Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-23 / 71. szám, péntek

A bardejovi Ózon szanatórium (Róbert Berenhaut felvétele) Fürdői mozaik Az év minden szakában, tehát télen is, igen šok ember keresi fel hazánk egyik világhírű gyógyfür­dőjét - Bardejovot. Számos olyan emberrel találkoztam itt, aki légző-, emésztőszervi, vérkeringési és egyéb betegségben szenved s egészségi állapota folyamatos javulása érdekében - ha csak te­heti -, vissza-visszatér ebbe a für­dőbe. Az ország minden tájáról érkeznek betegek, sőt a külföldi vendégek sem ritkák. Gyógyulni, vagy szórakozni?! Igen sok gyógyulni vágyó em­ber azt tapasztalja, mintha nem minden „páciens“ jönne ide azért, hogy csak és elsősorban gyógy­kezeltesse magát. Szórakozni is akar. Ez tulajdonképpen rendjén is lenne. De az már kevésbé, hogy elég sokak számára a szórakozás az elsődleges „gyógyír". Magam is meggyőződhettem, nagy szám­ban vannak olyanok, akik naponta az alkoholgőzös, dohányfüstös szórakozóhelyeken töltik az esté­ket. Sőt, nappal is be-betérnek egy pohár itókára. Ezek az emberek tévesen véle­kednek a gyógyfürdői kezelésről. Mindenáron „kikapcsolódni“ vágynak, s ezzel akaratlanul is hatástalanítják a szakorvosok által előírt, naponkénti gyógykezelések áldásos hatását. Az esti séták közben rendszeresen találkozhat az ember a gyógyfürdő területén működő zenés szórakozóhelyek felé igyekvő emberekkel. Félreér­tés ne essék. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyógy­fürdőbe beutalt embereknek, be­tegeknek, nincs joguk szórako­zásra, kikapcsolódásra. Termé­szetesen van, szükséges is, ez a gyógyulás velejárója, de olyan formában, hogy az orvosok igye­kezete, az egész gyógykezelési folyamat ne váljon hiábavalóvá. Az igazsághoz tartozik az is, hogy igen sok beutalt beteg megtalálja a szórakozás, kikapcsolódás he­lyes módját, kihasználva a fürdő vezetősége által javasolt progra­mokat. Lehet hasznosan is A bardejovi fürdő erdővel sze­gélyezett környéke jelzésekkel el­látott ösvényeivel nagyszerű alkal­mat nyújt rövidebb-hosszabb tu­ristautak megtételére. Ezt a lehe­tőséget elég sokan kihasználják, különösen a korosabbak köréből. Számosán vannak olyanok, akik egyedül, vagy csoportokat alkot­va, - egészségi állapotuknak megfelelő távon és tempóban - rendszeresen járják az ózondús levegőjű erdőt. A fürdő vezetősége számos rendezvényt szervez. Viszont a színvonalas hangversenyeken, vagy a közérdeklődésre számot tartó, a betegeket érintő tudniva­lókról tartott orvosi előadásokon általában kevesen vesznek részt. A gyógyfürdő valamennyi épü­letében teljes kényelmet biztosító társalgók állnak a betegek rendel­kezésére. Igy van ez az OZON- ban is. Ottjáramkor egy csoportra lettem figyelmes, többségük ma­gyarul beszélt, megismerkedtünk. Simig Imréné Pozsony eperjes- ről (Jahodná), Szalontai Jánosné Tergenyéről (Sikenica) érkezett. Az érsekújvári (Nové Zámky) Snírc Lajosnéval, a štúrovói Jan- szó Lajosnéval és a kassai (Koši­ce) Mikitánéval együtt szorgalma­san kézimunkáztak, közben vidá­man beszélgettek. Hasonló terefe­rélő csoportokkal más társalgók­ban is találkoztunk. Ók azonban naponta többször is megtették az orvosok által javasolt, felüdülést előidéző sétát. Az ő gyógykezelé­sük biztosan eredményes volt. Ami hiányzik Dr. Aladár Saláta kandidátus főorvossal, a Bardejovi Gyógyfür­dő új igazgatójával beszélgetve teljes mértékben egyezett a véle­ményünk abban, hogy ez a világ­hírű fürdő csak abban az esetben teljesítheti feladatát, ha megfelelő légkörben működhet, ha mentesül a különböző külső zavaró jelensé­gektől. Ezek között első helyen szerepelnek a parkettre csalogató, zenétől hangos, alkoholgőzös, do­hányfüstös szórakozóhelyek. A gyógykezeltek elég jelentős része csaknem naponta látogatja ezeket a zenés szórakozóhelye­ket. Ezek szerint, egyeseknek nem elég az, hogy az Ózon nagy­termében hetenként háromszor este fél tízig zenekar játszik, mi­közben nem csak alkoholmentes üdítő italokat szolgálnak fel. Igaz, ebben a teremben dohányozni nem szabad. A fürdő területén létesített ven­déglátóipari egységekben többek között ezt is lehet. A Mineral Szál­lodában hetenként, néha több al­kalommal is, hajnalig, esetleg reg­gelig tartó esküvőket is rendez­nek. Nem ritka eset, hogy hajnal­ban szeszgőzös násznép ébreszti a nyugalomra vágyó fürdóvendé- geket. Saláta igazgató főorvos, a gyó­gyulni vágyó betegekkel együtt sokat bosszankodik a felsorolt és egyéb zavaró körülmények miatt. Szerinte a gyógyfürdő területén nincs helye az ilyen szórakoztató intézményeknek. De ezek itt vannak. Valaki ide­tervezte és felépítette őket. Az is igaz, telt házzal működnek, hiszen a beutaltakon kívül Bardejov város és a környező községek fiataljaira, mulatozni szándékozó többi lako­sára is kihat vonzerejük. Az illetékesek sokkal okosab­ban tették volna, ha egynéhány mulató helyett szolgáltató üzeme­ket létesítettek volna. Például na­gyon elkelne, - ha más nem - egy cipőjavító. Akkor nem kellene egy sarkaltatás miatt Bardejovba Utaz­niuk a fürdővendégeknek. Elég je­lentős számú üzlethelyiség ki­használatlanul, üresen áll a fürdő területén, ezek valamelyikében működhetne gyors szolgáltatáso­kat nyújtó kisüzem. A fürdő igazgatója azt is el­mondta, hogy ez az áldatlan álla­pot nem csak Bardejovra jellem­ző. Ilyen, vagy amolyan formában csaknem minden fürdőhelyen gondot okoz. Éppen ezért, az Álla­mi Gyógyfürdők vezérigazgatósá­ga országos viszonylatban olyan intézkedéseket tervez, amelyek lehetővé teszik majd, hogy a gyógyfürdők működését semmi­lyen zavaró körülmény se akadá­lyozza. KULIK GELLERT Ne hagyjuk megvámolni javainkat E napokban, hetekben tűzoltók, képviselők járják a köz­ségekben a családi házakat, a kisüzemeket, hogy meggyő­ződjenek róla: tűzrendészeti szempontból minden rendben van-e. Ellenörök látogatják az üzemeket is, hogy megelőzzék a tűzveszélyt. Tavaly például több mint hetvenháromezer esetben állapítottak meg fogyatékosságot.. Több üzemet megbírságoltak, néhány kisüzemben tűzveszély miatt betil­tották a termelést. Miért ez a nagy szigor? Számos központi intézkedés ellenére hazánkban még mindig jelentős értékeket pusztít el a tűz. Ennek mindannyian kárát látjuk. Kevesebb lesz a ter­mék, az áru és nagy összegeket kell a termelés felújítására fordítani. Ezt a pénzt például óvodák, bölcsődék vagy más intézmények építésére fordíthatnánk. Csupán az utóbbi öt évben Szlovákiában 6793 tűz keletkezett - ebből tavaly 1936 -, s az anyagi kár meghaladta a háromszázötvenegy millió koronát. Még szomorúbb, hogy a szóban forgó időszakban csaknem kétszáz ember lelte halálát a lángokban és közel hétszázan megsérültek. Az SZLKP Központi Bizottsága, az SZSZK kormánya több­ször felhívta a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy a gondjaikra bízott javakért ők felelnek. Számukra nemcsak a termelési feladatok teljesítésének a biztosítása kötelező, hanem egyebek között a tűzveszély megelőzése is. Ezt emelte ki a Slovnaft vállalat felhívása is. Hangsúlyozta, hogy a tűz megelőzését a gazdasági terv szerves részének kell tekinteni. Sajnos, erre a felhívásra még nem minden üzem, gazdasági egység adott választ. Pedig csupán tavaly üzemel­tetési-műszaki hibából 723 tűz keletkezett. A felnőttek fele­lőtlensége 452, a gyerekeké 172 tüzet idézett elő. Tavaly a Nová Baňa-i Drevorob ipari szövetkezetben a kémény rossz műszaki állapota miatt keletkezett tűz. Több mint egymillió korona kárt okozott. Kassán (Košicén) a meg­hibásodott gázvezeték robbanása nemcsak hogy hárommil­liós kárral járt egy lakóházban, hanem több emberéletet is kioltott, és néhány családot szükséglakásban kellett elhe­lyezni. Az érsekújvári (Nové Zámky) hulladékfelvásárló válla­latnál a hanyagság közel egymilliós anyagi érték pusztulását idézte elő. Folytathatnánk a felsorolást, annál is inkább, mivel tavaly hétszáz tűzesettel volt több Szlovákiában, mint az előző évben. Naponta átlag 5,3 tűz keletkezett, minden 4,5 órában riasztani kellett a tűzoltókat. A tűz megelőzésére tehát minden nap kellő figyelmet kell fordítani. Az érsekújvári járásban például évente megrende­zik a „Tűzveszély nélkül dolgozunk“ és a „Tűzeset nélküli üzem“ elnevezésű versenyt. Másutt a tűzrendészeti felelős posztját erősítik meg, nagyobb jogkörrel ruházzák fel. Főleg a kisebb üzemekben nem egyszer előfordul, hogy a tűzrendé­szeti előadót több más feladattal bízzák meg, így az ellenőr­zésre, a megelőző munkára alig marad ideje. Ahol ez így van, akkor kapkodnak, amikor a baj már megtörténik. Milliókkal, ha nem milliárdokkal lehetnénk gazdagabbak, ha országosan lényegesen csökkentenénk a tűzesetek szá­mát. Éppen ezért mindenütt ügyelni kell arra, hogy megtart­sák a tűzrendészeti előírásokat, rendben legyen a tűzoltó fecskendő, a felszerelés. Most tavaszkor a kirándulóknak is jobban kell ügyelniük, mert az erdőtüzek tavaly is közel kétszáz hektár erdőt pusztítottak el. A tűz megelőzése terén tehát bőven van még tennivalónk. Minden állampolgár és gazdasági vezető kötelessége megakadályozni azt, hogy a létrehozott javakat a tűz megvámolja. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ Az öregedés 11.) Pillarová, Jurčišínová és Banasová, az ezüstérmes szocialista mun­kabrigád tagjai elkészítik a paraffint (Gerhard Lustík felvétele) Ma már tudjuk, hogy a hosszú élethez nem elég csak a szeren­csében bízni. Az életért, az egész­ségért küzdeni, valamit tenni kell,- az öregedésre pedig céltudatosan fel kell készülni. Az életkor meghosszabbításá­nak feltétele a fiatalok, de a felnőt­tek helyes életmódra, korszerű táp­lálkozásra, megfelelő mozgásra, rendszerességre, a szabad idő hasznos felhasználására való szoktatása. Ez persze egészség- védelmi ismeretek nélkül csaknem lehetetlen. Éppen ezért megdöb­bentő, hogy a problémát érintő ismeretterjesztő kiadványok ifjaink körében többnyire nem népszerű­ek, nem olvassák, vagy pedig nem veszik komolyan őket. Az örege­dés folyamatának témakörét váll- vonogató nemtörődömséggel te­relik az őket - egyelőre - még nem érintő problémák mellékvá­gányára. így aztán felnőtt koruk­ban is nagyon keveset tudnak ön­magukról, szellemi és testi állapo­tuk fokozatos változásáról. Nem ismerik kielégítően testük anató­miáját, az egészség és a betegség fogalmát, a helyes vagy helytelen magatartás lényegét. S amikor az öregkor szociális vagy egészség- ügyi problémáival később talál­koznak, a bajokon segíteni, köny- nyíteni többnyire már nem lehet. Az öregedés a természet rend­je. Egységes szabálya nincs, egyénenként változik. Sejtjeink életének a hosszúsága az emberi test szöveteiben születésünk pilla­natától kezdve genetikailag „be­táplált, beprogramozott“. Más szóval: már keletkezésüknél meg­határozódott pusztulásuk ideje, azaz az öregedés folyamata. Ezt felgyorsíthatják külső és belső té­nyezők, különösen a rossz körül­mények, egészségtelen életmód, kicsapongások, alkohol, dohány­zás, kábítószerek és egyéb káros szenvedélyek, s ezek velejárói a betegségeknek. Ez a tény vég­zetesen érinti főleg azokat a sejte­ket, amelyek az emberi szervezet életében nem osztódnak, nem újulnak fel, mint pl. az idegsejtek. Ezzel szemben az egyszerű, stresszmentes, józan élet késlel­teti az öregedést, magasabb kort biztosít. A hangsúly azonban nemcsak az elért naptári évek számán van, hanem az egyén szellemi és fizikai frissességének, aktivitásának mértékén is. A nap­tári kor ugyanis nem mindig felel meg a biológiai életkornak. A biológiai életkor a szerveze­tünkkel kapcsolatos biológiai lehe­tőségek időbeli változásának a mértéke. A biológiai és a naptári öregkor összehasonlítása képet ad az öregedés üteméről, a lehet­séges élettartamról. Ha a biológiai életkor lemarad a naptárihoz ké­pest, akkor valószínűleg egy tevé­kenyen hosszú életű egyénről van szó. Ha viszont a biológiai életkor a naptári előtt halad, akkor az öregedés idő előtt bekövetkezik. Ezért vannak egyének, akik még idős korukban is mozgékonyak, alkotni, sót sportolni képesek. Má­sok viszont jóval fiatalabban is csak ölbe tett kezekkel, unalmas semmittevéssel várják a „véget“. Napjainkban ezért gyakran talál­kozunk még fiatal öregekkel, vagy pedig már öreg fiatalokkal! Babits Mihály tolvajnak nevezi az öregséget, mert (szerinte) lop­va, észrevétlenül jön. Pedig a va­lóság más. Az öregedés folyama­tának számtalan jelét ismerjük, amely az élet előbb-utóbb bekö­vetkezendő őszének hírnöke. Csak éppen észre kell vennünk, hogy tudatosan megváltoztathas­suk eddigi életmódunkat és alkal­mazkodjunk az öregedés élettani sajátosságaihoz. Ugyanis a ter­mészet törvényszerűségein vál­toztatni, az öregedés folyamatát megállítani nem lehet. Célszerű, korán elsajátított egészséges élet­móddal azonban lehet késleltetni. Az idős emberek életjelensége­inek vizsgálatával külön tudomány­ág, a gerontológia foglalkozik. Legfőbb törekvése a harmonikus, aktív öregkor biztosítása. Az or­vostudomány mai nézete szerint az emberek döntő többsége nem éri el a biológiailag elérhető termé­szetes életkor végső határát, ha­nem (helytelen életmódja követ­keztében) érelmeszesedés, vagy más civilizációs betegségek miatt időnek előtte hal meg. Ebben az alacsony szintű egészségkultúra nem kis szerepet játszik. Ezen csakis úgy lehetne érezhetően se­gíteni, ha mind a fiatal, mind az öregedő vagy idős ember aktív szerepet vállalna egészsége megőrzésében,- betegsége gyó­gyításában, viselkedésének tuda­tos és időbeni formálásában. Dr. SZŐKE ISTVÁN ÚJ SZÓ 4 1984. III. 23. KOMMENTÁLNIUK

Next

/
Thumbnails
Contents