Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-03 / 54. szám, szombat

ÚJ szú

3-•984. III. 3.

A szovjet nép alkotó munkája biztonságunk, jövőnk záloga

(Folytatás a 2. oldalról)

jelentősége van annak, hogy bővül az emberek tájékozottsága a dolgok igazi állásáról és szélesedik a nyilvánosság a párt és a tanácsi intézmények munkájában. Ebben óriási szerepe van a tömegtájékoztatási eszközöknek. Az utóbbi időben ezek munkája némileg megélénkült. Mi azonban alaposabb és érdekesebb anyagokat várunk tőlük az ország és az egész világ életéről, nagyobb bátorságot a felmerülő problémák feltárásában.

S végül mindig szükség van a dolgozók javaslatainak és bíráló megjegyzéseik éber figyelembe vételére, s a bírálat bármiféle elfojtásával szembeni türelmetlenségre.

Mi kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a párt, mint az egész politikai rendszer magja jelentős befolyással bír a tanácsokban. E hatást nem az SZKP tagjainak számszerű többsége biztosítja, hiszen mint ismeretes, nálunk összességében több a pártonkí- vüli küldött. A párt azzal erősíti politikai befolyását a társadalomban, hogy állandóan a dolgozó emberek jólétéért, boldogulásáért harcol, kidolgozza és megvalósítja a fejlődésünk mindenkori szakaszának megfelelő politikát.

A párt nagy figyelmet fordít a jelen időszak sajátosságainak értelmezésére és arra, hogy józanul, az utópia árnyékától mentesen határozzuk meg az új társadalom szociális-gazdasági érettsége általunk elért szintjét. Ezt meghatározva dolgozzuk ki az SZKP politikájának szigorúan tudományos alapjait.

Itt is nagy szerepet játszik a fejlett szocializmus koncepciója mint egy történelmileg hosszú szakaszé, amelynek elején tart országunk. A fejlett szocializmus tökéletesítése feladatainak megoldásával történik a fokozatos előrehaladás a kommunizmus felé. Aligha becsülhető túl a párt által levont következtetések eszmei politikai jelentősége. Lehetővé teszik számunkra, hogy világosabban lássuk társadalmunk fejlődésének képét, a maga teljes bonyolultságában, ellentmondásosságában és sokoldalúságában. Elősegítik azoknak az eltéréseknek a gyakorlati felszámolását, amelyek néha a szavak és a tettek, a társadalom valós lehetőségei és a megalapozatlan előrejelzések között keletkeztek. Éppen ilyen szempontból rendkívül fontos munkát végez jelenleg a Központi Bizottság, amikor új szerkesztésben készíti elő az SZKP programját.

A párt arra törekszik, hogy a lenini stílus a maga teljes sokoldalúságában és gazdagságában minden párt-, tanácsi és gazdasági vezetőnek váljon lelki szükségletévé, nélkülözhetetlen munkaeszközévé. A vezetők nálunk széles körű hatalommal és jogokkal rendelkeznek, de nagy a felelősségük is. Egy vezető számára semmi sem rosszabb, mint a gőg és a túlzott magabiztosság, Lenin szavaival: ,,a hatalom hozzá nem értő gyakorlása, csupán az uralkodás kedvéért, az, amikor azt. mondják: én kaptam meg a hatalmat, én parancsolok, te köteles vagy engedelmeskedni.“ A vezető ereje abban van, hogy önmagában egyesíteni tudja hivatali és személyes tekintélyét.

A párt- és állami káderek a tömegek szimpátiáját és tiszteletét mindenekelőtt a gyakorlati társadalmi életben, energiájukkal és tudásukkal, személyes példamutatásukkal és magatartásukkal vívják ki, amely mentes a nép erkölcsi érzését sértő minden cselekedettől. A vezető azért követelhet másoktól, mert a legszigorúbb követelményeket önmagával szemben támasztja. A hivatalából adódó jog mellett ez adja meg neki azt az erkölcsi jogot, hogy keménynek mutatkozzék olyan esetekben, amikor helyesebb a szószaporítás helyett élni a hatalommal. A vezető tekintélyének alapja - a nép egyetértése és támogatása. Aki pedig ezzel visszaél és akinél a tömegek véleménye süket fülekre talál, annak nem szabad vezető beosztásba kerülnie.

Egy újabb kérdés. Nálunk a tömegek öntevékenységének sok élő formájával találkozhatunk. Az emberek részt vesznek a társadalom és az állam életében. De vannak ennek kimódolt megnyilvánulásai is, amelyeket meg kell szüntetni. Néhány járásban és megyében például az indokoltnál gyakrabban - bármilyen ürüggyel - különböző irányító testületeket és bizottságokat hoznak létre. Ezekből néhol olyan sok van, hogy maguk a szervezők sem tudják, kire mit bíztak és ki miért felelős. Egyes tisztviselők csaknem tucatnyi különböző bizottság élén állnak, és ez hátráltatja a közvetlen hivatali teendőik ellátását. Mindez csak felesleges ülésezésre kárhoztatja az embereket, az erők szétforgá- csolását eredményezi és semmiképpen sem segíti az eredményes munkát. Néhol egyes vezetők ahelyett, hogy saját munkájukért vállalnák a felelősséget, csak „elbújnak - mint azt Lenin szellemesen megállapította - a bizottságok háta mögött.“

A mi demokráciánk lényegét tekintve tevékeny, működő demokrácia. Ennek bővítése, az egész szovjet államiság tökéletesítése társadalmi fejlődésünk következetes mozgásának fontos iránya. A párt pedig a motorja, a mozgató ereje ennek az előrehaladásnak. Egész belső élete példa a valódi szocialista demokratizmus, az elvitathatatlan jogok és el nem hárítható kötelezettségek szerves ötvözésére.

IV.

Most pedig néhány szót a nemzetközi ügyekről. A szovjet választók egyik legfontosabb, legsürgetőbb elvárása volt és lesz a jövőben is, hogy mint a szemünk világát, úgy őrizzük a békét, szavatoljuk hazánk biztonságát. Jelenthetem, hogy a párt és a szovjet állam töretlenül eleget tett ennek. így cselekedtünk a nehéz körülmények között is.

önök tudják, hogy az elmúlt években erősen megélénkült az amerikai imperializmus legagresz- szívabb erőinek politikája, a leplezetlen militarizmus, a világuralmi törekvések, a haladás meggátlá- sának, a népek szabadsága és jogai megsértésének politikája. A világ e politika gyakorlati megvalósításának számos példáját látta. Ilyen volt a libanoni benyomulás, Grenada megszállása, a Nicaragua ellen folytatott hadüzenet nélküli háború, Szíria állandó fenyegetése és végezetül az, hogy Nyugat-Európát az Egyesült Államok a Szovjetunióra és szövetségeseire irányuló nukleáris rakétáinak indító területévé tette.

Mindez arra kényszerít bennünket, hogy a legkomolyabb figyelmet szenteljük az ország védelme megszilárdításának. A szovjet emberek nem a fegyverek felhalmozását akarják, hanem azt, hogy mindkét fél csökkentse fegyverzetét, de kötelesek vagyunk gondoskodni hazánk, országunk barátai és szövetségesei megfelelő biztonságáról. Ezt meg is tesszük. S tudja meg mindenki, hogy a háborús kalandok kedvelői nem lephetnek meg bennünket, egyetlen potenciális agresszor sem reménykedhet abban, hogy elkerüli a megsemmisítő válaszcsapást.

Ugyanakkor azonban éppen a helyzet bonyolultsága késztet arra, hogy megkétszerezzük, megháromszorozzuk a béke és a nemzetközi együttműködés politikája megvalósításáért kifejtett erőfeszítéseinket.

Nehéz lenne megnevezni akár egyetlen olyan, a béke megszilárdítása szempontjából fontos problémát, amellyel összefüggésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország ne állt volna elő az elmúlt években konkrét, realista javaslatokkal. Országaink kezdeményezései mind szélesebb körű támogatásra találnak más országok részéről is. Ez nyilvánult meg meggyőző erővel az ENSZ-köz- gyűlés legutóbbi ülésszakán is.

Az imperialista politikusok minden eszközzel arra törekednek,

hogy korlátozzák a szocializmus országainak nemzetközi befolyását. Megkísérlik, hogy meggyöngítsék összeforrottságukat, megbontsák a szocialista rend alapjait ott, ahol szerintük sikerrel kísérelhetik meg ezt. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy megőrizzük és erősítsük a testvéri szocialista országok szolidaritását. A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői nemrég megtartott moszkvai tanácskozásukon ismét egységesen kifejezésre jutatták ezt a meggyőződésüket.

Az Egyesült Államok gazdasági blokád alá helyezi, fenyegeti a szocialista Kubát. De kudarcra vannak ítélve azok a számítások, hogy sikerül megfélemlíteniük, letéríteniük választott útjáról. Ennek biztosítéka a hős kubai nép megingathatatlan elszántsága, felzárkózása kommunista pártja köré. S ennek biztosítéka az is, hogy szolidárisak a szabadság szigetével Latin-Amerika független országai, szolidáris vele az el nem kötelezettek mozgalmának sok tagja. Határozottan támogatják a kubai népet a testvéri szocialista országok. Ami a Szovjetuniót illeti, Kuba mellett volt, Kubával van és vele is marad, a napsütésben és a zivataros időben egyaránt.

Ahhoz, hogy a nemzetközi életben növekedjék a szocializmus szerepe, természetesen az is hozzájárulhatna, ha rendeződnének a kapcsolatok a Kínai Népköztársasággal. Mi következetes hívei vagyunk az ilyen rendezésnek. A politikai konzultációk azonban azt mutatják, hogy számos elvi kérdésben továbbra is fennáll a nézeteltérés, (gy például mi nem köthetünk semmiféle olyan megállapodást sem, amely kárt okoz egy harmadik országnak. De a véleménycsere folytatódik, és mi ezt hasznosnak tartjuk. A Szovjetunió azt akarja, hogy a kapcsolatok szintje olyan mértékben emelkedjék, amely mindkét fél számára elfogadható.

Hasznos az is, hogy némiképpen újjászületnek a kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális, tudományos és egyéb kapcsolatok is. Ez nincs ínyére azoknak, akik hasznot szerettek volna húzni a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak kiéleződéséből. Ugyanakkor azonban egyaránt hasznára van a két országnak, s az általános világhelyzet javulásának is.

Nyilvánvalóvá lett, hogy a feszültség szüntelen növelésének imperialista politikája veszélyes. Minél nagyobb fenyegetést jelent ez a politika az emberi civilizáció számára, annál inkább aktivizálódnak azok az erők, amelyek az emberiség fennmaradásáért küzdenek. Nyugat-Európában növekszik a felháborodás azoknak a tevékenysége miatt, akik e térség biztonságát feláldozzák Washington világuralmi törekvéseiért. A rakétaellenes mozgalom sokmillió résztvevője kifejezésteljesen szólt erről.

Távolról sem minden nyugati vezető, minden befolyásos nyugati politikus helyesli az amerikai kormányzat kalandorságát. Ez nyugtalanítja az amerikai társadalom jelentős részét is. Ott is mind jobban tudatára ébrednek annak, hogy az erőszakolt militarizálás, a nemzetközi helyzet kiélezése nem hozta és nem is hozza meg az Egyesült Államoknak sem a katonai fölényt, sem a politikai sikert. Mindez csak ahhoz vezet, hogy növekszik a világban Washington harcias politikájának bírálata. Az emberek békét és nyugalmat akarnak, nem pedig háborús hisztériát. Elmondhatom, hogy azok a megbeszélések, amiket a Jurij Vlagyimirovics Andropov temetésére Moszkvába érkezett számos külföldi küldöttség vezetőjével folytattam, meggyőzően bizonyították ezt.

Mindezek alapján bízhatunk abban, hogy az események menetét végső soron sikerül ismét a béke, a fegyverkezési hajsza korlátozása, a nemzetközi együttműködés fejlesztése irányába terelni.

Az enyhülésnek mélyek a gyökerei. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy Stockholmban összehívták

az európai bizalomerősítő és leszerelési konferenciát.

A béke és a népek biztonsága szempontjából természetesen a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése a legfontosabb. A Szovjetunió álláspontja e téren világos. Ellenezzük a nukleáris arzenál megnövelése terén folytatott versenyt. Annak hívei voltunk és vagyunk, hogy tiltsák be és semmisítsék meg az ilyen fegyverek minden fajtáját. Erre vonatkozó javaslatainkat már régen előterjesztettük mind az ENSZ-ben, mind pedig a genfi leszerelési bizottságban, megtárgyalásukat azonban meggátolják az Egyesült Államok és szövetségesei.

Ami Európát illeti, továbbra is azt kívánjuk, hogy a kontinens szabaduljon meg mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a harcászati nukleáris fegyverektől. Azt kívánjuk, hogy mindkét fél idő- veszteség nélkül tegye meg ebbe az irányba az első nagy lépést. A Szovjetunió ennek során nem akarja mások rovására növelni saját biztonságát, hanem mindenki számára egyenlő biztonságot kíván.

Sajnos az Egyesült Államok propaganda-eszközzé változtatta részvételét az erről folytatott tárgyalásokon, hogy elleplezze a fegyverkezési hajszát és a „hidegháború“ politikáját. Ilyen játékba mi nem megyünk bele. Azzal, hogy az amerikaiak rakétákat telepítettek Európába, nemcsak az „európai“, hanem a hadászati nukleáris fegyverekről folytatott tárgyalások elé is akadályokat emeltek. A kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozásának útját az jelenti, ha eltávolítják ezeket az akadályokat - ami eltávolítaná az általunk foganatosított válasz- intézkedések szükségességét is.

A legutóbbi időben az amerikai kormányzat békésen hangzó nyilatkozatokat kezd tenni, „párbeszédre“ hív bennünket.

Világszerte felfigyeltek arra, hogy milyen szöges ellentmondásban állnak ezek a nyilatkozatok mindazzal, amiről beszélt, s főleg cselekedett és továbbra is cselekszik az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata a Szovjetunióval való kapcsolataiban. Jószándékaival kapcsolatos fogadkozásait csak abban az esetben lehet komolyan venni, ha azokat reális tettekkel támasztja alá. A Szovjetunió ugyanakkor mindig amellett volt, hogy a két ország javára, a béke javára kutatni kell a konkrét kérdések kölcsönösen elfogadható gyakorlati megoldását. Az ilyen kérdések száma nem csekély. Az Egyesült Államok kormányának sok lehetősége van arra, hogy tettekkel bizonyítsa békeszeretet ét.

Miért ne ratifikálhatná például az Egyesült Államok a Szovjetunióval majd tíz esztendővel ezelőtt aláírt szerződéseket a föld alatti atomfegyver-kísérletek és a békés célú nukleáris robbantások korlátozásáról, miért ne lehetne véglegesen kidolgozni egy megállapodást az atomfegyver-kí- sérletek teljes és általános eltiltásáról? Megemlítendő, hogy az erről folyó tárgyalásokat az Egyesült Államok szakította meg. Washington jelentősen hozzájárulhatna a béke megszilárdításához is, ha hajlandó volna megállapodni a világűr militarizálásának elutasításában. A Szovjetunió, mint ismeretes, ezt már régóta javasolja.

Sokkal nagyobb bizalmat keltenének az Egyesült Államok kormányának békeszerető ígérgetései, ha elfogadná a javaslatot az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek kölcsönös befagyasztásáról. Fegyver már annyi halmozódott fel, hogy ez a lépés a legcsekélyebb mértékben sem veszélyeztetné egyik fél biztonságát sem. Mindazonáltal lényegesen javítaná az általános politikai légkört, és feltehetően, megkönnyítené a megállapodást a nukleáris fegyvertárak csökkentéséről.

Rendkívül fontos feladat, hogy megmentsük az emberiséget a vegyi fegyverek alkalmazásának lehetőségétől. A tárgyalások erről már régóta folynak, de most

mintha érlelődni kezdenének az előfeltételek a kérdés megoldására. A vegyi fegyverek alkalmazásának, kifejlesztésének és gyártásának általános és teljes eltiltásáról, a teljes készletek megsemmisítéséről van szó. Mi amellett vagyunk, hogy ez a megállapodás hatékonyan ellenőrizhető legyen, hogy az ellenőrzés elejétől végéig felölelje a vegyi fegyverek megsemmisítésének egész folyamatát.

Nincs kizárva, hogy az említett kérdésekről történő megállapodás elérése a szovjet-amerikai kapcsolatokban, sőt az egész nemzetközi légkörben a valódi áttörés kezdetét jelentené. Mi szeretnénk egy ilyen áttörést. Most Washingtonon a sor.

A nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak politikájának korunkban különleges jelentősége van. Az emberiség létérdekei, az állami vezetők felelőssége a mostani és az eljövendő nemzedékek előtt megkövetelik, hogy ezen nagyhatalmak kapcsolataikat meghatározott normáknak rendeljék alá. Elképzelésünk szerint ezeknek a normáknak körülbelül a következőknek kell lenniük:- A külpolitika legfontosabb céljának a nukleáris háború elkerülését kell tekinteni. Nem lehet megengedni a nukleáris konfliktussal fenyegető helyzetek kialakulását. Ilyen veszélyhelyzet létrejötte esetén pedig sürgős konzultációkat kell tartani a nukleáris világégés megakadályozására.- El kell utasítani a nukleáris háború minden változatának - legyen az korlátozott vagy globális- propagálását.- Kötelezettséget kell vállalni a nukleáris fegyver elsőkénti bevetéséről való lemondásra.- Semmilyen esetben sem lehet nukleáris fegyvert bevetni az ilyen fegyverekkel nem rendelkező ország ellen, az olyan országok ellen, ahol nukleáris fegyver nincs. Tiszteletben kell tartani a már megteremtett atomfegyvermentes övezetek státuszát és ösztönözni kell az újabb nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozását a világ különböző részein.- Meg kell akadályozni a nukleáris fegyverek bármilyen formában történő terjesztését: nem szabad ilyen fegyvert - vagy annak ellenőrzését - átadni senkinek, akárki is legyen az, nem szabad nukleáris fegyvert elhelyezni olyan országok területén, ahol ilyen fegyver nincs, nem szabad kiterjeszteni a nukleáris fegyverkezési hajszát újabb területekre - ideértve a világűrt is.- Lépésről-lépésre, az egyenlő biztonság elvének alapján kell elérni a nukleáris fegyverzetek csökkentését, egészen addig, míg minden egyes fajtájuk meg nem szűnik.

A Szovjetunió ezeket az elveket állította politikája középpontjába. Készek vagyunk bármikor megegyezni a többi nukleáris hatalommal az ilyen normák közös elismeréséről és kötelező jelleggel felruházni őket. Úgy gondolom, ez nemcsak az érintett országok alapvető érdekeinek, hanem a Föld összes népe érdekének megfelelne.

Elvtársak! Mindent, ami a miénk, mindent, amire büszkék vagyunk - a szabadságot, hazánk nagyságát és nemzetközi tekintélyét, a nép viruló békés életét- mindezt a szovjet emberek megfeszített alkotó munkájának köszönhetjük. Ez a munka jövőbe vetett hitünk kimeríthetetlen forrása.

A munkások és a kolhoztagok, a tudósok és a mérnökök, az orvosok és a művészek, a pedagógusok és a katonák, munkájukban elért újabb eredményekkel készülnek a Legfelsőbb Tanács küldötteinek megválasztására. Sokszoro- zódjanak meg a jövőben ezek az eredmények, és ebben az esetben a népek szilárd békéjét és biztonságát védő államunk még erősebb lesz. Ebben az esetben minden egyes szovjet család élete még jobb lesz. Ebben az esetben országunk még sikeresebben halad előre a kommunizmus építésének útján. i