Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-11 / 36. szám, szombat
Egvj hét a nagyvilágban február 4-töl 10-ig Szombat: Megnyílt a Luxemburgi KP XXIV. kongresszusa • Az ausztrál miniszterelnök Tokióban tárgyalt VasárnaD’ Lemondott Vazzan libanoni kormányfő • Teheránban jóváhagyták 13 iráni kommunista halálos ítéletét Hétfő' Athénban európai békeértekezlet kezdődött • Nicaraguában felfüggesztették az 1985-re tervezett választások előkészületeit • A csádi konfliktusról tárgyalt Líbiában a francia külügyminiszter Genfben megnyílt a leszerelési konferencia • Pél- Kedd: datlan hevességű harcok lángoltak fel Libanonban • A nicaraguai kormányzótanács úgy döntött, hogy a feszültség ellenére folytatják a jövő évi választások előkészületeit Szerda- Szovjet űrállomás indult a kozmoszba a Szaljut-T10 fedélzetén • George Shultz amerikai külügyminiszter a grenadai bábkormány vezetőivel tárgyalt. • Bejrúti állásaikból a 6. flotta hajóira vonták vissza az amerikai tengerészgyalogosokat Csütörtök* Európa atommentesítését sürgető felhívással zárult az athéni konferencia • Weinberger a külügyi bizottságban megerősítette: az USA változatlanul beavatkozik a libanoni fejleményekbe • A szíriai államfő libanoni politikusokkal tárgyalt a közel- keleti felszültségről Péntek: A salvarodi hazafiak új javaslatot terjesztettek elő a konfliktus békés rendezésére Szerdán a bajkonuri kilövóállomásról Föld körüli pályára indították a Szojuz-T-10 űrhajót fedélzetén Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov kozmonautákkal. Az űrhajó csütörtök délután sikeresen összekapcsolódott a több mint két éve a világűrben keringő Szaljut-7 orbitális űrállomással. (Telefoto: ČSTK) Kiújult a feszültség a Közel-Keleten Az utóbbi hetekben sokszor megírtuk már, hogy Libanonban feszült a helyzet. A feszültség az elmúlt héten két, egymással szorosan összefüggő oknál fogva szinte a végletekig kiéleződött. Egyfelől a szembenálló felek közti harcok fellángolása miatt, másfelől - ami ennek szinte törvényszerű következménye: a bejrúti kormány lemondása nyomán. A miniszteri teendőket két éve ellátó Safik Vazzan tavaly már kétszer is felajánlotta távozását az összecsapások kiújulásakor, ám Amin Gemajel akkor nem fogadta el azt. Most viszont már nem tudta maradásra bírni miniszterelnökét, aki azzal indokolta döntését, hogy teret kíván adni egy széles alapokon nyugvó nemzeti egységkormány létrejöttéhez, amelyben képviseltethetnék magukat az ország legfőbb politikai erői. A távozó kabinet feje szerint csakis így képzelhető el a tarthatatlan helyzet Libanon javát szolgáló megoldása, az éveken át folyó vérontás megszüntetése. A kormányalakítási tárgyalások bizonyára elhúzódnak és nem várható, hogy a Washington-barát libanoni elnök olyan politikust bíz meg, aki szembe mer nézni a válság gyökerét jelentő két problémával: az amerikai beavatkozással és jelenléttel, valamint az izraeli megszállással. Ellenzéki politikai vezetők a héten többször is lemondásra szólították fel Gemajelt, aki ezt egyértelműen visszautasította. Tekintélye a válság elmérgesedésével alaposan megrendült és gyakorlatilag csupán a libanoni mohamedán erők egyik felekezete képviselőjeként kezelik, kétségtelen, hogy az utóbbi napokban tovább fokozódott az államfő belpolitikai elszigetelődése. Valid Dzsumblatt, az ellenzéki Haladó Szocialista Kart elnöke kijelentette: ha az elnök nem mond le, Libanon összeomlik. Ez is jelzi a végletekig elmérgesedett helyzetet a szembenálló libanoni felek között. Új fordulatot hozhat az események alakulásában az a körülmény, hogy az ellenzéki drúz és siíta fegyveres erők kedden elfoglalták Nyugat-Bejrűtot és a kormánycsapatokat kiszorítva csaknem három év után ismét ellenőrzésük alá vonták a fővárosnak ezt a szektorát. Miközben Bejrútban súlyos harcok folytak, melyekbe a kormánycsapatok oldalán az ún. négyhatalmi erők kötelékében ott-tartóz- kodó amerikai egységek is beavatkoztak, a Fehér-Házban rendkívüli tanácskozáson értékelték a legfrissebb fejleményeket. Reagan elnök úgy döntött, hogy fokozatosan a 6. flotta hadihajóira vonják vissza bejrúti támaszpontjukról az amerikai tengerészgyalogosokat. A bármikori beavatkozásra feljogosító elnöki utasítás azonban világossá teszi, hogy Washington nem hagy szabad folyást engedni a libanoni események alakulásának. Ezt erősítette meg a képviselóház külügyi bizottságában Caspar Weinberger hadügyminiszter, aki kijelentette, hogy Washington gyorssegélyt nyújt a bejrúti kormánynak és továbbra sem mond le a libanoni eseményekbe való beavatkozásról. A TASZSZ hírügynökség szerdán a Reagan-kormányzat legújabb libanoni lépéseinek hátterét elemezte. A TASZSZ megállapította: a Reagan-kormányzat legújabb lépései láthatóan a libanoni -amerikai katonai beavatkozás ki- szélesítését készítik elő. így összegezhetők az amerikai elnök bejelentéséről szóló moszkvai vélemények, amely szerint a libanoni partoknál tartózkodó intervenciós flottaegység szabad kezet kap tüzérségi és légitámadásokra a nemzeti és hazafias erők az országban levő szíriai csapatkontingens ellen. Az amerikai tengerészgyalogosok átcsoportosításával Washington a repülőgépek és a hajótüzérség még szélesebb körű támadásait készíti elő, tartósítja katonai beavatkozását. A szovjet hírügynökség értékelése megállapítja, hogy az amerikai beavatkozás kezdetén Reagan elnök azt ígérte, egy hónap múlva kivonják a tengerészgyalogosokat. Azóta másfél év telt el, s mint az események mutatják, a harci cselekményeket az ország újabb körzeteire terjesztik ki. Moszkvában cinikusnak minősítik azokat a washingtoni kijelentéseket, amelyek szerint az Egyesült Államok „béketeremtő küldetést“ tölt be Libanonban. Valójában éppen az amerikai-izraeli beavatkozás az, amely megakadályozta a nemzeti megbékélést az országban és fő akadálya a normalizálásnak, Libanon területi épsége, szuverenitása helyreállításának. A hírügynökség végezetül hangsúlyozta: a csapatkivonást katonai és politikai megfontolás kényszerítette ki. Az előbbi lényege, hogy megkíméljék a tengerészgyalogosokat az amerikai támadásokra adandó válaszoktól. Az utóbbi pedig az, hogy a heves amerikai belső bírálatok miatt Reagan így kísérli menteni politikai presztízsét, szem előtt tartva az őszi elnökválasztást. Washingtoni vélemények szerint is e döntés Washington libanoni politikájának kudarcaként értékelhető még akkor is, ha a kormányzat ezt érthetően nem ismeri el és még nagyobb mértékben folytatja a beavatkozást. Leszerelési fórum Genfben A héten felújította munkáját a genfi leszerelési értekezlet, amelyet korábban leszerelési bizottság néven emlegettünk. Napirendjén olyan fontos kérdések megvitatása szerepel, mint az atomfegyverkezési hajsza megfékezése, a vegyi fegyverek betiltása, az új típusú tömegpusztító fegyverek ki- fejlesztésének és gyártásának a törvényen kívül helyezése. Az értekezleten negyven szocialista, tőkés és fejlődő ország küldöttsége van jelen, köztük Csehszlovákia képviselői is. Az értekezlet munkája közvetlenül kapcsolódik a világbéke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának ügyéhez, ezért a résztvevőknek meg kell ragadniuk minden lehetőséget a leszerelés ügyének előmozdítására. Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásában megállapította, hogy az új típusú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése miatt jelentősen kiéleződött a nemzetközi helyzet. Európában fokozódott a katonai szembenállás. Az Egyesült Államok a párbeszéd és a tárgyalások ellenfelének bizonyult, és továbbra is a nukleáris háború elhárításának lehetőségéről folytatandó sokoldalú tárgyalásokat pusztán vitafórummá igyekszik változtatni. A Szovjetunió ennek ellenére lát lehetőséget arra, hogy a genfi értekezlet érdemleges munkát folytasson. A szocialsta országok ismételten indítványozták, hogy sürgősségi sorrendben kezdjenek tárgyalásokat az atomháború elhárításának lehetőségeiről. A szovjet delegátus emlékeztetett arra, hogy a szocialista országok támogatását élvező szovjet javaslatok megvalósítása fokozná a biztonságot és növelné a bizalom légkörét Európában és az egész világon. Ahhoz azonban, hogy ezekről a kérdésekről megállapodás szülessék, mindenekelőtt az Egyesült Államok és más NATO-országok politikai akaratára van szükség. Szovjet vélemény szerint ezen áll vagy bukik a genfi leszerelési fórum munkájának sikere. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET KIS _______ NYELVŐR Ott hol vagy otthon vagyunk? Valaki arra kért, foglalkozzam azzal a kérdéssel, melyik alak a helyes: az otthon vagy az otthol, ugyanis a férjével sokat vitatkozik ezen. A férj az otthol-1 tartja köznyelvinek, ő az otthon-1, mert ezt használja gyermekkorától kezdve, s írott szövegekben is csak ezzel találkozott eddig, az otthol-\a\ soha. A nyelvhelyességi kérdésekben jártasabbaknak ez a kérdés nem okoz problémát; természetesnek tartják, hogy az otthon az elfogadott köz- és irodalmi nyelvi alak, ez fordul elő az írott szövegekben s az igényesebb szóbeli közlésben is. De a kérdés mégsem olyan egyszerű, mert az otthol alak is él nyelvünkben több nyelvjárásban, s akik ezt szokták meg, azok ehhez ragaszkodnak, ezt tartják helyesnek. Sót igyekeznek meg is magyarázni, miért ez a helyesebb alak, nem pedig az otthon. Szerintük azért, mert a vitatott szó az ott és a hol határozószók összetételéből jött létre. Igaz - ismerik el -, van a hol határozószónak hon és hun változata is - pl. a „Hon voltál?“ vagy a „Hun vótál?“ kérdő mondatokban ezeket halljuk de mindenki tudja, hogy ezek nyelvjárásiak, nem köznyelviek. Mint ahogy nyelvjárásiak az otthun, itthun alakok is. Ha tehát ez a kérdő szerepű határozószó sem hon, sem hun nem lehet a köznyelvben, csak hol, akkor nemcsak az otthun, itthun tekinthető nyelvjárási alaknak, hanem az otthon, itthon is, vagyis - állítják - az otthol és az itthol a köznyelvi. Kétségtelen, van ebben a magyarázatban logika, de csak látszatra, ugyanis ez a fejtegetés csak akkor állná meg a helyét, ha az otthon, itthon valóban az ott és itt mutató jellegű és a hon kérdő jellegű határozószókból keletkezett volna. Többen tévednek a keletkezése magyarázatában azok közül is, akik tudják, hogy az otthon, az itthon a köznyelvi alak. Azért ezek a köznyelvi alakok, nem pedig az otthol, itthol - állítják -, mert az őrt és az itt mutatószó szerepű határozószó néma holkérdő határozószóval került összetételbe, sőt nem is ennek régiesebb vagy nyelvjárásiasabb változatával, hanem a ’haza’ jelentésű hon főnévvel. Az otthon, itthon azt jelenti: ott a honom, itt a honom. Sajnos, ezeket ki kell ábrándítanunk: noha valóban a hon alak szerepel utótagként az otthon-ban is, az itthon-ban is, ez nemcsak a kérdő jellegű hol határozószó hon változatának nem tekinthető, hanem a hon főnévnek sem. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának magyarázata szerint volt egy honn határozószavunk is - általában két n-nel írták, de eggyel is előfordult s ez önmagában azt is jelentette: otthon, de ezt is: itthon. Vagyis ez: „Honn maradt“-azt is jelentette: otthon maradt, ezt is: itthon maradt. Ezt a szót tették össze - nyilván a jelentés differenciálása, a távolra és közeire mutatás elkülönítése végett - az ott és az itt mutató határozószókkal. Az már csak idő kérdése volt, hogy e szavak végén a hosszú n megrövidüljön, s kialakuljanak belőlük a mai otthon, itthon alakok. Ez tehát a magyarázata az otthon, itthon határozószók keletkezésének. Azt a tényt pedig,* hogy előfordulnak otthol itthol, otthun, itthun alakokban is, azzal magyarázzuk, hogy a hol és ennek hun változata már az összetételben hatott az utótagra. Azt, hogy ott-tal nem a hol, hanem valóban a honn határozószó került összetételbe, illetve, hogy mégiscsak az otthon, nem pedig az otthol az elfogadott alak köz- és irodalmi nyelvünkben, bizonyítja az a tény is, hogy az otthon alak fónevesedett, nem az otthol. Vagyis, aki szívesebben van otthol, mint otthon, annak is otthona van, nem ,,otthola“. JAKAB ISTVÁN Össz-szövetségi, össz-szülői... Az össz- elötagű szóösszetételek a múlt század elején terjedtek el nyelvünkben idegen hatásra. Az elsők a gesamtelőtagú német összetételek tükörfordításai voltak. Idegen eredetüknek, szabálytalan szerkezetüknek köszönhetik, hogy ügyük a nyelvművelő irodalom szakállas témája. Üldözésüknek kettős oka: az idegen eredet és az összesből csonkult alak. A kiszorításukat célzó harc - mint ismeretes - eredménytelennek bizonyult. Létük jogosultságát azzal biztosították, hogy alkalmasak olyan jelentés tömör kifejezésére, amelyet egyébként csak hosszas körülírással mondhatnánk el. Az összbüntetés, össz- szövetségi, össznépi és az ezekhez hasonló szavak népes családja tehát meghonosodott nyelvünkben, az efféléket ma már senki sem hibáztatja. Sajátos helyzetünk azonban indokolttá teszi, hogy kérdésüket ismét napirendre tűzzük. A nemzetiségi nyelvhasználatunkat érő idegen hatás eredményeként nálunk számtalan olyan szóalak van forgalomban, amelyben az össz- előtag felesleges, mivel a puszta utótag egészen pontosan jelöli a kérdéses fogalmat. Hasonlókra gondolok, mint amilyen a következő mondatban van: „Ezek ellentmondanak az összeurópai értekezlet Záróokmányában valamennyi résztvevő állam által vállalt kötelezettségeknek.“ A közlés gazdaságossága végett célszerű elhagyni az össz- előtagot: „Ezek ellentmondanak az európai értekezlet Záróokmányában... vállalt kötelezettségeknek.“ Mindennapi beszédünkben s a sajtó nyelvhasználatában is gyakori az „összüzemi szakszervezeti konferencia“, az „újítók összvállalati értekezlete“-féle kapcsolat, pedig az üzemi vagy a vállalati önmagában is elegendő. Az iskolai, nyelvhasználatban ugyancsak gyakori az „összisko- lai szülői értekezlet“, sőt „össz-szülői értekezlet“-et is hallottam, illetve olvastam már. Ezekben is a félreértés veszélye miatti aggodalom nyilvánul meg. Pedig ha „iskolai szülői értekezlet“-et mondunk, akkor sem fog rajta senki osztályértekezlet-et érteni. Ha a szülői munkaközösség iskolai, illetve osztályértekezlet-ét használjuk, akkor a félreértés lehetősége föl sem merül. Nyelvhasználatunkban az össz- elötagű szavak számát jelentősen gyarapítják a fordítások. A vše- elötagű szlovák szavakon kívül a celo- elótagúakat is ezzel fordítják, s a szlovák, illetve a cseh nyelvben eléggé gyakoriak a celoštátny, celookresný, celoslovenský stb. szavak. Ezek fordításaként is gyakoriak - főként a beszélt nyelvben - az olyan szavak, mint az összállami, össz-szlovákiai, amelyek nem jelentenek többet, mint az állami, a szlovákiai önmagában. MORVAY GÁBOR ÚJ szú 4 1984. II. 11.
