Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-26 / 73. szám, hétfő

EJ A Tanúk nélkül, amely a Moszfilm-stúdióban ké­szült, arról szól, amit a mindennapi szóhasználatban „a kapcsolatok tisztázásá-nak“ neveznek. Nyikita Mihalkov mindent kirekesztett be­lőle, ami akadályozná azt, hogy a néző figyelemmel kísérje két ember kapcsolatának alakulását. A filmben csak egy absztrakt Férfi és Nő szerepel - Mihail Uljanov és Irina Kupcsenko alakításában. A film cselekményének színhe­lye egy kétszobás modern lakás, időpontja pedig valamelyik este. Maga a cselekmény nem több, mint ennek a két embernek a pár­nyitja, hogy a Férfi azelőtt más volt? A film alkotói is ezt a gondo­latot sugallják - de a téma ellen­tétben áll ezzel. Azt a bizonyos névtelen levelet ugyanis a Férfi a közös életük elején írta. A mai Férfiban halvány nyoma sincs an­nak, hogy valamikor becsületes ember lehetett. A forgatókönyv szerint a Férfi olyasvalaki, aki éve­ken keresztül aljasságot aljasság­ra halmoz, mégsem tartja magát gazembernek. Alázatosan meg­hunyászkodó lelkiismerete már ré­gen hozzászokott mindenféle kompromisszumhoz. Ő szentül meg van győződve a maga igazá­ról, meg arról, hogy mindenki más is úgy él, mint ó. Ha pedig még­sem - akkor csakis önnön tehetet­lensége és gyengesége következ­tében. A Férfi volt feleségét is az ilyen emberek közé sorolja. Hirtelen azonban - akár a mesében - rá­eszmél a tulajdon aljasságára, sőt, be is vallja. De hát mi történt? Csak az, hogy meggyőződött róla: a Nő valóban hozzámegy ahhoz a másikhoz. Továbbá: sem a nő, sem az a másik férfi nem sejti, ki írta azt a névtelen levelet. így neki egyáltalán semmitől sem kell tar­Irodalmi kapcsolatok a fordítás tükrében TANUK NÉLKÜL Nyikita Mihalkov új filmje beszéde és monológja. Ilyen „já­tékszabályok“ mellett a jellemáb­rázolásban különös mélység és pontosság, a cselekedetek megin- doklása terén pedig az várható el, hogy ezek teljesen összhangban legyenek a szereplők jellemével. Ami azonban a filmben látható - az több kérdést vet fel. Azon a bizonyos estén a volt férj különösen „kényes“ céllal lá­togat el volt feleségéhez: meg akarja tudni, hogy a Nő csakugyan férjhez akar-e menni ahhoz az emberhez, aki ellen ő régebben névtelen levelet írt, és aki most majdnem a közvetlen főnöke lett. A Férfi azt is tudni szeretné, vajon a volt felesége és az a másik ismerik-e a névtelen levél íróját. A Férfi az első perctől kezdve úgy viselkedik, mintha nem konk­rét céllal keresné fel volt feleségét, ízetlen tréfákat süt el, és igen hamar közönségességbe süllyed. Szemlátomást egy goromba és erőszakos ember áll a nézők előtt. A volt házasok között folyó be­szélgetésből egy nehezen meg­magyarázható dolog is kiderül. Nevezetesen az, hogy a Nő - aki okos, intelligens és sebzett lelkű asszony - hét évig boldogan élt a Férfival. Sőt, még akkor is, ami­kor a Férfi faképnél hagyta őt, és karrierista indokból egy akadémi­kus fiatal lányát vette feleségül, az asszony kilenc évig még mindig szerette és mindennap visszavár­ta. Lehet, hogy itt egy asszony drámájáról van szó - egy régi boldogságról. De elhinni nehéz, jóllehet a boldogságot idilli képek és visszaemlékezések érzékelte­tik a filmvásznon. Talán az a dolog tania. A Férfi csak azon lepődött meg, hogy a Nő, akitől szerinte semmi sem várható, egy ilyen ki­válóságot hódított meg. A Férfi elámul. És azután mi következik? Az az ember, akit a filmen látha­tunk, a tulajdon erkölcsi veresége váratlan felismerésének okát sem tudja meggyőzően megmagya­rázni. Körülhatárolni a cselekmény helyét és idejét, kiiktatni minden egyéb szálat, a figyelmet teljesen a két hős kapcsolatára összponto­sítani - ez volt az alkotók célja, tehát a hangsúlyt főként a drámai elemre helyezték. Úgy érezzük, az ilyen „fényűzés“ akkor engedhető meg, ha kitűnő drámai történet áll rendelkezésre, olyan, amely na­gyobb megterhelést is elbír. Az élet sokkal bonyolultabb, mint ami egy drámától elvárha­tó... De mégsem: a film alkotói kétségtelen azon fáradoznak, hogy ezt a művet komoly témájú, lélektani drámaként fogadtassák el. De nem követik az ilyen műfaj­nak megfelelő „játékszabályo­kat“; például nem keresik a go­nosz emberben a jót, sem a jóban a gonoszt - mint ezt annak idején Sztanyiszlavszkij örökül hagyta. Nyikita Mihalkov rendezői tevé­kenysége iránt indokolt módon ál­landó érdeklődés mutatkozik. Filmjeit a gondos témaválasztás és a magas fokú mesterségbeli tudás jellemzi. Kár, hogy a Tanúk néikülben ezek az erényei nem nyilvánulnak meg világosan. Úgy látszik, az elért színvonalon ma­radni nehezebb, mint oda eljut­ni. TATJANA MITYINA A szófiai statisztikák szerint Ma­gyarországon eddig mintegy 100 bolgár irodalmi alkotást jelentettek meg. Ezek a kötetek jól illusztrál­ják a bolgár irodalom történetét és fejlődését a kezdetektől napjain­kig. Tavaly például az év egyik sikerkiadványának bizonyult a Zrí­nyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában közzétett Mars ir- galma című antológia, amely a bolgár irodalom legjobb katona­elbeszéléseiből nyújt válogatást. A 31 novella szerzői sorában olyan jelentős nevekkel találkoz­hat az olvasó, mint Ivan Vazov, Georgi Sztamatov, Elin Pelin, Jor­dan Jovkov, Emiljan Sztanev, Ivaj- lo Petrov, Jordan Radicskov és a fiatalabbak közül Rasko Szuga- rev. 1984-ben a magyar kiadók - köztük az Európa, a Gondolat és a Kossuth - 7 bolgár mű közrea­dását tervezik. Előkészületben van egy Georgi Dimitrov-kötet kia­dása. Dimitar Blagoevről, a mar­xista forradalmárról, a Bolgár Kommunista Párt egyik alapítójá­ról emlékeznek meg válogatott műveinek megjelentetésével. Va­lószínűleg még ebben az évben a boltokba kerül Alexander Föl oktatási miniszternek és Ivan Ma- ronovnak a trákok történetét, vala­mint Cvetkovának a várnai csata eseményeit feldolgozó kötete. A budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ számos új kezdeményezéssel élénkíti a kul­turális cserét. Részt vesz a Költé­szet Napjának megünneplésében. Ekkor nyílik meg Felsőiszkázon, Nagy László szülőházában a költő emlékmúzeuma, amelyben egy rodopei szoba utal majd a művész bolgár kapcsolataira. Tervezik a Magyar Népköztársaságba láto­gató bolgár írók és költők meghí­vását is. így a központban is talál­kozhatnak magyar kollégáikkal és a közönséggel a delegációk tagjai. A vidéki városok irodalmi orgá­numaival is szoros kapcsolatok ki­építésére törekednek. A békés­csabai Új Auróra folyóirat szer­kesztőségével közösen Ébredés Bozsenciben címmel válogatást tesznek közzé magyar költők bol­gár vonatkozású verseiből. Az 55 vers az 1944. szeptember 9-i anti­fasiszta fegyveres népfelkelés 40. évfordulója tiszteletére jelenik meg. Kötet kiadásán dolgoznak a kaposvári Somogy folyóirat szerkesztőségének közreműkö­désével is. Ebben az antológiában azoknak a bolgár és magyar köl­tőknek a vertseit gyűjtik egybe, akik a Magyarország felszabadítá­sában részt vevő bolgár csapatok­nak állítanak emléket. Antológia készül a szombathelyi Életünk fo­lyóiratnál is. Ez a kötet válogatást ad a folyóiratban az utóbbi évek folyamán közölt bolgár versekből. A központ gondolt a miniköny­vek gyűjtőinek népes táborára is. Nagy László fordításában tíz bol­gár népdalt ad ki díszes miniatűr­könyvben. Bulgáriában a magyar irodalom értékeinek felfedezése a negyve­nes évek végén kezdődött meg. Megindult a tervszerű könyvkia­dás, fiatal, tehetséges műfordítók láttak munkához. Olyanok, mint Nevena Sztefanova, Nikolinka Atanaszova, Katja Kamenova, Georgi Krumov, Nino Nikolov és Dimo Boljarov. A bolgár olvasókö­zönség az ő munkásságuk révén ismerhette meg Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Tersánszky, Krúdy, Né­meth László, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes, Szabó Pál, Veres Péter legjobb műveit. Az első magyar költészeti anto­lógiát 1952-ben adták ki. A fiatal magyar költőkét az Égi tüzek című gyűjtemény mutatta be 1978-ban. Ugyanebben az évben került az olvasókhoz az az összeállítás, amely a felvilágosodás magyar költőitől a mai középnemzedék képviselőiig tekinti át két évszázad magyar líráját, önálló kötetben adták ki József Attila és Nagy László verseit, 1983-ban pedig el­készült a Radnóti-kötet is. Petőfi mindmáig a legnépszerűbb ma­gyar költő Bulgáriában. Az első Petőfi-válogatás 1923-ban jelent meg. Müvei eddig 18 kiadást értek meg, s már készül a legújabb is. Érdekes kezdeményezés volt 1977-ben az a bolgár-magyar kö­zös kiadvány, amely Hriszto Botev és Petőfi Sándor címmel egyszer­re jelent meg magyarul és bol­gárul. A legutóbbi évtizedben Örkény István, Déry Tibor, Sütő András, Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, Cseres Tibor, Karinthy Ferenc, Jó­kai Anna, Moldova György, Fekete Gyula könyveit adták ki. Míg ré­gebben 4-6 ezer, ma 12-20 ezer példányban jelentetik meg a ma­gyar alkotásokat. A Narodna Kultura Könyvkiadó felvetette egy 20 kötetes Magyar Könyvtár című sorozat tervét. Eb­ben régi és élő klasszikusok mű­veit mutatnák be. 1985-ig Bulgári­ában kiadnak három Jókai-re- gényt, tervezik Kosztolányi kispró­zájának és Nagy László prózájá­nak megjelentetését. (B-Sz) A tűz anyja és egyéb mesék A ROMÁNIAI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 1983-BAN A romániai A hét idei 10. szá­mában Rózsa Mária csaknem egész oldalas összefoglalóban mutatja be a Ion Creangá Könyv­kiadói múlt évi, magyar nyelven megjelent termését. Terjedelmes írása bevezetőjében a kritikus át­tekintést ad a gyermek- és ifjúsági irodalom kiadásának általános el­veiről, bepillantást ad a kiadói poli­tikába. Egyebek között megálla­pítja, hogy a publikációk műfaji megoszlása megfontolt tervezésre vall. Több a prózai kiadvány, mint a verskötet, jelen van a meseiro­dalom, a hagyományos és a mo­dern gyermekvers, sőt a termé­szettudományos, a művelődéstör­téneti és a tudományos-fantaszti­kus műfaj is. A legörvendetesebb- nek azt tartja, hogy a kitűnő vers­kötetek mellett elbeszélés-füzé-' rekből álló, lineáris cselekményű gyermekkönyvek és meseregé­nyek láttak napvilágot, összesen 18 művet adott ki 1983-ban ma­gyar nyelven (kétszáznál több ki­adói ívnyi terjedelemben) az Ion Creangá Könyvkiadó. A könyvek közül kilenc eredeti munka, öt fordí­tás, három antológia és egy a világ- irodalmat képviselő ifjúsági re­gény. A továbbiakban a szerző külön- külön ismerteti és elemzi az egyes műveket, kiemelve azok formai és Sólem Áléchem emlékezete „Béke veletek“ ezt az ősrégi rituális keleti köszön­tést jelenti szószerint a világszerte ismert és becsült népszerű jiddis nyelvű orosz-zsidó író, Sólem Álé­chem álneve, aki 125 éve született az ukrajnai Perejaszlav kisvárosban. Az évfordulót a Szovjetuni­óban és az egész világon megünneplik. Ki volt hát Sólem Áléchem, s mit jelent műve az orosz-, a zsidó-, az európai- és a világirodalom számára? Kortársai megkülönböztető tisztelettel „Bölcs ne- vettetőnek“ nevezték és már életében klasszikussá emelték, mert bizony a világirodalomban is ritka példa, hogy valaki annyira egyéni hangvételű humor­ral, józan megértéssel és szeretettel ábrázolja az európai (főképp kelet-európai) kisvárosok nyomorgó, egyszerű embereinek a mindennapjait, mint ő. írásai­ban derűt, együttérzést és a jövőbe vetett töretlen hitet ábrázolja. Irodalmi hírnevét az első világháború előtti kelet-európai zsidóságról írt elbeszéléseivel és regényeivel szerezte. Megértő humorral és szeretet­tel írt erről a népről, miközben figyelme elsősorban az egyszerű, elesett, nyomorgó emberre irányult. Ezért nem véletlen, hogy kritikusai és az irodalomtörténé­szek nemegyszer második Mark Twainnak nevezték. Szegény családban született. Édesanyját korán elvesztette. Előbb nagyszülei nevelték, majd apja újból megnősült. Mostohaanyjával nem tudott jó vi­szonyt kialakítani és ezért inkább elment hazulról. Fiatalon magántanári állást vállalt. Lapot szerkesztett és egy irodalmi almanach kiadását tervezte, de a vállalkozás pénzügyileg csődbe jutott, pedig a leg­jobb jiddis nyelvű írókat szólaltatta meg benne. Életé­nek további állomásai Svájc, majd az USA. írásainak, melyeket a legjelentősebb oroszországi, európai és amerikai lapok közölték, egyre nagyobb a visszhang­ja. Néhány színdarabot is írt, melyek nagy hatással voltak a századelő oroszországi színházára, többek között a neves Vahtangov-együttes is játszotta őket. Röviddel az első világháború előtt jelenik meg életé­nek legjelentősebb műve, a Tóbiás, a tejesember című regénye. A könyv világsiker lett, s később az Egyesült Államokban meg is filmesítették. A Hegedűs a háztetőn című népszerű zenés film, musical, millió­kat vonzott a moziba mindenütt a világon, s Sólem Áléchem iránti érdeklődés új hullámát váltotta ki. A Szovjetunióban, ahol eddig az ország huszon­négy nyelvén 542-szer jelentették már meg Sólem Álé­chem műveit (összesen mintegy 9,5 millió példány­számban), az idei jubileumról különböző rendezvé­nyekkel emlékeznek meg. Emlékülések lesznek Moszkvában, Kijevben és több más szovjet nagyvá­rosban is. A moszkvai Hudozsesztvennaja lityeratura és a Szovjetszkij piszatyel kiadó oroszul, a kijevi / Dnyipro kiadó pedig ukránul jelentet meg egy na­gyobb terjedelmű válogatást az író novelláiból, elbe­széléseiből és emlékirataiból. A Szovjetunióban meg­jelenő jiddis nyelvű irodalmi folyóirat, a Szovjetis gejmland (Szovjet Haza) pedig reprezentatív külön- számot szentel a jubileumnak. A szovjet sajtó, amely sokat foglalkozik az évforduló alkalmával az íróval, hangsúlyozza: Sólem Áléchemnek, a jiddis nyelvű irodalom klasszikusának a művei ma igen megbe­csültek a Szovjetunióban, és az ország népeinek közös szellemi kincséhez tartoznak. KOKESJÁNOS Bálint Tibor könyvének címlapja tartalmi jellegzetességeit, megha­tározva a gyermekkönyvek esz­mei és esztétikai értékeit s helyü­ket a tárgyalt író, költő eddigi élet­művében. Hogy mit keresett a kritikus az egyes alkotásokban, azt össze­foglalójának már a címe is jól sej­teti: A ,,nagy élmény“ az ,,igaz történet“ vagy amit szerettek. Di­cséretes és a mi kritikusaink szá­mára is példaadó, hogy Rózsa Mária, mielőtt hozzálátott volna beszámolója megírásához, vette a fáradságot és egy tizenegy éves gyermekközösséggel megbeszél­te és elemezte Kenéz Ferenc Eső­ben könnyen rámtaláltok című verskötetét. Persze előtte a gyere­kek elolvasták a kötetet, kiválasz­tották azt a verset, amely a legin­kább megragadta a képzeletüket s meg is tanulták könyv nélkül. És az eredmény: „... valóságos él­ménybeszámoló szintjén mondták el, hogy a választott vers milyen gondolatokat ébresztett bennük. Úgy megszerették a versbeli kis­fiút, hogy (...) minden élményét és vágyakozását magukénak érez­ték. A versbeli kisfiú megfigyelé­seit és töprengéseit, sok-sok hét­köznapi apróságot, a világról ala­kuló véleményét azonosulással kí­sérték...“ (A fönt elmondott „megbeszélés“, úgy vélem, a mi iskoláinkban működő irodalmi kö­rök pedagógus-vezetői által is megvalósítható, s biztosra ve­szem, hogy haszonnal.) A kritikus az eredeti művek kö­zül még a következő köteteket ismerteti, méltatja, értékeli: Bálint Tibor Én voltam a császár, Markó Béla Szarka-telefon, Fodor Sán­dor Csipike, Bajor Andor Egy bátor egér viszontagságai, Méhes György Egy tucat léggömb című könyvét és Majtényi Erik Jánoska Tükörországban című hátraha­gyott meseregényét. A fordítások közül a kritikus ki­emeli a szovjet népek meséiből készült A tűz anyja című antológi­át, A teknősbéka ti linkója című egzotikus mesegyűjteményt, az újra kiadott Lehunyt szemmel cí­mű Sadoveanu-kötetet. A legfon­tosabb kiadványok között említi Al. Mitru, az Akadémia nívódíjjal ki­tüntetett Az Olümposz legendái című, a görög mitológiát az ifjú­ságnak elmesélő könyvét. A tudo­mányterjesztő irodalomból Aureli- an Bätäreu Száz természeti ritka­ság című érdekes munkáját jelen­tette meg magyar nyelven a ki­adó. K.J. iííi“ Al. Mitru: Az Olümposz legendái \ ÚJ szó 4 1984. III. 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents