Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-31 / 78. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban (Március 24. - március 30.) Szombat: Milliós tömegtüntetés volt Rómában az olasz kormány gazdasági intézkedései ellen Vasárnap: Salvadorban elnökválasztási színjátékot tartottak.- Tartományi választás zajlott le az NSZK-ban, Baden-Württembergben. Hétfő: Országos tanácskozás kezdődött Moszkvában az élelmiszerprogramról. - Hivatalos baráti látogatásra Prágába érkezett Mika Spiljak jugoszláv állahrifő Kedd: Chilében megtartották a 8-ik országos tiltakozási napot a Pinochet-rezsim ellen. - Budapesten megnyílt a KGST tervezési együttműködési bizottságának 32. ülése. - Eredménytelenül végződött a közöspiaci külügyminiszterek kétnapos tanácskozása. - A Biztonsági Tanács Líbiáról tárgyalt. Szerda: Libanonban megalakult a katonai-politikai bízott sáq. - Andrej Gromiko Moszkvában az ázsiai feszültség csökkentéséről tárgyalt a mongol külügyminiszterrel. - Szovjet-brit külügyi eszmecserék folytak Londonban. Csütörtök' Baráti munkalátogatásra Moszkvába érkezett Mengisztu Hailé Mariam, a Szocialista Etiópia ideiglenes kormányzó tanácsának és az Etióp Dolgozók Pártja megalakítására létrehozott bizottságnak az elnöke. - Nicolae Ceausescu Szófiában megkezdte tárgyalásai Todor Zsivkovval. Péntek: Megkezdődött a Norvég Kommunista Párt VIII. kongresszusa. - Weinberger amerikai hadügyminiszter Hollandia után Görögorszába látogatott.- összeült a Biztonsági Tanács Nicaragua panaszának megtárgyalására. Választási komédia Salvadorban A legnagyobb szervezetlenség, zűrzavar közepette, polgárháborús légkörben zajlott le vasárnap az elnökválasztás Salvadorban. A hazafias erőket tömörítő Fara- bundo Marti Nemzeti Felszabadí- tási Front és a Forradalmi Demokratikus Front (FMLN-FDR) eleve hangsúlyozta azt, hogy a jelenlegi polgárháborús helyzetben rendezett választások semmit nem oldanak meg az ország válságából, ez a komédia csak az Egyesült Államok beavatkozásának törvé- nyesítését szolgálja. Az elmúlt négy évben becslések szerint több mint negyvenezer ember halt meg a kis közép-ame- rikai országban a politikai erőszak, a hadsereg és a halálbrigádok terrorja miatt. A salvadori rezsimet eddig csak az Egyesült Államok korlátlan támogatása mentette meg a teljes összeomlástól. A választási komédia megrendezésével az amerikai kormány azt szerette volna bizonyítani, hogy „demokratikus rendszert“ tart életben Salvadorban. Azt, hogy milyen ez az amerikai „szuronyok árnyékában“ fenntartott demokrácia, szemléletesen megmutatta a botrányba fulladt választási színjáték. Még az elnökválasztás napján, vasárnap este félbemaradt a szavazatok összeszámlálása, mivel a központi választási bizottság demokrata párti elnöke csalással vádolta a komputeres számlálóközpont műszaki vezetőjét, és több társával együtt katonai erővel tá- volíttatta el. Többen kifogásolták továbbá, hogy tizenöt körzetből „eltüntették“ az urnákat. Olyan hírek is elterjedtek, hogy előzően „egy bizonyos párt“ háromszáz- ezer hamisított szavazólapot osztott szét hívei között. Egyébként is a 2,6 millió választásra jogosult salvadori állampolgár közül csak 1,8 milliónak a neve szerepelt a listákon, mivel a hazafiak által ellenőrzött részeken, az ország területének csaknem egyötödén, nem tartották meg a szavazásokat. A szavazóknak az előre kijelölt körzetekben kellett volna az urnákhoz járulniuk, de nagyon sokan nem tudták, hogy melyik körzethez tartoznak, ezért a központi választási bizottság kora délután úgy döntött, hogy bárki bárhol szavazhat. Ezzel teljes lett a zűrzavar, a szavazás ellenőrizhetetlenné vált. Néhány jobboldali párt már előre bejelentette, hogy kérni fogja a választási eredmények érvénytelenítését. Bár a szavazás végeredményét csak két hét múlva teszik közzé, az előre jelzések szerint Jósé Napoleon Duarte jobboldali kereszténydemokrata jelölt kapta a legtöbb szavazatot, a szélsőjobboldali Roberto d’Aubuisson őrnagy, a halálbrigádok hírhedt szervezője és parancsnoka a második helyre szorult. A győzelemhez azonban abszolút többség kell, amit egyikük sem szerzett meg, s így minden valószínűséggel egy hónap múlva újabb fordulón dől majd el a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között az elsőbbségért folyó küzdelem. \ Kétségtelen, hogy Duarte az esélyesebb, hisz Washington támogatását élvezi, s főként a hadseregben sikerült különféle manipulációkkal megerősíteni befolyását. Viszont ahhoz sem fér kétség, hogy az elnökválasztás botrányos körülményei a demokrácia kicsúfolását jelentik, s bárhogy is alakuljon a vasárnapi komédia eredménye, bizonyos, hogy semmit sem old meg Salvador súlyos problémáiból, nem vet véget az áldozatok tízezreit követelő véres polgárháborúnak. Libanoni erőfeszítések Libanonban Hosszas tárgyalások után katonai-politikai bizottságot hoztak létre, amelynek feladata tartósan stabilizálni a tűzszünetet és normalizálni a katonai helyzetet a bejrúti és más libanoni frontokon. A bizottság megalakítása a múlt héten Lausanne-ban befejeződött libanoni nemzeti megbékélési konferencia sovány eredményeinek egyike, s a megfigyelők véleménye szerint, ha a bizottságnak sikerül eredményesen teljesíteni feladatát, kedvező feltételek jönnek létre a libanoni alkotmányreform megvitatásához, ami ugyancsak a lausanne-i nyilatkozatban szerepel. A katonai-politikai bizottság élén - amelynek létrehozását nagymértékben megkönnyítették Szíria diplomáciai erőfeszítései - a libanoni államfő, Gemajel áll, s további nyolc politikus foglal benne helyet, a központi hadsereg, a jobboldali fegyveres erők, továbbá a siíta muzulmánok mozgalma, az Amal és a Haladó Szocialista Párt képviseletében, melynek küldöttei az egész Nemzeti Megmentési Front nevében járnak el. E testület legsürgősebb feladata most általános tűzszünet érvényesítése az ország egész területén, demilitarizált övezet kijelölése Bejrút keleti és nyugati része között, valamint a bejrúti repülőtér és kikötő újbóli üzembe helyezése. Ennek az új szervnek tehát jelentős mértékben át kell vennie az eddigi négyoldalú fegyverszüneti bizottságnak a szerepét, amely mindeddig csak abban állapodott meg, hogy semleges rendfenntartó egységeket helyeznek el a fővárost kettéválasztó demarkációs vonal egyedüli átjáró helyénél. A libanoni baloldal folytatja erőfeszítéseit az egység helyreállítására. Hat ellenzéki párt vezetői a hét elején kétnapos damaszkuszi tanácskozásukat követően úgy határoztak, hogy nem szervezik át és nem helyettesítik más tömörüléssel a múlt év nyarán megalakított Nemzeti Megmentési Frontot. E döntést, amely a felmerült ellentétek áthidalására irányul - a szíriai vezetők tevékeny közbenjárásával - a Haladó Szocialista Párt, a Libanoni Kommunista Párt, a Baath-párt, a Szíriai Nemzeti Szocialista Párt, az Arab Demokratikus Párt és az Arab Szocialista Unió együttesen hozta meg. A katonai-politikai bizottság tevékenységét gátolják a Bejrút valamennyi kerületére kiterjedő tüzérségi összecsapások a jobboldali és ellenzéki fegyveres erők között. Az egymást követő tűzszü- neti megállapodásoknak nem tudtak érvényt szerezni e hét közepén sem. A szemben álló felek képviselőiből alakított katonai-politikai bizottság eddig két ízben tartott ülést, amelyeken fontos intézkedéseket hozott elsősorban a bejrúti lakónegyedek ellen tüzérségi támadások megszüntetése, valamint a nemzetközi repülőtér és a kikötő mielőbbi megnyitása érdekében. Összeállította: PŔOTICS JOLÁN Moszkvában kedden fejeződött be az országos gazdasági tanácskozás, amelyen a két éve elfogadott élelmiszerprogram teljesítését, legfontosabb problémáit vitatták meg. A résztvevők Konsztantyin Csernyenkőnak, az SZKP KB főtitkárának megnyitó beszéde és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB tagjának, a KB titkárának átfogó beszámolója alapján eszmecserét folytattak az agrár-ipari egyesülések feladatairól és problémáiról, arról, hogyan javítható a mező- gazdasági termelés tervezése, a munka termelékenysége, hogyan terjeszthető az önelszámolás elve. Képünkön: Mihail Gorbacsov beszámolóját adja elő. (ÖSTK-fel.) (KIS V NYELVŐR. Vállalat ban vagy vállalat nál dolgozunk? A hazai első magyar nyelvű televízióadásban hallottam a következő mondatot: „...számos városban - vállalatokban, üzemekben, intézményekben - tartottak békenagygyűlést...“ Biztosan emlékszem arra, hogy az adás kéziratában így szerepelt ez a mondat: „...számos városban - vállalatoknál üzemekben, intézményekben - tartottak békenagygyűlést...“ Az adásban mégis a -ban rag került a vállalat szóhoz. Bizonyára akadnak most önök között is olyanok, akik nem értik, miért baj ez, hiszen belviszonyt fejeztünk ki, a többi határozó is -ban, -ben raggal fordul elő a szövegben. Valószínűleg a bemondó is így gondolkodott, s a -ban ragos alakot tartotta itt is jobbnak, vagy talán csak a felvétellel járó feszültség, idegesség miatt nem ügyelt arra, hogy ez a szó nem -ban, hanem -nál ragos a szövegben. De nem ez volt az egyetlen eset, amikor a vállalat szót a belviszony kifejezésekor a -ba, -ban, -ból ragokkal látták el. Gyakran hallhatunk és olvashatunk ilyen mondatokat: Bementem a vállalat ba“; „A vállalat ban is támogatják ezt a kezdeményezést“; „ő már kilépett a vállalatunkból1.“ Ezt nyilván azzal magyarázhatjuk, hogy a szlovák nyelvben is a belviszonyt kifejező elöljárókkal látják el hasonló esetekben a vállalat megfelelőjét, a podnik szót: do podniku, v podniku, z pondiku. Ez a tény aztán megerősít bennünket abban, hogy helyesen teszünk, amikor belviszonyragot illesztünk a magyarban a vállalat szóhoz, különösen, ha a vele mellérendelést alkotó többi határozószó is belviszonyragos: üzemekben, intézményekben. Csakhogy a ragozásban is akadnak kivételek nyelvünkben. Vannak szavaink, amelyek a helyhatározói honnan, hol, hová kérdésekre felelve nem a szabályos belviszonyragokat veszik magukhoz a belviszony kifejezésére, hanem éppen ellenkezőleg: a külviszonyragokat. Ilyenek például: az egyetem s ennek mintájára a főiskola valamint az egyetemek, főiskolák belső szervezeti egységeit megnevező kar vagy régiesebb fakultás szavak is. Talán senki sem akadna a magyar nyelvterületen, aki a belviszonyt így próbálná kifejezni ezekkel a szavakkal kapcsolatban: egyetemben, főiskolában, karban, fakultásban, akkor sem, ha ezeknek az intézményeknek az épületére vonatkoznék a közlése. Még az igei állítmány befelé irányulást kifejező be igekötője vagy a bent határozószó ellenére is külviszonyragokkal látjuk el őket: „Bemegyek az egyetemre“; ,,Bent voltam a főiskolán“. Ilyen kivétel a vállalat szó is, csak azzal az eltéréssel, hogy ezt nem a -ról, -on, és a -ra külviszonyragokkal látjuk el, ha a belviszonyt akarjuK vele kifejezni, hanem a mellettiséget kifejező -tói, -nál, és -hoz ragokkal. Tehát ezt mondjuk: „Bementem a vállalat hoz“; „A vállalatná/ is támogatták ezt a kezdeményezést“; „Ő már kilépett a vállalatunktó/“. Hogy miért van ez így? Erre a kérdésre csak azt felelhetjük: így alakult ki a használata, s nekünk a nyelvszokáshoz kell most igazodnunk. Talán éppen a régi cég szó használata volt itt a minta: ez sem fordult elő belviszonyraggal a helyhatározói honnan, hol, hová kérdésekre felelve: cégből, cégben, cégbe, hanem szintén a -tői, -nél, -hez raggal: cégtől, cégnél, céghez. Az üzem szó már másképpen viselkedik. Ha belviszonyt fejezünk ki vele, akkor a szabályos belviszonyragot, a -ben elemet kapja: „Éppen bent tartózkodik az üzemben“; ,*Az üzemekben békenagygyűlést tartottak.“ Ha valakinek a munkahelyét jelöljük meg az üzem szóval, s a van alkalmazásban kifejezés helyett a dolgozik igét használjuk, akkor is helyénvaló a -ben rag: „Ő most a mi üzemünkben dolgozik.“ De ha más szóval utalunk az illető munkaviszonyára, akkor inkább a -nél ragot veszi fel az üzem szó. Például: „O most a mi üzemünkné/ van munkaviszonyban.“ Néha még erősebb lehet a jelentéskülönbség a -ban, -ben és a -nál, -nél ragos szavak között. Sok embert fakasztott mosolyra annak idején ez a cím egyik lapunkban: „Az emberekről való gondoskodás a nagyhizlaldában“. Igen, mert a nagyhizlaldában sertésekről gondoskodnak. így azonban elfogadhatóbb lett volna: „Az emberekről való gondoskodás a nagyhizlaldánál“ A -nél rag segítségével ugyanis az emberek munkahelyeként, vagyis vállalatként említhetjük a nagyhizlaldát. JAKAB ISTVÁN* Leginkább vagy a leginkább Többen is véleményünket kérték abban a nem különösebben jelentős, de rnégis érdekes nyelvhelyességi kérdésben, hogy vajon a legjobban-, leginkábbléie alakok, vagyis a határozói szerepű felsőfokú melléknevek és felsőfokú határozószók elé tanácsos-e, szükséges-e névelőt tenni. A felsőfokú melléknevek -an, -en, ritkábban -ul, -ül ragos módhatározói alakjai, valamint a -szór, -szer, -szőr ragos felsőfokú határozatlan számnevek elé a kialakult nyelvszokás alapján ki-ki tetszése, ízlése szerint teszi ki vagy nem teszi ki a határozott névelőt. Egyaránt helyesek tehát a következő formák: legédesebben - a legédesebben, legjobban - a legjobban, legkevesebbszer - a legkevesebbszer, legrosszabbul - a legrosszabbul stb. A névelő ezekbe alighanem a puszta felsőfokú alakok nyomán került bele (a legszebb lány a legtermészetesebb magyarázat stb.), de ha közrejátszottak is elterjedésükben - s általában a felsőfok előtti névelő meghonosodásában - a német am besten, dér schönste típusú alakok, akkor sem kell tartanunk tőlük; nincsenek ártalmára nyelvünknek. A határozóként álló egyéb felsőfokú melléknevek és a felsőfokú határozószók előtt a névelő mai nyelvhasználatunkban - ha nem is egyenlő mértékben - pongyolának hat. Ezért az olyan alakok elé, mint legelőször, legfőképpen, leghátul, leginkább, legkevésbé, legnagyobbrészt, legszélről, legtovább, legtöbbnyire stb., lehetőleg ne tegyünk határozott névelőt! GRÉTSY LÁSZLÓ ÚJ szú 4 1984. III. 31.
