Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-03 / 54. szám, szombat
A szovjet nép alkotó munkája biztonságunk, jövőnk záloga (Folytatás az 1. oldalról) atomjégtörők. Megkezdődött a föld mélyének felderítése a rendkívüli mélységű fúrások segítségével. Széles körben alkalmazzák már az iparban és a gyógyászatban a technikai lézereket. Nem keveset tettünk a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. Harminc százalékkal nőtt e téren a munka energiaellátása. Csaknem egyharmaddal emelkedett a kolhozoknak és szovhozoknak szállított műtrágya mennyisége. A falvakban a munkaszervezés és a gazdaságirányítás új formáinak elterjesztése már érezhető eredményeket hoz. ítéljék meg önök maguk a tényeket. Tavaly sem volt szerencsénk az időjárással, de a gabo- naneműek terméseredménye mégis meghaladta a 190 millió tonnát. Jelentős mértékben nőtt a termelékenység az állattenyésztésben is. Mindez ismét azt bizonyítja, hogy a jó szervezettség, az álhatatos munka még nehéz körülmények között is meghozza gyümölcseit. Most konkrétan az a feladat, hogy mozgósítsuk az embereket, teljes készültségbe helyezzük a mezőgazdasági technikát, biztosítsuk a szántóföldi munkák pontos szervezettségét. És nem szabad késlekednünk, hiszen a tavaszi vetés, ahogy azt mondani szokás, immár a nyakunkon van. Gondoskodnunk kell a szarvasmarha állomány áttelel- tetésének sikeres befejezéséről is. Jelenlegi ötéves tervünkben a bonyolult nemzetközi helyzet arra kényszerített bennünket, hogy anyagi erőforrásaink nem kis részét fordítsuk az ország biztonságának megszilárdításával összefüggő szükségletekre. De egy pillanatra sem gondoltunk arra, hogy lelassítsuk szociális programunkat, hiszen egész munkánk végcélja a szovjet nép életének megjavítása. Mi ezt a feladatot széles értelemben oldjuk meg. Azt akarjuk, hogy az emberek ne csupán anyagilag legyenek jobb helyzetben, hanem egyúttal fizikailag egészségesek, lelkileg fejlettek, a társadalmi életben pedig aktívak legyenek. Az eltelt időszakban a nemzeti jövedelem négyötödét fordították népjóléti célokra. Nőtt az emberek reáljövedelme, gazdagodtak a társadalmi-fogyasztási alapok is. Hiszen ez az a forrás, ahonnan biztosítják a közoktatást, az egészségügy anyagi eszközeit, a nyugdíjak kifizetését, a lakásállomány fenntartását. Az életszínvonal emelésére irányul élelmiszerprogramunk is, a fogyasztási cikkek előállításának és a szolgáltatási rendszereknek a fejlesztési programja is, amelyek kidolgozása jelenleg folyik. Sokat teszünk jelenleg annak érdekében, hogy bővítsük a jó minőségű védjegyes áruk termelését. Megkezdtük a könnyű- és élelmiszer- ipar vállalatainak korszerűsítését. Ebben aktívan együttműködünk a KGST-tagországokkal. A párt nem téveszti szem elől az olyan létfontosságú problémákat sem, mint a lakások, óvodák és gyermekintézmények építése, a kórházak és rendelőintézetek hálózatának bővítése. Tavaly több mint 2 millió lakás épült - több, mint a legutóbbi öt esztendő bármelyik évében. A folyó ötéves tervidőszakban a kész lakások átadásával kapcsolatos feladat igen nagy. Van alapunk azonban arra számítani, hogy a feladatot teljesítjük. Természetesen valamennyien tudjuk, hogy a lakásprobléma egyáltalán nem megoldott és tovább keressük a lehetőségeket a lakásviszonyok javítására. Mégpedig nem csupán állami eszközökből. Bizonyos, hogy bátrabbaknak kell lennünk a szövetkezeti és az egyéni lakásépítkezések bővítésében is. Ami az óvodák és bölcsődék helyzetét illeti, itt valamelyest sikerült enyhíteni a feszültséget. Mindezek ellenére még sok a tennivaló. A közeli években tervezzük a pedagógusok és a népoktatás egyéb dolgozói fizetésének emelését. Továbbra is gondoskodunk a háború és a munka veteránjairól, a sokgyermekes családokról, a fiatal házasokról, s általában a szovjet emberek életkörülményeinek javításáról. Külön érdemes szólni az 1983- as évről. 1982 novemberében a központi bizottság ülésén, mint tudják, komplex intézkedéseket dolgoztunk ki, amelyek nagy dinamizmust kölcsönöztek gazdasági életünknek. Megkezdtük az ötéves tervidőszak két első esztendeje kedvezőtlen tendenciáinak leküzdését: az említett időszakban ugyanis lelassult a gazdasági növekedés üteme. Különösen értékes az, hogy meggyorsult a munkatermelékenység növekedése, javultak a minőségi mutatók a gazdasági élet számos területén. Vegyük akár az önök kerületét. Az ipari termelés teljes növekedését a dolgozók létszámának emelése nélkül értük el. önök aktívan bekapcsolódtak a most kibontakozódó mozgalomba, amelynek célja a munkatermelékenység növelési, az önköltség csökkentési terveinek túlteljesítése. Engedjék meg, hogy személyes munkaeredményeiért gratuláljak Maria Dmitrijevna Olescsuk szövőnőnek, Alekszandr Mihajlovics Gorbunov esztergályosnak, Nyina Szergejevna Izmajlova üvegfúvónőnek, Alekszandr Nyikolajevics Szeröv géplakatosnak, a Kujbisev nevét viselő kerület valamennyi kiváló dolgozójának. Természetesen elvtársak, az elért eredmények csupán a nagy munka kezdetét jelentik. Tennivalónk, méghozzá halaszthatatlan, igen sok van. Tudunk és akarunk is gyorsabban előremenni. Sokkal energikusabban tudjuk és kell is megoldani az intenzív gazdaság- fejlesztés problémáit. Ugyanis kizárólag ezen az alapon valósítható meg a nép anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Egyszóval, a jövő terveiről beszélve, sohasem szabad elfelednünk az egyszerű igazéágot: ha jobban akarunk élni, jobban kell dolgozni. Ha a szociális programjaink megvalósításában eredményesebben akarunk előrejutni, akkor szükséges a gazdaság szakadatlan, dinamikus növelése és mindenekelőtt hatékonyságának növelése. Erről volt szó a központi bizottság decemberi és februári ülésein. A gazdasági mutatók javítását egyelőre az úgymond kezünk ügyébe eső tartalékok alapján sikerült alapjában elérnünk. Megkezdtük a rend, a szervezettség és a fegyelem erősítését. És ez máris észrevehető gazdasági hatékonysággal járt. Tovább kell mennünk: el kell jutnunk a mélyreható minőségi változáshoz a népgazdaságban. Gazdaságunkban még sok az olyan részleg, ahol az elmarado- zás szinte szemet szúr. Nem aknázzák ki teljes egészében a rendelkezésre álló termelési kapacitásokat. Megengedhetetlenül gyenge a gépgyártás kísérleti tanbázisa. Lassan csökken a nehéz fizikai és szakképzetlen munka részaránya az ipari termelésben és az építkezéseken. A tudomány és a technika korszerű vívmányai alapján feltétlenül biztosítanunk kell az összes nép- gazdasági ág gyors és szakadatlan megújulását. Ez egyik alapvető feladatunk. Enélkül a társadalmi fejlődés egyszerűen elképzelhetetlen. A párt teljes élességgel veti fel a kérdést, hogy széles fronton kell megindítani a gazdaságirányítás tökéletesítését, a gazdasági mechanizmus átépítését. E munka fő irányait meghatároztuk. Ezek tökéletesen megfelelnek a demokratikus centralizmus lenini elveinek. Kétségtelen, hogy szilárdítanunk kell a központi irányítási szervezést, törekednünk kell azok nagy hatékonyságára és rugalmasságára. Úgy kell szerveznünk a dolgot, hogy az országos gazdálkodó szervek minden erejükkel az ország szempontjából valóban kulcsfontosságú kérdések megoldásán munkálkodjanak. A folyó ügyekkel kapcsolatos dolgokat pedig teljes mértékben az alárendelt szervezetek vállalhatják magukra, legyenek azok ágazati vagy helyi szervezetek. Az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is elejét vesszük minden olyan intézkedésnek, amelyeket a szúklátókörűség, a lokálpatriotizmus diktál. Ugyanakkor elvtársak - miért is titkoljuk - előfordulnak olyan esetek, amikor a lokálpatriotizmus elleni harc ürügyén megbénítják a helyi kezdeményezést. Ez semmi jóra nem vezet. A gazdasági kezdeményezések és az alkotás kibontakoztatása a gazdasági körzetek, egyesülések és vállalatok szintjén, az egyik legfontosabb- és kifejezetten összállami - feladat. Ez, ha úgy tetszik, országunk népei barátságának további erősítése is, a párt lenini politikájának egyik legfontosabb alapelve. Minden egyes köztársaságnak nagyobb lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy hatékonyan hozzájárulhasson a Szovjetunió - mint egységes népgazdasági komplexum - gazdaságának fejlődéséhez. Természetesen az össznépi érdekeket ebben az esetben minden másnál előbbre kell helyezni. Ez egyenesen következik társadalmunk, világnézetünk internacionalista természetéből. A gazdálkodás formái, elvtársak, meg kell hogy feleljenek a korszerű követelményeknek. Ezt kétségtelenül elősegíti számos, folyamatban levő gazdasági kísérlet. Ezek lényege, hogy szélesebb jogkörrel ruházzák fel a vállalatokat, megnöveljék felelősségüket, és megszabadítsák azokat a központ fölösleges gyámkodásától. A tapasztalat általi ellenőrzés lehetővé teszi, hogy az útkeresések szakaszából határozottan lehessen előrelépni. Természetesen, elvtársak, az új keresésére és meghonosítására nemcsak azoknál a vállalatoknál van szükség, amelyeket bevontak valamelyik kísérletbe. Mindenki számára nyilvánvaló például, hogy teret kell engedni az önálló elszámolás elvének. Ki kell küszöbölni mindent, ami ennek útjában áll. Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy mindig és mindenütt érvényre jusson az elvégzett munka szerinti elosztás szocialista elve. Azt, aki teljes erőbevetéssel dolgozik, feltétlenül előnyben kell részesíteni a fizetés terén. Egyesek azt mondhatnák: de hiszen most is képesek vagyunk arra; hogy a lusta dolgozókat pénzbüntetéssel sújtsuk, a lelkiismereteseket pedig díjazzuk. Nos, ez valóban így van. Mégis, mindezideig szemmel láthatólag a büntetés terén nincs elég szigorúság, az anyagi jutalmazás terén pedig nem vagyunk eléggé igazságosak, és néha - ha úgy tetszik- nem vagyunk eléggé bőkezűek. Ezzel a kérdéssel mélyrehatóan, késlekedés nélkül kell foglalkozni. Határozottan le kell küzdeni mindenfajta konzervativizmust és vaskalaposságot. Egyszóval, a gazdaság területén ez legyen a jelszavunk: az igaz gondolattól- tapasztalatokkal felvértezve- a bátor tettekig. II. Mint láthatják, elvtársak, nagy munka folyik nálunk a népgazdaság hatékonyságának növelése érdekében. Ez érthető módon nem könnyű munka. S lám, e munka tetőfokán, tavaly júniusban ült össze a központi bizottság plénuma, hogy áttekintse a párt ideológiai és tömegpolitikai tevékenységének kérdéseit. Vajon miért? Milyen összefüggésben áll ez gazdasági gondjainkkal? Közvetlen, elválaszthatatlan kapcsolatról van itt szó. Arról van szó ugyanis, hogy ma a társadalom pártirányításának sikerei a korábbiaknál is nagyobb mértékben függnek attól, milyen következetesen tartjuk be az ideológiai, szervezői és gazdasági munka egységének lenini elveit. A szocializmus építése és tökéletesítése nemcsak azt jelenti, hogy modern üzemeket és villamos erőműveket építünk, feldíszítjük földünket, falvainkat és városainkat. Ez a kommunisták feltétlenül szükséges, de korántsem egyetlen feladata. Az emberek életkörülményeinek átalakításával egyi- dóben mindent meg kell tenni eszmei-erkölcsi nevelésük érdekében is. Világos, hogy az emberek szellemi fejlődésére, szocialista szellemű nevelésére irányuló, hatalmas munka nélkül nem lehet megbirkózni az érett szocializmus tökéletesítésének feladataival. A júniusi plénum célja éppen az, hogy mozgósítani lehessen minden, az emberek tudatosságában és eszmei meggyőződésében rejlő alkotó erőt. Ez ugyanis munkájuk és társadalmi aktivitásuk alapja. Már beszéltem arról, hogy komolyan át kell alakítani a gazdaság- irányítás rendszerét. Az is érthető azonban, hogy e rendszer javítása egyáltalán nem korlátozódik - hogy úgy mondjam - az irányító posztokon dolgozók tevékenységében rejlő hibák kiküszöbölésére. Nem kevésbé fontos az sem, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amelyben a széles munkástömegek kezdeményezőkészsége és alkotókedve teljes erővel, termékenyen kibontakozhat. Azt mondták nekem, hogy az önök kerületének több vállalatában néhány termelési művelet végrehajtását ipari robotok vették át. Idővel természetesen ezekből több is lesz. De biztosíthatom önöket, hogy akkor sem csökken majd annak a jelentősége, amit mi a gazdasági haladás emberi tényezőjének nevezünk, vagy más szóval: az emberek tudásának, érdekeinek, hangulatának a jelentősége. Hiszen végső soron minden emberi munka az ember dicsőségét hirdeti. Ezt a régi igazságot sohasem változtatja meg a tudományos-műszaki haladás. A termelésben résztvevő szovjet embernek mindig teljes jogú és felelős gazdának kell lennie. Ezt szolgálja a dolgozó kollektívákról tavaly elfogadott törvény is. Ez éppen a dolgozók tulajdonosi kezdeményezésének további kibontakoztatását célozza. Minden egyes kollektíva életében óriási nevelő ereje van az erkölcsi ösztönzőknek. Nálunk a munka az ember társadalmi elismerésének, társadalmi presztízsének az alapja. A nép jogos felháborodását váltják ki a lógó- sok, a vándormadarak és az iszákosok, akik a dolgozó ember fenn- költ elnevezésével próbálják leplezni saját lustaságukat és hanyagságukat, és ráadásul társadalmi tiszteletet követelnek maguknak. A nevelómunka egyik legfontosabb feladata az, hogy a társadalomban olyan légkört alakítsanak ki és erősítsenek meg, amelyben tisztelik a munkát, ugyanakkor a henyéléssel, a fegyelmezetlenséggel és a felelőtlenséggel szemben türelmetlenséget és megvetést éreznek. Külön szeretnék szólni az alábbiról. Mint önök tudják, a párt és az állam fokozta harcát az olyan szégyenteljes jelenségekkel szemben, mint az állami eszközök elherdálása, a szemfényvesztés és a hivatali helyzettel való visszaélés, a sikkasztás és a megvesztegetés. Ez nem ideiglenes kampány, hanem olyan irányvonal, amelyet állandóan és köteiesség- szerűen folytatunk. Ezen a téren senkivel szemben sincs és nem lesz elnézés. Senkinek sem szabad illúziókat táplálnia ezzel kapcsolatban. Ezért van szükség a vezetők még nagyobb felelősségére és igényességére, arra, hogy a pártszervezetek és a dolgozó kollektívák, az összes szovjet ember állandóan figyelemmel kísérje ezeket a kérdéseket, ezért van szükség a népi ellenőrzési szervek, a jogrend és az igazságszolgáltatás hatékony munkájára. Elvtársak! Hatalmas országunknak manapság talán egyetlen olyan zuga sincs, ahol ne vitatnák meg a szovjet iskola problémáit és távlatait. Az iskola reformjának kérdése senkit sem hagy közömbösen. Szó szerint mindenkit érint, ahogy mondani szokás, időst és fiatalt egyaránt. Az általános és szakiskolai képzés reformtervezetének össznépi vitája szemléletes példája annak, hogy a szovjet hatalom miképpen oldja meg az összállami jelentőségű kérdéseket, példája a valódi demokráciának, önök természetesen ismerik e reform fő irányait. Ezúttal csak az egyikről, a munkára való nevelésről szeretnék beszélni. A munka sohasem lesz kedvtelés, szórakozás, s a kommunizmusban is, Marx szavaival élve, „ördögien komoly dolog“ marad. Dolgozni - nehéz, ehhez nincs mit hozzáfűzni. A szülők azonban időnként hajlanak a csábításra, hogy gyerekeiket megóvják a nehézségektől. Azonban csak a társadalmilag hasznos munka ad értelmet az emberi életnek. Ezért a gyerekeket nem arra kell megtanítani, ami könnyű, hiszen azzal maguk is megbirkóznak, hanem arra, ami nehéz. A nevelés egyik legfontosabb feladata az, hogy az iskolásokba beleplántálják a munka iránti szeretetet, a nevelési folyamatba teljes mértékben bekapcsolják a termelőmunka erejét. önök nyilván értik, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogy lebecsüljük az általános műveltség, az ismeretek jelentőségét, nem arról van szó, hogy valamiféle munkára való kényszerítést vezessenek be. Az iskolareformnak természetesen semmi köze sincs az ellenséges rádióadók által becsempészett ilyesféle kitalálásokhoz. Másról van szó: az az ember, akit nem tanítottak meg dolgozni, nem lehet az új világ tudatos építője. Mi állandóan azon vagyunk, hogy olyan fiatalságot neveljünk, amely nem rendül meg és nem görnyed össze az ország, a szocializmus és a világ sorsa iránti történelmi felelősség terhe alatt. Olyan fiatalságot akarunk nevelni, amely nemcsak az idősebb nemzedékek tapasztalatait lenne képes elsajátítani, hanem saját sikereivel gazdagítani is azt. Ez az iskola és a család dolga, de nemcsak az övék. A Komszomol és a szakszervezet, a dolgozó kollektívák dolga is. Ez a párt nagy feladata. Végső soron ez szocialista hazánk jövője szilárd biztosításának a kérdése. Megoldjuk ezt a feladatot. Mégpedig sikeresen oldjuk meg. III. Elvtársak! Lenin még a világ első munkás és parasztállama megszületésének előestéjén írta: ,,A szocializmusban... először emelkedik fel a lakosság tömege odáig hogy önállóan részt vegyen nemcsak a szavazásokban és választásokban, hanem a mindennapi igazgatásban is.“ A néphatalmi szerveink és mindenekelőtt a tanácsok munkájának új sikereihez a kulcs manapság is abban van, hogy mind szélesebb méretekben vonják be az állami ügyekbe a tudatos, politikailag érett, az alkotó módon gondolkodó állampolgárokat. Ennek a több tízmillió embert számláló tanácsi aktívának pedig valójában aktívnak kell lennie. Az utóbbi években ennek a lehetőségei lényegesen megnövekedtek. A tanácsoknak minden szinten megnövekedett a szerepe a sokféle népgazdasági és társadalmi-poli- tikai feladatok megoldásában. Teljes mértékben beigazolódott, hogy a helyi tanácsok megkezdték jobban koordinálni a területükön levő különböző ágazatokhoz tartozó vállalatok tevékenységét. Az is jó dolog, hogy a tanácsok fokozottan ellenőrzik a közszükségleti cikkek termelését és a szolgáltatások fejlődését, a környezetvédelmet. Általában véve mindinkább növelni kell a tanácsok ellenőrző funkcióit. E téren bőséges lehetőség kínálkozik a cselekvésre. A szovjet állam demokratikus alapjainak továbbfejlesztése szempontjából felbecsülhetetlen (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2
