Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-13 / 37. szám, hétfő
Jurij Vlagyimirovics Andropov ÚJ SZÚ 3 1984. II. 13. Emléke milliók szívében él tovább AZ ÁLLAMFÉRFI FELELŐSSÉGÉVEL Jurij Vlagyimirovics Andropov eltávozott. Szorgalmas, megfeszítő munka kellős közepén ment el, tele világos tervekkel, reményekkel és határozottan körvonalazódó távlatokkal. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy rendkívül szerény, szinte aszkéta típusú egyszerű, mélységesen humánus emberként állt hazája élén, aki nem tűrte a feltűnést. Az első pillanatoktól kezdve emberek millióinak hódította meg a szívét nemcsak saját hazájában, hanem annak határain túl is. Tette ezt bölcs, megfontolt és érzékeny szavaival, döntéseivel. Nem lehet elfeledni a moszkvai munkásokkal való találkozóit, az idős bolsevikok soha nem feledik azt a figyelmességet és gondoskodást, amely irántuk részéről megnyilvánult. Milyen szellemi erő, tapasztalat és bölcsesség kellett ahhoz, hogy hazájában minden nap, minden embernek minden tettéhez biztonságérzetet és nyugalmat biztosítson. És éppen ezért az alatt a rövid 15 hónap alatt, amíg a legfelsőbb szovjet szervek élén állt, naponta tanúi voltunk annak, hogy a szovjet emberek milyen bizalmat, hitet tápláltak iránta, milyen nagyra értékelték minden szavát. Országa népének életét még magasabb színvonalra akarta emelni, újabb lépéssel közelíteni a kitűzött célhoz, a teljes jóléthez, valamint a háború és a háborús fenyegetések nélküli biztonsághoz. Ezért szíve utolsó dobbanásáig a béke fáradhatatlan harcosa volt. A mi hazánk egyedüli országként szerencsésnek tarthatja magát azért, hogy - habár csak nagyon rövid időre-de legbecsesebb vendégként fogadhatta őt. Most a gyász perceiben ez a nem is olyan régi esemény mély érzelmi töltetet kap. A Rudé právo volt az a külföldi lap, melynek elsőként adott interjút. Prágában hangzottak el az emberiség legnagyobb kincsének, a békének a védelmében mondott higgadt, komoly szavai. Nehéz elválasztani egymástól két legfontosabb harci feladatát - a szovjet nép jólétére és békés életének biztosítására irányuló törekvéseit. Erőfeszítéseiben ez a kettő egybeolvadt, az egyik feltételezte a másikat. Megnyilatkozásai soha nem tartalmaztak egyetlen fenyegetést sem, sőt, mindig és kizárólag a kölcsönös megértést, a párbeszédet szorgalmazta. És éppen bölcsessége, mélységes humanizmusa és a háborúk nélküli élet biztosítását célzó törekvései révén érdemelte ki nemcsak az egyszerű emberek, hanem államférfiak és politikusok tiszteletét és elismerését is. Ezekben a pillanatokban gondolatban szovjet földön, Moszkvában járunk és osztozunk a szovjet nép mélységes gyászában. Közelinek tűnnek utcái és terei, amelyeket most a gyász leple borít. A Kreml kupolája felett fagyos szélben leng a vörös zászló, a Kreml toronyórája feltartóztathatatlanul jelzi az idő múlását. Szinte hihetetlen, hogy eltávozott. Országa újabb sikeres lépést tett a kommunista társadalom építésének útján. Vezetése alatt újabb bizonyítékát adta annak, hogy a nép békés életének és jólétének biztosítása a legmaga- sabbrendü cél. Jurij Vlagyimirovics szíve utolsó dobbanásáig küzdött. Fáradhatatlanul harcolt a nagy beruházások építőinek oldalán, együtt küzdött a tudósokkal, írókkal és munkásokkal. A népből jött, és ők ezt tudták, érezték. Ezért éppen olyan magától értetődően fordultak hozzá, mint ahogy ő fordult a néphez. így is őrzik meg őt emlékezetükben. Mint egyszerű, szerény és küzdő embert... ZDENEK KROPÁČ ,,A világot fenyegető atomháborús veszély arra ösztönöz bennünket, hogy újszerű módon értékeljük az egész kommunista mozgalom tevékenységének fő irányát. A kommunisták mindig az embernek az ember általi elnyomása és kizsákmányolása ellen küzdöttek, ma azonban az emberi civilizáció fennmaradásáért, az ember életre való jogáért harcolnak“. Ezt hangsúlyozta Jurij Andropov elvtárs az SZKP Központi Bizottságának tavalyi júniusi ülésén. Szavai kristálytisztán kifejezik arra irányuló kitartó törekvéseit, hogy megleljük a nemzetközi légkör megjavításához, az éleződő feszültség csökkentéséhez, az atomháborús veszély elhárításához és a béke megőrzéséhez vezető utat és eszközöket. Andropov elvtárs alkotó módon új elemekkel gazdagította és továbbfejlesztette azt a békeprogramot, amelyet a szovjet kommunisták pártja a nyolcvanas években követett. Jurij Andropov a párt központi bizottságának 1982 novemberében tartott ülésén kijelentette: „Teljes felelősséggel mondhatom, a szovjet külpolitika olyan volt és olyan is marad, amint azt pártunk XXIV, XXV. és XXVI. kongresszusának határozatai kitűzték. A mi külpolitikánk változatlan célja a tartós béke, a népek függetlenségre és a társadalmi előrehaladásra való jogának a biztosítása. Pártunk és államunk elv- hű, következetes harcot folytat az említett feladatok teljesítéséért“. Andropov elvtárs viszonylag rövid ideig, de történelmileg fontos időszakban állt a szovjet kommunisták és a szovjet állam élén. Olyan időszakban, amikor a nemzetközi viszonylatban az osztályellentétek soha nem tapasztalt módon elmélyültek, amikor az Egyesült Államokban és más NATO-országokban példátlanul aktivizálódtak a szocializmust gyűlölő legreakciósabb és leghar- ciasabb erők és ezt olyan mértékig teszik, hogy képesek hazardírozni az egész emberiség sorsával. A békéért, a fennmaradásért, és az eddig elért pozitív eredmények megőrzéséért vívott harc ezért a nyolcvanas évek kezdetén új, rendkívüli erőfeszítéseket, találékonyságot és kitartást igénylő szakaszba lépett. Az Andropov elvtárs által képviselt politika megfelelt korunk követelményeinek. Szüntelenül új utakat, lehetőségeket keresett a nemzetközi légkör javítására, rugalmasan ismerte fel a lehetséges közös érintkezési pontokat a nemzetközi problémák megoldása érdekében. „A Szovjetunió kész nagyon messze elmenni“ - jelentette ki Andropov elvtárs 1982 decemberében az európai atomfegyverekről folyó tárgyalásokkal kapcsolatban. És a Szovjetunió valóban rendkívül messzire ment javaslataiban. Szüntelenül olyan javaslatokat terjesztett a másik fél elé, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből indultak ki. Kizárólag az amerikai kormányzat hibájából szakadtak meg Genfben a tárgyalások, mivel az USA nem volt hajlandó lemondani nyugat-európai rakétatelepítési terveiről, s ez tovább élezte a helyzetet Európában és a világban. „Készek vagyunk lépésről lépésre haladni az európai biztonság megszilárdítása, a nemzetközi politikai légkör megjavítása felé. Elegendő erőnk van ahhoz, hogy szembeszálljunk az imperializmus háborús fenyegetésével“. Ezt hangsúlyozta Andropov elvtárs tavaly januárban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testüle- te prágai ülésének befejezése után a Rudé právonak adott interjújában. Az idézett két mondat kifejezi Jurij Andropov hozzáállásának lényegét a nemzetközi kérdésekkel, ezen belül a legfontosabb, a béke megőrzésének kérdésével kapcsolatosan. Andropov elvtárs nagyfokú felelősséget érzett bolygónk sorsáért. „Nukleáris századunkban nem tekinthetünk a világra szűk látókörű, önző érdekek szemszögéből. A felelős államférfiaknak csak egyetlen választásuk van - sokoldalúan hozzájárulni az atomkatasztrófa elhárításához“, hangsúlyozta tavaly szeptemberben. És ő, mint felelős államférfi, mint kommunista-leninista, mindig átérezte ezt a nagyfokú felelősséget. Szavai és tettei összhangban voltak, az SZKP és a Szovjetunió politikájában a kinyilatkoztatott szándékok megegyeztek a tényleges tettekkel. Jurij Andropov elvtárs ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség meg tudja akadályozni az imperializmus világuralmi terveit. „Fennállásának csaknem hat és fél évtizede alatt a szovjet állam sikeresen kiállt sok próbát, köztük igen keményeket is. Azok, akik a Szovjetunió integritása és függetlensége ellen támadtak, a történelem süllyesztőjébe kerültek. Ideje lenne megérteni mindenkinek, akit ez érint, hogy országunk, barátaink és szövetségeseink biztonságát bármilyen körülmények között képesek vagyunk fenntartani... A Szovjetunió bármely, a kialakult katonai-stratégiai egyensúly megbontására irányuló kísérletre képes megfelelő választ adni, s tettei megfelelnek szavainak“. Ezek az idézetek tavaly szeptemberi nyilatkozatából valók, amely a legutóbbi időszak egyik legfontosabb külpolitikai dokumentuma. Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs éppen ezzel a rendkívül felelősségteljes magatartással, valóban államférfiúi hozzáállásával érdemelte ki a csehszlovák kommunisták, és hazánk népének elismerését és tiszteletét. ZDENÉK PORYBNÝ Mindig odaadó harcosai leszünk a békének * Idézetek Jurij Andropov elvtárs beszédeiből, nyilatkozataiból Jurij Andropov elvtárs beszédeiben, cikkeiben, nyilatkozataiban mindig előtérbe kerültek az időszerű politikai és gazdasági kérdések, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezető szerepének erősítése, a szovjet társadalom politikai rendszerének, az irányítási rendszernek sokoldalú tökéletesítése és az új típusú ember formálása iránti fokozott érdeklődése. Élénk visszhangot váltottak ki és váltanak ki ma is az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke által tolmácsolt konstruktív szovjet békejavaslatok. Az alábbiakban nyilatkozataiból, beszédeiből idézünk néhány gondolatot. Mindent megteszünk azért, hogy tovább erősödjön a szocialista államok nagy közösségének összeforrottsága, a világ kommunistáinak egysége a közös célokért és eszmékért vívott harcban. Megőrizzük és továbbfejlesztjük szolidaritásunkat és együttműködésünket a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokkal, a népeknek a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcával. Mindig odaadó harcosai leszünk a békének, a nemzetközi feszültség enyhülésének Véleményünk szerint a jelenlegi nemzetközi helyzetre jellemző nehézségeket és feszültségeket le lehet és le is kell győzni. Az emberiség - hacsak nem akarja kockára tenni jövőjét - nem békélhet meg örökre a fegyverkezési hajszával és a háborúval. Az SZKP ellenzi, hogy az eszmék párharca az államok és a népek közötti konfrontációvá váljon, és hogy a társadalmi rendszerek erejének mércéjévé a rendelkezésükre álló fegyvereket, illetve az azok alkalmazására való készséget tegyék. A létrejötte óta eltelt 60 esztendő alatt a Szovjetuniót az egész világon a béke és a népek közötti barátság iránt őszintén elkötelezett államnak, a béke következetes védelmezőjének tartották és tartják, olyan államnak, amely tiszteletben tartja valamennyi nép jogát a függetlenségre, a szabadságra és a haladásra. Minden nép, minden állam, amelyik ezen az alapon hajlandó együttműködni velünk, jó szándékunkkal és együttműködési készségünkkel találkozik. A világhelyzetet józanul ítéljük meg. Nem titkoljuk a NATO háborús készülődése miatti elégedetlenségünket, ám szeretném hangsúlyozni, hogy - eltekintve egyes negatív jelenségektől, amelyek a nyolcvanas évek elején jelentkeztek - a szocialista társadalom nemzetközi helyzete szilárd és biztos marad. Nincs hiány akaratban és eltökéltségben, hogy fokozatosan lépésről lépésre megszilárdítsuk az európai biztonságot és megjavítsuk a világ politikai atmoszféráját. És van elég erőnk, hogy szembeszegüljünk az imperializmus háborús fenyegetésével. Az agresszív imperialista körök szocializmusellenes nyomására a válasz egységünk, gazdasági és védelmi potenciálunk további szilárdítása. Mindenki, aki ma felemeli hangját az esztelen fegyverkezési hajsza ellen, a béke védelmében, bizonyos lehet abban, hogy éppen e célok eléré-- sére irányul a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikája. A Szovjetunió nem sző agresszív terveket, senkire nem kényszerít fegyverkezési hajszát és senkire nem kényszeríti rá társadalmi rendjét. Elképzeléseink és törekvéseink azokban a konkrét javaslatokban foglaltatnak, amelyek célja, hogy jó irányba vezető döntő fordulatot érjünk el a nemzetközi helyzetben. A Szovjetunió továbbra is minden lehetségest megtesz a béke megvédelmezéséért Földünkön. Jurij Andropov és Gustáv Husák elvtárs baráti eszmecseréje Moszkvában a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján tartott ünnepi ülést kővetően
