Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-02 / 28. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG >—■ ——- "-* .. KOMMENTÁLJUK -------- - < Draga feleslegek KIÜRÜLŐBEN A KÖZÖSPIACI KASSZA Nyugat-európai lapok az utóbbi időben gyakran idézik De Gaulle hatvanas években tanúsított britellenes magatartását. A francia elnök, a Közös Piac akkori egyik legtekintélyesebb politikusa, váltig hangoztatta: addig jó a „hatoknak“, amíg távol tudják tartani a briteket a Közös Piactól. (1972- ig csak hat ország volt a közösség tagja.) Tény és való, hogy az utóbbi tíz évben, Nagy-Britannia csatlakozása óta ugyancsak megszapoképpen szembeötlő, hogy a közöspiaci munkaerő 8 százalékát alkotó kisparasztok kapták a költségvetés csaknem 70 százalékát. A baj ott jelentkezett, hogy a hatalmas összeget nem produktív kiadásokra fordították. Az állam felvásárolta a megtermelt gabonát, a húst, a bort, a tejet, a tojást, de a hazai piac telítettsége, illetve a külföldi partnerek fizetőképtelensége miatt a hatalmas készletek raktározására kényszerült, ami köztudottan drága „mulatság“. Tej- és tejtermékek Cukor 3,5^ Zöldség és gyümölcs mm. v*® !v - i m • ' i ÖnEr V ( ZLj '-Jm- Dohány Birka- B°' DOhÍnV és kecskehús Olajosmagvak laj Egyéb termékek 2fi Egyre több közöspiaci pénz ment a mezőgazdaság támogatására (milliárd márka). Kimerült a kassza, nem futja a bevételekből (HVG) rodtak a gondok és sokasodtak a viták a tíz főnyire“ duzzadt Közös Piac házatáján. Az utóbbi években felgyülemlett gondokat és a velük kapcsolatos vitákat azonban túlzás lenne a britek nyakába varrni. Annyi azonban bizonyos, hogy a tíz tagállam közül a felmerülő viták során Nagy-Britannia tanúsítja a legmakacsabb magatartást, nemegyszer fontos döntések elfogadását hiúsította meg, s legtöbbször a briteknek kedvező kompromisszummal tettek pontot a viták végére. Jelenleg is úgy tűnik, hogy Nagy-Britannia kezében van a közösség további sorsának a kulcsa. Most tényleg létfontosságú kérdésről van szó, hiszen már hónapok óta nyílt titok: a közösség egyre inkább a pénzügyi csőd, a közös kassza kiürülése felé sodródik, hacsak a közeli hetekben nem jön létre megállapodás kulcs- fontosságú költségvetési és pénzügyi kérdésekben. Valóban a küszöbön a csőd? Erre egy magas beosztású közöspiaci illetékes decemberben így felelt a Sternnek adott nyilatkozatában: „Még nem egészen. De 1984-ben ez a veszély konkrétan érezhető lesz majd. Pénzforrásaink addigra teljesen kimerülnek. A tagállamok már ma sincsenek abban a helyzetben, hogy többet fizessenek a közös kasszába.“ Közgazdászok számításai szerint őszig mindenképpen beköszönt a pénzügyi csőd, hacsak addig nem módosul a költségvetési rekord elfogadását gátló brit álláspont. Hogyan jutott ilyen helyzetbe a Közös Piac? Közismert, hogy a tíz tagállam mindegyike évente bizonyos összeget, kvótát utal át a közös költségvetésbe, amely évenként és tagállamonként változó nagyságú. A befolyó pénzekből finanszírozzák az egyes közös programokat, ebből fedezik a mezőgazdasági szubvenciókat, az elmaradott területek fejlesztését stb. A korábbi években még győzték pénzzel, de már tavaly is minden jel arra utalt: így nem mehet tovább. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a kiadások rendkívül aránytalanul oszlottak meg az egyes országok és ágazatok között. Tavaly például a mezőgazdaságnak nyújtották a közöspiaci kiadások kétharmadát, vagyis, a közös kasszából leginkább az agrár-államok részesedtek. Ez az összeg annak ellenére nőtt, hogy a közösség államaiban egyre inkább csökkent a kistermelők száma. Ez alapjában véve még nem lett volna végzetes baj, habár mindenEgyre gyakrabban fordul elő, hogy a gazdák nyakán marad a termés, a gyümölcsöt a disznókkal etetik fel, a bort pedig a csatornába öntik. Egyszóval a hatalmas pénzeket olyan dolgokba ölték, amelyek nemhogy hasznot nem hoztak, de egyenesen ráfizetést okoztak. Az eladatlan készletek sorsa végül minden esetben az lett, hogy potom áron kiárusították őket. Mivel élelmiszerekről volt szó, tárolni sem lehetett a végtelenségig, s gyakran a megromlott árut már jutányos áron sem lehetett értékesíteni. A déli agrárországok - elsősorban Olaszország és Franciaország - nem lázadoztak a költség- vetés ilyen elosztási módja ellen, hiszen ök mezőgazdasági szubvenciók formájában jóval többet kaptak vissza, mint amennyit befizettek. Nem úgy Nagy-Britannia, amely a befizetett összeg töredékét látta csak viszont a regionális fejlesztési alapból folyósított csekély támogatás formájában. Már az országot beléptető kormány is lázadozott, de a londoni elégedetlenség főleg Margaret Thatcher hatalomralépése után változott kategorikus követelódzéssé. A britek lázongása nem megalapozatlan, hiszen országukban elenyésző az agrárszektor szerepe, tehát a közöspiaci költségvetés kétharmadát elnyelő agráralapból alig kap valamit. London már 1980-ban kerek-perec kijelentette: a Közös Piacot nem jótékonysági intézménynek tekinti, s nem kívánja pénzelni mások mezőgazdaságát. Egyszóval soknak tartja, amit ad, kevesli, amit kap. A többi kilenc tagállam akkor alig ellenkezett és 1,57 milliárd font sterlinget lefaragtak az 1 §80- as és 1981 -es évekre a brit befizetési kötelezettségből, amelynek nagy részét az NSZK vállalta magára. A brit kormány ezzel nem elégedett meg és további csökkentést követelt. Tavaly nyáron Thatcher hajthatatlanságát látva a stuttgarti csúcsértekezleten a többiek újabb félmilliós csökkentést hagytak jóvá, de az Európa- Parlament utólag érvénytelenítette ezt a döntést, és továbbra is függőben van az összeg sorsa. Ilyen előzmények után jött a decemberi athéni csúcstalálkozó, amely korábban nem tapasztalt kudarccal végződött. Hogy az Ak- ropolisz tövében elmaradt a költségvetés megreformálását célzó kompromisszum, ismét Londonnak „köszönhető“. Itt több állam- és kormányfő felvetette, hogy a közös kassza kiürülését úgy előzhetnék meg, ha a tagállamok megemelnék a befizetett összegeket. A csökkentést követelő brit miniszterelnök kezdetben érthetően elzárkózott ettől, de végül közölte, két feltétel teljesítése esetén hajlandó többet átutalni: ha csökkentik az agrárszektornak nyújtott támogatást, illetve, ha a tagországoknak arányos, gazdasági lehetőségeikhez mért* befizetést szabnak meg. A déli agrárországok erről hallani sem akartak, s így egyelőre maradt minden a régiben: a kasz- sza kiürülőben, a mezőgazdaság tovább falja a milliókat és az észak-dél vita változatlan hevességgel tart. M indenki tudja ugyan, hogy mielőbb meg kellene egyezni, hiszen március 31 -én zárul az idei költségvetési év, s az újat üresen kongó pénztárcával nem lehet kezdeni. Éppen ezért a napokban lázas eszmecserék folynak, a múlt héten olasz-brit, illetve francia-brit eszmecserék voltak, ma pedig nyugatnémetfrancia csúcstalálkozóra került sor. London nem szeretné feladni feltételeit, de azt sem akarja, hogy ujjal mutogassanak rá: lám, London hajthatatlansága miatt sodródik a csőd felé a közöspiaci költségvetés. Számára elfogadhatóbb lenne, ha ehelyett nem Londont, hanem a közösség mezőgazdasági politikáját minősítenék bűnbaknak. P. VONYIK ERZSÉBET INNEN - ONNAN Románia gazdasági eredményei elmaradtak a tervezettől (ČSTK) - Bukarestben most tették közzé a Románia 1983. évi gazdasági és szociális fejlesztési tervének teljesítéséről szóló hivatalos jelentést. Ez megállapítja, hogy a fő gazdasági mutatók növekedése kisebb volt a tervelőirányzatnál. Románia nemzeti jövedelme 1982-höz képest 3,4 százalékkal és a nettó ipari termelés 5,1 százalékkal növekedett, míg a terv hat, illetve nyolc százalékkal számolt. Nem sikerült teljesíteni a kitűzött feladatokat a mezőgazdaságban, amelynek nettó termelése 1982-höz viszonyítva 3,4 százalékkal csökkent. A gabonatermés, főként a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében, nem érte el egészen a 20 millió tonnát. Harmincötmillió munkanélküli A világgazdasági megélénkülés jelei ellenére a fejlett tőkés országokban jelenleg harmincötmillió fő, a munkaképes korú lakosság tíz százaléka van állás nélkül. Az igen kedvezőtlen foglalkoztatási világhelyzetért nem kizárólag a gazdasági növekedésnek az olajárrobbanással kiváltott lefékeződése tehető felelőssé. Az iparilag fejlett országokban a nagyarányú munkanélküliség oka egyebek között az is, hogy a termelékenységnél általában gyorsabban emelkedik a munkeró költsége. A munkaerő egyre nagyobb arányban a szolgáltatásokban helyezkedik el, ahol a termelékenység a többi ágazatnál lassúbb növekedést mutat, valamint ezek az államok egyre többet fordítanak nemzeti jövedelmükből saját adminisztrációjuk működtetésére. Szovjet export A Szovjetunió állami bankja, a Goszbank a világ százhuszon- négy országának ezerhétszáz bankjával tart fenn üzleti kapcsolatokat. A Szovjetunió a világ egyik legnagyobb aranytermelő országa, ezenkívül biztonságos fűtőanyag- és energiaforrásokkal és tartalékokkal rendelkezik. Mindez állandóan kedvező értékesítési lehetőséget kínál a világpiacon, és az export lehetővé teszi a valuta- bevételek jelentős növelését. (MN) Tartsunk lépést a követelményekkel! Az utóbbi időben az üzemi pártbizottságok kezdeményezésére sorra alakultak a minőségi kabinetek az ipari nagyvállalatoknál. Rendeltetésüknek megfelelően azzal a célzattal, hogy politikai-szakmai és tanácsadói működésűkkel segítsék a termelés minőségének és hatékonyságának javítását, a fejlesztés intenzív tényezőinek érvényesítését. Bár a gyárak nagy többségben a kabinetek működésének személyi és anyagi feltételeit megteremtették, munkájuk mégsem érezhető eléggé a magas műszaki és gazdasági színvonalú termékek részarányának növekedésében. Lenárt elvtárs beszélgetésében a Pravda, az ÚJ SZÓ és a Nové slovo főszerkesztőjével ezt a következőkkel indokolta: „A jó példák mellett számos olyan vállalattal is találkozhatunk, melýek a minőséget illetően stagnálnak, vagy csak lassan haladnak előre. Már valóban tizenkettő előtt öt perccel vagyunk ahhoz, hogy a kommunisták minden műhelyben, üzemben, vállalatnál, termelési-gazdasági egységben és ágazatban tegyék hatásosabbá a minőségért folytatott küzdelmet.“ A trenčíni Merina vállalat pártszervezeteinek leleményességét dicséri, hogy nem helyezkedtek hosszú várakozási álláspontra, hanem idejekorán cselekedtek. A kabinet létrehozásával egyidőben olyan kommunista szakmunkásokkal, az alapszervezetek és a gazdasági vezetők bizalmát élvező műszaki értelmiségiekkel, újítókkal, feltalálókkal építették ki a tanácsadó testületet, mely kezdettől fogva a minőségfejlesztés átgondolt programjaira, a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista versenymozgalomnak felkarolására összpontosította minden figyelmét. Erőfeszítéseiket már konkrét eredmények is fémjelezhetik. Hiszen mindenképpen az előrehaladás jele, hogy a gyár szövött-kötött termékei mind a bel-, mind a külföldi piacokon megbízhatóan képviselik a márka becsületét. Gyártmányaik jó minőségének további bizonyítéka, hogy a lipcsei nemzetközi és a libereci árumintavásáron, a Trenčín- a divat városa kiállításon aranyérmet nyertek, s öt éven keresztül a Műszaki és Beruházásfejlesztési Minisztérium legmagasabb elismerését is kiérdemelték. Hasonló sikerekkel dicsekedhetnek a Krompachy-i Szlovák Elektrotechnikai Vállalat dolgozói, akik a minőségi kabinet munkatársainak aktív közreműködésével 20 százalékkal növelték a világ minden piacán eladható termékeik részarányát. A vállalatok minőségi kabinetjeiben szlovákiai viszonylatban több ezer tudományos-kutató és műszaki értelmiségi munkatárs dolgozik, ami hatalmas erőt képvisel. Ennek ellenére gazdaságpolitikai céljaink elérésében nem a követelmények szerint alakulnak az eredmények, ami talán azzal is magyarázható, hogy az illetékes pártszervezetek sem teremtették meg számukra azt a kedvező légkört, melyben társadalmilag hasznos és alkotó munkát végezhetnének. De ennek döntő feltétele, hogy elsősorban a pártszervezetek, a gazdasági vezetők legyenek tisztában az újért folyó küzdelem természetrajzával, a tudományos-műszaki fejlesztés követelményeivel. SZOMBATH AMBRUS JOBBAN ERVENYESITIK A személyi felelősség elvéről van szó, melynek jobb, hatékonyabb érvényesítését ugyancsak hangsúlyozza Peczi István, a he- tényi (Chotín) Efsz pártszervezetének elnöke. Okkal persze, mert az efsz a termelési tervet nem teljesítette, a hiány 6 millió korona értékű, nincs nyereség, így a szokásos osztalék kiadására sincs mód. Ezért a pártbizottság az év eleji tagsági gyűlésre készülve nem elégedett meg annak a megállapításával, hogy az aszály, a kedvezőtlen időjárás miatt volt hiányos a tervteljesítés, a szubjektív tényezőket is figyelembe vette, és intézkedéseket javasolt. Okkal hangsúlyozza azt is a pártelnök, hogy a pártcsoportok, a vezető dolgozók, a hnb és a társadalmi szervezetek tisztségviselőinek bevonásával, részletesen elemezték azoknak az ágazatoknak, munkahelyeknek a jelenlegi helyzetét, melyek nem hozták meg a várt eredményt, aránytalanul nagy költséggel és veszteséggel termeltek. Valamint azt, hogy a jövőben minden eddiginél határozottabban és hatékonyabban fogják érvényesíteni a személyi felelősség elvét, megszilárdítják a rendet és a munkafegyelmet. Ezzel egyidejűleg arra törekednek, hogy kellő jutalomban, erkölcsi elismerésben részesüljenek azok a munkakollektívák, melyek munkája példás. A többiek elé példaképül állítják a legjobb dolgozókat. Lévai Elek, Luca Júlia, György Margit és Szabó Ida, az állattenyésztés dolgozói, a nehéz feltételek ellenére is egyenletesen teljesítik termelési feladataikat, bár munkahelyükön nehéz a helyzet, az ógyallai (Hurbanovo) sörgyár melléktermékeivel pótolják a hiányzó takarmányféleségeket. Természetesen, céltudatosan, a jelenlegi helyzet megváltoztatására törekedve foglalkoznak a pártépítés munkájával is, főleg a tagjelöltek nevelésével. Évente három fiatal tagjelöltségét szokták jóváhagyni, a következő tagsági gyűlésen azonban már négy jóváhagyás megbeszélése kerül napirendre. Meggyőződésük, hogy a tervezett intézkedések megvalósítása, a személyi felelősség elvének következetes érvényesítése és a hatékonyabb pártmunka földművesszövetkezetükben is meghozza a gazdasági fellendülést. KRASCSENICS GÉZA Csehország legnagyobb vidéki bútorüzlete a Prága melletti Mo- chovban található. Nemcsak a hazai bútorgyárak termékeiből kínál gazdag választékot, hanem szovjet, magyar és román szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat is vásárolhatnak itt az érdeklődők. A felvételen: a magyar Rebeka bútorcsalád néhány szép darabja látható. (Miroslav Vodéra felvétele - ČTK) ÚJ szó 4 1984. II. 2.