Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-13 / 37. szám, hétfő

H A Szovjetszkaja Kultura című lap hasábjain vita folyik a komolyzenei hangversenyek, a különböző műfajú koncertek színvonaláról, színvonaluk emelé­sének lehetőségeiről. Hogyan le­hetne elérni, hogy minden találko­zás a művészettel ünnep legyen, hogy eltűnjenek a „hétköznapok“ - elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ hozzászólásában V. Szkorohodov, a Belorusz „eredetiség“ magában még nem szül sikert. A döntő a magas mű­vészi színvonal. Nem kevésbé fontos azonban a dolog szervezési oldala sem. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy köztársaságunkban az utób­bi években találtunk néhány haté­kony módszert, amellyel egyre több helyre, elsősorban a falvakba is eljuttathatók a színvonalas pro­dukciók. Figyelmet érdemel a köz­társaság egyik járásában kezdett kísérlet. Huszonegy középiskola több mint 3 ezer diákja látogatja a Belgoszfilharmónia rendszere­sen szervezett, előadásokkal egy­bekötött koncertjeit. Nyugtalanító az esztrádművé- szet helyzete is. Belorussziában van több olyan könnyűzenei együttes, amelytől tanulni lehetne, de a többség sajnos csak a nyu­gati módi válogatás nélküli kopíro- zására szorítkozik. A koncertévad kezdetén megtartott szemle zsűri­je néhány együttes és koncertbri­Szépíró és publicista BESZÉLGETÉS BEKE GYÖRGGYEL Az ismert romániai hetilapban, A Hétben jelent meg az alábbi beszélgetés Beke Györggyel, a neves íróval, publicistával, akinek könyvei, riportjai nálunk is ismertek. A beszélgetés számos érdekes és időszerű gondolatot vet fel, s ezért is adjuk közre. Ünnepek és hétköznapok Vita a zenei rendezvények színvonaláról SZSZK kulturális miniszterének helyettese. Nyilatkozatát az aláb­biakban ismertetjük. Köztársaságunkban sokat te­szünk annak érdekében, hogy a tömegekkel megismertessük és megszerettessük a klasszikus és a modern zene értékeit. Elég meg­említeni óriási népszerűségnek örvendő fesztiváljainkat: a Belo­rusz zenei őszt, A művészet mes­terei - a falu dolgozóinak című rendezvénysorozatot. Minden egyes fesztivál 500 magas színvo­nalú koncertet jelent. Csakhát fesztiválokból egy-kettő, ha van évente. A közbeeső, mindennapi munka már nem ennyire kielégítő. Itt már nagyok a szakadékok a magas színvonalú és közepes, sőt néha egyszerűen rossz kon­certek között. Ma, amikor a televízió, a rádió, a magnószalagok és a lemezek által gyakorlatilag mindenki szá­mára hozzáférhetők a világhírű művészek előadásában rögzített zenei müvek, a közepes színvo­nalú tolmácsolás, az elcsépelt re­pertoár már nem vonzza a hallga­tókat a koncerttermekbe. Ma már csak az olyan koncertre telnek meg a termek, amelyekben van valami új: új mű, új hangzás, új név. Gyakoribb jelenség viszont az, hogy évről évre ugyanazoknak a zeneszerzőknek a neve szere­pel a plakátokon, a fiatal előadó- művészekről utóbb kiderül, hogy még nem érettek egy önálló kon­certre, sok előadóművész reperto­árja pedig nagyon lassan gyara­podik, változik. Természetesen az Két könyvújdonság az NDK-ból Fellini - írásban A La Stradá-tól az Amercord-ig öt Fellini-film szövege elevenedik meg a húsz közül a Federico Felli­ni - filmjelenetek című kötetben, amelyet nemrégiben adott ki az NDK-beli Volk und Welt Kiadó, közösen a Henschel Kiadóval. A kötet egyébként előszó helyett a hatvanhárom éves olasz filmren­dező figyelemre méltó önvallomá­sait tartalmazza Fellini Felliniről címmel. Kutatások - délkeleti irányban „Egy ismeretlen világ“ szá­munkra a török irodalom - írja utószavában a kiadó az ugyan­csak a Volk und Welt Kiadó gon­dozásában megjelent kötetben. A Fürüzen összeállításában meg­jelent mű 28 elbeszélést mutat be az utóbbi negyven év török prózá­ja képviselőinek tollából. A ven­dégmunkás-téma ugyanúgy terí­tékre kerül, mint az egyszerű em­berek hétköznapi problémái vagy a falusi élet. Egybevetve - a kötet sokszínű spektruma a realisztikus elbeszélő művészetnek. (n) gád feloszlatását volt kénytelen javasolni. Arra is fény derült, hogy az esztrádművészek 32 százaléka nem rendelkezik szakképzettség­gel. Ez valóban elgondolkoztató adat. Sajnos a káderek felkészíté­sének kialakult rendszere elmarad napjaink követelményeitől. A Minszki Zenei Intézetben csak a közelmúltban nyílt esztrádszak. Ez egymagában képtelen rövid időn belül változtatni a helyzeten. Éppen ezért a közeljövőben eszt- rádstúdió nyílik a Belorusz Állami Konzervatóriumban. Az esztrád- művészet színvonalának emelé­sét szolgálná a kulturális szervek és a kritika figyelmének fokozódá­sa is. A fasizmus felett aratott győze­lem és Belorusszia felszabadulá­sának közelgő 40. évfordulójára az ünnepi műsorokat némileg új szempontok alapján akarjuk összeállítani. Az évfordulókra mű­veket rendeltünk olyan kiemelke­dő belorusz zeneszerzőktől, mint Glebov, Olovnyikov, Szmolszkij és mások. Végezetül meg kell jegyeznem, hogy elsősorban a zenei kollektí­vák repertoárja eszmei-művészeti színvonalának emelésére, szak­mai tudása növelésére törek­szünk, s a szervezőmunka javítá­sával is elő akarjuk segíteni az alkotómunka javulását. (G.ZS.)- Termékeny és több műfajú író vagy, ezért kérdezem meg: ho­gyan fejlesztheti ki, tarthatja meg és békitheti össze önmagában ugyanaz az alkotó a riportert jel­lemző mindenre figyelés kénysze­rét, az azonnali reagálás készsé­gét a prózaíró folyamatokat és szerkezeteket aprólékosan kiépítő elmélyültségével?- A riport és a prózaírás, tá- gabb karolással a fikciós és nem­fikciós irodalom „összebékítését“ nálam jóval hatalmasabb erő elvé­gezte már: a kortárs irodalom. Ezt te, mint esztéta és szépíró, jobban tudod, mint ahogy én tőmondatok­ban összefoglalhatnám. De nem is elméletileg kívánod tisztázni, ha­nem a magam egyéni tapasztala­taira vagy kíváncsi ezen a téren. A prózaírásnak ezt a két ágát az én pályámon a körülmények és lehetőségek fonták össze. Diákfej­jel írt cikkek vagy éppen vezércik­kek után - Szemlér Ferenc ilyen jellegű, első oldalon elhelyezett publicisztikát is kért és közölt tő­lem a Népi Egységben -, első karcolatomat 1947 nyarán Gaál Gábor adta le az Utunkban, majd Szabédi László bátorított újabb karcolatok közlésével, mikor a „keze alatt" gyakornokoskod- tam Szepsiszentgyörgyön, az odaköltöztetett Népi Egység szer­kesztőségében. De túlságosan iz­gatott volt a korszak és hajszolt a saját fiatalságom, hogy a próza­írás nyugalmat kívánó ösvényén maradhassak. Igen ám, de nem mindent lehet megírni riportban - egyéni érzé­kenység, sértődöttség vagy más­milyen meggondolás okán -, a ri­port különben sem alkalmas egész mélységében bemutatni az életet, emberek sorsát, jellemét. Riportutak eredményeként szüle­tett meg jó néhány regényem ötle­te. Az már riporteri türelmetlensé­gem nyoma ezekben a regények­ben, hogy a jellemek, helyzetek néha nem a mélytengeri áramlást, hanem inkább a felszíni kavargást mutatják. Talán éppen a székely- földi ingázókról írt regényem, az Éjszakai biciklisták oldalain érző­dik leginkább ez a türelmetlenség. Engedd meg, hogy ne saját maga­mat jellemezzem. Szócs István, aki éppen elég sok rosszat is írt eddig rólam, egyik alkalommal így nyilatkozott: „Regényeinek is a fő értékét a részletgazdagság és a jellemző vonásokat mesterkélet­len kivágásokban egybefoglaló valóság-felvételek alkotják; ama regényírók közé tartozik, aki nem­csak az anyaggyűjtés munkája so­rán őrzi meg azonnali reagálás­készségét, hanem az élményfel­dolgozás végeredményét, a re­gényt is ugyanolyan direkt hozzá­szólásnak szánja az élet napi ügyeihez, mint a riporter, miköz­ben egyensúlyt tartva probléma- felvetések, életszépító javaslatok között, elzárkózik a lírai elábrán- dozások vagy a képzelet csapon­gó játékai elől.“ Ez így igaz, csak az a kérdés, hogy a „klasszikus“ regény nem tud-e műfajok kevere­désének és kavargásának korsza­kában is mélyebbre hatolni, tehát nem az marad-e a nagypróza iga­zi útja. Utóbbi két prózai kötetem - a Fölöttünk a havasok és A Hay- nal-ház kapuja - műfajaként „krónikát“ írtam a cím alá, a való­ságanyag és a fikció egybefonó- dását jelezve.- Utóbbi rtportköteteid nagyobb tájegységekhez kötődnek. E tö­rekvésben valamiféle - magad elé tűzött és esetleg tovább követen­dő - programot kell látnunk?- Barangoló könyveimben cél­tudatosan előbb három erdélyi megyét, a Szilágyságot, Fehér megyét, majd Beszterce-Nasző- dot jártam be, s így jutottam el Máramarosba és Szatmárba, va­gyis a hajdani Partiumba. Ez nyil­ván a szándékomat is elárulja: a nemzetiségi sors, tudat különbö­ző vetületeit, jegyeit szeretném megkeresni és felmutatni. Szán­dékosan mondok barangoló köny­vet, mert ezek az írások nem min­denben felelnek meg a riport köz­ismert feltételeinek. Egyebek kö­zött a Nyomjelző rokonságban „feltámasztottam“ és kísérőmnek magam mellé vettem rég meghalt anyai nagyapámat, a volt enyedi diákot. Fél évszázaddal ezelőtt ezért alighanem kitagadtak volna az akkoriban kibontakozó valóságirodalomból. Immár senki nem akad fenn rajta. A riport, a valóságirodalom is ennyire vál­tozik, vagy meg is változott.- Min dolgozol mostanában, mit várhatnak tőled olvasóid a közeli­nek mondható jövőben?- Riporteri elképzeléseimről az előbb szóltam. Nemsokára megje­lenik egy kötet karcolatom: az utóbbi két évtizedben, a riportok mellett, a regények mellett írtam őket. És ami a regényeket illeti? Egyéni életem és egész közössé­günk három sorsfordító korszaká­ról szeretnék háromrészes re­gényt írni. A Haynal-ház kapuja az első része lenne a trilógiának, de persze, bővebb alakjában. Úgy tetszik, hogy nemcsak regényírói tapasztalataim, de az idő és a tör­ténelem is készségesen segítsé­gemre lesz abban, hogy ezt a triló­giát aprólékos gonddal, türelme­sen kidolgozhassam. SZÁVAI GÉZA Cs. Kovács László rajza a Nagy Lászlóra emlékezem című sorozatból UJ ERTEKEK A bolgár kultúra tavalyi eredményei A Bolgár Népköztársaság ma már nemcsak a külföldi turisták százezreit vonzó gyönyörű ten­gerparti üdülőiről ismert. Egyre többet hallat magáról a világban a bolgár elektronika, gépgyártás, energetika, de a kultúra is. A szocializmus minden jegyét magán hordozó új bolgár kultúra napjainkban erőteljes fejlődésen megy át. Az 1983-es év egyik legjelentősebb eseménye volt a bolgár kultúra negyedik kong­resszusa, amely megmutatta, mi­lyen szilárd egységben állnak a bolgár értelmiségiek és a kultúra munkásai a Bolgár Kommunista Párt oldalán. A bolgár kultúra munkásai a kongresszuson egyér­telműen kinyilvánították azt a tö­rekvésüket, hogy a jövőben is égés? tehetségükkel a nemzet kulturális felemelkedésén fognak tevékenykedni, hogy a jövőben is „a nemzet lelkiismerete“ lesznek. A művészek hitet tettek amellett, hogy minden erejükkel, képessé­gükkel és tehetségükkel törekedni fognak a különböző művészeti ágak további fejlesztésére, a mű­vészetnek az ember nevelésében betöltött szerepe további erősíté­sére, műveikben magas művészi fokon fogják ábrázolni az új em­bert, a sokoldalúan és harmoniku­san fejlett szocialista személyisé­get. Az elmúlt évben a Literaturen front, a Bolgár írók Szövetségének folyóirata hasábjain nyolc hóna­pon át vita folyt Korunk hőse - könyveink hőse címmel, mely­ben számos író, irodalomteoreti­kus, kritikus és más művész kifej­tette nézeteit arról, milyennek látja a ma emberét, s hogyan kell a hu­szadik század végének hősét áb­rázolni az irodalomban és más művészeti ágakban. Bulgáriában az elmúlt évben számos új könyvtár és könyves­bolt nyílt. Többek között Szófiában az Angel Kancsev utcában meg­nyílt a Balgarski pisatel könyvkia­dó régen tervezett saját könyves­boltja is, ahol a bolgár írók köny­vein kívül hanglemezeket, grafiká­kat, illusztrációkat és festménye­ket is vásárolhatnak az érdek­lődők. A bolgár kulturális minisztérium az elmúlt évben is nagy figyelmet fordított a vidéki kulturális közpon­tok fejlesztésére. Plevenben, a nemrég felépült korszerű képző­művészeti csarnokban például or­szágos képzőművészeti kiállítást rendeztek tavaly Hősi tett, hála és barátság címmel, de figyelmet ér­demel a Jambol '83 címmel meg­rendezett országos iparművészeti és a Targoviste ’83 országos ak­vareli kiállítás is. Tavaly a bolgár színházak is megkezdték a rendszeres és ala­pos felkészülést a hetedik orszá­gos drámai és színházi szemlére. A bolgár filmművészet is nagyot fejlődött tavaly, összesen több mint nyolcvan film készült az or­szág filmstúdióiban, melyek közül tizennégy részesült díjban és elis­merésben különböző nemzetközi fesztiválokon. Ezüstéremmel tün­tették ki például az Egyensúly cí­mű játékfilmet és a tizenharmadik moszkvai nemzetközi filmfesztivá­lon külön díjban részesült A kutya a fiókban című gyermekfilm. Külön díjjal jutalmazták a többi között a Lavina című filmet Indiában, a delhi tizedik nemzetközi film- fesztiválon és így tovább. 1983- ban Bulgária három filmet készí­tett koprodukcióban más orszá­gokkal, közöttük egy bolgár -csehszlovák film is található, me­lyet Appolónia titka címmel láthat­nak majd a mozinézök. Jelentős mértékben fejlődött a zeneművészet is Bulgáriában, számos kiemelkedő zenei rendez­vényre került sor, ugyanakkor nőtt azoknak a kiemelkedő bolgár elő­adóművészeknek (különösen énekeseknek) a száma is, akiket külföldön szerződtettek. Nagyon magas színvonalon zajlott le a múlt évben is az immár hagyo­mányos szófiai zenei hetek, me­lyet a legkiválóbb nemzetközi ze­nei fesztiválok között tartanak nyil­ván. Az 1984. évi szófiai fesztivál­ra tizenhat külországból várnak nagyzenekarokat, kamarazeneka­rokat és előadóművészeket, kö­zöttük olyan együtteseket, mint például a Leningrádi Filharmónia, a Drezdai Filharmónia, a francia Lil város Állami Zenekara, az An­gol Kamarazenekar, az NSZK-beli Melos kvartett és így tovább. A jubileumi ünnepségek sorá­ban jelentős eseménynek számí­tott a Szófiai Nemzeti Opera, a Bolgár Népköztársaság első operaszínpada megalapításának 75. évfordulója. A jubileum a bol­gár zeneművészet nagyszabású és magas színvonalú seregszem­léje volt. A tavalyi bulgáriai nemzetközi művészeti rendezvények sorából kiemelkedik még a Várna '83 gra­fikai biennálé és a szófiai építőmű­vészet! biennálé, melyeken - sok más ország .művészeivel együtt - a csehszlovák képző- és építő­művészek is aktívan részt vettek. A múlt év végén Párizsban az UNESCO 22. közgyűlésén nagy megtiszteltetés érte a Bolgár Nép- köztársaságot, elfogadták a bolgár kormány javaslatát, miszerint a nemzetközi kulturális szervezet 23. közgyűlését 1985 őszén Szófi­ában rendezzék meg. A Ljudmila Zsizskova nevét viselő mintegy 10 ezer személyes Nemzeti Művelő­dési Palota az idén méltóképpen felkészül az UNESCO-ülésszakra, melyen a szervezet létrehozásá­nak 40. évfordulójáról is megemlé­keznek. A bolgár közvélemény a 22. közgyűlés döntését Bulgária UNESCO-beli sikeres tevékeny­sége elismerésének tekinti. K. J. ÚJ SZÓ 4 1984. II. ii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents