Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-13 / 37. szám, hétfő

ÚJ szú 5 iö84. II. 13. VISSZA A SÍNRE Dr. Lakatos György, az ETTU elnöke: „Ez volt a legjobb Euripa-12!“ Ezúttal már másodszor Csehszlovákia rendez­hette az Európa-12-ót, az asztaliteniszezők éven­kénti ranglistaversenyét. Eddig tizennégy ilyen via­dal volt, és legtöbbjüknek vendége volt dr. Lakatos György is, az ETTU két éve megválasztott elnöke. (Igaz, korábban az Európai Asztalitenisz Szövetség alelnökeként, vagy a Magyar Teniszszövetség elnö­keként.) így csak terrhészetes, hogy amikor lapunk részére interjút kértem, az első kérdés így hangzott: Bár az I. labdarúqó-ligában még javában tart a téli szünet, a kassai (Košice) vasutascsapat­nak a háza táján nincs „uborka- szezon“. Igaz, a Csermely-völgyi stadion lelátóin egyelőre a hó, il­letve a jég és a csend az úr, ám a hol fagyos, hol latyakos gyepen, meg az azt szegélyező futópá­lyán sokkal keményebb munka fo­lyik, jobban izzadnak a játékosok, mint máskor. Izzadnak, mert a baj­nokság második felében az eddi­ginél jobb teljesítményt akarnak nyújtani, eredményesebben kí­vánnak szerepelni. Mint ismere­tes, a Lokomotíva az őszi idény­ben „kisiklott“: tizenöt mérkőzés­ből csak négyet nyert, mindössze tizenegy pontot szerzett - ugyan­annyit, mint az utolsó helyen álló Cheb.- A téli alapozás eddig zökke­nőmentesen, munkatervünk szerint történik - vélekedett Jo­zef Jankech edző a minap, ami­kor megtekintettük délelőtti edzé­süket, illetve annak befejező sza­kaszát, a kétszáz méteres vág­tákat. A „mester“ a szögletzászló tá­ján állt, kezében a stopperórával meg egy síppal s „vezényelt“: - El­készülni! - figyelmeztette a pálya két ellenkező sarkában lazító ti- zenegy-tizenegy fős csoportokat, majd egy erős sípszóval jelt adott a futás folytatására. Az egyik bolyt rendszerint Kozák vezette a célba, a másikban váltakoztak a „győz­tesek“. Az óra többnyire 34-36 másodperc körüli időt jelzett. Je­ges talajon elfogadható teljesít­mény ... Bár ezekben a napokban a téli sportok legjobbjainak szarajevói vetélkedői állnak az érdeklődés középpontjában, a nyári sportágak képviselői sem tétlenkednek. Sőt, az idei téli felkészülésnek különö­sen nagy a jelentősége, hiszen ezúttal a sok edzés, verejtékezés célja: kijutni a nyári olimpiai játé­kokra és főleg helytállni. Vívásban az 1984-es Világ Ku­pa sorozat első versenyeire már a múlt év decemberében sor ke­rült. Bécsben a férfi tőrözók, Bu­dapesten pedig a párbajtőrözők küzdöttek az első pontokért. Már hagyománnyá vált, hogy a Világ Kupa versenyeken gyűlik össze a legerősebb mezőny, ami vége­redményben természetes is, hi­szen a rajthoz álló versenyzők száma nincs megszabva, egy-egy ország 10-15, sőt több indulóval is képviselteti magát ezeken a nagyszabású tornákon, lehető­séget adva a bizonyításra. Más a helyzet a világversenyeken, ahol a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előre meghatároza az indulók számát. Az olimpiai játé­kok és az Európa-bajnokságok (a FIE döntése alapján tavaly ősszel Lisszabonban rendezték az utolsót) egyéni versenyein egy-egy orszá­got három, a világbajnokságokon pedig öt vívó képviselheti. Ma már általában „mammutmezóny“ jön össze a pontokért kiírt verse­nyeken. Sajnos, Loksáné-Rácz Katalin és František Koukal tőrvívók siker- sorozata után - mindketten visz- szavonultak a csehszlovák ví­vósport hosszabb hullámvölgybe jutott. Jelenleg csupán a párbaj­tőrcsapat legjobbjai képesek lé­- Januárban tíz napot a bán­fai fürdőben töltöttünk, ott edzötáboroztunk, február dere­kán pedig egy 4-5 mérkőzésből álló magyarországi vendégsze­replésre megyünk - vázolta az edző a felkészülés „menetrend­jét“. - Természetesen, hazai edzőmérkőzések is szerepelnek a műsoron - folytatta. - Többek között megmérkőzünk a Tatran Prešowal, a helyi ZŤS csapatá­val és más kelet-szlovákiai él­együttessel. Jelenleg a csapatnak „rosszul áll a szénája" az I. ligában, az edző mégis bizakodó:- Ismerem a játékosokat s azt is tudom, hogy az őszinél sok­kal jobb teljesítményre is képe­sek s a bentmaradás kiharcolá­sához is van erejük.-Az elmúlt évben Kozák lába nem volt még teljesen rendben, a csatársorból pedig a lábtörést szenvedett Lovacký érezhetően hiányzott. Most nincsenek ilyen jellegű gondok a Lokomotívában?- Szerencsére mindenki (Vraštiak, Seman, Kunzo, Suchá- nek, Repík, Strapek, Péter, Ko­vács, Szaban, Farkas, Kozák, Fecko, Lovacký, Tóth, Mikloško, Németh, Diheneščík, Fedor, vala­mint a VSŽ-bôl átigazolt Mačaj, a Čaňából visszatért Richtárik, a Humennéből érkezett Ferenc és a Michalovcéből szerződtetett Vankovič) erőteljes állapotban várja a tavaszi ligarajtot, min­denki egészséges.- Legénysége az őszi tizenöt fordulóban csak tizenöt gólt rú­gott... pést tartani a nemzetközi élme­zőnnyel. Pedig ebben a fegyver­nemben a „legsűrűbb“ az élboly, egy-egy versenyen a 32-es táblá­ról bárki bejuthat a nyolcas döntő­be. S bár az NSZK-beli Ellmar Borrmann kétségkívül kiemelkedik az egész mezőnyből, neki sincs könnyű dolga - a budapesti Tokaj Expressen nagy meglepetésre honfitársa Hoch győzte őt le az elsőséget eldöntő asszóban, a ja­nuári párizsi Monal Kupán pedig még ilyen messze sem jutott el. Jurkáék az említett két erős verse­nyen nem vallottak szégyent. A válogatott vezéregyénisége Ja­roslav Jurka és a nemzetközileg is elismert Jirí Douba mindkétszer beverekedte magát a legjobb 32 közé, de többre még nem tellett erejükből. Viszont mindketten bi­zonyították kimagasló képessége­iket és esetleges olimpiai rajtjuk megalapozottságát. A csapat har­madik tagja, Dobos László az 1983-as bécsi VB-n szerepelt ki­tűnően, az idei versenyeken még nem rukkolt ki figyelemreméltóbb eredménnyel. Kár, hogy Oldrich Kubišta, az ex-junior világbajnok, már hosszabb ideje gyengélkedik, formábalendülésével az egész együttes ütőképessége megnőne. Január második felében a válo­gatott a hegyekben (Krkonoše- ban) gyűjtött erőt a következő erő­felmérésekre. Földes Frigyes fe­lelős edző vezetésével a csapat tagjai rendszeresen találkoznak Olomoucban, ahol a helyi katona­csapat versenyzői, ismerve a nem túl rózsás prágai illetve bratislavai feltételeket, képezik a legmegfele­lőbb edzőpartnergárdát. Tervezve van - a hazai edzőtáborokon kívül - egy közös felkészítés a magyar- Most egy ütőképesebb csa­társor kialakításán fáradozunk. Lovackýval ez a csapatrész, gondolom, megerősödik, ugyanakkor eléggé bátornak, tehetségesnek tűnik Vankovič is. Persze, ahhoz, hogy több gólt rúgjunk, eredményesebben szerepeljünk, jól záró védelem és építeni tudó középpályássor is kell. Remélem, a tapasztal­tabb játékosok, így Farkas, Ko­zák, Strapek és a többiek ismét bebizonyítják, hogy tudnak még futballozni, a fiatalabbak pedig követik az idősebbek példáját. Az edző bízik a csapatban, s abban is, hogy elkerülik a ki­esést, játékukkal ismét kielégítik a szurkolótábor igényeit. Persze, nemcsak az edző bízik a jobb folytatásban, nemcsak ő igyekszik új színt, lendületet vin­ni a Lokomotíva játékába. Igye­keznek a játékosok is. Péter Sán­dor szerint mindenki lelkiismere­tesen dolgozik, teljes erőbedobás­sal futja a köröket, a kilométereket és végzi a gyakorlatot.- öt éve vagyok ebben az egyesületben, de ilyen hajtás még egyelten téli felkészülésen sem volt. A „hajtás“ alatt ezúttal a játékosok igyekezete is érten­dő - jegyezte meg a fürge lábú, szőke balszélső. Móder József segédedző ép­pen ebben, a küzdőszellemben látja az eredményesség kulcsát: - Azt hiszem, a mezőny alján tanyázók közül azok menekül­nek majd meg a kieséstől, akik­ben több lesz az akarat, a lelke­sedés, a küzdeni akarás. Úgy látom, ez a fiúkból jelenleg nem hiányzik. No persze, az erőnlét is sokat nyom majd a latban, a csapatszellem, az összhang is igen lényeges tényező. Ján Kozák tömören fejezte ki magát: - Nem esünk ki! A másik „motor“, Farkas Géza szintén reménykedik: - Eddig minden rendben van, az edzé­seken senki sem lazsál, a han­gulat pedig eléggé harcias, szíwel-lélekkel készülünk a ta­vaszi mérkőzésekre. Nincs edzés, nem múlik el nap, me­lyen nem beszélnénk az őszi eredménytelenség okairól, nem elemeznénk egymás játéktudá­sát, játékfelfogását. Tudjuk, hogy nehéz idény előtt állunk, de nem csüggedünk... GAZDAG JÓZSEF • On szerint a Bratislavában összegyűlt mezőny milyen szín­vonalú asztaliteniszt nyújtott, fi­gyelembe véve az eddigi tizen­három TOP-12-t is?- Nagyon magas színvonalon játszott az itt összegyűlt tizenkét férfi-, illetve női versenyző. Meg­győződésem, hogy játékban ez a verseny felülmúlt minden eddigi Európa-12-t. Elsősorban azért, mert korábban nagyobb volt az egyes versenyzők közötti tudás- különbség. Most szinte egy olyan mérkőzés sem akadt, amelyre akárcsak a „köze­pes“ jelző lenne al­kalmas. Talán majd egyszer némi nosz­talgiával fogjuk em­legetni ezt a ver­senyt, amely mintha már azt is jelentené, hogy Európa asztali- tenisz sportja elér­kezett a nagy nem­zedékváltáshoz. Amikor a Jónyer, Surbek, Secretin, Orlowski által fém­jelzett asztaliteniszt felváltotta az a fajta „pingpong“, amely­ről majd talán tíz év múlva úgy beszé­lünk, mint a nyolcva­nas évek asztaliteni­széről, s amelynek legfőbb jellemzője, hogy céltudatosabb mint amilyet a het­venes években ját­szottak. Lehet, hogy ez kevésbé lesz látványos, de hogy izgalmas lesz, az nem vitás, örvendetes, hogy a nők is követik a férfiak stílusát, és náluk is fejlődés figyel­hető meg. • Egy sportrendezvény sike­réről, ha általános véleményt akarunk kialakítani, akkor nem lehet szó nélkül hagyni a rende­zést, a versenyfeltételeket és a közönséget sem.- Ez valóban így van, és örülök, hogy ezt kérdezi, mert két kivétel­től eltekintve ott voltam minden Európa-12-ón, s módomban áll összehasonlítani az eddigiekkel. Tehát a rendezés szervezettségét tekintve nagyon jó volt, kitűnő a helyszín, jók az asztalok, a lab­dák, s nem utolsósorban a játék­vezetők. Külön kell szólni a közön­ségről. Három napon keresztül nagyon sok néző volt mind az öt alkalommal, és - aminek szívből örültem - nemcsak lelkesek vol­tak, hanem hozzáértők is. Sőt, sportszerűek, mert nemcsak a há­rom hazai versenyzőt buzdították. Látszott, hogy a rendezők orszá­gos ügynek tekintették, hiszen - lévén az idei olimpiai év - alig­hanem ez az esemény volt Cseh­szlovákia ezidei legnagyobb nem­zetközi sporteseménye. Ritkán fordul elő, hogy kormánytagjai is ellátogassanak egy ilyen ese­ményre mint ez volt, Peter Colotka elvtárs nemcsak jelenlétével tisz­telte meg a TOP-12-ót, hanem megjegyzéseiből kitűnt, hogy hoz­záértő, sportszerető államférfi. Ezért tehát ne vegye senki csak a rendezőkkel szemben kötelező bóknak, amikor kijelentem, hogy ez volt a legjobb Európa-12! • Annak ellenére, hogy még jóval a verseny kezdete előtt megbeszéltük ezt az interjút, mégiscsak a verseny végén ke­rülhetett rá sor, ezek szerint itt tartózkodása három napja na­gyon elfoglalt volt.- Ez valóban így van, mivel itt ülésezett az ETTU Végrehajró Bi­zottsága is, amellyel kapcsolatban el kell mondanom, hogy nagyon sikeres volt a tanácskozás. Ki kell emelnem, hogy a megbeszélések őszinte, demokratikus légkörben zajlottak, és tanácskozásunk egyik fő pontja volt legközelebbi moszkvai kongresszusunk előké­szítése. Ugyanis április 19-ével kezdődően az asztalitenisz Euró- pa-bajnokság ideje alatt tanácsko­zik az ETTU kongresszusa a szovjet fővárosban. Tekintettel arra, hogy a sportágban most zaj­lik a nemzedékváltás, ez nem múl­hat el nyomtalanul szervezési té­ren sem. Számos új javaslat hang­zott el, amelyekkel kapcsolatban Moszkvában a kongresszuson ál­lást kell foglalnunk. Azt azonban leszögezhetem már most: a nö­vekvő gazdasági nehézségek el­lenére nem mondunk le arról, hogy továbbfejlesszük a sport­ágat. • Ezzel kapcsolatban hall­hatnánk valami közelebbit is?- A versenyek azt bizonyítják, hogy az ázsiai asztaliteniszezők fölényét egyhamar az öreg konti­nens versenyzői nem tudják ki­egyenlíteni. Meggyőződésem, hogy ezt csak a fiatalokkal való tudatos, magasszintú foglalkozás árán tudjuk elérni. Már Miskolcon is mindent megtettünk annak ér­dekében (a magyar nemzetközi bajnokság idején, tavaly novem­berben - a szerző megjegyzése), hogy ezidén is megrendezhessük a serdülő és junior Európa-baj- nokságot. A spanyol szövetség ugyanis időközben lemondta a rendezést, vállalta viszont az osztrák asztalitenisz szövetség, így ebben az évben - ezúttal Linz­ben - randevúznak Európa leg­jobb fiataljai. Az utóbbi három év­ben másodszor is Ausztriában ke­rül sorra Európa legjobb fiatal asz­taliteniszezőinek csúcstalálkozója. Ezért a gesztusért megfelelő tá­mogatásban részesítjük az oszt­rák szövetséget. Egy év múlva Hollandia rendezi a junior EB-t, és számomra nagy öröm, hogy 1991 - ben ennek a kontinensviadalnak biztosan lesz gazdája: a csehszlo­vák asztalitenisz szövetség kérte a rendezés jogát. Ezen belül a du- naszerdahelyiek szeretnék meg­rendezni, és már konkrét tárgyalá­sokat is folytattunk ebben a csalló­közi városban Magyarics Vince elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával és Dudás Kál­mán elvtárssal a járási nemzeti bizottság elnökével. Szavaik sze­rint addigra elkészül a városban egy olyan sportcsarnok, ahol egy­szerre 24 asztal is fölállítható, és épül addig két olyan diákkollégi­um, amely alkalmas a versenyzők és a vendégek elszállásolására. Ebből is kitűnik, hogy Csehszlová­kia milyen sokat tesz a nemzetközi sportélet, ezen belül az asztalite­niszsport fejlődéséért. Ezért nem csoda, versenyzői mindig ott vol­tak a sportág élvonalában. A sike­rekhez őszintén gratulálok, a hat­hatós segítségért pedig fogadják az ETTU köszönetét. MÉSZÁROS JÁNOS Az egyik bolyt rendszerint Kozák vezette a célba (Gazdag J.-felv.) A Világ Kupa versenyek - útmutatók Marie Hrachová (Mészáros-felv.) párbajtorozokkel Tatán. A legjob­bak ezenkívül további Világ Kupa versenyeken rajtolnak majd - Bernben, és az NSZK-beli Hei- denheimben. S mi a helyzet a magyar vívó­sport házatáján? Kulcsár Győző i szövetségi kapitány „fiainak és lá­nyainak“ jól sikerült az év kezde­te, ami bizonyára önbizalmat ad a további versenyekre. Az említett Monal Kupán Kol- czonay Ernő nagy küzdelemben második lett a francia Boisse mö­gött, aki az emlékezetes bécsi döntőben tavaly nagymértékben hozzásegítette a francia együttest a világbajnoki címhez. Rég nem látott magyar siker született a kard Moszkva Kupán. Nébald György nagyszerű vívással utasította ma­ga mögé az egész mezőnyt, s Ge- dővári Imre a dobogó harmadik fokát foglalta el. A világ talán leg­nehezebb kardversenyének meg­nyerése az olimpia évében nagy­szerű fegyverténynek számít. Két­ségkívül a női tőrözók kezdték a legmeggyőzőbben idei Világ Ku­pa szereplésüket. Hazai pástokon, a budapesti Caola Kupán hármas magyar siker született Kovács Edit, Jánosi Zsuzsa és Stefanek Gertrúd révén, összegezve az idény első eredményeit elmond­ható, hogy a tavalyi sikertelen évet követően a magyar vívóválogatott következetesen és céltudatosan készül az év legjelentősebb felmé­résére. Ugyanakkor a riválisok kö­zül sem ül a babérjain senki, min­den táborban lázas készülődés fo­lyik, hiszen az olimpiai érmeknek nagyobb súlyuk és jelentőségük van minden más trófeánál. KOLLÁR GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents