Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-23 / 71. szám, péntek

ÚJ szú 3 1984. III. 23. DANIEL ORTEGA MEGSZAKÍTOTTA MEXIKÓI LÁTOGATÁSÁT Folynak a szovjet hajó mentési munkálatai A Luganszk kapitányának beszámolója az incidensről A szocialista országok konkrét tetteket várnak a NATO-államoktól (Folytatás az 1. oldalról) (ČSTK) - Daniel Ortega, a ni­caraguai kormány irányító taná­csának koordinátora szerdán megszakította mexikói látogatá­sát, ahol Miguel de la Madrid elnökkel tárgyalt a közép-amerikai rendezésről, és visszatért Mana- guába. Döntésének oka az volt, hogy - mint beszámoltunk róla - Puerto Sandino kikötője közelé­ben aknára futott egy szovjet tar­tályhajó. Ortega hazatérése után kijelentette, hogy az incidensért az Egyesült Államokat terheli a fele­lősség, mivel a washingtoni kor­mány döntött a nicaraguai kikötők elaknásításáról, s az ö segítsége nélkül az ellenforradalmárok ezt nem hajthatták volna végre. Washingtonban eközben a Fe­hér Ház és a külügyminisztérium képviselői visszautasították azt (ČSTK) - Liber Seregni tábor­nok, az uruguayi Széles Front ne­vű baloldali koalíció elnöke, akit a nemzetközi közvélemény nyo­mására tíz év után hétfőn enged­tek szabadon a börtönből, Monte- videóban sajtóértekezletet tartott. Ezen az összes uruguayi demok­ratikus erőt egységre szólította fel a diktatúra ellen folytatott harcban Iráni offenzíva? (ČSTK) - Az iraki-iráni frontról, viszonylagos nyugalomról érke­zett jelentés. Mindkét fél tüzérsé­ge lövi azonban az ellenfél határ­vidékét. Az iraki parancsnokság bejelentette, hogy repülőgépei és helikopterei az elmúlt 24 óra során a Bászrától keletre fekvő iráni cél­pontok ellen összesen 178 bere­pülést hajtottak végre. A front kö­zépső és északi szakaszán az összecsapásokban 100 iráni kato­nát tettek harcképtelenné. Megfigyelők szerint a legutóbbi heves harcokban mutatkozó szü­net azonban csak időleges. Irán várhatóan újabb offenzívába kezd, s egyes jelentések szerint 500 ezer katonát vont össze a frontvo­nalon. a tiltakozó jegyzéket, amelyet az ügy kapcsán a Szovjetunió inté­zett az Egyesült Államokhoz. Az amerikai vezetők szemben a té­nyekkel azt állítják, hogy az USA-t nem terheli felelősség a veszélyes incidensért. Az akna fel robbanása egyéb­ként súlyos károkat okozott a szovjet hajóban, s öt tengerészt megsebesített, hármat közülük komolyan. A Luganszk tartályhajó Puerto Sandino kikötőjébe 25 ezer barel nyersolajat szállított. A hajó jelenleg még a robbanás helyén vesztegel. Szovjet tengerészek ni­caraguai szakemberekkel együtt igyekeznek megmenteni a meg­rongált hajót és rakományát. A Luganszk kapitánya elmon­dotta, semmi jel sem mutatott arra, és szorgalmazta, hogy a katonai kormányzat részesítse amnesztiá­ban a politikai foglyokat, s szün­tesse meg a rendkívüli törvé­nyeket. Annak ellenére, hogy a katonai rezsim Seregni tábornoknak meg­tiltotta a politikai tevékenységet, a politikus már tárgyalt néhány uruguayi párt vezetőjével a no­vemberre tervezett választásokon való közös fellépésről. Sikeres FAPLA-akciók (ČSTK) - Az Angolai Népi Fel- szabadítási Fegyveres Erők (FAPLA) az elmúlt időszakban több sikeres hadműveletet hajtottak végre az UNITA kormányellenes szervezet csoportjai ellen. Az an­golai sajtó szerint a helyi lakosság aktív támogatásával a FAPLA egységei elsősorban Huambo, Moxico és Dél-Luanda tartomá­nyokban hajtották végre akcióikat. Ezekben a harcokban az UNITA több mint 30 tagja elesett és a kor­mánycsapatok nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak. hogy valamilyen veszély fenyeget­né a hajót. Amikor a hajó meg­kezdte a szokásos kikötési manő­vert, hatalmas robbanás hallat­szott. A 250 méter hosszú hajó megemelkedett, többször megin­gott, majd oldalára fordult. A kapi­tány szavai szerint a Luganszk nyilván mágneses aknára futott, amelyet pontosan oda helyeztek el, amerre a hajók meg szokták közelíteni a kikötőt. A hajót csak az mentette meg, hogy a robba­nás nem a kőolajtartályok alatt következett be. Arról, hogy feltételezések sze­rint hogyan helyezhették el a kikö­tő bejáratánál az aknákat, Manuel Calderon, a nicaraguai állambiz­tonsági szolgálat parancsnokának helyettese számolt be az újság­íróknak. Elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt a szovjet hajót ért szerencsétlenség színhelye köze­lében horgonyzott egy észak­amerikai fregatt. Ennek fedélzeté- rôľ szállt fel néhány amerikai kato­nai helikopter, s többször átrepült Nicaragua felségvizei felett. Nem kizárt, hogy épp ezek a helikopte­rek nyújtottak segítséget az aknák elhelyezéséhez. Ehhez mellesleg műszakilag rendkívül igényes elektronikai berendezések voltak szükségesek, amelyekkel egyedül a CIA rendelkezik. (ČSTK) - Francois Mitterrand francia államfő csütörtökre virradó éjszaka megérkezett az Egyesült Államokba. Nyolcnapos hivatalos látogatása során Ronald Reagan elnökkel és más vezető képvise­lőkkel elsősorban a kétoldalú kap­csolatokról fog tárgyalni - különös tekintettel a gazdasági kérdésekre -, valamint a főbb nemzetközi problémákról, így a kelet-nyugati viszonyról, a közel-keleti és a kö­zép-amerikai helyzetről. Mitterrand olyan időszakban ér­kezett az USA-ba, amikor a két ország közti kapcsolatokat a leg­jobbaknak minősíti az utóbbi években. Egyes nemzetközi kér­sére Európában, elsősorban a kontinens középső részén. Hangsúlyozta, éppen most járul­hatna hozzá jelentős mértékben a pozitív eredmények elérése Bécsben az enyhüléshez és az államok közti bizalom elmélyítésé­hez. A szocialista országok éppen ezért teljesen megengedhetetlen­nek tartják a vég nélküli egyhely­ben topogást és a bécsi tárgyalá­soknak a katonai előkészületek leplezésére való felhasználását. A szocialista országok által ta­valy február 17-én és június 23-án előterjesztett konkrét javaslatok új hozzáállást foglalnak magukban a leszerelés kérdésében, amely egyszerű és gyakorlatias. A hang­súly a csökkentés végső eredmé­nyére került. Mit tesznek azonban a NATO- tagállamok a tárgyalások mandá­tumában foglalt feladatok teljesíté­séért? Habár számtalanszor kije­lentették, hogy érdekük a haladás elérése Bécsben, s többször kinyi- latkozták, hogy erre törekedni is fognak, továbbra is minden marad a régiben. A tárgyalások szünete­lése után is a NATO-tagállamok változatlan, a konstruktív szelle­met és a reális hozzáállást nélkü­löző álláspontjával találjuk magun­kat szemben, s egyáltalán nem tesznek tanúbizonyságot a komp­u«bt!Kuen, mint például a közép­amerikai és a közel-keleti fejlemé­nyekkel kapcsolatban a két ország ugyan eltérő nézetet vall, és viták vannak a kereskedelmi és gazda­sági kérdésekben is másrészt vi­szont Mitterrand teljes mértékben támogatja Washington álláspont­ját olyan jelentős ügyben, mint az új rakéták nyugat-európai telepíté­se. „Ha fontos dologról van szó, számíthatunk rájuk“ - idézte az AP hírügynökség egy magas ran­gú amerikai képviselő véleményét Franciaországról. Mitterrand jelenlegi látogatása 1976 óta az első hivatalos francia államfői látogatás az Egyesült Ál­lamokban. romisszumos megoldásra való hajlandóságról. Ezért úgy véljük, hogy a tárgyalás a tárgyalások kedvéért felesleges időveszteség. A szocialista országok számára ez a hozzáállás - amely félrevezeti a nemzetközi közvéleményt - el­fogadhatatlan. Sürgetően szükség van arra, hogy a Nyugat ne csak szavakban, de konstruktív tettek­ben is lépéseket tegyen a meg­egyezés felé. Most már csak a Nyu­gattól függ, hogy sikerül-e utat vágni a megállapodáshoz. A NATO-tagállamokról csak gyakor­lati lépések alapján alkothatunk véleményt - mondotta a csehszlo­vák képviselő, s végül tárgyszerű és konstruktív válaszra szólította fel a Nyugatot. Közös Piac Összeülnek a külügyminiszterek (ČSTK) - Franciaország kéré­sére - amely jelenleg az EGK elnöke - Brüsszelben a jövő ked­den összeülnek a Közös Piac tag­államainak külügyminiszterei, hogy megvitassák a szervezet csúcskonferenciája kudarcának következményeit - jelentették be tegnap Brüsszelben. Franciaország kifejtette, min­dent megtesz annak érdekében, hogy még a június 30-án lejáró elnöksége alatt és még a Fontai- nebleau-ba júniusra tervezett kö­vetkező csúcstalálkozó előtt az EGK tagállamai megegyezésre jussanak a kulcsfontosságú kér­désekben. Nem kizárt, hogy júniu­sig még egy rendkívüli csúcskon­ferenciát tartanak, természetesen csak abban az esetben, ha a meg­előző tárgyalásokon nem lesz kilá­tás a sikerre. Megbízólevél átadása (ČSTK) - Zdenko Cheben, ha­zánk újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Kínai Népköztársaságban, Pe- kingben tegnap átadta megbízóle­velét Ulanfunak, a Kínai Népköz- társaság alelnökének. Liber Seregni ismét tevékeny Mitterrand az Egyesült Államokban S alvadornak néhány nap múl­va úgymond választott pol­gári elnöke lesz, ami önmagában akár pozitív fordulat is lehetne az elmúlt években egymást váltó vé­res junták, illetve katonai-civil kor­mányzatok után. Lehetne... ám sok a de. Vessünk csak egy pillan­tást a vasárnapi elnökválasztás előtti belső, és az ország körül kialakult helyzetre! Salvadorban már ötödik éve fo­lyik változatlan hevességgel a pol­gárháború, s a kormánycsapatok az igen jelentős amerikai támoga­tás ellenére sem képesek vissza­szorítani a Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Frontba tömö­rült partizánszervezeteket. Ellen­kezőleg, a rezsim hadseregének nagy hanggal meghirdetett offen- zívái rendre kudarcot vallanak - akárcsak a legutóbbi, amikor az elmúlt hetekben az amerikaiak ál­tal kiképzett elit partizánellenes alakulatok is kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Az ellenállók viszont az ország területének kb. 80 százalékán eredményes parti­zánakciókat hajtanak végre, sza­botázsaikkal, váratlan rajtaütése­ikkel nagy zavart okoznak a kor­mányerők soraiban (melyekből egyébként egyre többen dezertál­nak.) A hazafiak jelenleg Salvador egyharmadát, elsősorban a keleti tartományokat ellenőrzik, s eze­ken a területeken fokozatosan lét­rehozzák a néphatalmi szerveket, amelyek a termelést, a normális életet szervezik. Itt tehát eleve kizárt, hogy a lakosság vasárnap az urnák elé járuljon. Az ország többi részén pedig valódi polgár- háborús állapotok uralkodnak, s ha hozzávesszük az ún. halálbri­gádok (a rezsim befolyásos tiszt­ségviselői által irányított félkatonai bandák) mindennapos mészárlá­sait a falvakban, aligha beszélhe­tünk nyugodt körülményekről (Mellesleg nem létezik rendes Salvador! vadorzók központi választási szerv sem, amely ellenőrizné a választások „tisztaságát“.) Az sem mellékes, mi zajlik Sal­vador határainak közvetlen köze­lében. Az Egyesült Államok volt az, amely az elnökválasztást szor­galmazta, s így azt a látszatot akarja kelteni a hazai és a nem­zetközi közvélemény előtt, hogy Salvadorban minden a legna­gyobb rendben van. De hogy ne maradjon semmi a véletlenre, Wa­shington megfelelő katonai kulisz- szákat állított föl e színjátékhoz. A szomszédos Hondurasba az előző amerikai-hondurasi had­gyakorlat után ottmaradt kb. ezer fős alakulat megerősítésére újabb - több ezer katonából álló - egy­ségeket küldött. Közép-Amerika partjainál már talán fel is sorako­zott az America repülőgép-anya- hajó által vezetett flottaegység. Emellett amerikai repülőgépek na­ponta hajtanak végre felderítő re­püléseket a partizánok ellenőrzé­se alatt álló területek fölött. Az Egyesült Államokat teljes mérték­ben kiszolgáló Honduras hadsere­ge ugyancsak készenlétben áll. Történik mindez a választásók „szabad lefolyásának biztosítása'1 érdekében. Ilyen helyzetben a partizánszer­vezetek természetesen nem lát­nak garanciát arra, hogy a szava­zás igazságos lesz, hiszen a vá­lasztásokhoz a legalapvetőbb fel­tételek sincsenek meg, tehát sem­miképp sem járulhatnak hozzá a válság rendezéséhez. A partizá­nok ideiglenes kormány létrehozá­sát javasolják, amelyben helyet kapnának a demokratikus erők is. De addig is legalább tárgyalni akarnak - minden előzetes feltétel nélkül. Úgy döntöttek, hogy boj- kottálják a választásokat, ám köz­Duarte és D’Aubuisson vetlen katonai akciókkal nem fog­ják akadályozni a választások me­netét, mondván, hogy amúgy sem várható tőlük semmilyen ered­mény. K ülönben is mellékes az ered­mény, hiszen azt, aki el­megy szavazni, lényegében nem állították nagy választási lehető­ség elé. „Választani“ csupán a jobboldali vagy a még szélsősé­gesebb ultrareakciós erők jelöltjei közül lehet, összesen hét van be­lőlük, de kettőjüknek van csupán esélye a győzelemre. Mindketten jól ismert személyek: Jósé Napo­leon Duarte, aki 1982-ig a katonai­polgári junta szociáldemokrata fe­je volt és Roberto D’Aubuisson, aki jelenleg a két éve „megválasz­tott“ ún. alkotmányozó nemzet- gyűlés elnöke. Ami Duartét illeti, a salvadori viszonyok közepette ugyan „mér­sékeltnek“ számít, ám az ó nevé­hez is gyilkosságok sorozata fűző­dik. Leglényegesebb jellemvoná­sa, hogy feltétlen híve az USA közép-amerikai politikájának. Du­arte annak idején minden támoga­tást megkapott az amerikaiaktól, mivel Washington azt a politikust látta benne, aki megvalósíthatja a látszatreformokra épülő rende­zést Salvadorban. Az 1982-es al­kotmányozó nemzetgyűlési vá­lasztásokon azonban a D’Aubuis­son vezette szélsőjobboldal növel­te befolyását, s Duarte még csak be sem került a kormányba. Roberto D’Aubuisson profiljáról elég lenne csak annyi, hogy Duar- tére célozva egyszer kijelentette: kevés különbséget lát a szociálde­mokraták és a kommunisták kö­zött; a jelenlegi ideiglenes államfő­ről, Alvaro Maganáról pedig azt mondta, hogy „a szocializmussal kacérkodik“. Nos, az ARENA párt vezére elsősorban elvakultságáról ismert, s már mint a nemzeti gárda őrnagya „érdemeket“ szerzett a partizánok és főleg a polgári lakosság elleni véres akciókban. Bizonyított tény az is, hogy a ha­lálbrigádok főnökeként ő adott pa­rancsot Oscar Arnurfo Romero San Salvador-i érsek meggyilkolá­sára. Robert White egykori ameri­kai nagykövet sem talált rá jobb jelzőt, mint azt, hogy „patologikus gyilkos“. Tény viszont: híveinek nagy a befolyása, uralják a nem­zetgyűlést, a minisztériumok több­ségét, úgyhogy könnyen a maga javára döntheti el a választási har­cot. Programját egyébként tömö­ren így foglalhatnánk össze: nyílt fasiszta rendet bevezetni Salva­dorban és napalmmal felszámolni a partizánmozgalmat... I A lashingtonnak nyilván Du­VV arte lenne a megfelelőbb elnök, vetélytársa túlságosan kompromittálta magát. A helyzet azonban az, hogy a Reagan-kor- mányzatnak már nincs befolyása a választások kimenetelére. Shultz külügyminiszter a minapi sajtóértekezletén szinte pániksze­rűen hangoztatta, hogy folytatni kell Salvador támogatását, akárki győz is a vasárnapi elnökválasztá­son. „Az ešemények nem várnak"- mondta, s ezzel nyilván arra utalt, ha az USA megvonja vagy csökkenti Salvador segélyezését, a rezsim összeomlik, s egy „új Nicaragua“ jön létre. A salvadori képlet aligha válto­zik a választások után, mivel a bé­kés megoldás legfőbb akadálya- az imperialista érdekeit szem előtt tartó USA - nem akar még csak módosítani sem politikáján. Egyes megfigyelők úgy vélik, Wa­shington a majdani „legális“ kor­mány kérését várja, hogy katonai­lag közvetlenül is beavatkozhas­son a salvadori eseményekbe. Mások szerint viszont ebben az amerikai elnökválasztási szem­pontok fékezik Reagan elnököt. Washington mindenképp azokat akarja támogatni, akik jogtalanul állnak az ország élén, miközben maga ugyancsak meg kívánja tar­tani a vadorzó szerepét... PAPUCSEK GERGELY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents