Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-02 / 28. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1984. II. 2. NICARAGUA Az ellenforradalmárok súlyos katonai és erkölcsi vereségei (ČSTK) - A sandinista fegyve­res erők idén januárban több mint 200 somozista ellenforradalmán megöltek, és többet közülük meg­sebesítettek - jelentette ki a Barri- cada című managuai lapnak adott interjújában Hugo Torres, a san­dinista néphadsereg politikai osz­tályának főnöke. így gyakorlatilag meghiúsították a CIA által kidolgo­zott „Sierra“ fedőnevű tervet, amelynek legfőbb célja a Nicara­gua elleni közvetlen intervenció feltételeinek megteremtése volt. A szétvert somozista bandák most hondurasi bázisaikra menekülnek vissza - mondta Torres, s arról is beszámolt, hogy az ország déli részén működő ellenforradalmi csoportok ugyancsak súlyos kato­nai és erkölcsi vereséget szen­vedtek, s szintén visszavonulnak Costa Ricába. Ezzel összefüggésben figye­lemreméltó hír, miszerint a Costa Rica-i kormány úgy döntött, nem engedi meg, hogy az Eden Pasto­ra vezette nicaraguai ellenforra­dalmárok az országba belépjenek, s azt a 200 ellenforradalmárt, akik már az országban vannak, kiuta­sítja. Ismeretes, hogy Pastora, aki annak idején a sandinista forrada­lom egyik vezetője volt, s később Costa Ricában ellenforradalmi csoportokat szervezett, egy ideje súlyos nehézségekkel küzd. Nem volt ugyanis hajlandó egyesülni a volt somozistákat tömörítő s északról támadó ellenforradalmi csoportokkal, ahogy azt a CIA Carter a szovjet-amerikai kapcsolatokról (ČSTK) - James Carter ameri­kai exelnök az Associated Press hírügynökségnek adott interjújá­ban bírálta Ronald Reagan kor­mányának a Szovjetunióval szem­ben követett politikáját. Aggodal­mát fejezte ki a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások megsza­kadása miatt és úgy vélte, hogy a két nagyhatalom közötti kapcso­latok most feszültebbek, mint a hi­degháború éveiben voltak. Carter kétségbe vonta Reagan elnök két héttel ezelőtti „békülé- kenyebb“ hangnemének őszinte­ségét. Kijelentette: a tapasztalatok azt igazolják, hogy a Szovjetunió mindig teljesítette a leszerelési szerződésekben vállalt kötelezett­ségeit. A szovjet vezetés az exel­nök szerint a konfrontáció elkerü­lésére törekszik. szerette volna. A múlt héten Pas­tora kénytelen volt csoportja tag­jainak egy részét visszavezetni Costa Ricába. Az ANN hírügynök­ség ezt a Pastora-csoport felbom­lása újabb jeleként értékeli. A Costa Rica-i kormány dönté­se megfelel a San José-i vezetők nemrég tett nyilatkozatainak, miszerint az ország politikája sem­leges marad más országokban fo­lyó konfliktusokkal szemben. Shultz salvadori tárgyalásai (ČSTK) - George Shultz ame­rikai külügyminiszter salvadori tár­gyalásaival megkezdte néhány la­tin-amerikai és karibi országot érintő körútját. San Salvadorban Alvaro Magana elnökkel, a re­zsim hadügyminiszterével és a márciusra tervezett elnökválasz­tási színjáték több jelöltjével talál­kozott. Jellemző, hogy Shultz megbeszélést folytatott Roberto d’Aubuissonnal, az ún. alkotmá- nyozó nemzetgyűlés elnökével, aki a tömeggyilkosságokat végre­hajtó halálbrigádok vezetőjeként ismert. Az amerikai Demokrata Párt választási kampányának nyitánya Reagan elnök politikájának egyöntetű elutasítása (ČSTK) - Az ellenzéki Demok­rata Párt nyolc elnökjelöltségre pályázója közül heten kedden este televíziós vitán vettek részt. Wal­ter Mondale, az Egyesült Államok korábbi alelnöke, aki a demokra­ták egyik legesélyesebb jelöltje, a vitában hangsúlyozta: az erő alkalmazásához legvégső eset­ben lehet nyúlni, nem pedig első eszközként. Szerinte a washingto­ni kormányzatnak is ehhez az elv­hez kellene tartania magát. A televíziós vita további részt­vevői is egyetértettek abban, hogy helytelenítik a jelenlegi amerikai elnök, a republikánus Ronald Rea­gan politikáját. Hat demokrata párti jelölt a katonai kiadások csökkentését sürgette, amelyek a Reagan-kormányzat eddigi há­rom éve alatt rekordnagyságot ér­tek el. Alan Cranston szenátor felszólította Reagan elnököt, hogy hagyjon fel végre azzal a szoká­sával, hogy a katonai intervenció kategóriájában gondolkodik és cselekszik. A vita résztvevői tapssal fogad­ták George McGowern szavait, aki leszögezte: ,,Az amerikai kül­politika az utóbbi 35 évben kom­munistaellenes jelszavakat han­goztató diktátorok támogatására“ épül. A vita további részében Walter Kísérleti atomrobbantás (ČSTK) - Az USA a nevadai siva­tagban kedden 20-150 kilotonnás, föld alatti atomrobbantást hajtott végre. Ez volt az első idei kísérleti atomrobban­tás, amelyről a hatóságok tájékoztatást adtak. Washingtoni kormánytisztvise­lők már hétfőn megerősítették, hogy a hatóságok ősz óta csak azokat a nukleáris robbantásokat jelentik be, amelyek az USA területén kívül mű­szerekkel észlelhetők. Mondale amiatti aggodalmát jut­tatta kifejezésre, hogy a Reagan- kormányzat amerikai egységeket vet be a Közép-Amerikában folyó harcokba. A vietnami háborúhoz hasonlóan a Nicaragua elleni fel­forgató akciók a jogtalan és ered­ménytelen külső beavatkozás klasszikus példái - mondotta Mondale. John Glenn szenátor szintén elítélte a managuai törvé­nyes kormány megdöntését célzó washingtoni politikát. A tévévita szemléletesen iga­zolta, hogy az amerikai közvéle­mény egyre nyilvánvalóbban két táborra oszlik: Reagan híveire és ellenfeleire. A legtöbb amerikai számára sokkal fontosabb, hogy Reagant ősszel ne válasszák újra elnökké, mint az, hogy ki lesz a Fe­hér Ház új ura. Ezt magától értető­dően a demokraták kihasználják, fokozatosan beindítják választási kampányukat, amelyben elsősor­ban a mostani elnök politikájának a bírálatára összpontosítanak. Stuttgart Terroristák pere (ČSTK) - Stuttgartban rendkí­vüli biztonsági intézkedések mel­lett kezdődött meg a RAF anar­chista terrorszervezet két vezető­jének bírósági pere. Christian Klar és Brigitte Mohnhaupt 1976 óta vezette a szervezetet. A vád ellenük: legkevesebb 9 gyilkos­ságban, két gyilkossági kísérlet­ben, emberrablásokban és zsaro­lásokban való részvétel. A két nyugatnémet terroristát 1982 őszén tartóztatták le, és egyebek között felelniük kell Bu- back főállamügyész, Pont ban­kár és Schleyer gyáriparos meg­gyilkolásáért. A bírósági tárgyalás valószínűleg két évig is eltart. A chilei rendőrség kedden Santiagó- ban letartóztatta Beate Klarsfeld asz- szonyt, aki férjével, egy francia jogász- szál náci bűnözők felkutatásával fog­lalkozik. Klarsfeld asszony azért érke­zett Chilébe, hogy Walter Rauffnak- a mozgó gázkam­rák „feltalálójának“- a kiadatását kérje. Rauff az ötvenes években talált me­nedékre Chilében. Képünkön: Klarsfeld asszonyt őrizetbe veszik, amikor az el­nöki palota előtt a Rauff kiutasítását követelő tüntető me­netet vezeti. (Telefoto - ČSTK) Az Egyesült Államok nem hozhat békét Libanon számára Libanoni ellenzéki politikus nyilatkozata (ČSTK) - A libanoni belügyek- be való közvetlen fegyveres ame­rikai beavatkozás és a washingto­ni katonai fenyegetések növelik a feszültséget az országban, és akadályozzák a válság békés ren­dezését - szögezte le Bej rútban közzétett nyilatkozatában Inam Raad, a libanoni nemzeti hazafias erők egyik képviselője. Megállapította, hogy az egyre kiterjedtebb amerikai beavatkozás Libanon belügyeibe azoknak a tit­kos tárgyalásoknak az egyik ered­ménye, amelyekre a közelmúltban került sor az USA és Izrael között arabellenes „stratégiai“ szövetsé­gük keretében. Az Egyesült Álla­mok nem hozhat Libanon számára békét, sót ellenkezőleg, a véron­tás folytatódását segíti elő. Liba­non felszabadítása az izraeli meg­szállás alól csakis a külföldi inter­venciósok elleni össznépi harccal lehetséges. ★ * * Juval Neeman izraeli tudomá­nyos és fejlesztési miniszter kö­zölte, hogy az izraeli gazdaságban mutatkozó nehézségek ellenére folytatják a zsidó települések épí­tését a Jordán folyó megszállt nyugati partján és a gázai-öve- zetben. Drága kiképzés A brit hadsereg az NSZK területén olyan falu megépíté­sére készül, amelyben NATO- egyaégek az utcai harcokat fogják gyakorolni. Annak elle­nére, hogy ez az új gyakorló- hely meglehetősen messze van Nagy-Britanniától, kétség­telenül elsősorban az észak­írországi zavargásokban beve­tésre kerülő megtorló erők ki­képzését szolgálja majd. A falu mintegy 6 millió font­sterlinget kitevő építési költsé­geit a brit adófizetők zsebéből fed6Zik- (ČSTK) Szovjet küldöttség Indiában (ČSTK) - Zail Szingh indiai államfő fogadta a Venjamin Dim- sic miniszterelnök-helyettes ve­zette szovjet küldöttséget, amely a szovjet közreműködéssel, fel­épült bhilai kohóipari kombinát üzembe helyezése 25. évfordulója alkalmából látogatott el Indiába. A szovjet küldöttség vezetője tájékoztatta indiai vendéglátóját a Szovjetunió legutóbbi békeja­vaslatairól és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió minden* megtesz a feszültség csökkentése, a béke és a biztonság megőrzése érde­kében. Az indiai elnök teljes támogatá­sáról biztosította az atomháború elhárítását célzó szovjet javaslato­kat. Nagyra értékelte azt a segít­séget, amelyet a Szovjetunió nyújt Indiának az iparfejlesztéshez. A néhai Szadat elnök annak idején határozott hátra- arccal távozott az arab országok közösségéből. Álnok lépése miatt Egyiptomot előbb az Arab Ligából, majd az Iszlám Konferencia Szervezetéből is kizárták. Ez azon­ban csak a bojkott látványos kezdete volt, ezt követték a sorozatos kisebb, csinnadrattamentes, de Kairót érzé­kenyen érintő megtorló intézkedések. Egyiptom ezt is tűrte, bízott a nyitott kapuk politikájában és Jimmy Carter- ben, aki fűt-fát, de főleg sok pénzt és fegyvert ígért a különalku ellenében. Csakhát Szadat indulatos ember volt, s az arab vezetők sorozatos éles hangú bírálatai kihozták a sodrából. Egy ízben különösen elragadtatta magát, és a bírálatokra egy némileg módosított népi bölcsességgel válaszolt: ,,A kutyák ugatnak, a karaván halad.“ Ezzel közvetve kutyáknak nevezte bírálóit, ami egy arab számára a sértések netovábbja, legalább annyira felháborító, mintha valaki kétségbe vonná édesanyja tisz­tességét. De az egyiptomi elnöki székben már Mubarak ül, s a Szadat árnyékában szürkének, jellegtelennek tűnő politikus, aki ígéretet tett elődje politikájának folytatására, csak részben igazolta a személyéről koraibban kialakult véleményt. Csendesen, feltűnés nélkül, de - lépést váltott. Addig-addig parolázott Beginnel, míg a Camp David-i menetrendnek megfelelően visszaszerezte Egyiptomnak a Sínai-félszigetet, de arra már nem volt hajlandó, hogy elődjéhez hasonlóan elmenjen Jeruzsálembe. Tel Avivba - igen, Jeruzsálembe - nem. Ezzel tapintatosan az izraeli vezetők tudomására hozta, hogy nem ismeri el a Jeruzsá­lem bekebelezéséről és Izrael „osztatlan fővárosává“ nyilvánításáról hozott döntést. A Libanon elleni agresszió és a palesztin menekülttáborokban elkövetett tömegmé­szárlás kapcsán is volt Izraelhez néhány „keresetlen “ szava és tette. Az egyiptomi-izraeli kereskedelmi, gazda­sági, turisztikai, kulturális együttműködés Szadat által megálmodott felvirágoztatásából szinte semmi sem lett, s a politikai párbeszéd is szünetel. Az amerikai-egyiptomi kapcsolatokban is a csendes A „kutyák“ és Kairó visszatáncolás első bátortalan lépései figyelhetők meg Kairó részéről. Az amerikai külföldi segélyekből továbbra is Egyiptom kapja - Izrael után - a második legnagyobb részt, az ország területén 1981 óta rendszeresen megtart­ják a Bright Star hadgyakorlatokat, az amerikai gyorshad­test évi „érettségi vizsgáját“. Az egyiptomi kikötők továbbra is nyitva állnak az amerikai 6. flotta hajói előtt, de Kairó már nem csatlakozik Washington Líbia-ellenes kard- csörtetó hadjárataihoz, elítélően nyilatkozik a tengerész- gyalogosok libanoni akcióiról. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy fellazulnának az egyiptomi-amerikai politikai és gazdasági kötelékek. Washington továbbra is nagyon következetesen számon kéri Kairótól vállalt kötelezettsé­gei teljesítését. Ami eddig változott, az a hangnem. Ennek legmarkánsabb példája az a beszéd, amelyet az ENSZ ülésszakára tavaly szeptember végén az USA-ba érkező Hoszni Mubarak mondott New Yorkban a Külkapcsolatok Tanácsában. Többek között kijelentette, Washington tévhi­teket táplál az arab világgal, s benne Egyiptommal szem­ben is. Tévedésben ringatják magukat az amerikaiak, amikor azt hiszik, hogy a térség valamennyi országának érdekei automatikusan és pontosan egybeesnek Washingtonéval, s hogy a közel-keleti válság legjobb megoldása, ha nincs megoldás. Ilyen szókimondóan, éle­sen, de elegánsan nem szoktak beolvasni Washingtonnak a védencei. Az ilyen és ehhez hasonló „apró lépéseket“ érté­kelték - valószínűleg amerikai sugallatra - a konzerva­tív iszlám országok a casablancai csúcsértekezleten azzal a döntéssel, hogy visszahívják Egyiptomot a szervezetbe. A határozati javaslat nem okozott „osztatlan sikert“. A határozatot 32 szavazattal fogadták el 7 ellenében, 3 tartózkodással. Líbia, Szíria és a Jemeni NDK küldöttsé­gei tiltakozásul kivonultak a tanácskozásról, és az ellenzők között volt Algéria, Tunézia, Libanon és Felső-Volta is. Azt helytelenítették, hogy Egyiptomot minden feltétel nélkül hívták vissza, pedig az egykori kizárás okát szolgáltató Camp David-i különszerződést Kairó még mindig érvé­nyesnek tekinti és ragaszkodik hozzá. A fricskák Izrael és az USA felé még nem jelentenek fordulatot, még ha igaza is volt az iraki külügyminiszternek, amikor kijelentette a csúcson, hogy a mai Egyiptom más, mint a tegnapi. A szenegáli államfő - egyébként a jó hírt Kairóba vivő küldöttség vezetője - szerint Egyiptom jó irányba halad, tehát bátorítani kell. Kairó a héten kegyesen elfogadta a bátorítónak szánt ajánlatot. Miért is ne - hiszen cserébe nem kértek semmit. A casablancai határozatot pedig a háttérből ugyanaz a Rijad menedzselte, amely az arab bojkott ellenére Szadat halála óta már különben is szolid pénzeket juttatott Egyiptomnak, s mára nyilván elunta a titkolózást. A hét „engedetlent“ kivéve az iszlám berkekben - úgy tűnik - mindenki elégedett. Az ügynek van azonban szépséghibája, és nem is akármilyen. Nevezetesen az, hogy az Egyiptom visszahívásáról szóló határozatot a szervezet tagállamai nem egyhangúlag hozták meg, mégis érvényesítették. Márpedig az Iszlám Konferencia tizenötéves fennállása alatt mindig megtartotta a konszen­zus elvét, amelynek egyedüli érvényességét a szervezet chartája is rögzíti. A casablancai lépés ebből a szempont­ból olyan precedenst szolgáltatott, amely végeredmény­ben alááshatja az Iszlám Konferencia szervezeti alapjait. Mégsem elegendő ahhoz, hogy teljesüljön Egyiptom legtit­kosabb vágya: visszatérése az Arab Ligába. Ebben a re­gionális szervezetben ugyanis szintén a konszenzus elve van érvényben, s nem valószínű, hogy erről az Iszlám Konferenciához hasonlóan egykönnyen lemondana. Mubarak egyelőre csak egyet tehet: elődjéhez hasonlóan a népi bölcsességekben keres megoldást. Ezek szerint ugyan a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de az arab csúcskonferenciáig talán igen. g0rf0L ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents