulmányainak korszakát, kapcsolatát a svéd zenei élettel, izgalmas életútját csak otthon vagy a könyvtárban kísérhetjük figyelemmel. A prá­gai múzeumba majd csak néhány héttel később, a tatarozás után válthatunk jegyet. A Prágai Tavaszra azonban már most megren­delheti a belépőt a Smetana-rajongó. Vilém Pospí- šilt, a nemzetközi zenei fesztivál főtitká­rát a koncertirodában kerestem fel, hogy megtudjam, milyen Smetana-múvek szerepelnek majd a május tizenkettedikétől június negyedikéig tartó európai hírű zenei rendezvény műsorán.-Mint minden évben, idén is a Hazám című hatrészes szimfonikus költeménnyel kezdődik a Prágai Tavasz. Az 1874-79 között született müvet, amelyben cseh szülőföldje múltját és természeti szépségeit mutatja be a szerző, a jugoszláviai Lovro Matacsics vezényletével - a Kultúrpalota Kongresszusi termében - a cseh filharmónia szólal­tatja meg. A Dvoŕák teremben zenekari műveit adják elő, a Nemzetiben hat operája. Brandenburgi­ak Csehországban, Az eladott menyasszony, Dali- bor, Libuše, ördögfal, A titok), a Smetanában pedig kettő (Két özvegy, A csók) kerül bemutatásra.- Elégedett a programkínálattal?- Nézze: a nyolcvannégyes év a cseh zene éve. tehát a Prágai Tavasz vége nem jelenti majd azt, hogy egy időre elbúcsúzunk Smetanától. Minden jelehtós darabja, összes operája műsoron marad a főváros hangversenytermeiben és színházaiban. Nincs ebben semmi különös, hiszen Smetana nem­csak a romantikus cseh zeneművészet legkiemelke­dőbb egyénisége, hanem a modern cseh zene meg­alapítója is, kinek minden alkotása nagy népszerű­ségnek örvend a zenerajongók táborában. Kevés zeneszerzőnek sikerült az, ami Smetanának. Min­den zenekari és zongoraművében, operájában, dalá­ban, kórusmüvében a kellő húrt pendítette meg. Alkotásainak nagy része akkor született, amikor a zeneszerző hallása már teljesen leromlott, művei mégis hibátlanok. Képzelje csak el, micsoda sors­csapás lehetett számára, hogy ott ült a Nemzeti nézőterén, az ó művét játszották kirobbanó sikerrel és semmit sem hallott belőle. Zsenialitását jelzi az a tény is, hogy a világ nagy operaszerzói között ő az egyedüli, aki egész életművével jelen van a színhá­zakban. SZABÓ G. LÁSZLÓ A tavalyi moszkvai filmfesztivál nagydijas alkotásának, a Vásszának főszerepét Inna Csurikova (a képen balra) játssza hervadásnak indult nő, akinek- ha a történelem meg nem fordul- nagy szerep jutott volna az oroszországi kapitalizmus kibon­takoztatásában. Okos, a lehetősé­geket ismerő, az akadályokat min­den áron legyőző, semmitől vissza nem riadó nagyasszony, aki hűvös fölénnyel tervezi meg másokat összeroppantó lépéseit. Ám nem csupán rettenthetetlen, kegyetlen, hanem érzékeny, kedves asszony is, aki tud a kor követelményei szerint élni. Gleb Panfilov az orosz kapita­listák e markáns képviselőjéről tó­nusgazdag jellemrajzot ad; Vász- sza- felfogása eltér Gorkij értel­mezésétől, hiszen a főhős eredeti­leg olyan öregasszony, aki minden eszközt felhasznál annak érdeké­ben, hogy széthullóban levő csa­ládját s a vagyont együtt-tartsa. Az vitában álló menyének, Rachel nek és svájci emigrációban élő forra­dalmár barátainak szerepük lesz az ország történetében. S talán azt is érzi, hogy minden erőfeszí­tése meddő igyekezet, családja s osztálya bomlásnak indult. A rendező mozgalmas hátteret varázsol a nagyasszony köré; gazdag jelenetekkel, pompás díszletek között, korhű jelmezek­kel, a nagy huszadik századi csa­ládregények stílusában forgatta a Vásszát. Elbeszélése helyen­ként kissé részletező, sót teatrá- lis, a látvány mégsem untató. A mű igazi intellektuáli élmény, méltó a nemzetközi filmes közvé­lemény előtt „jól jegyzett“ mű­vészhez, s korábbi alkotásaihoz, A tűzön nincs átkelés, a Kezdet, a Szót kérek, a Téma címűekhez. Adrien története (francia) Századunk első évtizedeiben, Franciaország délnyugati részén, Périgord zord vidékén játszódik e francia film története. Balladiszti- kus hangvételben beszéli el a fő­hős, Adrien származását, gyer­mekkorát és ifjú éveit. Adrién le­ányanya gyermekeként látta meg a napvilágot, mérhetetlen nyomor­ban született, s mint nem kívánt gyermek, a család és a falu meg­vetése közepette nőtt fel. Ennek a jobb sorsra érdemes fiatalem­bernek egész életén át éreznie kell számkivetettségét, kiközösi- tettségét, bárhol járjon is, szárma­zását nem tudja megtagadni. Lassan csordogál Jean-Pierre Denis rendező debütáns filmjének cselekménye. Maga a sztori nem is érdemel különösebb figyelmet, annál inkább a történetet keretbe foglaló népi kolorit, a falusi élet és szokások bemutatása. Ezek az epizódok oly hitelesek és életsze- rüek, hogy szinte etnográfiai érté­kű. A film civil szereplők közremű­ködésével készült, a Périgord kör­nyékén használatos tájnyelven Ez a sajátos ábrázolásmód az al­kotást a francia filmművészet pá­ratlan darabjává teszi.-ym­Serge Dominique - Adrien szerepében ÚJ SZÓ 4 1984. III. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents