Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-18 / 42. szám, szombat

Otto Tomašú, a Kelet-szlovákiai Vasmű igazgatója és Ľubomír Vlček mérnök, a kokszgyártó üzem vezetője a koksz minőségét vizsgálja. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK) Jelentős beruházás Termel a Kelet-szlovákiai Vasmű új kokszolójának két blokkja VÁLTOZÓ FALUKÉP Az idén negyedszázados jubile­umát ünneplő Kelet-szlovákiai Vasműben évek hosszú során át mondhatni tartósan jelentkezett a nagyolvasztók üzemeltetésénél mellőzhetetlen, megfelelő mennyi­ségű és minőségű koksz hiányos szállításából eredő gond. Ezt a kedvezőtlen helyzetet főleg az idézte elő, hogy a vasmű a koksz jelentős mennyiségét import útján szerezte be, s ezt a külföldi part­ner késedelmesen és nem a kí­vánt arányban szállította. Egyrészt ezért a növekvő termelési felada­tok szempontjából vált szükséges­sé meglevő kokszolóüzemeik ka­pacitásának növelése, illetve újabb nagy méretű kokszolóüzem felépítése a Kelet-szlovákiai Vas­műben. A vasmű 3-as számú kokszoló­üzemének építését 1 milliárd 250 < ezer korona ráfordítással csak­nem négy és fél évvel ezelőtt kezdték el. Kétségtelen, a vasmű­ben ez az építkezés a legnagyobb és igen jelentős beruházási fela­dat a 7. ötéves tervidőszakban. E fontos létesítmény építésével, gazdasági jelentőségével össze­függő alapvető kérdésekről Ján Tkáč mérnök, a Kelet-szlovákiai Vasmű beruházási igazgatója tá­jékoztatott.- Szövetségi kormányunk el­nökségének határozata alapján a prágai Hutný Projekt Frýdek Místek-i üzemében dolgozták ki a beruházás tervét. Ennek alapján 1979 szeptemberében a kassai* (Košice) Kohóépító Vállalat kollek­tívái elkezdték a kivitelezési mun­kálatokat. Csupán az alapok épí­tésénél csaknem 569 ezer köbmé­ter földet kellett megmozgatni. A műszáki berendezések föszállí- tója a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár osztravai kon- szemvállalata. Rajtuk kívül 12 ha­zai vállalat és 15 külföldi cég vette ki részét a szállítási és szerelési munkálatokból. A beruházás nagyságára utal az is, hogy ennél több mint 40 ezer köbméter vaskonstrukciót, 22 605 köbméter betont, 185 kilométernyi kábelvezetéket használnak fel. A három egységre tagolt, össze­sen 90 darab hét méter magas hevítókamrából álló új kokszolóü­zem óránként 133 tonna, évente átlagosan 1 millió 150 ezer tonna kokszot állít majd elő. Mégpedig a nagyolvasztóban használt fajtán kívül dió-, borsó nagyságú és por kokszot is. Ezenkívül ún. mellék- termékként olyan gáz is keletkezik a termelés folyamán, amelyből tisztítás, feldolgozás után többek között kátrányt, ammonium-szulfi- dot nyernek. Az új kokszolóüzem vezérlő rendszere teljesen automatizált, a hazai gyártmányú „JPR 12“ miniszámítógép segítségével. A 3-as kokszolóüzem felépítésé­vel, illetve beindításával megoldó­dik a Kelet-szlovákiai Vasműben a kohászati kokszellátás körüli ko­rábbi aránytalanság, a gázellátás­sal kapcsolatos probléma, s bizo­nyos mértékben országos vi­szonylatban is javul a kokszszük­séglet folyamatosabb kielégítése. Az új létesítmény üzembe he-| lyezése kedvezően hat a Kelet­szlovákiai Vasmű gazdálkodásá­ra, különösen az üzemeltetési költségek csökkentése révén. Ugyanis azáltal, hogy az eddig importból beszerzett helyett saját termelésű kokszot használnak, csaknem 137 millió koronát, s az eddig vásárolt földgáznak a koksztermelésnél nyert saját gázzal történő helyettesítése útján további 60 millió koronát takaríta­nak meg. Február 11-én délelőtt az új kokszolóüzem két blokkjában megkezdődött a termelés. (kulik) Az elnök már a háború után született. Tardoskedden (Tvrdo- šovce), a helyi nemzeti bizottság­nak három éve elnöke. Fiatal em­ber, de tisztségviselői múltja gaz­dag. Korábban öt évig volt alelnök, ismeri hát a nagy falu gondját- baját. A falusi pártszervezet a nyil­vános pártgyűlésére készülődött, amikor Tardoskedden jártam. Csabai István épp a beszámolót írta. (Azóta beszéltem vele telefo­non, így hát tudom, hogy a gyűlést megtartották, 158-an vettek rajta részt.) De miről tárgyaltak a tardosked- di falusi pártszervezet kommunis­tái és a pártonkívüliek? Először is az idei választási program teljesí­téséről. A faluban a házak nyolc­van százalékába bevezették a gázt. Mindmostanáig 26 kilomé­ternyi gázvezetéket fektettek le (tíz év alatt), a hiányzó 4-5 kilo­méternyit nyolcvanötre elkészítik. Tardoskedd híres volt poros ut­cáiról. Ma viszont autóval is végig­hajthat az ember az egykori utcá­kon - nem kavar porfelhőt. De valótlant mondana, aki azt állíta­ná, hogy nincs több poros utca. Van, mert hiányzik még 12 kilomé­ternyi út portalanítása, van 3 új házsor, s nincs út. Még vagy 12 kilométernyi szakaszt kell megcsi­nálni, de lassan a régiek is javítás­ra szorulnak már. És mennyire ké­rik a központi vízvezetékhálózat bevezetését! Ezt meg csak nyolc­vanötre ígérik... Felépült viszont az új óvoda. Százhúsz férőhelyes, valóságos gyermekváros - két magyar és két szlovák osztályt helyeznek el ben­ne -, de tovább működik majd a régi is, mert sok a gyerek. Óvoda vagy kultúrház? Ez volt a kérdés évekkel ezelőtt, s a ta­nács annak idején úgy döntött, hogy első az óvoda, aztán jöhet a kultúrház. Az óvoda most elkészült. De lesz-e kultúrház Tardoskedden- ahol tudvalévőén - erre még a nagyon öregek is emlékeznek mindig is pezsgő kulturális élet folyt?- A moziterem kicsi, a sportpá­lyán levő terem nem alkalmas ilyen célra - mondja az elnök.- Talán abban keresendő a hiba, hogy amikor még volt lehetőség kultúrház építésére, a vezetők ha­boztak. Mégis lesz Tardoskedden kul­túrház! Méghozzá 800 férőhelyes. Több szakaszban folyik majd az építkezés, később készül el a la­kodalmas helyiség, a könyvtár... S már ez év végén vagy a követ­kező év elején hozzáfognak. Emlékszem rá, milyen öröm volt az ötvenes évek derekán, amikor a sportpályán elkészült a meden­ce. Ha sokáig türelmesen vártuk, meg is telt vízzel, s ha sokat sütött a nap, fel is melegedett. Aztán évekig nem volt benne víz... Pedig milyen szenzációt keltett akkor, hogy az Akományon ter­málvíz tört elő. Csodálatos gyógy- hatásáról regéltek! Meg hogy Tar­doskedd üdülőközpont lesz. Aztán évekig semmi, vagy csak alig va­lami történt. A meleg víz meg csak folyt, egyre folyt... Most már hasznosítják - fóliasátrakat füte- nek vele, s ez év folyamán üveg­házakat építenek a forrás közelé­ben, de ez nem elég. A falusi ember nem jó szemmel nézi a pazarlást. Annyi mindenre lehetne hasznosítani a meleg vi­zet! S nem nézték tétlenül, hogy a víz csak folyik... tavaly nyáron a medencében már termálvízben fürödhettek. Elképzelem, más falu is boldog lenne, ha melegforrásra bukkan­nának. Nem a tardoskeddieken múlott, hogy hosszú évekig nem hasznosították. Most már valami elkezdődik. A jelen, ami a mindennapi élet­re vonatkozik: hogy van ugyan szolgáltatóház, a szolgáltatóháló­zattal elégedettek lehetnének, de nincs még megfelelő üzlethálózat, szükség volna új üzletközpontra, s az új postaépület sem akar meg­születni. A posta felvásárolt egy régi épületet, azt a falu lebontotta, - de semmi sem történik. Elavult az állomásépület (pedig naponta körülbelül 1500-an utaznak vona­ton, autóbuszon közeli munkahe­lyükre és haza), s igaz, hogy van új iskola, de sportpályák már nem épültek hozzá. A szülők, és az iskola segítségével ezt akarják még ebben az évben felépíteni. A legsürgősebb feladatok tehát ezek. Meg a közvilágítás rekonst­ruálása, amely egyelőre 15 utcát érint. Hogy ez túl sok? A tardoskeddi- eket ismerve ennél sokkal többet fognak tenni! KOPASZ CSILLA ÚJ SZÓ 1984. II. 18. Ötvenöt évvel ezelőtt, vagyis 1929. február 18-23- án tartotta meg Prágában V. kongresszusát Csehszlová­kia Kommunista Pártja. Ez nyitotta meg a gottwaldi ve­zetés dicső korszakát, amely csaknem negyed évszázadot fogott át Mozgalmas idők voltak ezek, amelyekben a kommunista párt munkásmozgalmunk tényleges vezető ereje lett. Munkásmozgal­munk célja akkoriban eszmei és szervezeti egységének megte­remtése, az államban a politikai hatalom kivívása volt. A kongresz- szuson 124 szavazati és 52 ta­nácskozási joggal rendelkező kül­dött vett részt. A szavazati joggal felruházott küldöttek csaknem ki­lencven százaléka üzemi munkás volt. A kongresszuson részt vett a Kommunista Intemaöonálé kül­döttsége is, amelyet a szovjet D. Z. Manuilszkij, V. I. Lenin harcos­társa vezetett. A kongresszuson meghallgatta a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusáról szóló jelentést, megtárgyalta a munkásság harca stratégiájának és taktikájának, a Vörös Szakszervezetek átszer­vezésének kérdéseit, a CSKP programját és a párt feladatait A beszámolót B. Jíleknek, a párt akkori vezetőjének kellett volna tartania, de politikai csődjének elismerése kifejezésre jutott ab­ban, hogy erről lemondott és a be­számolót Klement Gottwald elv­társ adta elő. (Jílek végül is áruló­ként egy fasiszta szervezet tagja lett.) A kongresszusi tanácskozás kiindulópontja a kül- és a belpoliti­kai helyzet gottwaldi marxista-le- ninista elemzése vott. A korabeli A CSKP V, kongresszusa 1929 februárjában A gottwaldi korszak negyed évszázadának kezdete polgári Csehszlovákiát az európai imperialista rendszer részeként, szovjetellenes háborús tervei cse­lekvő részeseként jellemezte. Az V. kongresszus végérvényesen leszámolt a Masaryk és Beneš ,,osztályfölötti“ politikájával kap­csolatos opportunista elképzelé­sekkel. Hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy fokozni kell a küzdelniet a szociáldemokrácia opportunizmusa a kapitalizmus mentegetése és az osztályharcban a sztrájktörés ellen. A CSKP politi­kájának forradalmi irányvonalát a kongresszusi határozat így fo­galmazta meg: „Csehszlovákia Kommunista Pártja, az ország proletariátusa forradalmi mozgalmának vezére­ként és szervezőjeként, a kommu­nizmus elvei és céljai képviselője­ként a munkásosztály többségé­nek és a szegényparasztság szé­les rétegeinek megnyeréséért, a tőke kisajátításáért, a nagybirto­kok kártérítés nélküli kisajátításá­ért harcol... A kommunista párt nyíltan kijelenti, céljai csak a tőkés társadalom erőszakos megdönté­sével, fegyveres felkeléssel, a proletárdiktatúra hatalomra jutá­sával érhetőek el... Az osztály- erők polarizálódásának általános folyamatában megvalósítani a proletariátus harci egységét, a munkások, a parasztok és az elnyomott nemzetek forradalmi szövetségét és ebben a forradalmi tömbben a proletariátus vezető szerepét, valamint megtörni a re­formisták és a burzsoázia tömeg­befolyását - ez a kommunista párt legfontosabb taktikai feladata“. A kongresszus kiemelte annak szükségét, hogy intenzívebben kell a védelmére kelni a Szov­jetuniónak, a világ első szocialista államának és harcolni a háborús veszély, valamint a fasizálódás el­len. Nagy figyelmet fordított az osztályharc reformista elszabotá- lása elleni küzdelemre, elutasított bármiféle koalíciót a reformista ve­zérekkel és hangsúlyozta ebben a harcban a Vörös Szakszervezet szerepét. Rámutatott arra, hogy ebben a küzdelemben alapvető szervezési formává kell válnia az alulról épített egységes munkás­frontnak. Ennek a munkásfrontnak kell szembeszegülnie a burzsoá­zia egyesült erőivel, az államap­parátussal és a reformista sztrájk­törőkkel. A kitűzött feladatok teljesítése nélkülözhetetlen előfeltételévé kell válnia a párt vezető szerepe érvé­nyesítésének a munkásosztály soron következő harcaiban, leg­fontosabb mozgató rugóként a Vörös Szakszervezetek szerepe növelésének, s a párt jelszavának- Egy üzem - egy szervezet- megvalósítása. A szakszerveze­teknek mentesülniük kell a szűk látókörű „reszortszemlélettől“ és vezetésüket a központban, vala­mint az üzemekben is meg kell erősíteni forradalmi elemekkel. A kongresszus hangsúlyozta, hogy szüntelenül mozgósítani kell a zselléreket, meg kell nyerni a kis- és a középparasztokat a fa­lut uraló nagybirtokosi töke elleni harcnak. A CSKP politikájának alapvető feladata harcot vívni Csehszlová­kia nemzeteinek egységfrontjáért, a burzsoázia nemzetközi acrvona- la ellen. A CSKP-nak e cél eléré­séért erélyesen küzdenie kell a nemzeti elnyomás minden for­mája, a cseh burzsoáziának és azoknak a polgári, valamint refor­mista pártoknak nacionalista front­ja ellen, amelyek a szlovákok és a nemzeti kisebbségek „nemzeti érdekei“ szószólóinak tüntetik fel magukat, miközben támogatják a cseh burzsoázia elnyomó politi­kájának megvalósítását. A CSKP feladata minden dolgozónak meg­magyarázni, hogy a nemzetiségi elnyomás része a dolgozók általá­nos osztályelnyomásának. Ezért következetesen küzdeni kell a nemzeti jogokért is, s ez a harc szerves részévé válik a proletariá­tus általános harcának, amelyet a burzsoázia hatalmának meg­döntéséért folytat. A CSKP 1929 februárjában megtartott V. kongresszusán megválasztották a párt új központi bizottságát, élén Klement Gott­wald elvtárssal. A központi bizott­ság tagjai között ott volt Jaromír Dolanský, Josef Haken, Emanu­el Klíma, Bruno Köhler, Václav Kopecký, Josef Krosnáŕ, Ivan Lokota, Steiner Gábor, Viliam Široký, Jan šverma, Antonín Zápotocký és Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei kom­munista mozgalmának további képviselői. Ez a kongresszus fontos történel­mi határköve lett a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalomnak. Végérvényesen lezárta azt az idő­szakot, amelyben a különféle op­portunista és ellenséges elemek befolyást gyakorolhattak a CSKP politikájára. Pártunk kormánykere­ke így az olyan elvszerü marxista- -leninista káderek kezébe került, akik képesek voltak szavatolni, hogy az ingadozó opportunista elemek már sohase veszélyeztes­sék a kommunista párt cselekvő­képességét és marxista-leninista eszmeiségét. Ezáltal pártunkban új, friss szel­lem érvényesült, amely felpezsdí­tette forradalmi kádereinek cse­lekvőképességét. A megtisztult párt a Marx, Engels és Lenin taní­tásához hű tagjai támogatásával az egész fronton támadásba len­dült a burzsoáziának és reformista lakájainak hadállásai ellen. Elve­szítette ugyan sok papírtagját, de a harmincas évek elejétől folyó osztályharcban új, harcos káde­rekkel erősödött, majd a fasizmus elleni harcban annyira éretté vált, hogy élére került a hitleri fasizmus és a hazai burzsoá kiszolgálói el­leni össznépi küzdelemnek, mint két nemzetünk elismert vezető po­litikai ereje. Ezt a szerepét mind betölti. VILÉM NOVÝ #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents