Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-10 / 35. szám, péntek

ÚJ szú 3 ■ 984. II. 10. “ vSajmiid SAM NUJOMA, a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szerve­zet) elnöke római sajtókonferenci­áján felszólította a pretoriai kor­mányt, hogy hagyjon fel namíbiai katonai akcióival, és kezdjen konstruktív tárgyalásokat az or­szág függetlenségének megadá­sáról az ENSZ Bizottsági Taná­csának 435. számú határozata alapján. Kijelentette továbbá, hogy a SWAPO hajlandó egyetérteni a javasolt tűzszünettel, amennyi­ben az a harcok megszüntetésé­hez és a Namíbiáról szóló tárgya­lások megkezdéséhez vezet. AFRIKA szarvában az USA újabb katonai provokációra ké­szül. Ezt bizonyítja a Szomáliái külügyminiszter titkos washingtoni látogatása is. Helyi megfigyelők szerint tárgyalásainak napirendjén annak az afrikai és arab országok elleni felforgató tevékenységnek a fokozása szerepel, amelyet az USA hajt végre Szomália terüle­téről. PANDZSÁB nyugat-indiai ál­lamban véres összecsapásokra került sor a szikh nemzetiségű és a hindu vallású lakosság között. A szikhek pártja által meghirdetett 12 órás sztrájk során bombák is robbantak, s a zavargásoknak 2 ha­lálos áldozata volt. A CHILEI RENDŐRSÉG ismét őrizetbe vette Beate Klarsfeld francia asszonyt, aki férjével, egy párizsi jogásszal az Európából el­menekült náci háborús bűnösök után kutat. Chilében Walter Rauff, a mozgógázkamrák „feltalálója“ kiadását követelte. Rauff az ötve­nes évek óta él Chilében, s a Pino- chet-kormány nem hajlandó őt ki­adni. A CHASE MANHATTAN BANK Portugáliában fiókintézetet kíván nyitni - közölte David Rok- kefeller, az ismert amerikai multi­milliomos Mario Soares miniszter- elnökkel folytatott megbeszélését követően. A portugál kormány nemrég hozott döntést arról, hogy fokozatosan ismét magánkézbe adja a bankokat, amelyeket az 1974-es áprilisi forradalom után államosítottak. A fenti bejelentés is azt bizonyítja, hogy a külföldi magántőke szabad utat kap Portu­gáliában. RUPERT MURDOCHOT, az ausztrál sajtómágnást megválasz­tották a harmadik legnagyobb amerikai fegyvergyártó cég, az United Technologies igazgató ta­nácsának tagjává. A gyár ettől érdekeinek hatékonyabb érvénye­sítését várja, mindenekelőtt a Csendes-óceán térségében. Nemzetközi jelentőségű esemény Alekszej Sityikov a szovjet parlamenti választások előkészületeiről (ČSTK) - A Legfelsőbb Tanácsba történő választások nemcsak fontos szovjet belpolitikai, hanem nemzetközi jelentőségű esemény is, mivel újból igazolják, hogy a szovjet nép egyértelműen síkra száll a békéért és fellép a háború ellen, mondotta Alekszej Sityikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. A március 4-re kitűzött szovjet parlamenti választások megtartá­sára bonyolult nemzetközi hely­zetben kerül sor, amely az imperi­alizmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív erőinek hibájából éleződött ki, folytatta Alekszej Sityikov. Ezért a válasz­tási kampányban a világpolitika problémáinak, a háború és a bé­ke kérdéseinek nagy jelentősé­get tulajdonítunk. A szovjet em­berek teljes mértékben egyetérte­nek az SZKP-nak és a szovjet kormánynak a béke megőrzésére és szilárdítására, a fegyverkezési hajsza megállítására, valamint az államok közötti együttműködés bővítésére és elmélyítésére irá­nyuló politikájával, mondotta a Szövetségi Tanács elnöke. Alekszej Sityikov a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a szocia­lista államügyeket a nép, elsősor­ban a munkásosztály és a kolhoz­parasztok képviselői irányítják. Például a mostani megbízatási időszakban a Legfelsőbb Tanács képviselői között 522 (34,8 száza­lék) a munkás és 244 (16,3 száza­lék) a paraszt. A Szövetségi Tanács elnöke rá­mutatott a képviselőknek a vá­lasztókkal szembeni felelőssé­gére és hangsúlyozta, hogy ezt az alkotmány rögzíti. Abban az eset­ben, ha a választók úgy látják, hogy képviselőjük visszaélt a bi­zalmukkal, és rosszul dolgozik, megfosztják képviselői mandátu­mától és mást választanak a he­lyébe. A közelgő választásokon a kommunista párt - ugyanúgy, mint korábban - a pártonkívüli- ekkel való szövetségben indul. Ez a szövetség kiállta az idők próbáját és megnyerte a szavazók bizalmát. A római parlament vitassa meg a robotrepülőgépek telepítését (ČSTK) - Az olasz Proletár Egység Pártja (PDUP) parlamenti képviselői azt követelik, hogy Cra- xi kormányfő tartsa be ígéretét és a törvényhozás vitassa meg az amerikai közepes hatótávolsá­gú robotrepülőgépek olaszor­szági elhelyezését. A párt képvi­selői interpellációikban rámutat­tak, hogy a hét elején szállították Comisóba az első amerikai raké­tákat s ez ellentétben áll a telepí­tés megkezdésének eredeti, már­ciusi időpontjával. Luigi Colajanni, az OKP szicí­liai szervezetének titkára az ame­rikai rakéták idő előtti rendszerbe­állítását a szigeten annak bizonyí­tékaként értékelte, hogy a kor­mány egyáltalán nem hajlandó tárgyalni a robotrepülőgépek elhe­lyezésének bármiféle elhalasztá­sáról. MITTERRAND FOLYTATJA KÖZÖSPIACI ESZMECSERÉIT (ČSTK) - Mitterrand francia köztársasági elnök luxemburgi vil­lámlátogatásával folytatta a Közös Piac tagállamaiban tett látogatá­sainak sorozatát. Ezek folyamán arra törekszik, hogy még Francia- ország EGK-elnöksége idején helyrehozza a közösség tavalyi athéni csúcsértekezletének ku­darcát. Mitterrand közölte, hogy a Kö­zös Piac kormányfőivel folytatott tárgyalásainak első fordulóját a jö­vő héten fejezi be. Azután újra találkozik Thatcher brit kormány­fővel, Kohl nyugatnémet kancel­lárral és más vezetőkkel. A francia államfő aktivitása arra irányul, hogy a márciusi csúcsértekezlet legalább a tagországok között egyetértés látszatát keltse. Tömegsír Argentínában (ČSTK) - Argentínában Cordo­ba tartományban, San Vicente vá­roskában legkevesebb 300 holt­testet magában rejtő újabb tit­kos tömegsírt tártak fel. A hetve­nes évek második felében az ak­kori katonai rezsim áldozatait te­mették ide, akik között szakszer­vezeti aktivisták is voltak. A junta a „felforgató elemek“ elleni hadjá­ratában ártatlan emberek ezreit gyilkoltatta meg. A most megtalált áldozatokon a kínzás jeleit fedez­ték fel. NICARAGUA Közzétették a választási törvény tervezetét (ČSTK) - A nicaraguai állam­tanács rendkívüli ülése után nyilvánosságra hozta a nicara- guaiak jogairól szóló dekrétum kiegészítésének javaslatát és a választási törvény tervezetét. A nicaraguaiak jogairól szóló dekrétumot röviddel a Somoza- rezsim megdöntése után adták ki, s lényegében ez az ország ideigle­nes alkotmánya azt követően, hogy megszüntették a Somoza-féle antidemokratikus alkotmány érvé­nyességét. A most javasolt kiegé­szítések meghatározzák az or­szág elnökének és alelnökének megválasztását, s előírják, hogy a választásokig a végrehajtó és törvényhozó hatalom a nemzeti megújulás kormányának irányító tanácsa kezében van. Carlos Nunez, az államtanács elnöke a testület ülésén kijelentet­te, hogy az új alkotmány kidolgo­zásáig a dekrétum az ország alap­törvénye marad, amely biztosítja a nicaraguai nép jogát politikai, társadalmi és gazdasági fejlő­désének szabad megválasztá­sához. A dekrétum szerint a nica­raguai nép szabadon rendelkezik az ország természeti forrásaival, a törvény előtt minden állampolgár egyenlő, és joga van a szociális ellátáshoz, a művelődéshez és az orvosi ellátáshoz. A jövőre tervezett választásokra vonatkozó törvény javaslata meg­határozza az államfő, az alelnök és a nemzetgyűlési képviselők megválasztásának módját. Vala­mennyiük mandátuma a javaslat szerint hat évre fog szólni. Mindkét javaslatról az államta­nács tovább folytatja a vitát. Az államtanács ülését bojkottálták néhány jobboldali ellenzéki szer­vezet képviselői. A nicaraguai nemzetvédelmi minisztérium jelentése szerint az elmúlt 24 órában 14 ellenforradal­márt tettek ártalmatlanná a sandi­nista egységek Jinotega, Rio San Juan és Zelaya tartományokban. A nicaraguai hadsereg szóvivője közölte, hogy az utóbbi két hónap­ban az ország északi részében fekvő Jinotega és Matagalpa tar­tományokban az ellenforradalmá­rok több mint 600 embert veszítet­tek. Közülük 200-an elestek, a többiek dezertáltak, vagy meg­adták magukat a hatóságoknak. Befejeződött a Big Pine-2 hadgyakorlat Csütörtökön befejeződött a Big Pine-2 fedőnevű közös amerikai -hondurasi hadgyakorlat, amelyen 25 ezer katona - közöttük 5 ezer amerikai - vett részt. Néhány órával a hadgyakorlat befejezése után bejelentették, hogy az amerikai katonák egy ré­sze Hondurasban marad. A Pen­tagon 700-850, a hivatalos hon­durasi közlemény azonban 1700 amerikai katonáról tesz említést. Az amerikai egységek Honduras­ban maradásáról szóló megálla­podást Tegucigalpában írták alá, ezzel az USA lényegében állan­dó katonai jelenlétre tesz szert a térségben. Mint korábban beje­lentették, néhány hónap múlva Granadero fedőnéven újabb nagy­szabású közös hondurasi-ameri- kai hadgyakorlatot tartanak. A Big Pine-2 hét hónapig tartott, s ez alatt az idő alatt az USA három új IvMo^íJciiyat épített Hondurasban, két radarállomást és több más katonai objektumot létesített. A hadgyakorlatot számos Nicara­gua elleni provokációra is kihasz­nálták. * * * Olof Palme svéd miniszterel­nök mexikói tárgyalásairól közle­ményt adtak ki, amelyben a két ország reményét fejezi ki: ered­ményesek lesznek a Contadora- államoknak a közép-amerikai konfliktus politikai rendezésére irányuló erőfeszítései. A svéd kor­mányfő Mexikóvárosban találko­zott a salvadori felszabadító szer­vezetek képviselőivel is. Palme Nicaraguába és Costa Ricába is ellátogat. Kommentárunk Mit sütsz ki(s) Shultz? L évén az 1984-es esztendő a választások éve az Egye­sült Államokban, a washingtoni kormányzat lépéskényszerbe ke­rült több - a kampány szempontjá­ból is - lényegbe vágó kérdésben. Reagan propagandagépezete igyekszik feledtetni az elmúlt évek hibás, a közvéleményben elutasí­tást kiváltó lépéseit, s az elnök és munkatársai most nagy szónokla­tokat vágnak le a szovjet-amerikai párbeszéd felújításának szüksé­gességéről, s arról, mennyire óhajtja Washington is a leszere­lést. Reagan a libanoni ügyben látszatintézkedést is hozott, ami­kor elrendelte, hogy Bejrútból von­ják ki a közelben cirkáló hadiha­jókra az amerikai tengerészgyalo­gosokat. Nem fér kétség ahhoz, hogy az amerikai kormányzat a lé­nyegbevágó dolgokban nem tette­in akar változtatni, csupán a lát­szat kedvéért, a választópolgárok felé kacsintva retorikáját módosí­totta. A másik - s a választások­ban ugyancsak fontos szerepet játszó - problémát. Közép-Ameri- kát illetően azonban Washington még csak hangzatos nyilatkoza­tokkal sem fárasztja magát, hogy valamiképp rózsaszínűre fesse a róla alkotott képet. Az amerikai külügyminiszter néhány karibi és latin-amerikai országban tett nyolcnapos körútja is egyértelmű­en ezt támasztja alá. V együk sorra George Shultz kőrútjának állomásait. A múlt héten először Salvadorban tett látogatást, és a rezsimnek nyújtott amerikai gazdasági és fő­leg katonai segítségről tárgyalt az ottani vezetőkkel. A polgárháború négy éve alatt azonban bebizo­nyosodott, hogy a kormánycsapa­tok még a fokozódó amerikai kato­nai támogatással sem képesek le­verni a hazafiakat. Ellenkezőleg, a partizánok egyre súlyosabb csa­pásokat mérnek a kormány had­seregére, s mind nagyobb terüle­teket vonnak ellenőrzésük alá. Washingtonban mégis a közép­amerikai szövetségeseknek nyúj­tott pénzösszegek növelésében keresik a megoldást. Reagan el­nök február elején - Shultz épp San Salvadorban volt - diploma­ták és kongresszusi képviselők előtt jelentette be: az idei és a kö­vetkező költségvetési évre 6,33 milliárd dollárt kért a törvényho­zástól erre a célra. A salvadori rezsim ebből 1,05 milliárddal ré­szesülne, s már az idén 370 millió fog rendelkezésére állni katonai segélyek formájában. Ez a prog­ram teljes mértékben megfelel a Kissinger-bizottság ajánlásai­nak, amely nemrég beterjesztett jelentésében 8 milliárdos amerikai támogatásban jelölte meg a térség reakciós rezsimei megszilárdítá­sának módját. Reagan persze azt is megígér­te, hogy „figyelemmel kíséri“ to­vábbra is az emberi jogok tiszte­letben tartását Salvadorban. Mel­lesleg a Kongresszus kedden - nem első ízben - erre kötelezte, és az e téren mutatkozó haladás­hoz köti a segélyek folyósítását. S épp az emberi jogokkal kap­csolatban érte kellemetlen megle­petés Shultzot. Miközben ugyanis San Salvadorban a márciusra ter­vezett elnökválasztások jelöltjeivel tárgyalt, Robert White, az USA egykori salvadori nagykövete le­leplező bejelentést tett Roberto d’Aubuissonról, a választások egyik „favoritjárói“, illetve a szél­sőjobboldali politikus Washington­hoz fűződő viszonyáról. White szerint a Reagan-kormány hivatali idejének első napjától kezdve min­den kétséget kizáróan tudatában volt annak, hogy d’Aubuisson, a hírhedt halálbrigádok főnöke, a salvadori ún. alkotmányozó nemzetgyűlés jelenlegi elnöke ter­vezte és rendelte el a merényletet két éve Oscar Arnulfo Romero San Salvador-i érsek ellen. Ennek ellenére Washington elfogadta el­nökjelöltként, amit Shultz-cal való találkozója is bizonyít. White vád­jai tehát rendkívül kompromittáló- ak a Reagan-kormányzatra néz­ve, amely az utóbbi időben igye­kezett határozottabb hangnemet megütni a salvadori hadsereg és a halálbrigádok tömegmészárlá­saival kapcsolatban. S hultz kényelmetlen helyzet­be került Venezuelában is, ahol az új államfő, Jaime Lusinchi beiktatásán vett részt - több or­szág vezetőpolitikusa társaságá­ban. Míg az amerikai külügymi­niszter nem hagyott kétséget afe­lől, hogy Washington folytatja ed­digi agresszív politikáját Közép- Amerikával szemben (feltűnést keltett egyik kijelentése, miszerint „a nicaraguai sandinista vezetést szüntelenül aggasztani kell egy esetleges amerikai katonai inter­venció lehetőségével“), addig a Caracasban tartózkodó több la­tin-amerikai államfő közös nyilat­kozatot írt alá, amelyben határo­zott támogatásukról biztosították a Contadora-csoportnak a közép­amerikai konfliktus békés rende­zésére irányuló javaslatait. (Kü­lönben míg Shultz Caracasban tartózkodott, Nicaraguában is „összejöttek“ az események: a Honduras felől kiinduló többszöri légitámadások, a Big Pine 2 közös amerikai-hondurasi hadgyakorlat fináléja ténylegesen megnövelte a széles körű fegyveres konfliktus veszélyét. A jövőre tervezett vá­lasztások előkészületeit azonban Managuában ennek ellenére sem függesztették fel, ezzel is bizonyít­va, hogy a sandinista vezetés a fo­kozott fenyegetettség körülményei között sem mond le az ország demokratizálásának elmélyítésére irányuló terveiről.) Shultz brazíliai látogatása csak látszólag lóg ki a sorból, valójában nagyon is beleillik az Egyesült Ál­lamok törekvéseibe a Rio Grandé- tól délre. Brazília - amely a konti­nens reakciós rezsimeinek egyik legnagyobb fegyverszállítója - nem titkolja regionális nagyha­talmi ambícióit, s ezeket a törek­véseit igyekezett az amerikai kül­ügyminiszter is ösztönzi a kato­nai és fegyvergyártási együttmű­ködési megállapodások aláírásá­val. Dél-Amerika legnagyobb or­szágának azonban a külföldi adósságai is a legnagyobbak (92 milliárd dollár), s a további gazda­sági segítség felcsillantásával az USA saját politikájának igyekszik alárendelni Brazíliát is. E gyes sajtóvélemények sze­rint Shultz egyenesen bla- málta magát, amikor Grenadára utazott, hogy részt vegyen a sziget függetlenségének évfordulós ün­nepségein. Grenadáról ugyanis sok minden elmondható, csak az nem, hogy független. S épp az októberi amerikai megszállás volt az, ami derékba törte a szigetor­szág független fejlődését. Wa­shington azzal, hogy a Shultz- látogatással politikailag és gazda­ságilag is elkötelezte magát a gre- nadai bábkormány mellett, katonai invázióját szentesítette. Rettegjen tehát az az ország, amely Washingtonnak nem tetsző útra tér - ez a lényege az USA politikájának, ám nem csupán eb­ben a térségben, hanem tulajdon­képpen az egész világon. A fur- kósbottal érvényesített „függet­lenség“ az amerikai érdekek felté­tel nélküli kiszolgálását jelenti. Er­re ösztönözte Shultz a grenadai invázióban részt vevő apró karibi országokat Barbadosban, kőrút­jának utolsó állomásán. Az USA az itteni „baráti“ országokra vala­miféle biztonsági szerződést akar rákényszeríteni, hogy azután szükség esetén partnereit a térség bármelyik országa elleni amerikai agresszió leplezésére használ­hassa ki. M it sütött ki Shultz körútja során? A fentiekből kitű­nik, semmi újat, csak az lett nyil­vánvalóbb, hogy az USA közép­amerikai politikájával kapcsolat­ban mind gyakrabban kell hasz­nálni a „katonai“ kifejezést. Per­sze nem is az „új utak“ keresése volt az amerikai külügyminiszter feladata, azokat már „megtalálta“ a Kissinger-bizottság. Csakhogy a washingtoni „kalács“ egyre ehetetlenebb a térség népei szá­mara PAPUCSEK GERGELY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents