Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-05 / 55. szám, hétfő
ÚJ szó 3 1984. III. 5. A Hurbanovói Gép- és Traktorállomás dolgozói az ütemtervvel összhangban végzik a traktorok, teherautók és más gépek generál- javítását. Ezenkívül alkatrészeket készítenek és újítanak fel mintegy 2,5 millió korona értékben. A képen: Szabó Dezső egy Zetor 5011- es típusú traktor üzemanyagszivaty- tyúját állítja be. (Miroslav Vojtek felvétele - ČSTK) A fogyasztók igénye szerint Közel száz fiatal kapcsolódott a termelőmunkába • Gondot okoznak a hiányzások • Miért van munkaerővándorlás? • Nagy feladatok előtt A dolgozó népet szolgálják Az elmúlt napokban és hetekben három pártalapszervezet kommunistái tartottak év eleji értékelő taggyűlést a tornaijai (Šafárikovo) ruhagyárban. A tanácskozások sorát még január utolsó napjaiban a gyár szaktanintézetének alapszervezete nyitotta meg, mely mindenekelőtt az ifjú munkásnemzedék képzésével, az oktatásban elért eredményekkel és gondokkal foglalkozott. Áz elhangzott beszámolóból és felszólalásokból egyaránt kicsendült, hogy a jövő szakmunkásai megfelelő eszmei és szakmai képzésben részesülnek, ami a tanulmányi eredményekben is megmutatkozik. Az 1982/83-as év első felében jelentősen javult a tanulók előmenetele, s magatartásbeli problémák is csak elvétve adódtak. Az elmúlt év decemberében a végzős harmadik osztály 103 tanulója közül 99- en tettek eredményes szakmunkásvizsgát. Négyen kiváló, tizenhármán nagyon jó eredménnyel fejezték be tanulmányaikat. A végzős tanulóknak jelentős érdemük volt abban, hogy a gyár az elmúlt évben hét termelési mutatója közül hatot teljesített. Ugyanis a szabó és a varró részlegen a lányok különösen az esztendő második felében már gyakran bekapcsolódtak a termelőmunkába. Az alsóbb osztályok iskolán kívüli tevékenysége is dicséretes, hiszen több környékbeli mezőgazdasági üzemet kisegítettek a nyári csúcsmunkák idején. A 4-es pártalapszervezet értékelő gyűlésén már érthetően a termelési problémák kerültek előtérbe. Nem is alaptalanul, hiszen évközben komoly termeléskiesést okoztak a hiányzások, s a tervteljesítés végül csak rendkívüli erőfeszítések árán sikerült. Az egyenetlen tervteljesítés egyébként évek óta visszatérő gondja az üzemnek. ígéretes első félév után az elmúlt esztendőben is a nyári hónapok okozták a legnagyobb fejtörést a gyár párt és gazdasági vezetőinek. Ebben az időszakban nem volt ritkaság, hogy 80-100 munkaerő, azaz a fizikai munkáslétszám egytizede is hiányzott a gépek mellől. Hasonló helyzet alakult ki a téli-tavaszi járványos megbetegedések idején is. A tetemes termelési kiesést aztán az év utolsó két hónapjában sikerült pótolni. A november hónapi munkateljesítmény értéke meghaladta a 19 millió koronát, amire még soha nem volt példa a gyár fennállása óta. A feladatteljesítéshez nagyban hozzájárultak a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére tett vállalások, melyek lényegében 750 egyén és 15 közösség munkáját érintették. A második számú számú pártalapszervezet kommunistái is elemezték az augusztus és szeptember hónap folyamán keletkezett egymillió 460 ezer koronás termeléskiesés okait, s szó esett azokról is, akik nem hiányoztak ugyan a gépek mellől, napi teljesítményük azonban nem érte el a kívánt szintet. Sajnos, ilyenek még szép számmal akadnak, mint ahogyan olyan varrónőkből sem volt hiány szerencsére, akik normájukat 130-170 százalékra is teljesíteni tudták. Ugyancsak pozitívan kell értékelni, hogy a gyár egyes munkahelyein egymillió 641 ezer koronával csökkenteni tudták a termelési költségeket. Az energiamegtakarításon kívül jelentős volt az alapanyag-megtakarítás is. Napirendre került természetesen a minőség kérdése is. Az elhangzottakból azonban egyértelműen kiderült, hogy a selejtes termelés ma már senki számára sem kifizetődő. A vállalat vezetése komoly szankciókat léptetett életbe, ami érthető is, hiszen a termékek több mint 40 százaléka exportra kerül, s már a legkisebb reklamáció is komoly erkölcsi kárt okozna konfekcióiparunknak. A felszólalók közül többen is hangsúlyozták az egyéni és kollektív felelősség szükségességét, s rámutattak a termelést gátló negatív jelenségekre is. Mindenekelőtt a hiányzások okoznak komoly gondot, ami persze főként női munkaerőket foglalkoztató üzemről lévén szó - talán természetes is. A gond csupán az, hogy a szakképesítéssel rendelkező lányok férjhezme- nés, gyermekszülés után nem térnek vissza az üzembe. Pótlásuk sokszor bizony, ahogyan elhangzott, az utcáról történik, s az újak betanítása nem megy zökkenők nélkül. A šafarikovói ruhagyár egyéb szempontból is különleges helyzetben van, hiszen ma már a munkásnők jelentős része - számsze- rint 164-en cigányszármazású, s többségük bizony nem rendelkezik megfelelő szakképesítéssel. A dolgozó nők anyagi megbecsülésével nincs különösebb gond, hiszen aki jól dolgozik, az sokat is keres, javítani kellene viszont a szociális ellátás színvonalán. Alighanem egyedülálló a hasonló A Nagykaposi (Veľké Kapušany) Egységes Földművesszövetkezet pártalapszervezetének év eleji taggyűlése két fiatalnak, Tomasko Gabriellának és Szinics- ka Darinának a tagjelöltek sorába való felvételével kezdődött. Aztán a közel hatezer hektáron gazdálkodó szövetkezet pártszervezetének elnöke, Böszörményi Gyula előterjesztette a pártbizottság beszámolóját. A beszámolóból és a vitafelszólalásokból egyértelműen kitűnt, hogy a társult szövetkezet gazdasági eredményei az utóbbi időben elmaradnak a várakozástól, illetve nincsenek arányban a tagság többségének igyekezetével és munkavégzésével. Tavaly például egyetlen termelési ágazat sem teljesítette feladatát. A növénytermesztés termelési értéke a tervezett 32 millió korona helyett csak 24 millió lett, az állat- tenyésztési feladatait 85,5 százalékra teljesítette a szövetkezet, s ugyanakkor a gépesítés költségei 1 millió koronával lépték túl a tervezett 12,3 milliót. Szegény embert az ág is húzza... Hogy a vártnál gyengébb ered- _ mények születtek ebben a szövetkezetben - s a környék további földművesszövetkezeteiben is - azért nem kis mértékben az nagyságú üzemek között a šafári- kovoiak helyzete: dolgozóik 103 közeli és távoli községből járnak be naponta munkahelyükre. A munkásszállás létesítésétől nagyon sokat várnak, építésére azonban csak a következő ötéves tervidőszakban kerülhet sor. Gondot okoz a helybenlakók (albérlők) helyzete, családalapítás után ugyanis üzemi, vagy szövetkezeti lakásra lenne szükségük, amit jelenleg nem tudnak biztosítani az üzem vezetői. A gondok felszámolásáig kétségtelenül nehéz belső és külső körülmények között kell helytállni az üzem munkáskollektívájának. Már az idei feladatok sem akármilyenek. a tavalyihoz képest 3,4 százalékos termelésnövekedést irányoz elő a terv, ami 202 és félmillió koronás termelésnek felel meg. Ennek egy jelentős része - 77 millió koronás értékű késztermék - exportra, főként a Szovjetunióba és Magyarországra kerül. A gyár kollektívája az elmúlt évekhez hasonlóan ez utóbbi feladatnak már december 15-ig eleget akar tenni. Az elmúlt évihez viszonyított közel tízmnillió koronás termelésnövekedést mindössze plusz kilenc fős munkáslétszámmal kell elérni. Érzékenyen kell reagálni az üzem dolgozóinak a divat diktálta változásokra is. A hagyományos öltönyök iránti kereslet idehaza és külföldön egyaránt megcsappant, a szabadidő- ruhákra viszont nem nehéz piacot találni. Az átállás, a termékváltás nem könnyű. Sokszor nem tűnik gazdaságosnak a kis szériákban való ruhagyártás sem. Ám a piac, a vásárló óhaja mindinkább meghatározó tényezője a kedvező értékesítésnek. Ezt ma már tudják a ruhagyár kommunistái is. HACSI ATTILA időjárás is okolható. Tavasszal ugyanis nem kerülhetett minden vetőmag idejében a földbe, mert víztócsák álltak a földeken, később pedig az aszály is sokat ártott a növényzetnek - talán sokkal többet, mint az ország más területein. Ugyanakkor az is igaz, hogy ilyen szempontból az utóbbi fél évtizedben nem a tavalyi év volt az egyetlen szélsőséges - hol az árvíz, vagy a talajvíz áztatta a földeket, hol pedig a rendkívüli szárazság sújtotta a vidéket. Helytelen lenne ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyni. Persze, a tagsági gyűlésnek az a megállapítása is sokatmondó, hogy: „Az időjárás csak részben ludas“ Valóban csak részben, mert azért, hogy a „gyomirtás nem volt a legtökéletesebb“, „néhány esetben a szántók az ekét csak félig engedték be a földbe“, „a termés betakarításánál sok a veszteség“, „a takarmány nemcsak kevés, de baj van a minóséEz a köszöntésük, jelmondatuk, életcéljuk. Több tagját ismerem a népi milíciának, egyénileg mindegyikük más, de közös bennük, az önfeláldozás, a kollektív széliem, a pártos öntudat. Ilyen embernek ismertem meg Szavari Józsefet, a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Cellulóz és Papírgyár dolgozóját is. Túl van az ötvenen, de mozgása fiatalos, szeméből életszeretet, vidámság sugárzik. Alapelve, hogy minden tevékenységet vidáman, szeretettel kell végezni. Ez a munkasiker és a jó közérzet alapja. Ó maga jár elől jó példával, bár élete, különösen gyerek és ifjú kora nem volt éppen a legköny- nyebb.- Valóban nehéz volt - vallja magáról. - Nyolcán voltunk testvérek, hat fiú és két lány. Én voltam a legkisebb. Volt három hold földünk, egy tehénkénk, s édesapám idénymunkát is vállalt. Aztán bekövetkezett a tragédia. Másfél éves voltam, amikor édesapám meghalt. Nehéz volt anyánknak a nyolc gyerekkel. Később, amikor idősebb testvéreim már dolgoztak, lehetővé vált, hogy tovább tanuljak. Elvégeztem a négy polgárit s beiratkoztam a kereskedelmi iskolába. Itt csak két évet tudtam elvégezni, közbe szólt a háború. A felszabadulás után, 1946-ban ide kerültem az üzembe. Egy ideig a cellulózgépnél dolgoztam. Később a fatelepre kerültem mesternek, majd a telep vezetője lettem. Nehéz és veszélyes munkahely volt, a kereset pedig kevés. A gépesítés, különösen a fahántoló gépek bevezetésével könnyebbé vált a munka, nőtt a termelékenység. Szavari József élete összenőtt a gyárral, a gyár dolgozóiéval. Itt, ezek között a munkások között, az ő segítségükkel fejlődött ki benne a kollektív szellem, a tenniakarás. Ezért lett 1952-ben párttag s különböző tisztségek viselője. Tizenkilenc éven keresztül volt a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusa. Hosszú éveken át az üzemi párt- szervezet vezetőségének tagja, a CSEMADOK helyi szervezetének titkára, majd elnöke volt. Jelenleg az üzem gazdasági osztályának szakszervezeti elnöke, a szakszervezeti döntőbizottság elnöke, az üzemi klub tanácsának elnökhelyettese. Mindezeken kívül a népi milícia egységének legrégibb és egyik legaktívabb tagja. Nem sok ez egy kicsit?-Jó időbeosztással sok mindent el lehet végezni - mondja. - Amit elvállalok, azt szeretem a legjobb tudásommal végre is hajtani. 1970-től a beszerzési osztály vezetője vagyok. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokat utazom. Az anyagbeszerzés, az alkatrészek felkutatása nem a legegyszerűbb feladat. Ennek ellenére sikerül úgy beosztanom a munkámat, hogy az gével is“, „a határban sok a felesleges, egymás mellett kitaposott mezei út“ és a további pazarlásokról, hiányosságokról csakis az ember tehet. Vagy itt van például a tejtermelés. Amíg a dobóruszkai (Ruská) telepen 3.051 liter az egy tehénre eső tavalyi fejési átlag, Nagyszelmencben (Veľké Sle- mence) ugyanaz a fajta és ugyanazzal a takarmánnyal etetett tehén csak 2393 liter tejet adott, Nagykaposon pedig még attól is kevesebbet, mindössze 2340 litert.... Ugyanilyen a sorrend a borjúelválasztásban is. A nehézségek között az értékelés egy fölöttébb időszerű mező- gazdasági kérdést, a munkaerőgondot is megemlítette. Ez itt elsősorban az állattenyésztésben észlelhető. Igaz, a létszámmal még nincs különösebb baj, viszont a minőséggel - tisztelet a kivételnek - igen. A kevésbé kecsegtető helyzetnek az előzményei több okkal magyarázhatók. így például azzal, hogy a kiöregedett és egészegység gyakorlatain mindig részt vehessek. Nem emlékszem rá, hogy valamikor hiányoztam volna. Szavari József 1956-tól tagja a milíciának, több magasrendú kitüntetést kapott. Mi a munkásőr legfőbb feladata?- A párt katonái vagyunk. Feladatunk a munkáshatalom, a szocialista vívmányok és a szocialista tulajdon védelme. Ezt a feladatunkat nemcsak fegyverrel teljesítjük. Mindenütt ott vagyunk, ahol segíteni, tenni kell. Részt veszünk a termelőszövetkezetben a betakarítási munkákban, üzemünkben a sürgős karbantartási munkákban, a járási kórház építésében, a tűzvédelemben, a szociális problémák megoldásában és még sorolhatnám. Nálunk a legfontosabb a kollektív szellem, az összefogás. Minden bajtársam önzetlen és önfeláldozó. Nemcsak társadalmi munkában igyekszünk élen járni, hanem egymásnak is segítünk, különösen, ha családi ház építéséről van szó. Egysé- • günkben most a fiatalítás a legfontosabb. Több olyan fiatal lépett a sorainkba, akik minden téren megállják a helyüket, lelkesen és sikeresen folytatják majd azt a munkát, amit mi elkezdtünk. Megbecsült és elégedett ember Szavari József. A családi élete is boldog, kiegyensúlyozott, jogosan büszke három gyermekére. A legidősebb fiú elektromérnök, lánya közgazdász, a legkisebb fiú Žiliná- ban a Közlekedési Főiskola másodéves hallgatója.- Én csupán azt tettem, amire a múltam kötelezett - mondja.- Az az élet rendje, hogy lassan átadjuk a helyünket. Meggyőződésem, hogy a helyünkbe lépő fiatalok éppen olyan lelkesen és oda- adóan fogják végezni a munkájukat, mint azt mi is tettük. Szakképzettségük is nagyobb lesz, csak lelkesedés legyen. Szerintem a jól végzett munka teremti meg a nyugalmat, teszi elégedetté, boldoggá az embert. FECSÓ PÁL ségtelen istállók s van belőlük egynéhány -, nem vonzák a fiatalokat. Aztán azzal is - s ez az előbbivel szorosan összefügg hogy a környék ipari vagy más jellegű üzemei (köztük a helyi szövetkezet melléküzemágai) is jobbnak, előnyösebbnek bizonyulnak, s ráadásul a kereset is magasabb, mint az állattenyésztésben. Van kiút A kommunisták tanácskozásán elhangzott vélemények, javaslatok és tervek azt jelzik, hogy a Nagykaposi Efsz-ben van kiút a hullámvölgyből. persze ehhez nemcsak az irányításnak s az üzemi ellenőrzésnek kell lényegesen javulnia, hanem a munkafegyelemnek is. Többek között jobban kell vigyázni a gépekre, a termőtalajra, szigorúan betartani az agrotechnikai követelményeket stb. Elhangzott az az igény is, hogy gazdaságosabban fel kell használni a cukorrépa-hulladékot, gyorsabb ütemben folytatni az istállók korszerűsítését. Sok tehát a teendő - összegezte végezetül a beszámoló. Ám közös összefogással, cselekvőkészséggel az eddigieknél sokkal jobb eredményt érhetnek el a Latorca menti egységes földművesszövetkezet kommunista és pártonkívüli dolgozói. GAZDAG JÓZSEF CSAK KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL Egy év eleji pártgyűlés tanulságai
