Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-14 / 38. szám, kedd
Jurij Vlagyimirovics Andropov ÚJ SZÚ 5 1*484. II. 14. A béke ügyének szolgálatában Jurij Vlagyimirovics Andropov az SZKP KB főtitkárává történt megválasztása után a Központi Bizottság első ülésén felhívta a figyelmet arra, hogy Leonyid lljics Brezsnyev halála kapcsán a külföldön különféle találgatások folytak az SZKP és a szovjet állam jövőbeni nemzetközi irányvonaláról. A Szovjetunió „kedvezőtlen“ szándékairól szóló fejtegetések szerzői elferdítve értelmezték a Szovjetunió külpolitikáját, és'aggódtak, hogy az ne változzon. Nekik és mindazoknak, akik a Szovjetunió politikáját a nemzetközi béke és nyugalom egyik alapvető feltételének tartják, Jurij Andropov egyértelműen kijelentette: „Teljes felelősséggel kijelenthetem, hogy a szovjet külpolitika olyan volt és olyan is marad, mint ahogy azt pártunk XXIV., XXV. és XXVI. kongresszusának határozatai megszabták. A tartós béke biztosítása, a népek függetlensége és társadalmi haladásra való jogának a védelme továbbra is külpolitikánk változatlan célja. A párt és az állami vezetés az említett célok eléréséért vívott harcban elvhú, következetes és megfontolt magatartást tanúsít.“ Szavai programszerűen fejezték ki az SZKP külpolitikai irányvonalának folyamatosságát, és megerősítették a Szovjetunió lenini békepolitikája alapelveinek és céljainak változatlanságát. Most, hogy Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a szovjet nép nagy fiának, elvhű, marxista-leninistá- nak és meggyőzódéses internacionalistának életpályáját és befejezett életművét méltatjuk kiemelhetjük, hogy nagymértékben hozzájárult az SZKP és a szovjet állam lenini külpolitikája alapelveinek megvalósításához. A mar- xista-leninista elmélet alapos ismerete és a nemzetközi élet jelenségeinek és fejlődési tendenciáinak részletes tudományos elemzése lehetővé tette számára a világhelyzet alapos értékelését bármely pillanatban és konkrét politikai lépések elhatározását, valamint elvi álláspontjának pontos megfogalmazását. Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideig töltötte be a legfelsőbb párt- és állami tisztséget, és betegsége illetve halála megakadályozta őt hosszabb távú külpolitikai tevékenységében, beszédeivel és fellépéseivel alkotó módon gazdagította a párt XXVI. kongresszusának irányvonalát, amely a szovjet állam erejének, mint a világbéke és a nemzetközi biztonság legfőbb tényezőjének megerősítésére irányul. Jurij Andropov ugyancsak jelentős mértékben hozzájárult a szocialista közösség országai sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztéséhez. Az SZKP KB tavaly júniusban megtartott ülésén hangsúlyozta, hogy az élet nemcsak a szocialista országok együttműködésének bővítését, hanem annak minőségileg magasabb szintre való emelését, a közös politikai együttműködést, az egységes irányvonal közös kitűzését, a gazdasági integráció minőségileg magasabb szintjére való áttérést teszi szükségessé. A szocialista országok egységének megszilárdítását és együttműködésének elmélyítését az SZKP a párt és a szovjet állam nemzetközi tevékenysége egyik legalapvetőbb irányvonalának tartja. A szocialista világrend fejlődése, a szocialista közösség országainak egysége és összeforrottsága az SZKP XXVI. kongresszusán a nyolcvanas évekre kitűzött békeprogram legfontosabb feladata. Andropov elvtárs jelentős mértékben hozzájárult ennek a békeprogramnak a konkretizálásához és megvalósításához az elmúlt évben, amikor az imperializmus tovább fokozta a lázas fegyverkezést és az agresszív háborús előkészületeket. A Központi Bizottság júniusi ülésén hangsúlyozta, hogy a jelenlegi időszakban a szocializmus a nemzetközi kapcsolatok egészséges alapelveinek, az enyhülési folyamat és a béke, a népek és az egész emberiség létérdekeinek legkövetkezetesebb védelmezője, amit az ő álláspontja szerint bele kell foglalni az SZKP programjának új kiadásába. A világszocializmus helyzetét jellemző rész tartalmazza a szocializmus és az imperializmus közötti katonai-stratégiai egyensúly indoklását is, amit a szovjet külpolitika alapelveinek alkotó gazdagításához és továbbfejlesztéséhez való további fontos elméleti hozzájárulásának tekintünk. „Az egyensúly elérése a legutóbbi évtizedek egyik legfontosabb eredménye. Népünktől és a szocialista közösség többi országától sok erőfeszítést és anyagi eszközt igényelt ennek elérése, és ezért nem engedjük meg, hogy az egyensúly felboruljon. Továbbra is minden szükséges intézkedést megteszünk országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságának szavatolása érdekében, tovább fokozzuk a szovjet fegyveres erők katonai erejét, amely az imperialista reakció agresszív törekvései feltartóztatásának fontos tényezője“ - mondotta Andropov 'elvtárs. A többi szocialista ország is közösen magáévá tette ezt a megállapítást. Közös álláspontjukat tükrözte a hét szocialista ország tavaly június 28-án Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű találkozóján elfogadott nyilatkozat, melyben leszögezték, hogy a béke és saját biztonságuk érdekében soha nem engedik meg, hogy bárki is fölényre tegyen szert velük szemben. Andropov elvtárs vezetésével továbbfejlesztették a nemzetközi biztonság szavatolását célzó koncepciót, amely sürgeti az atomháború elhárítását, a lázas fegyverkezés leállítását, a leszerelést, legfőképpen a nukleáris leszerelést. Jurij Andropov elvtárs e koncepció szellemében számtalan szovjet javaslatot ismertetett, melyek a felek egyenlőségének és egyenlő biztonságának elvét tartották szem előtt. „Hiszünk abban, hogy az európai népeket és az egész világot fenyegető veszély elhárítható. Az európai béke megőrizhető és megszilárdítható anélkül, hogy bárki biztonsága veszélybe kerülne“ - hangsúlyozta Jurij Andropov a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján, hozzáfűzve, hogy a Szovjetunió mindent elkövet ennek érdekében. Szinte szállóigévé váltak szavai: „A Szovjetunió kész rendkívül messze menni“. A Jurij Andropov által előterjesztett szovjet javaslatok ezt a nagyfokú rugalmasságot tükrözték. Az amerikai imperializmus szándékainak leleplezésekor mindig rámutatott arra, hogy hisz a józan ész győzelmében, és emlékeztetett az államférfiaknak a világ sorsa iránti nagyfokú felelősségére. Éppen azzal, hogy meggyőzően fejezte ki a szocializmus és az emberiség békeérdekeinek egységét, világszerte emberek millióinak rokonszenvét szerezte meg. Ezt méltatják most elismert politikusok és közéleti személyiségek is, kiemelve hozzájárulását az emberiség biztonságának szavatolásához és a szovjet külpolitika realizmusát, józanságát, mértéktartását, rugalmasságát, valamint Jurij Andropov elvi állásfoglalásait, melyekkel a béke ügyének tett nagy szolgálatot. Jurij Vlagyimirovics Andropov hagyatéka tovább él a Szovjetunió békepolitikájában, amint azt az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Minisztertanácsnak a kommunista párthoz és a szovjet néphez intézett nyilatkozata is megállapítja: „Pártunk és államunk továbbra is a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése alapei- veit fogja kitartóan és rendíthetetlenül érvényre juttatni. Minden országgal békében akarunk élni, aktívan együtt kívánunk működni azokkal a kormányokkal és szervezetekkel, amelyek készek becsületes és konstruktív lépéseket tenni a béke érdekében.“ RUDOLF NITTMANN Jurij Andropov a moszkvai Ordzsonikidze Gépgyárban 1983januárjában tett látogatása során (Telefoto - ČSTK) A fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének stratégiája - az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak alkotó lebontása Előtérbe a szocialista kollektivizmus alapelveit A szovjet társadalom fejlesztésével kapcsolatos célok, a gazdasági, politikai és ideológiai távlatok kitűzésekor az SZKP XXVI. kongresszusa a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszát a fejlett szocializmus szakaszaként jellemezte. Egyúttal megmagyarázta, hogy olyan társadalom ez, amelyben létrehozták a teljes, kompakt gazdasági bázist, szociális szerkezetet és politikai rendszert, tehát a szocialista alapelveknek megfelelő fő jellemvonásokat, melyek lehetővé teszik, hogy a szocializmus a saját, kollektív bázisán fejlődjön. A szovjet népgazdaság - amint azt a kongresszus is megállapította - valóban hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. „A Szovjetunió az első helyre került világviszonylatban számos fontos termékfajta gyártásában, köztük a kőolaj és az acél, a cement és a műtrágya, a búza és a gyapot, a távolsági villamos és Dieselmozdonyok előállítása terén. Mi rendelkezünk a világ legnagyobb szerszámgépparkjával. Túlszárnyaljuk a többi országot a mérnökök számát tekintve. S minderre, elvtársak, büszkék lehetünk. A büszkeséget azonban állandóan magas fokú felelősségtudatnak kell kísérnie. Felelősségnek azért, hogy a szovjet nép által létrehozott óriási potenciált a gazda módjára, teljes egészében kihasználjuk“ - hangsúlyozta az SZKP XXVI. kongresszusa. Ezért nem volt véletlen, hogy erőteljesebben hangsúlyozzák a tudomány és a termelés szorosabb kapcsolatának szükségességét, az alkotó gondolkodásmód és az alkotó munka közötti szilárd kapocs megteremtésének fontosságát. E követelmény megfogalmazásakor a szocialista népgazdaság fejlődésének magas színvonalából, a szovjet munkásosztály szakmai tapasztalataiból és képzettségéből, a népgazdaság megfelelő szakemberekkel és irányító káderekkel való ellátottságából és hatalmas tudományos potenciáljából indultak ki. Ennek termelőereje - amint azt Andropov elvtárs nemegyszer hangsúlyozta - a szovjet nép országában a jelenlegi feltételek között egyre jelentősebbé válik. A világos határozatok és irányvonalak ellenére lassan növekedett a termelés hatékonysága és lassú volt a termelés intenzív fejlesztése is. A munkatermelékenység növekedése nem volt kielégítő, nem volt összhang a nyers- anyag-kitermeló és a feldolgozó ágazatok tevékenysége között, az anyagköltségek gyakorlatilag nem csökkentek. A szociális-gazdasági célok biztosítása túlnyomórészt a felelősségtudatra való hivatkozással nem oldotta meg a felmerülő nehézségeket, inkább ellentmondásokba torkolltak. Ezek közül a legveszélyesebb az volt, hogy nem volt meg az összhang a szavak és a tettek között. Nemzetközi szempontból is nagy, vitathatatlan érdeme Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtársnak, hogy általánosította a társadalom addigi fejlődésének tapasztalatait, elemezte számos tartósan megnyilvánuló fogyatékosság okait, miközben nem csupán az említett ellentétre mutatott rá, hanem számos további ellentmondásra is, melyek a termelőerők elért színvonalában és a termelóviszonyok jellegében mutatkoznak meg. Az SZKP KB 1983 júniusi ülésén Andropov elvtárs, kiindulva abból az objektív igazságból, hogy minden társadalom jellegét végső soron termelőerőinek fejlettségi színvonala, termelőviszonyainak jellege határozza meg, megállapította: „Társadalmi fejlődésünkben most történelmi mérföldkőhöz érkeztünk, ami a termelőviszonyokban szükségszerűen bekövetkezett minőségi változásokat és a termelóviszonyok ennek megfelelő tökéletesítését illeti. A termelóviszonyok tökéletesítése nemcsak a mi kívánságunk, hanem objektív szükségszerűség, mely elöl nem térhetünk ki. Ezzel szoros összefüggésben változásoknak kell bekövetkezniük az emberek gondolkodásmódjában is, a társadalom életének minden formájában, melyet felépítménynek nevezünk.“ A szélesebb szocialista közösség keretében is megoldásra érett problémával kapcsolatban Andropov elvtárs rendkívül fontosnak tartotta: .....el kell érni, ho gy a szavak és a tettek között soha ne legyen eltérés, s hogy a dolgok lényegét ne helyettesítsék a formával. Ez az állam és a társadalom összes láncszemében a szocialista demokráciánk tökéletesítésének egyik legnagyobb tartaléka.“ Az említett ellentétek és ellentmondások közül sok nálunk sem ismeretlen. Nálunk is sok a formalizmus a szocialista kötelezettségvállalások tételében. Nem egy kötelezettségvállalás a vállalat, illetve földmú- vesszövetkezet gazdasági osztályán születik, és arcpirulás nélkül adják ki azt a dolgozók nevében. A szocialista közösség országai jelenlegi fejlődésének szakaszában érvényes - hangsúlyozta Andropov elvtárs,“ ... hogy a termelőerők minőségi fejlődésének döntő útja az intenzív fejlesztésre való áttérés, valamint a szocialista rendszer vívmányainak összekapcsolása a tudományos-technikai forradalom eredményeivel, mégpedig főleg az utolsó szakaszában született eredményeivel, melyek számos termelórendszerben ígérnek döntő technológiai változásokat.“ Már a munkakollektívákról szóló törvényjavaslat össznépi vitájának időszakában új minőségi jegyek jellemezték a szovjet dolgozók alkotó kezdeményezésének és aktivitásának kibontakozását, örökre összefonódott Jurij Andropov nevével a szocialista demokrácia szélesebb körű kibontakoztatása és elmélyítése, mely a dolgozó kollektíváknak lehetővé teszi és szavatolja a termelésirányításban való közvetlen részvételt. E törvény értelmében senki más, csak a kollektíva dönthet munkájáról és életéről. A kollektívának ez az önmegvalósítása a brigádrendszerü munkaszervezésben és javadalmazásban jut kifejezésre. E brigádokban maximális mértékben közös igyekezettel egységesítik a társadalmi, kollektív és egyéni érdekeket, miközben a példás munkaszervezéshez vezető anyagi és erkölcsi ösztönzés az emberekben erősíti a tudatot, hogy szükség van munkájukra és erőfeszítésükre, szükség van az általuk gyártott termékekre. Végső soron megerősíti az emberekben azt az érzést, hogy valódi gazdaként bekapcsolódnak a tervek képzésébe és közösen felelősek ezért, csakúgy mint mennyiségi és minőségi szempontból való végrehajtásukért. A valódi gazda szerepének tudatosítása- hangsúlyozta Andropov elvtárs- jobban mozgósítja és fegyelmezi az embereket számos utasításnál, figyelmeztetésnél, adminisztrációs intézkedésnél vagy érvelésnél. Jurij Andropov a dolgozók kezdeményezésének mindig hatalmas, semmivel sem helyettesíthető jelentőséget tulajdonított a fegyelemért és a rendért vívott küzdelemben, a jobb szervezés megteremtésében és a felelősség elmélyítésében. Rövid ideig állt Jurij Andropov az SZKP Központi Bizottságának élén, viszont nagy mértékben hozzájárult napjaink időszerű kérdéseinek elméleti kidolgozásához. Amint azt a róla írt nekrológ is hangsúlyozza, nyilatkozatai és # munkái tükrözik, a szovjet társadalom fejlődése jelenlegi szakasza sajátosságainak mély elemzését, és pontosan meghatározzák a párt és a szovjet állam mostani és távlati feladatait a kommunizmus építése során. Andropov elvtárs müve elméleti megalapozottságával, nemcsak a szovjet népet irányítja a gazdasági fejlődés meggyorsítására. Ez a párt kibontakoztatott és konkretizált jelenlegi stratégiája - a fejlett szocializmus tökéletesítésének stratégiája, mely egyebek között - Jurij Andro- pon szavaival - feltételezi a minőségileg magasabb színvonalú gazdasági integrációt, mely nélkül ma már elképzelhetetlen a szocialista közösség országainak élete. ARNOŠT BAK
