Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-02 / 28. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1984. II. 2. Kezdeményezés és cselekvés A Pavlov-ház története Hűvös volt már az idő, de a napsugarak olykor-olykor megcirógatták a hős város, Volgográd házait, a városnézésen levő gyerekeket. A város példásan őrzi a hagyományokat, így a gyerekek már óvodáskorukban megismerkednek a történelmi nevezetességekkel. Ottjártamkor a Pavlov-ház előtt gyerekcsoport állt, lélegzetvisszafojtva hallgatták a negyven év előtti történetet. Az óvónő mesélt nekik arról, hogy Jakov Pavlov gárdaszakaszvezető és három társa hogyan foglalta el az előttük álló házat 1942 szeptemberében, s védte mindaddig a túlerővel szemben, amíg meg nem érkezett segítségükre Ivan Afanaszjev géppuskás szakasza. A harcok idején az erőddé átalakított romos épületet Pavlov-házként emlegették, s így emlegetik ma is, így ment be a történelembe is. Mielőtt a Bátkai Állami Gazdaság pártszervezetének elnöke, Ladislav Kulich felolvasta a múlt évi munkát értékelő beszámolót, a tagság felvette párttagjelöltté a fejőbrigád vezetőjét, Schwazba- cher Rózsát és Csíkfejes Zoltánt. További négy fiatal elvtársat, mivel a tagjelöltség ideje letelt, a CSKP tagjaivá vették fel. Ezt követően vette át ,a szót a pártalapszervezet elnöke.- Már a beszámolót azzal a megállapítással kezdhetem, hogy alapszervezetünk jó munkát végzett az elmúlt évben. Javult a pártoktatás színvonala, kevesebben hiányoztak az előadásokról mint a korábbi években és következetesebben teljesítették a pártfeladatokat. Persze azt is meg kell állapítani, hogy egyes elvtársak úgy gondolkodnak, elég, ha részt vesznek az előadásokon, a szemináriumokon nem dolgoznak, az azt követő vitában nem nyilvánítanak véleményt, mert otthon nem tanulnak és nem gyarapítják elméleti ismereteiket. Ezt követően Kulich elvtárs felsorolta azok nevét, akik nem veszik komolyan a pártoktatást. Bírálta azokat a pártcsoportokat, amelyek nem törődnek eléggé a tagsági gyűlések előkészítésével, vezetőik nem eléggé igényesek és következetesek egyes párttagokkal szemben, ami végeredményben abban nyilvánul meg, hogy nem minden alapszervezet tud kellő módon hatni a pártonkí- vüliekre. A tagság aktivitása is különböző. Vannak olyanok is, akik egész évben egyszer sem szólalnak fel sem az alapszervezeti gyűlésen, sem a nyilvános pártgyűléseken, nem bírálnak, nem tesznek javaslatot a problémák megoldására. Viszont a 80 tagú pártáiapszerve- zetben sok olyan elvtárs van, akik irányítják az eseményeket, önfel- áldozóak, kezdeményezőek- egyszóval ók a hangadók. És ez jó. Ennek így kell lenni. A kommunistának példát kell mutatni, mindig a legtöbbet vállalni. Túlzás nélkül elmondható, hogy ennek tudatában is vannak a pártszervezet tagjai. Az ő érdemük is, hogy a Bátkai Állami Gazdaság, amely közel nyolcezer hektáron gazdálkodik, az elmúlt évben figyelemre méltó eredményeket ért el. Tejeladási tervüket már 1983. december 19-én teljesítették a gazdaság dolgozói és terven felül 120 ezer liter tejet adtak el a fogyasztóknak. Hús- és gabonaeladási tervüket is teljesítették. A tavalyi nagy szárazság ellenére gabonaneműekből átlag 4,3 tonnás hektárhozamot értek el, ez 0,6 tonnával több, mint az előző évi átlag. Igaz, a cukorrépa, a takarmányrépa és a kukorica hozama kisebb volt a tervezettnél. Különösen a kukoricatermés csapta be őket. Jozef Baláž, a gazdaság agronómusa, nyíltan rámutatott, miért csökken a tengeri terméshozama.- Azért, mert a kukoricát mostohán kezeljük, Mintha a terméshozamok növeléséről szóló határozat erre a növényre nem is vonatkozna. A gabonaneműek betakarítását gyorsan, a munka minőségére ügyelve végezzük, de a kukoricára valahogy nem jut idő. így aztán nagyok a veszteségek. Sajnos, a kukorica majdnem mindig a legrosszabb talajba kerül. Veres István mérnök, az állami gazdaság főállattenyésztője, elmondta, hogy a hosszú „szűk esztendők“ után tavaly az állattenyésztésben is jó eredményeket értek el. Egy tehéntől átlagosan közel 2900 liter tejet fejtek (egy liter tej előállításához 22 dekagramm abraktakarmányra volt szükség). Figyelemre méltó sikerként könyvelhető el, hogy a bátkai gazdaság első osztályú tejet ad el a fogyasztóknak.- Még vannak tartalékaink a szarvasmarha-hizlalás területén is - mondja Veres elvtárs. Bár a takarmány adagolása egyforma, az egyik istállóban 70 dekás gyarapodást érnek el naponta, a másikban viszont csak 40 deka a napi súlygyarapodás. Miért? Minden az emberektől függ, elvtársak. Veres elvtársnak igaza van. A gépek gyakran elromlanak. Ezért is az emberek a felelősek. Nem minden traktoros és gépkocsivezető törődik egyformán a járművek karbantartásával. S mi a következmény? A műhelyekben gyűlik a javítanivaló, nagyobbak a költségek, az emberek idegeskednek, mert a gép kihasználatlanul áll, mikor termelnie kellene. Terpák László gépjárműjavítással foglalkozik. Felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami gazdaság vezetőségének nagyobb figyelmet kell szentelnie több kérdéskörnek: a fegyelemnek, a rendnek és az ellenőrzésnek; ha a könnyelmű emberek kárt okoznak, ne úszhassák meg következmények nélkül. Terpák elvtárs szavain elsősorban a mechanizációs részleg irányítóinak kell komolyan elgondolkodniuk.- Ha egy gép az érzéketlen kezelés, vagy a felelőtlen karbantartás miatt elromlik, kár keletkezik. De nem tudok olyan esetről, hogy e miatt valakit megbüntettek volna. Továbbá az a véleményem, hogy kevesebb szombati és vasárnapi műszakot kellene szervezni, ha hétközben becsületesen dolgoznának az emberek. Ami az alkatrészek javítását illeti, erre szükség van, mert mindig kevés van belőlük. A gyártó vállalatoknak nem ígérgetni kellene, hanem tenni valamit azért, hogy jobban elláthassák a megrendelőket. Hisz a pótalkatrészek „bütykölése“ drága mulatság és az ily módon felújított alkatrész élettartama rövid. Bátkán, a januári tagsági gyűlésen tíz elvtárs szólalt fel. Az egyik szlovákul beszélt, a másik magyarul, nyíltan, nem szépítgetve a dolgokat. megértették egymást. Valóban aprólékosan megvitatták és értékelték, hogy az állami gazdaság a saját pártszervezetük hogyan járul hozzá a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak megvalósításához. Tudják, hogy a határozatokat teljesíteni kell. Juraj Ostrihoň elvtárs a járási pártbizottság képviselője, felszólalásában jogosan értékelte nagyra az ottani kommunisták igyekezetét és tolmácsőlta köszönetét az elért eredményekért. A pártgyúlés megmutatta, hogy a Bátkai Állami Gazdaság kommunistái nagyon jól tudják, hogy vannak még tartalékaik és hogyan kell ezeket minél gyorsabban kihasználni. Olyan határozatot fogadtak el, amely minden kommunista kötelességévé teszi, hogy az egyes farmok és istállók között ne legyenek indokolatlan különbségek sem a takarmányfelhasználásban, sem a hozamokban. Minden pártszervezet feladata élén járni az anyagtakarékosságban. Különösen a hajtóanyagokkal kell takarékosan bánni. A Bátkai Állami Gazdaság kommunistái a januári párt- gyűlésen szembenéztek a tényekkel. Elképzeléseiket és terveiket szembesítették a valósággal és nyíltan elmondták, a jövőben hogyan lehet még jobb eredményeket elérni. Tartalmas, ötletekkel teli pártgyúlés volt. Többen tettek megfontolásra érdemes, kezdeményező javaslatokat. BÁTORI JÁNOS Pavlov abban az időben huszonöt éves volt. Bátor katona* hírében állt. Ezért is kapta azt a feladatot, hogy foglalja el a peremvonalban levő romos házat. Becsülettel teljesítette a kapott parancsot, s a házat, amelyet tudta nélkül róla neveztek el, védte mindaddig, amíg meg nem sebesült, s el nem szállították a tábori kórházba. Amikor felgyógyult, más egységhez, páncéltörő tüzérezredhez került. Arról mit sem tudott, hogy Alekszandr Rogyimcev tábornok, a 13. gárdalövészhadosz- tály parancsnoka felterjesztette a Szovjetunió Hőse címre, s az ezzel járó arany csillaggal való kitüntetésre. A tábornok, aki Spanyolországban is harcolt, kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, szerette Pavlovot, de megtalálni sehogy sem tudta. Az a tábori újság, amelyben a Pavlov- ház védőiről volt szó, Pavlov kezébe került. ,,Nem rólam van szó véletlenül?“ - kérdezte meg felettesét a szerény szakaszvezetó. „Lehet, hogy igen, de egyelőre senkinek se szólj“ - válaszolta parancsnoka, aki levelet írt Rogyimcev tábornoknak, amelyben tudatta, hogy nála szolgál egy Pavlov szakaszvezetó, aki ott volt Sztálingrád védői között. Hamarosan megérkezett a tábornok válasza, amelyben kérte, vezényeljék alakulatához Pavlovot. Az ezredparancsnok azonban mit sem tudott a dolgokról, magához hivatta Pavlovot, szemrehányást tett neki azért, hogy más egységhez kívánkozik, jóllehet, amióta náluk szolgál, már több kitüntetést is kapott. Nagy kő esett le a szívéről, amikor Pavlov megmondta, hogy nem vágyik sehová, jól érzi magát a páncéltörő ezredben. Ezzel az eset le is zárult, Pavlov a győzelem napjáig derekasan harcplt, több fasiszta harckocsit tett ártalmatlanná. Ahogy véget ért a háború, édesanyjához sietett, aki abban az időben a novgorodi terület Val- dajszk településén élt. A törékeny asszony könnyes szemmel fogadta katonafiát és az ismerősökkel együtt egész nap ünnepelték a visszatérését. Este, amikor magukra maradtak, kulcsra zárta az ajtót, s halkan, aggodalmasan megkérdezte fiát, rendben van- nek-e a papírjai, nem szökött-e meg az egységétől. Amikor látta fia csodálkozó arcát, megmondta, hogy egy fél évvel ezelőtt levélben érdeklődtek felőle, majd később a milícia is kereste. Aztán előkerült a levél is, amelyet Rogyimcev tábornok írt. Pavlov megnyugtatta édesanyját, hogy nincs semmi baj, a parancsnok csupán felőle érdeklődik, aztán reggelig beszélgettek a sztálingrádi harcokról, azokról a napokról, amelyet a romos házban társaival eltöltött. Letelt a szabadság, visszatért egységéhez, s megmutatta az ezredparancsnokának Rogyimcev tábornok levelét. Aztán néhány hét múlva elérkezett az az idő, amikor társaival együtt leszerelhetett. Leadta a fegyverét, a felszerelését, amikor a küldönc az ezredparancsnokhoz szólította Pavlovot. A meleg kézfogás után egy lepecsételt borítékot és egy nyílt parancsot adott át a törzsőrmesternek azzal az eligazítással, hogy mielőbb jelentkezzen Vaszil Iva- novics Csujkov hadseregparancsnoknál. Amikor megérkezett, a tábornok azonnal fogadta.- Végül mégiscsak megtaláltunk... Sztálingrád óta keresünk - mondta a tábornok, miközben magához ölelte derék, bátor katonáját, majd a többi kitüntetés mellé zubbonyára feltűzte az Arany Csillagot és a Lenin Rendet. Mindez 1946. február 8-án történt, s a kitüntetés átadásával együtt főhadnaggyá léptették elő. Aztán hazatért szülőföldjére. Elvégezte a pártföiskolát, hosszú ideig élt Novgorodban. Elfoglaltsága mellett is mindig talált időt arra, hogy Rogyimcev tábornok leveleire válaszoljon. Ennyit tudtam meg az óvónőtől, majd később a háborús veteránoktól arról az emberről, hős katonáról, akiről elneveztek egy Lenin téri házat, amelynek falán ott található azok neve, akik 58 napon át hősiesen helytálltak a véres harcokban. . N. J. a lényeg: a színvonalas egészségvédelem ÜZEMI EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS A SZÖVETKEZETEKBEN 1979-ben kezdtek - kísérletképpen a komáromi járásban - működni az első üzemi rendelők, egy évvel az erről szóló határozat meghozatala után. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban - a járás jellegéből adódóan - már régebben is egy-egy orvos látta el a szövetkezet dolgozóit.- A járás mezőgazdasági dolgozóinak egészségügyi ellátásáról a körzeti, illetve üzemi orvosok gondoskodnak - tudtuk meg dr. František Baluškától, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság egészségügyi osztályának vezetőjétől. - Ott, ahol szükséges, lehetőség és persze igény is volt, üzemi egészségügyi központ jött létre, például Nagymagyaron (Zlaté Klasy), de többnyire a körzeti orvosok törődnek a mezőgazdaságban dolgozókkal. Orvosaink lelkiismeretesen végzik mindennapi munkájukat s ami a fő, mind a dolgozók, mind feletteseik egyformán elégedettek. Hogy miért? Csökkent a várakozási idő, szorosabb lett a beteg és az orvos kapcsolata és talán ez eredményezte munkaképtelenség arányának javulását - magyarázta, de szó esett a többi előnyről is. Arról, hogy egy orvos végzi az új tagok belépő vizsgálatait, figyelemmel kíséri a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókat, alkalmassági vizsgálatokat végez, ellenőrzi a munkavédelmi eszközök szakszerű használatát, tisztában van a dolgozók munkakörülményeivel s az észlelt hiányosságokat közli a szövetkezet vezetőségével.- Az orvos és a szövetkezet jó kapcsolata feltétele a sikeres együttműködésnek - s ez munkánk lényege - fejezte be rövid ismertetését az osztályvezető, majd javasolta, hogy dr. Emil Beles és dr. Szabó József orvosok rendelőiben magam is győződjek meg a helyzetről. A dunaszerdahelyi rendelóintézetoei i dr. Emil Beleš körzeti orvos a pozsonyeperjesi (Jahodná), az udvarnoki (Veľké Dvorníky) szövetkezet, a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság, valamint a búslaki (Buš- lak) tangazdaság dolgozóit látja el.- Ismerem a betegeimet, tudom, hogy kinél-kinél mire kell jobban odafigyelnem. Akik veszélyes munkahelyen dolgoznak, azokat a munkák megkezdése előtt és után is megvizsgálom, hiszen a mérgező anyagok hatása nem elhanyagolható. Sofőr-alkalmassági vizsgálatokat is végzik. A zajártalom hatását külön figyelem, a pozsonyeperjesi szövetkezet szárítójában dolgozók évente egyszer alapos kivizsgáláson mennek keresztül. A hallássérülteket külön kezeljük s javasoljuk a szövetkezet vezetőségének, hogy a dolgozót más munkakörbe helyezze. S mert a szövetkezetnek „szívügye“ a dolgozók érdeke, a segítség nem marad el. Dr. Szabó József már nyolc éve látja el a hodosi (Vydrany) szövetkezet tagságát- üzemi orvosként.-A nagyabonyi és a hodosi egyesített szövetkezet 740 állandó és 300 idénymunkása, valamint nyugdíjasa tartozik hozzám- mondotta. Arra a kérdésre, hogy vajon nem lenne-e jobb, ha a helyszínen rendelne, a következőket válaszolta:- A szövetkezet a járási székhelytől csupán három kilométernyire van. A beutazás nem jelent sem időveszteséget, sem fáradságot. És itt vannak a szakorvosok, a laboratóriumok is, ahová gyakran küldöm betegeimet szakrendelésre. Igaz, amit csak lehet, a helyszínen végzem el. Nemrég vizsgáltuk az ötvenéves és azon felüli hivatásos sofőrök látását a szövetkezet egyik irodájában. Az egészségügyi felvilágosítást ugyancsak helyben végezzük - sorolta dr. Szabó. - Külön szerencse, hogy a szövetkezet vezetősége sokat tesz a dolgozóiért, megkönnyítve ezzel az én munkámat - mondotta. S hogyan látja a helyzetet Piver Dezső, a szövetkezet elnöke?- Rövid áttekintéssel kezdeném. Szövetkezetünk állatállománya 13 000 sertés, 4100 szarvasmarha, ebből 1080 a tehén. Az állatok ellátását, gondozását csak egészségesen bírjuk. A szövetkezet 3800 hektáron gazdálkodik, ebből 34 hektáron terül el a kertészet, 120 hektáron szólót termelünk. Kint a szabad ég alatt, de bent a fóliasátrak alatt is szükségünk van minden ép emberre. Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a szövetkezet tagsága a legjobb egészségügyi ellátásban részesüljön. Dr. Szabó példás, lelkiismeretes orvos, gyakran látogatja szövetkezetünk munkahelyeit, környezettanulmányokat végez, elbeszélget az emberekkel, s ha hiányosságokat észlel, azonnal tudtunkra adja - tájékoztatott az elnök. - Hogy mennyiben előny az, hogy üzemi orvosunk van? - tette fel a kérdést helyettem, s nyomban válaszolt is rá.- Amíg nem tartoztunk egy orvoshoz, magas volt a betegállományban levők százalék- aránya. Amikor beteg lett az orvosunk, ez a szám ismét emelkedett, és a dolgozóink is elégedetlenek voltak, hiszen megszokták már, hogy az,,ó“ orvosuk ismeri őket, s tudja bajukat. A helyettesítést végző orvosokat nem ismerték, bizalmatlanok voltak. Ilyenek vagyunk, ezért is jó, hogy állandó orvosunk van. A beszélgetések során kiderült, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy üzemi vagy körzeti orvos látja el a rászorulókat. A betegeket nem zavarja az sem, hogy nem mindig helyben van az orvosi rendelő, mert a távolságok nem nagyok. A lényeg: a szövetkezetek tagjai, mind az új tagok, mind a nyugdíjasok, színvonalas egészségügyi ellátásban részesülnek. PETERFI SZÓNYA
