Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-26 / 73. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1984. III. 26. A királynőnek hódolnak Az atlétika Losoncon (Luče nec) már a század elején egyike volt a legnépszerűbb sportágaknak. A sportok királynője abban az időben elsősorban a diákság és a katonaság körében hódított, sőt a testedző egyesületekbe tömörült munkásfiatalok közül is többen próbálkoztak síkfutással, diszkoszvetéssel, magas- és távolugrással. A 20-as-30-as években már rendszeresen megrendezték a városok, így a Losonc és Rimaszombat (R. Sobota), a Zvolen és Losonc közötti atlétikai csapattalálkozókat. A felszabadulást követően különösen a középiskolákon vált rendszeressé a testedzés, az atlétikai képzés. A Klement Gottwald építészeti szakközépiskolában és a pedagógiai középiskolában sok tehetséges fiatalt neveltek a sportágnak. Ezekben az intézményekben kezdődött például a szlovákiai bajnok és csúcstartó súlylökó Pataki és a hármasugró Vavrinčík pályafutása. Az említett iskolák tornatanárai egyben jó nevű edzők is voltak: Fischer és Eibner testnevelők sok száz fiatallal ismertették és kedveltették meg a sportágat. Néhány éve a város legnagyobb testnevelési egyesületében is megkezdte működését az atlétikai szakosztály. Már az első években sok jó versenyző nőtt fel Ivan Eibner keze alatt. Hogy csak a jelenlegi hosszútávfutó Melichero- vát, vagy a sérülések miatt pályafutásuk korai befejezésére kényszerült Dora nővéreket említsük A népszerű edző távozása után sem hagyott alább a kezdeti lendület, s hat fiatal edző - főként tornatanárok - ifjúsági sportközpont keretében kezdtek foglalkozni az atlétákkal. Az eredmények nem maradtak el, s felnőtt egy új versenyzői nemzedék, amely ma már egyre többet hallat magáról. A 17 esztendős Ruffinyi Róbert például az elmúlt év valamennyi jelentős versenyén diadalmaskodott. Ostraván és Kassán (Koši- cén) megnyerte a kerületi, illetve a szlovákiai fedettpályás bajnokságot és az országos seregszemlén, Jablonecen 199 cm-es teljesítménnyel a második helyen végzett. A nyári szabadtéri versenyeken azonban visszavágott legyőzőjének, a prágai országos bajnokság döntőjében már 205 cm-t ugorva lett első. A magasugró és többpróbázó reménységen kívül Seres 400 m-en szlovákiai második lett 52,8 mp-ces idővel. Ugyancsak ezüstérmet szerzett a Považská Bystrica-i viadalon a távolugró Szabó is, míg a lányok közül a magasugró Muchová és a diszkoszvető Bellová szereztek bronzérmet. Valamennyi versenykategóriában - beleértve a serdülőket és a felnőtteket is - az elmúli évben négy első, három második és négy harmadik helyezést értek el a szlovákiai bajnokságokon, míg országos viszonylatban egy arany- és két ezüstérmet nyertek. A sok szép siker visszatükröződik az atlétikai szakosztályok rangsorolásában is. Míg az 1982-es esztendőben a 26. helyet foglalták el, tavaly már a 14. helyen végeztek. A szakosztály vezetői szerint az idén újabb nevekkel ismerkednek majd meg a szurkolók, hiszen Ambroš, Rácz, Széles, Huszár, Csömör és a többiek mind mind nagyon tehetséges versenyzők, szép jövő előtt állnak. A versenyzők sokoldalú felkészülésében egy időben folyik a megfelelő műszaki-anyagi bázis megteremtése is. Pályák, öltözők, lelátók épülnek több százezer korona értékben - társadalmi segítséggel. Nem titok, hogy a következő években felnőtteknél is egy ütőképes csapat kialakításán fáradoznak, jól tudják azonban, hogy saját erőből mindezt aligha lehet megvalósítani. Éppen ezért várják a szomszédos járások, így a rimaszombatiak és nagykürtösiek (V. Krtíš) segítségét. Különösen a Rimaparti városban felbukkanó tehetségek, így a középtávfutó Szabó és Baksa, valamint néhány ügyes kislány átigazolása jönne jól mindkét fél számára, hiszen a megnevezetitek fejlődését is elősegítené a sok versenyzési lehetőség, amire szakosztályukban nincs mód. A tehetségek kiválasztását is tökéletesíteni kívánják, a tervek szerint már az alapiskolákban szakköröket hoznak létre, így biztosítják számukra a rendszeres edzési és versenyzési lehetőséget. HACSI ATTILA A kocogás, a futás egyre több ember szenvedélyévé válik. A sport- és tömegszervezetek is igyekeznek lehetőséget adni mindenkinek, aki kedveli ezt a sportot. A galántai (Galanta) járás nem bővelkedik ilyen jellegű akciókban, habár az elmúlt évben egy újabb rendezvénnyel, a galántai felszabadulási futóversennyel lett gazdagabb. A rendező titkára, Tóth Gábor a következőket mondta tájékoztatásul a második esemény lebonyolítása előtt:- Sportegyesületünk, a Mladosť Galanta elsősorban a tömegsport fejlesztésére irányítja figyelmét. Tavaly a Zelenina vállalat SZISZ- szervezetével karöltbe elhatároztuk, hogy addigi tevékenységünket futóversennyel bővítjük. A városi nemzeti bizottság Morovič Ferenc elnökkel az élen, valamint a CSSZTSZ járási bizottsága is sokoldalú támogatást nyújtott. Az első rendezvény jól sikerült, százhúsz versenyző vett részt rajta a nyugat-szlovákiai kerületből. A második futóversenyt április 7- én, szombaton 9.30 órakor rendezzük, a részvevőket több kategóriára osztjuk. A leghosszabb szakaszt a férfiak és az atléták teszik meg, 7 kilométert. Ezúttal is felhívjuk az indulók figyelmét, hogy csakis érvényes orvosi igazolással vehetnek részt a rendezvényen. Az elmúlt évhez viszonyítva néhány változás lesz a versenyben. Egyik ilyen például, hogy az atléták külön kategóriában állnak rajthoz. A másik módosítás, hogy a rendezvény befejeztével nemcsak a győztesek, de minden részvevő elismerő oklevelet kap. A rajtnál mindenkit szívesen látunk. Reméljük, hogy a versenyen ott lesznek a tavalyi győztesek, Silvia Pajanová (Slovan Bratislava), Letícia Tandlmajerová (Mier Hlohovec), Milan Seman (Slávia SVŠT Bratislava) és Petőcz Károly (Inter Bratislava). OLÁH GYULA Szófia - olimpiai város? A szarajevói téli olimpia ideje alatt feltűnést keltett a hír, hogy az 1992. évi téli játékok megrendezésére pályázó városok között - az ismert alpesi és skandináviai téli központok mellett - egyre gyakrabban emlegetik Szófiát. Bár a hivatalos jelentkezés határidejéig még hátra van egy év, a tudósítók felfigyeltek arra, hogy Szarajevóban ott volt a bolgár főváros magasrangú sportküldöttsége, mely élénk érdeklődést tanúsított a rendezés minden részlete iránt. Az újságírók kérdéseire válaszolva a küldöttség tagjai megerősítették: Bulgária komolyan latolgatja a nyolc év múlva sorra kerülő téli olimpia megrendezésének lehetőségét. Arról, hogy van mire alapoznia a bolgár fővárosnak olimpiai ambícióit, nemrégen a helyszínen is meggyőződhettünk. Kevés európai főváros dicsekedhet azzal, hogy a város központjából mindössze 20 perces autózás után magaslati környezetbe lehet jutni. A több mint egymillió lakosú Szófiát délen a Vitosa Nemzeti Park határolja. A fennsíkhoz viszonyítva kis kiterjedésű (20 kilométer hosszú és 18 kilométer széles) hegység legmagasabb csúcsa a 2290 méter magas Cerni Vrh, ahonnan jó időben szép kilátás nyílik a fővárosra. A Vitosa az utóbbi években a síelők valódi paradicsomává vált. A helybeliek szerint november közepétől május elejéig ideálisak itt a hóviszonyok. Ottjártunkkor - március elején - a városból vezető 26 kilométeres kanyargós autóút végén az 1800 méter tengerszint feletti magasságban levő modern Styasztli- veca szállodánál 140 cm-es hó fogadott, és.amerre a szem ellátott mindenütt sífelvonók üzemeltek. A Vitosát főleg az utóbbi esztendőkben tették vonzóvá a sísport kedvelői számára, egymás után épültek a különböző típusú felvonók. Jelenleg 9 sílift működik, óránként több mint nyolcezer személy szállítására képesek. Ez a szám az ismert téli üdülőhelyek viszonylatában is jelentős. A síterepek nagyon változatosak. A kezdőktől a menőkig mindenki megtalálhatja számítását. Nem csoda, hogy a Vitosa egyre gyakrabban ad otthont a nemzetközi sírendezvényeknek. Tavaly Szófia látta vendégül a téli Universiade sportolóit. Ebből az alkalomból számos új létesítmény épült a bolgár fővárosban. A síversenyek a Vitosán zajlottak, ahol az alpesi számok mellett eszményi feltételeket biztosítottak az északi versenyszámok lebonyolítására is. Egybehangzó vélemény szerint Szófia a nagyvonalú, gördülékeny rendezéssel jó hírnévre tett szert a sportvilágban és ez bizony sokat jelenthet majd a későbbi mérlegelésnél, az olimpia rendezési jogának odaítélésével. A bolgár főváros a már említett Universiaden kívül jégkorong-világbajnokság színhelye is volt, néhány évvel ezelőtt a C csoport küzdelmeinek adott otthont. A bolgár szakemberek szerint az 1992-es téli olimpia megrendezése nem igényelne túlságosan nagy beruházásokat, hisz a létesítmények zöme már készen áll. Azt, hogy kik pályázták meg hivatalosan a nyolc év múlva esedékes játékok rendezési jogát, csak a következő hónapokban tudjuk meg. Minden valószínűség szerint a jelentkezők között találjuk majd a bolgár főváros nevét is. Könnyen meglehet: Szarajevó után ismét szocialista ország városa látja vendégül a téli olimpia sportolóit. (-tics-) Jelenségek ■ Egyre több az olyan rendezvény, amely kocogni, futni hívja a természetbe a felüdülni vágyókat. Felvételünk az egyik ilyen bratislavai tömegfutásról készült. (Archív felvétel) A LABDARÚGÁS A FÉRFIAK JÁTÉKA (?) Gólok helyett iponok Jesenskén a labdarúgás éveken keresztül egyeduralkodó sportág volt. A gömöri nagyközség csapata még a hetvenes években is az I. B-osztályban szerpelt, mégpedig sikerrel. Aztán Urbán Pál és Járosi Iván edzők távozása után egyre lejjebb kerültek a ranglétrán és néhány éve már a járási bajnokság III. osztályában is csak az alsóbb régiókban tanyáznak. A fiatalok közül többen a közeli falvakban rúgják a labdát, de az az igazság, hogy kevés a tehetség, hiszen velük évek óta senki nem foglalkozott a nagymúltú egyesületben. Tavaly aztán megmozdult valami. A választási program keretében a község egy tornateremmel gyarapodott, s ez végül is segített. Na persze nem a foci gondjain. A parketton ugyanis néhány hónap óta teniszezők és cselgáncsozók gyakorolnak. Tizenhat teniszpalántával Kisantal József mérnök foglalkozik Rimaszombatból (R. Sobota), s a Járási Pionírház Mladosť cselgáncsszakosztálya is kihelyezte „alkotóműhelyét“. Az ifjú cselgáncsozók bemutatkozására a közelmúltban Poprádon került sor, ahol a város nagydíjáért kiírt csapatversenyben a 13. helyet szerezték meg, megelőzve többek között Bardejov, Pov. Bystrica és a bratislavai Rapid judósait. Az egyéni versenyben pedig Kiss révén a 38 kilósak között már egy értékes győzelmet is szereztek. Reméljük, a fiatal teniszezők és cselgáncsozók eredményeiről a jövőben sokat hallunk még. Jó lenne persze, ha a könnyű szerkezetű tornateremnek akadna egy igazi gazdája is. Az új létesítményben ugyanis nem megoldott a fűtés, így a gyermekek a dermesztő téli hidegben végzik edzéseiket. Remélhetőleg nem sokáig. (i-a-) Nézi az ember a női focimeccseket és szabálytalan gondolatai támadnak... A Csehszlovák Testnevelési Szövetségben egy nőre három férfi jut. Sok sportágban ez az arány még nyilvánvalóbb. Mondjuk úgy tíz az egyhez. A labdarúgásban ez szinte ki sem fejezhető számokkal: az 550 ezer futballistának mindössze néhány tíz focizó lány és asszony „konkurrál“. A női csapatokra jellemző: gyorsan összeállnak, de még gyorsabban szétesnek. Pedig manapság olyan idők járnak, amikor meglehetősen intenzíven igyekeznek feltámasztani, illetve életképessé tenni a női labdarúgást. Az eredmény távolról sem egyértelmű. Miből adódik, hogy a futball több mint 100 esztendeje elsősorban a férfiak játéka? Talán abból, hogy alig jön össze néhány fiúgyermek, s máris rúgják a ,,bőrt“? Lehet. Miért van az, hogy hasonló korú lányok a labdát inkább dobálják, vagy ami még ennél is gyakoribb, egyedül játszanak vele! Nem tudni pontosan. A fiúk (férfiak) természetéből fakad, hogy csapatban, kollektívában érzik jól magukat és összefogva erejüket megmérkőznek a másik utca srácaival, legyőzik, ,,megalázzák“ őket? Kérdőjelek, amelyek inkább pontot jelentenek... A labdarúgás változásokon megy keresztül. Fejlődik. Volt idő, amikor inkább csak sétálgattak a játékosok a pályán, nem pedig futottak. Az olaszok annak idején filmet forgattak labdarúgásuk „hőskoráról“. Ahogy az ember nézte a 20-as években készült felvételeket és látta, amint egy futballista hirtelen futni kezd, az volt a benyomása, hogy valamilyen oknál fogva megzavarodott. Mármint a focista! A többiek ugyanis sakkfigurákként voltak ,,szétszortírozva“ a pályán, és várták, hogy majd csak hozzájuk kerül a labda. Ha azokban az időkben egy csapatban szerepel férfinak álcázott női focista, aki valamennyire technikás és jól bánik a labdával, a nézők közül talán senki sem vette volna észre. Akkor még esélye lett volna a női focinak odaállni a „normális“ labdarúgás mellé. Ugyanúgy, ahogy az néhány esztendővel később sikerült a röplabdásoknak, kosarasoknak és másoknak... Most azonban? Nagyot változott a játék! Futóvá vált. Gyorsabb és ezzel keményebb lett, az ütközések és az esések a játék természetesj/elejá- rói. Manapság a cselező játékosnak nemcsak tökéletesen kell uralnia a labdát, hanem egész testével fedezni azt ellenfele elől, mivel a gyorsaság eredményeképpen a mai futball „sűrűbb“: 10 négyzet- méterre csaknem kétszer annyi játékos jut, mint mondjuk 50-60 esztendővel ezelőtt. A női csapatok tehát olyan korszakban igyekeznek pályára lépni és teret hódítani, amikor a futball minden tekintetben igényes, a gyengébb nemnek túl erőteljes, harcos formát öltött. A jelenlegi labdarúgást legfeljebb csak kopírozhatják, de semmi esetre sem sajátíthatják el. A továbbfejlesztés meg szóba sem jöhet. Hogy miért? A lányok és asszonyok mindennemű természetes előkészület, „előképzés“ nélkül találkoznak a labdával. Gyerekkorukban csak nagyon kevesen ízlelték meg lábbal a „bőn“, nem tudják, nem tudhatják milyen is egy igazi és kiadós fociparti. Nincs a vérükben a játék. A női röplabdát, kosárlabdát, kézilabdát évtizedek óta egyszerűen megszoktuk. A női foci azonban csak amolyan kis „hűhó“ számunkra - kevés sportértékkel. A fentebb említett okok mellett elsősorban azért, mert éppen a futballpályán látszik meg: hogyan és miben is különbözik egymástól a férfi és nő, mennyire mások a lányok és asszonyok. A futball a férfi számára magától értetődő és természetes dolog; mindnyájunk büszkeségét le- hervasztja, ha képtelenek vagyunk látványosan megszelídíteni a labdát, dekázgatni vele kérkedően. Egyeseknek (a nagy játékosoknak is) olyannyira természetes a vele született futballtudása, hogy tehetségük kétségbevonásának, megsértésének veszik az intenzívebb edzéseket, gyakorlatokat. Tipikusan férfigondolkodás! Mert a nók vagy teljes odaadással vagy sehogyan sem sportolnak, gyakorolnak. Ezért ha világviszonylatban valami figyelemre méltót kell véghezvinni, Kratochvílovában, Fibinge- rovában, Jeriovában, Paulúban, Kocembovában és másokban kell bíznunk. Mert a férfi a sportban inkább a játékot szereti. Mintsem a gürcöléssel, megerőltetéssel járó edzéseket, gyakorlatokat... (T. V.) Felszabadulási futóverseny
