Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-14 / 12. szám, szombat

ÚJ szú 3 1984. I. 14. Washington álláspontja változatlan George Shultz nyilatkozata Stockholm előtt KÖZÉP-AMERIKA: (ČSTK) - George Shultz ame­rikai külügyminiszter washingtoni sajtóértekezletén kijelentette, hogy Stockholmban a kedden kezdődő európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencián hajlandó tárgyalni valamennyi nyi­tott kérdésről. Elmondta, hogy a NATO országai a konferenciára „egyeztetett katalógussal“ érkez­nek. Shultz nyolc nyugat-európai ország újságírói számára tartott Moszkvai megbeszélések (ČSTK) - Moszkvában szov- jet-angolai-kubai konzultációkat tartottak, amelyeken megvitatták az Angolában és a térségben kia­lakult helyzetet, elsősorban az Af­rika déli részén fokozódó feszült­séggel összefüggésben. A konzul­tációkon hangsúlyozták az angolai népnek a forradalmi vívmányok védelméért folytatott harcával vál­lalt szolidaritást. Megállapodtak abban, hogy az Angolai Népi Köz­társaságnak megadnak minden támogatást védelmi képességé­nek, függetlenségének és területi egységének megszilárdításához. Afrikai körúton az ENSZ-főtitkár (ČSTK) - Javier-Pérez de Cu­ellar ENSZ-főtitkár háromhetes nyugat-afrikai körútra utazott, amely során ellátogat Maliba, Ni­gerbe, Beninbe, Nigériába, Togó- ba, az Elefántcsontpartra, Felső- Voltába és Szenegálba. Amint azt az ENSZ New York-i székhelyén közölték, a főtitkár útjának célja elsősorban az említett országok súlyos gazdasági helyzetének a megvitatása. A legutóbbi ENSZ- közgyűlés határozatai felhatal­mazzák az ENSZ főtitkárát, hogy olyan intézkedéseket foganatosít­son, amelyek mozgósítanák a vi­lágszervezetet a különösen sze­gény afrikai államok megsegíté­sére. Algériai elnökválasztás (ČSTK) - Az Algériai Demokra­tikus és Népi Köztársaság elnöké­vé a következő öt esztendőre is­mét Bendzsedid Séd lit választot­ták meg. A csütörtöki elnökválasz­táson a szavazók több mint 95 százaléka az eddigi államfőre adta le vo'ksát. A választásokon a 9,5 millió szavazásra jogosult állam­polgár 96,27 százaléka vett részt. sajtóértekezletet, s ezt a tévé is közvetítette. Már ez a körülmény is mutatja, hogy az amerikai kül­ügyminiszter elsősorban reklá­mot akart csinálni, s a nyugat­európai közvélemény szemében akarta kedvezőbb színben feltün­tetni Washington politikáját. Ami­kor azonban az újságírók az „egyeztetett katalógusról“ tettek fel kérdéseket, Shultz azt vála­szolta: az USA nem hajlandó semmiféle engedményeket ten­ni a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében. Ugyancsak elutasította a Varsói Szerződés és a NATO közötti, az erő alkalmazását kizáró, békés kapcsolatokról szóló szerződés megkötését. Bonnt aggasztja a dollár erősödése (ČSTK) - Otto Wolff von Ameron- gen, a nyugatnémet kereskedelmi és iparkamara elnöke aggályait fejezte ki azok miatt a gazdasági veszteségek miatt, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságot a dollár árfolyamának nagy mértékűi emelkedése miatt érték. A nyugatnémet pénzügyi körök képvi­selőinek kölni konferenciáján azt mon­dotta, hogy az amerikai dollár árfolya­mának emelkedése az iparcikkek árá­nak növekedéséhez vezet a Német Szövetségi Köztársaságban. A nyugatnémet értéktőzsdéken csü­törtökön rekordmagasságot ért el a dollár árfolyama, 2,83 márkát ad­tak érte. A nyugatnémet Szövetségi Bank, hogy meglassítsa ennek az irányzatnak az ütemét és fenntartsa a márka értékét, már eddig 45 millió dollár értékben volt kénytelen támogat­ni a márkát. A svájci gazdaság is jelentős vesz­teséget szenvedett a dollár nagy mér­tékű felértékelése miatt. A dollár árfo­lyama csütörtökön az eddigi legmaga­sabb szintet érte el: 2,26 svájci frankért jegyezték az értéktőzsdéken. Az incidens nem szolgálhat ürügyként a feszültség fokozására Daniel Ortega nyilatkozata (ČSTK) - Daniel Ortega, a nicaraguai kormány irányító tanácsá­nak koordinátora sajtóértekezletén foglalkozott az amerikai katonai repülőgép incidensével. Mint beszámoltunk róla, Nicaraguában szerdán a hondurasi határ közelében tüzet nyitottak egy behatoló amerikai helikopterre, amely a határtól mintegy 200 méterre hondu­rasi területen kényszerült leszállásra. Ortega a sajtókonferencián rá­mutatott, hogy az incidens nem szolgálhat ürügyként a már amúgy is feszült közép-ameri­kai helyzet romlásához. Hangsú­lyozta, hogy a nicaraguai légvéde­lem akkor nyitott tüzet az amerikai helikopterre, amikor az Nicaragua légterében tartózkodott. Cáfolta azt az amerikai állítást, miszerint a repülőgépet akkor támadták meg, mikor az leszállt Honduras- ban. Az incidens során életét vesztett pilóta az USA agresszív közép-amerikai politikájának áldo­zata lett, s halálának Washingtont e politika megszüntetésére kell ösztönöznie - mondta Ortega. Bí­rálta a hondurasi kormánynak azt a követelését, hogy az incidens kapcsán hívják össze az Amerikai Államok Szervezetének állandó tanácsát. Daniel Ortega szólt a Kissinger- bizottság elmúlt napokban közzé­tett jelentéséről is, és megállapí­totta, hogy a bizottság az USA eddigi közép-amerikai politikájá­nak folytatását javasolja. Jelenté­se olyan gazdasági programot tar­talmaz, amely az amerikai kor­mány kemény irányvonalát szol­gálja. A Kissinger-bizottság ajánlásait bírálta Ruben Zamora, a Fara- bundo Marti Nemzeti Felszabadí- tási Front egyik vezetője is. A sal­vadori partizánvezér leszögezte: a szavak mögött az a törekvés húzódott meg, hogy a közép-ame­rikai problémákat az USA politiká­jának szellemében magyarázzák. A Radio Venceremos megállapí­totta, hogy a bizottság jelentése a salvadori harcok fokozódását eredményezheti. Magana salva­dori elnök ezzel szemben üdvö­zölte a Kissinger-bizottság doku­mentumát, s elsősorban azt érté­kelte nagyra, hogy az USA növelni kívánja a rezsimnek nyújtott támo­gatást. A mexikói és a kubai sajtó véle­ménye megegyezik abban, hogy a Contadora-csoport békekezde­ményezéseivel elleniében a bi­Elmarad a hétfőre tervezett csádi megbékélési konferencia (ČSTK) - Az Afrikai Egység­szervezet tegnap közölte, hogy a csádi probléma békés rendezé­sével kapcsolatos konferencia összehívására irányuló törekvései kudarcot vallottak. A konferenciá­Argentína nem fogadja el a Nemzetközi Valutaalap feltételeit (ČSTK) - Argentína kész meg­tenni mindent a nemzetközi fe­szültség csökkentéséért és a fegyverkezés megszüntetéséért - mondotta többek között Raúl Alfonsín argentin államfő hivatal­ba lépése utáni első sajtókonfe­renciáján. Latin-Amerikával kap­csolatban hangsúlyozta, hogy tá­mogatást kell nyújtani azoknak az országoknak, amelyek a tényle­ges demokráciáért küzdenek. A közép-amerikai országok bel- ügyeibe való beavatkozás ellen foglalt állást. Alfonsín megerősítette, misze­rint Argentína az ENSZ-határoza- tokkal összhangban arra fog töre­kedni, hogy a Malvin-szigeteket tárgyalások útján szerezze vissza. Az ország gazdasági helyzeté­ről szólva rámutatott, hogy az sok­kal rosszabb, mint beiktatása előtt feltételezte volna. Bejelentette: márciusban a tavaly 433 százalé­kos infláció csökkentésére irányu­ló pénzügyi reformot vezetnek be. Aláhúzta ugyanakkor, hogy Argentína nem fogadja el a Nem­zetközi Valuta-alap feltételeit. nak hétfőn kellett volna megkez­dődnie Addisz Abebában. Mengisztu Hailé Mariam eti­óp államfő az AESZ elnöke pénte­ki nyilatkozatában sajnálatát fejez­te ki amiatt, hogy a jelenlegi csádi rendszer küldöttsége obstrukciós álláspontjával meghiúsította az Afrikai Egységszervezet többhó­napos erőfeszítéseit a csádi nem­zeti megbékélésre. Hangsúlyozta, hogy a Habré-kormány küldöttsé­ge, élén Tahar Guinass külügy­miniszterrel, igyekezett elkerülni a közvetlen tárgyalást az ellenzék küldöttségével, amelyet Goukou- ni Oueddei volt csádi elnök veze­tett. Az etióp államfő aláhúzta, hogy az AESZ erőfeszítéseinek kudar­cáért személyesen Hissen Habré a felelős, aki a megbeszélések bojkottja mellett döntött. A tervezett találkozó fő célja az volt, hogy békés úton rendezze azokat az ellentéteket, amelyek már 18 éve a csádi háborús konf­liktus forrását képezik. zottság az USA katonai jelenlété­nek növelését javasolja azzal a céllal, hogy az amerikai kor­mányzat az egész közép-amerikai térséget ellenőrzése alá vonja. Kissingerék „munkájának“ eredménye az amerikai demokra­ták körében is bírálatot vált ki. Jesse Jackson, az elnökjelölt­ségre pályázó demokrata néger lelkész kijelentette, a Reagan-kor- mányzat szándékosan használta ki az ún. kétpárti bizottságot kö­zép-amerikai politikájának mente- getésére és annak a látszatnak a keltésére, hogy ez a politika objektív szempontokból indul ki. Jackson a Nicaragua és az USA közötti tárgyalásokra szólított fel, s hangsúlyozta, hogy Washing­tonnak meg kell szüntetnie Hon­duras kihasználását a térség álla­mai elleni leplezett és nyílt agresz- szióra. Valótlan állítások „A szovjet gázszállítás Szibéri­ából Franciaországba az Urengoj -Ungvár közötti gázvezetéken idén január 2-án kezdődött meg, és mértéke egyre növekszik. Más külföldi partnerek már december óta kapják az urengoji gázt“ - írja Pierre Albynak, a Gaz de France cég elnökének címzett levelében Sztyepan Gyerezsov szovjet gáz­ipari miniszterhelyettes. 'A levélben csodálkozásál fejezi ki afelett, hogy a Libération című francia lap a Gaz de France cég meg nem nevezett munkatársára hivatkozva olyan híreket közöl, mi­szerint nem kezdődött meg a szovjet gázszállítás Franciaor­szág számára. Valójában a szállí­tás megkezdése utáni napokban 2,3 millió köbméter gázt kapott Franciaország naponta, s január 8-a után ez a mennyiség megkét­szereződött. A szovjet minisztérium felhábo­rítónak minősíti néhány nyugati • sajtószerv állítását, miszerint a Franciaországnak szállított gáz nem Szibériából, hanem máshon­nan származik. Azok, akik a gázt kapják, jól tudják, hogy Urengojból származik. A TASZSZ tudósítójá­val közölték, hogy az ausztriai Baumgarten mérőállomásán ele­mezték a gáz összetételét, s arra az eredményre jutottak, hogy a nyersanyag szibériai eredetű. (ČSTK) Amerikai manipulációk és a genfi valóság A The New York Times csütörtöki számában közölte Julij Kvi- cinszkij nagykövetnek az európai nukleáris fegyverzetek korlátozá­sáról és csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokról szóló cikkét. A tárgyalásokat szovjet részről vezető Kvicinszkij Moszkvában is nyilvánosságra hozott cikkében részletesen kifejti, milyen elfogad­hatatlan módszereket alkalmazott a megbeszéléseken az Egyesült Államok küldöttsége, s különösen annak vezetője, Paul Nitze nagykövet. S zovjet részről a Nitzével lét­rejött találkozókon arra tö­rekedtek, hogy lehetőség szerint megkönnyítsék és meggyorsítsák a megállapodás létrejöttét. Az amerikai küldöttség vezetője, bár ezt teljes pontossággal megítélni igen nehéz, láthatóan arra töreke­dett, hogy mindenképpen tőkét kovácsoljon magának ezekből a találkozókból - arra az esetre is, ha nem jön létre megállapodás, és arra is, ha Washingtonban valami­ért a Szovjetunióval létrejövő megállapodás mellett döntenek - mutat rá a szovjet diplomata. A hivatalos tárgyalásokon az utasításainak megfelelően obst­rukciós magatartást tanúsítva, Nit­ze a nem hivatalos kapcsolatfelvé­telek idején néha józan szemlélet­ről tett bizonyságot. Kvicinszkij szerint ennek okait ma már nehéz pontosan megállapítani, ám az kétségtelen, hogy Nitze vala­mennyi nem hivatalos javaslatát Washington kizárólag propagan­dacélokra használta fel. így volt ez az „úgynevezett er­dei séta“, a két küldöttségvezető 1982. július 16-i nem hivatalos beszélgetése esetén is. Nitze ekkor terjesztette elő azt a csomagter­vét, amelynek értelmében nagy mennyiségű amerikai szárnyas ra­kétát telepítenek Európába, jelen­tős mértékben csökkentik a szov­jet rakéták számát, a Szovjetunió lemond az angol és francia nukle­áris fegyverzet számbavételéről, az amerikai légierőt pusztán szim­bolikus, a szovjet légierőt pedig jelentős mértékben csökkentik. Ez a javaslat rögzítette volna a NATO sokszoros fölényét a Szovjetunió­val szemben az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú nukleáris ra­kéták terén, s ráadásul csökken­tette volna a Szovjetunió keleti területein levő SS-20-as rakéta- rendszerek számát is. Ez a javaslat egyetlen elemét tekintve sem volt elfogadható a Szovjetunió számára - mutat rá Julij Kvicinszkij. Ezért Nitzének rögtön tudomására is hozták, hogy vagy jelentősen módosítanak az amerikai állásponton, vagy azt szovjet részről teljes egészében elutasítják. Ugyanakkor Nitze né­hány jelentéktelen változtatás végrehajtása után úgy ismertette Washingtonban a tervet, mint a szovjet küldöttség vezetőjével egyeztetett megoldást. Megfelelő amerikai magatartás esetén az „erdei séta“ ügyét akár le is lehetett volna zárni. Néhány hónap múlva azonban a találko­zón történteket elferdítve ábrázoló beszámoló jelent meg azzal a nyil­vánvaló céllal, hogy előkészítse az amerikai közbülső megoldás elő­terjesztését. Hasonló becstelen trükkhöz fo­lyamodott Washington a tárgyalá­sok legvégén is. Rakétáinak Euró­pába szállítását megkezdve az amerikai fél NSZK-beli politikuso­kon keresztül azt a szenzációs hírt röppentette fel, hogy a Szovjet­unió 1983. november 13-án bele­egyezett: nem ragaszkodik ahhoz, hogy az angol és francia nukleáris fegyverzetnek megfelelő fegyver­zettel rendelkezzen. Ezzel állító­lag lehetővé vált a tárgyalások folytatása az amerikai rakéták te­lepítése után is. Ez az újabb ha­zugság ismét csak kiagyalóira ütött vissza: a Szovjetunió nem­csak az angol és francia nukleáris erők számbavételéről való lemon­dásba nem egyezett bele, hanem a tárgyalásokat is beszüntette az Egyesült Államokkal. Ennek ellenére Nitze nagykövet máig is azt állítja, hogy az általa múlt év október 26-án adott va­csorától kezdődően fokozatos vál­tozás ment végbe az angol és francia fegyverzetekkel kapcsola­tos szovjet álláspontban. A tárgyalások utolsó két fordu­lója idején, vagyis a múlt év nya­rán és őszén Nitze megpróbálta kipuhatolni, mi a véleménye a Szovjetuniónak az angol és a francia fegyverzetek olyan ellen- súlyozásáról, amely az Egyesült Államok számára is elfogadható. 1983. november 2-án egy olyan megoldást terjesztett elő, amely­nek értelmében az Egyesült Álla­mok 572-vel kevesebb rakétát te­lepít Európába, amennyiben 572-t megsemmisítenek a Szovjetunió európai térségében levő közepes hatótávolságú rakéták robbanófe­jei közül. Számításai szerint a Szovjetunió e megoldás esetén 127, az SS-20-as rakéták indítá­sára alkalmas berendezés birto­kában maradt volna Európában, ami megközelítőleg ellensúlyozta volna az angol és a francia raké­tákat. A Nitze által előterjesztett ja­vaslat első látásra úgy tűnhetett, hogy alapja lehet egy kompro­misszumos megoldásnak. A ko­rábbi tapasztalatok alapján azon­ban nem lehetett kizárni azt a le­hetőséget, hogy ez csupán újabb taktikai manőver, amelynek célja valamilyen haladás látszatát kelte­ni éppen akkor, amikor megkez­dődött az amerikai rakéták Euró­pába szállítása. Ezért november 13-án Nitze tudomására hozták, hogy a Szovjetunió az általa is­mertetett javaslatot csak akkor vizsgálhatja meg, ha amerikai részről azt hivatalosan előterjesz­tik. A következő két napon Nitze a Washingtontól kapott felhatal­mazásra hivatkozva konkrét tár­gyalásokat folytatott erről a javas­latról. Kifejtette, hogy pontosan hány SS-20-as rakétája maradna ebben az esetben Európában a Szovjetuniónak és igyekezett al­kudozásba bocsátkozni az egyez­ség különböző megfogalmazása­it illetően. Arra hivatkozott, hogy Washingtonban harc folyik a kü­lönböző álláspontok között. M iközben Nitze e tárgyaláso­kat folytatta, november 15- én Bonnban Washingtonra való hivatkozással nyilvánosságra hoz­ták ezt a tervezetet. Tették ezt ráadásul módosított formában, s csupán azért, hogy rögtön elfo­gadhatatlannak is nyilvánítsák e megoldást. Ugyanakkor a Szov­jetuniót tüntették fel a javaslat szerzőjeként, megpróbálva azt a látszatot kelteni, hogy a Szovjet­unió lemondott az angol és francia nukleáris eszközök számbavéte­léről. Ezzel az eredmény elérésé­nek az utolsó lehetősége is meg­szűnt, s megállapodás lehetetlen­né vált - állapítja meg Julij Kvi­cinszkij. * J

Next

/
Thumbnails
Contents