Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-30 / 77. szám, péntek

A CSKP politikájának nemzeti és nemzetközi jellege

ÚJ SZÚ

5

I

1984. III. 30.

A marxista-leninista elmélet és gyakorlat kezdettől fogva nagy figyelmet fordít a nemzeti és a nemzetközi kapcsolatára. E bonyolult egység két alkotó elemének kölcsönös vonatkozása az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a kommunista mozgalom tanulmányozása irányul. Nem véletlen, hiszen az élet igazolja; a két elem megértése nélkül lehetetlen kidolgozni a szocializmusért, valamint az új társadalom és a szocialista nemzetközi kapcsolatok megteremtéséért folytatott küzdelem helyes stratégiáját és taktikáját. A társadalmi élet internacionalizálódásának folyamata - terjedelmét és mélységét tekintve - még sohasem volt olyan gyors, mint napjainkban, s a múltban ez a folyamat sohasem kapcsolódott annyira a nemzetek és nemzetiségek öntudatának növekedéséhez, mint manapság.

Épp ebből fakad az a szükségszerűség, hogy keressük a hazafiság és az internacionalizmus, a nemzeti és nemzetközi érdekek, a munkásosztály, a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok kötelességeinek elméleti és gyakorlati kérdéseire a választ.

A TAPASZTALATOKBÓL MERÍTÜNK

Természetesen minden kommunista és munkáspártnak megvannak a tapasztalatai, amelyekből kül- és belpolitikájának kidolgozása során merít, s ugyanakkor mindegyik a maga módján hozzájárul más pártok és országok tapasztalatainak gazdagításához. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai rendkívül gazdag tapasztalatokat szereztek a fejlődés nemzeti és nemzetközi szempontjainak érvényesítése és továbbfejlesztése során.

A mi pártunk is gazdag tapasztalatokra tett szert a szocializmus győzelméért és építéséért folytatott küzdelmek során. Természetesen nemcsak jó tapasztalatokat szerzett. Különösképpen keserű tanulság volt számunkra az 1968-1969-es válságos időszak. Általánosítottuk a tapasztalatokat és levontuk a következtetéseket. A CSKP vezetősége megállapította, hogy a válságért elsősorban az akkori párt- és állami vezetés a felelős, amely eltért a marxiz- mus-leninizmusnak a mai viszonyainkra való alkotó alkalmazásától és nem folytatott harcot a bel- és külpolitika revizionista és opportunista torzulásai ellen.

Gustáv Husák elvtárs a CSKP XIV. kongresszusán többek között megállapította; a szocialistaellenes erők Csehszlovákiában kihasználták, hogy a kiélezett nemzetközi osztályharc közepette nem folyt kellő küzdelem az osztályidegen irányzatok ellen, lebecsülték azt a tényt, hogy az országban különféle kispolgári rétegek, szociáldemokrata hagyományok és hatások érvényesültek. Abban az időben a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése különösen fontos lett volna. Nem léptek fel kellő határozottsággal a nacionalista és szovjetellenes elemek ellen, amelyeket Nyugatról ösztönöztek és erősítettek.

Ezt a tényt elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert a gyakorlatban sokszor megesik, hogy a némelyik szocialista országban előforduló esetleges sikertelenségeket és hibákat elsősorban külső körülményekkel és hatásokkal magyarázzák, ami ellentétben áll a valóság marxista-leninista dialektikus elemzési módszerével.

ELLENÁLLNI AZ ANTIKOMMUNISTA TAKTIKÁNAK

Napjainkban az antikommunista erők egyik gyakori taktikai fogása, hogy a közvéleményre - beleértve a szocialista országok közvéleményét is - azt a benyomást akarja kényszeríteni, miszerint a néhány szocialista országban mutatkozó bizonyos gazdasági nehézségek és hiányosságok okai az ún. szovjet modell alkalmazásában keresendők. A burzsoá ideológusok a „szovjet modell“ lényegét a központi népgazdasági tervezési és irányítási rendszerben, a mezőgazdasági földterület csaknem teljes kollektivizálásában látják. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a nehézségeket csak úgy lehet leküzdeni, csak úgy lehet hatékonyabban gazdálkodni és magasabb életszínvonalat elérni, ha olyan reformokat hajtanak végre, amelyek nagyobb teret biztosítanak a piaci kapcsolatoknak, gyengítik a párt befolyását a társadalmi és politikai életben - az ún. pluralista törekvések és érdekek javára. E tekintetben az imperializmus differenciált politikát és propagandát folytat: ,,A realizmusért és a reformok szükségességének megértéséért“ nagylelkűen „dicsér“ egy-egy

szocialista országot, másokat pedig „ideológiai dogmatizmusukért“ és az „új“ elutasításáért támad.

Sem e propaganda időpontja, sem hőfoka nem véletlen. Arról van szó, hogy a szocialista közösség országai az utóbbi időben fogtak hozzá a szociális-gazdasági fejlődés intenzív útjára való áttérés elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásához. Felélénkült a vita a korábbi fejlődési szakaszról, sikereiről és kihasználatlan lehetőségeiről. Az antikommunisták is - erőt nem kímélve - a maguk módján szólnak hozzá ehhez a vitához. A következőképpen ábrázolják a helyzetet: ha a szocialista országok bizonyos sikereket el is értek, akkor csak azért, mert nem követték a szovjet példát. Szerintük minden hiányosság oka a szovjet tapasztalatok érvényesítése és a szovjet „utasítások“ végrehajtása.

Természetesen a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszilárdítására tett szovjet törekvések haragot váltanak ki a szocializmus ellenségei között, mert e törekvések növelik a szocializmus erejét és akadályozzák az imperialista reakció ellenforradalmi terveinek végrehajtását.

Az SZKP és a Szovjetunió efajta erőfeszítéseinek azonban semmi köze sincs a „parancsolgatáshoz“. A mi közösségünkben senki sem ad utasításokat és parancsokat. Minden párt és minden ország teljesen önkéntesen vállalja az internacionalista kötelezettségeket, önkéntesen vesz részt a sokoldalú együttműködésben és határozza meg a közösség többi tagjának és a mozgalomnak nyújtott támogatás nagyságát. Teljesen világos azonban, hogy a vívmányoknak a közösen kidolgozott dokumentumokban rögzített határozott védelme, a kölcsönös segítség, valamint a szocialista országok egysége és összeforrottsága megszilárdítására való törekvések nélkül az internacionalista politika csupán ígérgetés lenne. Az élet nemcsak az együttműködés kibővítését, hanem minőségének és hatékonyságának emelését is megköveteli.

AZ EGYSÉG KOZOS ÉRDEK

A testvérpártok egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálják a helyes kapcsolatot a nemzeti és a nemzetközi között. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai az új, szocialista alapokon nyugvó társadalom forradalmi átalakításáért vívott küzdelem élén haladnak. Ezért nem hagyhatják figyelmen kívül az ellenséggel szemben folytatott küzdelem fő elvi feladatait sem. Nagyon fontos az is - amint Lenin is hangsúlyozta -, hogy felkutassuk, áttanulmányozzuk, megsejtsük, megérez- zük a nemzeti-sajátosat, a nemzeti-egyedit, ami minden országban konkrétan az „egységes nemzetközi feladat“ megoldásához vezet.

A közös nemzetközi feladat ma az, hogy a világimperializmus elleni harcban megszilárdítsuk a világszocializmus és a kommunista mozgalom egységét és összefor- rottságát. A nemzetközi helyzet rendkívüli kiéleződése megköveteli a szocialista közösség megszilárdítását a politika, a gazdaság, az ideológia és a védelem minden szakaszán. Egyre jobban előtérbe kerül a közös politikai irányvonal következetes érvényesítésének szükségessége. A CSKP abból indul ki, hogy ezt az irányvonalat kell követni, függetlenül a nemzetközi kapcsolatokban időnként végbemenő talán drámai, de átmeneti változásoktól.

Napjainkban a világ közvéleményének döntő része már érti, hogy a béke megőrzése és megszilárdítása nagymértékben függ attól, milyen hatást gyakorolnak a szocialista országok a világ fejlődésére, s milyen aktív, céltudatos és összehangolt a politikájuk.

A tapasztalatok azt igazolják, hogy a szocialista országok egységes fellépése a többi békeszerető és demokratikus erőt is segíti abban, hogy az imperializmustól engedményeket harcoljon ki a béke és a társadalmi haladás javára.

A nemzeti és nemzetközi tanulmányozása során azt is szem előtt kell tartani, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése is magasabb szintre emelkedik. A változások olyan jelentősek, hogy az együttműködés minőségileg új szakaszáról beszélhetünk. A termelésben és tudomá- nyos-műszaki téren közvetlen közeledés tapasztalható, s a népgazdasági komplexumok kooperációjának egyre bonyolultabb formáit alkalmazzák.

A szocialista országok gazdasági közeledésében tapasztalható új elemeket egyre inkább az említett országok termelő erői mély internacionalizálódása és népgazdasági struktúrájuk közeledése határozza meg. A kilenc szocialista ország egységes tervet dolgozott ki, melynek keretében közösen számos nagyszabású tervet valósítanak meg.

A szocializmus és a világbéke érdeke a militarista erők részéről fenyegető veszéllyel szemben megköveteli, hogy a szocializmus és az imperializmus között kato- nai-stratégiai egyensúly álljon fenn, hogy megfelelő szinten szavatoljuk a szocialista közösség védelmi képességét.

Az Egyesült Államok most ideiglenes gazdasági fölényét akarja kihasználni. A gazdaságra összpontosítja ugyanis a szocialista országok elleni nyomást. A testvérpártok közösen dolgozzák ki a szocialista közösség tudományos potenciálja koncentrációjának stratégiáját, ami hozzávetőlegesen a világ potenciáljának egynegyedét alkotja.

AZ ÖSSZEHANGOLT EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRT

Nyilvánvaló tehát, hogy közösségünkben a partikularizmus bármilyen megnyilvánulása, a szocialista országok egységes külpolitikai stratégiájának bármilyen gyengítése, a kapitalista világtól és pénzügyi intézményeitől való egyoldalú „előnyök“ szerzésére irányuló törekvés a világ szemében árt a szocializmus tekintélyének. Nem beszélve arról, hogy távlati szempontból árt azok érdekeinek is, akik így járnak el. A burzsoá politikusok szorgalmasan kidolgozzák a szocialista országokkal szemben az ún. megkülönböztetett bánásmód taktikáját, amelynek célja a szocialista világközösségben az elidegenedés és a széthúzás magvainak „jutalmazással“ és „büntetéssel“ való elhintése. Ezt a politikailag káros megnyilvánulást a baráti államok elutasítják.

Természetes, hogy a szocializmus és a szocialista közösség új és bonyolult kérdéseket és feladatokat vet fel. Megoldásuktól függ a világbéke és a társadalmi haladás ügyének sikere. Szükséges tehát, hogy ezt minden kommunista párt szem előtt tartsa. A szocialista rendszer és társadalom fejlesztése azt jelenti, hogy a gyakorlatot szüntelenül gazdagítjuk az elméleti gondolkodás ismereteivel.

A szocializmus biztosította az állami szuverenitást, s minden nép jogát ahhoz, hogy országának sorsát irányítsa, hozzájáruljon a új társadalom építéséhez. A népeket erős közösségbe tömörítette, s megteremtette a nemzetközi kapcsolatok teljesen új típusát. Ezek alapját az eszmei egység, a közös célok és az elvtársi együttmúködés képezi - minden ország érdekeinek, sajátosságainak és hagyományainak teljes tiszteletben tartása alapján. A szocializmus a gyakorlatban alkalmazta az országok fokozatos közeledésének korábban ismeretlen törvényszerűségét. A Szovjetunió és a többi iparilag fejlett ország, beleértve Csehszlovákiát is, önzetlen segítségének köszönhetően fokozatosan folytatódik az európai KGST-országok gazdasági színvonalának kiegyenlítődése. Valamennyi ország iparilag fejlett állammá vált. Napjainkban a fő feladat, hogy az Európán kívüli szocialista országokban is felgyorsuljon a fejlődés.

Természetesen társadalmunknak a fejlődés során számos problémával és ellentmondással kell megküzdenie. Ezek objektív és szubjektív jellegűek. Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy az új viszonyok az egyes országokban nemzeti alapon fejlődnek, amelyek sem a fejlettség színvonalát, sem a gazdasági struktúrát, sem a szocialista építés feladatainak megoldási módját tekintve nem azonosak. Érthető tehát, hogy az egyes országok érdekei sem azonosak teljes mértékben. Az ebből adódó ellentétek azonban csak átmeneti jellegűek és nem antagonisztikusak. A testvéri kommunista és munkáspártok a közös találkozókon oldják meg őket. Itt dolgozzák ki a kölcsönös együttműködés irányvonalát. Az élet igazolta e politika helyességét és hatékonyságát.

A szocialista országok testvéri szolidaritása valamennyi tagállam erejét növeli. Az egyenjogú gazdasági együttműködés nagy lehetőségeket biztosít a nemzeti erőforrások számára. Nemcsak a szocialista országok népei, hanem az egész világ meggyőződhet arról, hogy ez a testvéri szövetség szilárdítja minden egyes szocialista ország nemzetközi tekintélyét és stabilitását, biztosítja teljes függetlenségét, szuverenitását és biztonságát. A szocialista közösség összehangolt politikája lehetővé teszi, hogy közös erővel hatástalanítsuk a bojkott és a blokád imperialista politikáját.

A NEMZETI JELLEG HAMIS MAGYARÁZATA ELLEN

Csehszlovákia nem tartozik a nagy országok közé. Tapasztalataink viszont egyértelműen azt igazolják, hogy csak a szocializmus, a Szovjetunióval folytatott együttműködés teszi lehetővé, hogy összekössük a kis és nagy országok nemzeti és internacionalista érdekeit. Az opportunizmus nagyon gyakran a nemzeti és a nemzetközi, mint két kölcsönösen független elem elismerésének leple mögé rejtőzik. Szocialista államunk fejlődése a bizonyítéka annak, hogy a szocialista internacionalizmus elveinek érvényesítése, a Szovjetunióval való együttműködés elmélyítése szavatolja nemzeti szuverenitásunkat és önállóságunkat a nemzeti és nemzetközi feladatok megoldása során.

Időnként felmerülnek olyan vélemények, miszerint állítólag az utóbbi időben megváltozott a nemzeti és nemzetközi érdekek hierarchikus rendje. Ez azonban csak e két érték metafizikus értelmezésének bizonyítéka. A nemzetit a nemzetközin keresztül kell látni. Az igazi nemzeti érdekeket csakis a szocialista országok és az egész világ dolgozói internacionalista érdekei tiszteletben tartásának keretében lehet megérteni.

A csehszlovákiai kommunistáktól nem idegen a nemzeti büszkeség. Ugyanakkor tudatosítják, hogy a szocialista hazafiság meghatározó részét társfelelősségünk képezi nemcsak hazánk sorsa, hanem az egész szocialista közösség fejlődése és felvirágoztatása iránt.

Tanultunk a múltból, amikor néhány opportunista a „nemzetit“ azonosította a „nacionalizmussal“. Akkor meggyőződhettünk arról, hogy a nacionalizmus leplezi a nemzeti kapcsolatokban a tényleges osztályellentéteket, tompítja az osztályérzést és lefegyverzi a dolgozókat az osztályellenséggel szemben. A „nemzeti érzelmekre“ való demagóg hatás segítségével Csehszlovákia érdekeit fokozatosan szembeállították a többi szocialista ország és a forradalmi mozgalom érdekeivel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nem kis erőfeszítésébe került, míg felszámolta a demagógia következményeit.

A SIKER TITKA AZ INTERNACIONALIZMUS

A szocialista közösség nemzeti érdekeinek kielégítése megköveteli, hogy az érdekeket ne szűk nemzeti szempontból közelítsük meg, hanem szélesebb nemzetközi szempontból. Csak az ilyen megközelítés szavatolja azt, hogy a nemzeti érdekek lényeges és valóban szocialista tartalma előtérbe kerüljön, s a helyes politika kiindulópontjává váljon. Csak így biztosítható, hogy az alapvető szocialista érdekeket ne vessék alá a pillanatnyi „nemzeti“ előnyöknek.

Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a közösen kidolgozott elvek szerint jár el. A politika, a tudomány és a művészet, s a kollektív bölcsesség mindig értékesebb, mint a szeparatizmus. Napjaink nagy kérdéseit csak közösen lehet megoldani. Ki ne látná - a nacionalistákon kívül -, hogy a szocialista külpolitika eddigi eredményeinek alapját a Szovjetunió és a többi szocialista ország sikerei alkotják. A testvérpártok és országok szilárd egysége, akcióinak összehangoltsága, politikájának következetessége és elvhűsége a leghelyesebb út, amely megfelel az egyes szocialista országok érdekeinek, de az egész szocialista közösség érdekeinek is. A haladás, a szocializmus és a béke javát szolgálja, ha a kommunisták minden erejükkel harcolnak az imperializmus ellen.

E tényből indult ki a CSKP KB 9. ülése is, amikor hangsúlyozta, hogy terveinket a jövőben is a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság, szövetség és sokoldalú együttműködés fejlesztésére fogjuk építeni, hogy a védelmi képesség közös megszilárdításával, a szocialista gazdasági integráció elmélyítésével, a külpolitikai tevékenység összehangolásával, a szoros együttműködéssel, a testvéri kapcsolatok, az internacionalista egység és összeforrottság megszilárdításával fogjuk elősegíteni erőnk és tekintélyünk növelését.

Ebben látjuk nemzeti és nemzetközi feladatunkat és érdekünket. Hiszen a békéért, az atomháború veszélyének elhárításáért, az emberiség megmentéséért folytatott küzdelmünk mindenkit érint.

Napjainkban nemcsak népünk, hanem minden nép és korosztály sorsáról boldog, békés jövőjéről döntünk. A nemzeti és a nemzetközi egymástól elválaszthatatlan.

MICHAL ŠTEFAŇÁK IVAN HLIVKA

llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

• >,r' # , "-tÍK-Ä/ - - ' ■ '■ — — : ' • ■ . ; • ■