Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-11 / 9. szám, szerda

Békeharcunk fő frontja: népgazdaságunkban a hatékonyság és a minőség javítása (Folytatás az 1. oldalról) Mi Csehszlovákiában szem előtt tartjuk azt a tényt, hogy az amerikai rakétákat határaink kö­zelében telepítik, ami számunkra semmiképpen sem lehet kö­zömbös. Keserves tapasztalataink van­nak a harmincas évekből arra vo­natkozóan, milyen következmé­nyekkel jár, ha nyugati szomszé­dink területén fegyvereket hal­moznak föl. Azt is megtanultuk, hova vezetnek az agresszoroknak tett engedmények. Nem született béke, hanem önállóságunk el­vesztésével, s a legvéresebb há­borúval fizettünk a müncheni szer­ződésért és a támadó előtti kapitu­lációért. Nem felejtjük el az ötvenes éve­ket sem, amikor az USA reakciós körei totális atomháborút akartak indítani a Szovjetunió ellen. A szovjet nép egysége és politikai felzárkózottsága, a szocialista or­szágok egysége gazdasági és tu­dományos-műszaki ereje tette le­hetővé a Szovjetunió atompajzsá­nak kialakítását, s ezáltal a táma­dó sötét terveinek meghiúsítását. Meggyőződésünk, hogy orszá­gaink határozott tetteivel ma is eredményesen gátat vethetünk a „korlátozott“ és „totális“ nukle­áris háború kirobbantásának. 4. A békéért folytatott harc kérdése látszólag egyszerű, de a valóságban sok a tisztázatlan probléma, ami szükségessé te­szi a hatékony tömegpolitikai munkát. Igen, igazuk van. Realisták va­gyunk és tudjuk, hogy az emberek egy része leegyszerűsítve és nemegyszer helytelenül látja a há­ború és a béke kérdését. Nézzük meg például a mostani feszültség forrásainak kérdését. A kispolgári propaganda hatására egyesek úgy magyarázzák a problémát, hogy két szuperhatalom van, amely az uralomért harcol és egyik sem akar meghátrálni. Ez a magyarázat természetesen helytelen és téves. A lényeg ab­ban rejlik, hogy a háborúnak és békének megvannak a társadalmi és gazdasági gyökerei, így tehát a kérdés megoldásának is osz­tályalapja van. A napjainkban fenn­álló veszély a legreakciósabb im­perialista erők politikájának követ­kezménye. Okai ezeknek az erők­nek az agresszivitásában, a hadi­ipari mágnások nyereséghajhá- szásában és azon törekvésében rejlenek, hogy e nyereségek érde­kében uralkodni akarnak a világ fölött. Ezzel ellentétben elméletileg megindokolt és az élet által is igazolt az a tény, hogy a szocializ­mus és a béke egyazon érem két oldala, a szocializmus és a bé­ke elválaszthatatlan egymástól. A szocializmus célja az emberek jóléte és boldogsága, a s*zocializ- mus számára idegen a nyomor és a pusztítás. Csak akkor fordul fegyveres erőihez, ha szocialista szuverenitását kell megvédenie az ellenséggel szemben. Ennek a ténynek új meggyőző bizonyíté­ka a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának a világ parlamentjeihez és nemzeteihez intézett ünnepé­lyes nyilatkozata, miszerint „a Szovjetunió nem veszélyezteti egy ország biztonságát sem Nyuga­ton, sem Keleten, békében akar élni az összes országgal és érvé­nyesíteni kívánja a különböző tár­sadalmi és politikai rendszerű or­szágok békés egymás mellett élé­sének politikáját“. Ez a nyilatkozat alátámasztja azt az igazságot, hogy a szocializ­musnak nincs szüksége háborúra, ahhoz, hogy győzelmet arasson a kapitalizmussal folytatott ver­sengésben. Nincs szüksége a for­radalom kivitelére, amint ezt az imperializmus ideológusai állítják. A forradalom egyszerűen nem ex­portálható. A forradalom minden egyes ország társadalmi fejlődé­sének objektív szükségleteiből, társadalmi és politikai- erőinek fej­lődéséből alakul ki. Mindent meg­teszünk azért, hogy a két társadal­mi rendszer történelmi versengé­se a békés egymás mellett élés és a nem katonai konfrontáció viszo­nyai között menjen végbe. 5. Olyan nézetek is kialakul­hatnak, hogy az amerikai ag- resszorok által elindított veszé­lyes fejlődés nem állítható meg. Mi a véleménye erről? Ezzel nem értek egyet. Amint már hangsúlyoztam, nekünk, kommunistáknak az a meggyőző­désünk, hogy az agresszor megál­lítható és megfékezhető. Mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy az imperialisták nem tud­ják megváltoztatni a reális erővi­szonyokat. Ezt szavatolják a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország ellenintézkedései, ame­lyeket az USA és NATO-szövet- ségeseinek kalandorpolitikája tett szükségessé. Továbbá abból in­dulunk ki, hogy a gazdasági vál­ság által előidézett militarista irányvonal elmélyíti ezt a válságot és ez az USA számára további problémákat és nehézségeket je­lent. Elmélyülnek az ellentmondá­sok és a konkurrencia gazdasági téren, a tudományban és techni­lág tudatosítsa a NATO-politika káros következményeit és azon vezetők felelőtlenségét, akik aktí­van támogatják az amerikai kor­mányzatot s a nemzetek akaratá­val ellentétben országaik területét amerikai rakétakilövő állomásokká változtatják, nemzeteiket az USA kalandorpolitikájának túszaivá te­szik. Ezek az urak azzal az állítással kendőzik el a nyugat-európai közvélemény előtt militarista politi­kájuk következményeit, hogy „tu­lajdonképpen semmi sem történt“ és a szocialista országok állam­polgárai körében kétségeket akar­nak kelteni ellenintézkedéseink jo­gosságát illetően. El akarják érni, hogy ellenezzék ezeket az intéz­kedéseket és kétségbe akarják vonni a szuverenitásunk védelmé­re hozott hazafias intézkedésein­ket, valamint internacionalista kö­telességeinket a Varsói Szerző­dés keretében. Annak érdekében, hogy gyengítsék védelmi képes- . ségünket és általában politikai rendszerünket, a burzsoá reakció fokozta szennyes propagandáját, Jozef Stank, a Tesla vezérigazgatója (balról a harmadik) bemu­tatja a tervező osztályt (Gyökeres györgy felvétele) kában az USA és Nyugat-Európa, az USA és Japán és a többi or­szág között. Szem előtt tartjuk, hogy főleg Európában, de a har­madik világ országaiban is nő a bi­zalmatlanság az USA politikája iránt, fokozódnak az aggodalmak az általános veszélyeztetettség miatt. A kommunisták, az összes ön­tudatos állampolgár és hazafi a pesszimista hangulatok elleni meggyőző, megalapozott érvelé­sükben számos objektív tényre tá­maszkodhat. El kell azonban ér­nünk, hogy ez a felismerés inspi­rálja az embereket és tükröződjön aktív állásfoglalásaikban, munka­helyükön és a közéletben. Min­dent meg kell tennünk azért, hogy az összes állampolgár csatlakoz­zon a békeharcosok egyre erősö­dő frontjához. Mindenkire szüksé­günk van. Nem véletlenül mond­ják, hogy cseppekból keletkezik a folyó s folyókból a tenger. Az emberek millióinak egyesülése megsokszorozza a békevédők erejét. Meggyőződésünk, hogy ahol ez az erő fellép, ott Klement Gottwald szavaival élve, megmoz­dul a világ! 6. Az emberek előtt nyilván határozottabban kell leleplez­nünk a hazug imperialista pro­pagandát. Helyes, hogy emlékeztetnek er­re, mivel ezen a területen is offen­zívebben kell cselekednünk. Az imperialista propaganda mindent megtesz azért, hogy felmentse az USA-t a felelősség alól azért, hogy meghiúsította a nukleáris fegyve­rekről folytatott tárgyalásokat, gyengíteni próbálja az USA politi­kájának bírálatát és a tárgyalási készségre vonatkozó demagógiá­val megpróbálja félrevezetni a széles közvéleményt. A rosszul tájékozottak közül so­kan bedőlhetnek ennek a „propa­gandának“. Elvhű, szilárd állásfog­lalásunk lehetővé teszi, hogy a vi­hogy főleg fiatalságunkat szocia­listaellenes állásfoglalásra kész­tesse, megfertőzze a masarykiz- mus eszméivel, amelynek „ameri­kai“ gyökereit oly feltűnően ki­hangsúlyozzák. Ezért különösen nagy figyelmet kell szentelnünk állampolgáraink­nak és főleg a fiataloknak a szocia­lista hazafiság és internacionaliz­mus szellemében történő nevelé­sének, annak, hogy a szocialista haza öntudatos építőivé és védel­mezőivé neveljük őket. 7. Az elmondottakból egyér­telműen levonhatjuk korunk ka­tegorikus követelményét - fo­kozni kell a háború ellen és a békéért folytatott küzdel­münket. * Igen, ez most a legfontosabb, ez most a döntő. A nukleáris há­ború az összes nemzetet fenyege­ti, fenyegeti a tőkés és a szocialis­ta országokat, a harcoló és a nem harcoló országokat is. Az egész világ veszélybe került, mivel az amerikai imperialisták új­ból fegyverkezési hajszát indítot­tak és a háborús katasztrófa pere­mére sodorták a világot. Az emberiség már sok háborút élt át, ezek óriási szenvedést, ha- tälmas anyagi és szellemi károkat okoztak. A tudósok és a józanul gondolkodó politikusok egyértel­műen azt a nézetet vallják, hogy a nukleáris háború kitörése az em­beriség és a civilizáció pusztulását jelentené. Ezért világjelentőségű az a küzdelem, hogy a világot megszabadítsuk ettől a veszélytől. A háború befejezése, a nemze­tek közötti béke, a rablás és az erőszak felszámolása - ez a mi eszményünk - hangsúlyozta V. I. Lenin. Tegyük hozzá, ma ez a leg­időszerűbb, legfontosabb felada­tunk. Ezért most, amikor közeledik a stockholmi európai biztonsági konferencia, rendkívül fontos, hogy tömeggyúléseken támogas­suk sikeres lefolyását. Közvéle­ményünk is hangot ad annak az egész Európában felcsendülő kö­vetelménynek, hogy szüntessék be az amerikai rakéták telepítését, vonják vissza a már felszerelt ra­kétákat, majd újítsák fel a tárgya­lásokat! 8. A központi bizottság 9. ülé­sén külön kiemelte a gazdasági feladatok és a nemzetközi hely­zet, valamint az ország védel­mének összefüggését. Igen, a központi bizottság jogo­san, indokoltan emelte ezt ki. A gazdaság a békéért folytatott küzdelem döntő csatatere volt és marad a jövőben is. Tudjuk, minél hatalmasabb a gazdasági erőnk, annál szilárdabb országunk védel­mi ereje és nemzetközi pozíciója. Látnunk kell, milyen konkrét kapcsolat van gazdaságunk és a nemzetközi helyzet között. Nyil­vánvaló, hogy a védelem kérdését gazdasági szempontból is meg kell oldanunk, hogy elkerülhetet­len a védelmi kiadások emelése. Védelmi erőnk gazdasági feltéte­leinek megteremtését a gazdaság további fejlesztésével, minde­nekelőtt a hatékonyság növelésé­vel, az összes forrás hatékonyabb kihasználásával akarjuk elérni. Azt akarjuk tehát, hogy közben meg­tartsuk az elért életszínvonalat, amelyet a kongresszuson kitűzött irányvonal szellemében tovább ja­vítunk. Hangsúlyozni akarom, hogy ed­dig a gazdaság intenzifikálására vonatkozó fő irányvonalat jogosan a fejlett szocialista társadalom építésének törvényszerűségeivel, az emberek egyre igényesebb és minőségi szempontból új szük­ségleteivel indokoltuk, a mostani nemzetközi helyzet ezt még job­ban előtérbe helyezi. Ezen a téren ránk is vonatkoz­nak Andropov elvtársnak, az SZKP KB legutóbbi ülésén el­hangzott beszédének gondolatai, miszerint a mostani nemzetközi helyzetben „az állami terv követ­kezetes teljesítése minden szovjet ember, minden munkakollektíva, minden párt- és társadalmi szer­vezet számára nemcsak kötele­zettség, hanem hazafias köteles­ség is“. 9. A népgazdasági terv mely kulcsfeladataira összpontosíta­ná ezzel összefüggésben a fi­gyelmet? Elsősorban a népgazdaságfej­lesztésben elért egészében véve pozitív eredményekből kell kiindul­ni oly módon, amint azt a CSKP KB 9. ülése elvszerüen értékelte. Jelentős és lelkesítő tény, hogy akárcsak országos viszonylatban, Szlovákiában is gyorsult a nép­gazdaságfejlesztés üteme és job­ban eleget tettünk a minőségi mu­tatóknak. Az előzetes eredmények szerint a nemzeti jövedelem or­szágos viszonylatban 2,2 száza­lékkal, szlovákiaiban 3 százalék­kal növekedett, miközben a terme­lői fogyasztás növekménye ki­sebb volt. A tervhez képest növe­kedett a nyereségképzés és na­gyobb jövedelmezőséget értünk el. E kedvező eredmények a to­vábbi bizonyítékai a XVI. kong­resszus gazdasági és szociális programja helyességének, a párt intenzifikációs irányvonala reális voltának és annak, hogy képesek vagyunk feladataink végrehajtásá­ra, hogy nekünk - a munkásosz­tálynak, a földműveseknek és az értelmiségieknek - elegendő erőnk van ahhoz, hogy a párt vezetésével valóra váltsuk ezt az irányvonalat és egyre meggyő­zőbb eredményeket érjünk el osz­tályellenségeink minden óhaja és jövendölése ellenére. Eredményeinkhez kapcsolódva az idén határozottabban le akarjuk és le kell flbzdeni a munkánkban előforduló gyenge pontokat és a fogyatékosságokat, erőteljeseb­bé kell tennünk a pozitív irányza­tokat. Ezért a terv az ipari termelés növekedési ütemének gyorsításá­val számol az egész országban, Szlovákiában pedig különösen. Döntő feladat azonban, hogy a társadalmi termék képzési üte­mének 3,2 százalékos növelése mellett nagyobb hatékonysággal biztosítsuk a nemzeti jövedelem 4,2 százalékos növekedését. Ez valóban mozgósító erejű fel­adat, amit az a tény is bizonyít, hogy a 7. ötéves tervidőszak első éveiben a társadalmi termék adott növekedési üteme mellett a nem­zeti jövedelem képzésében a tár­sadalmi termékkel szemben ilyen előnyre még nem tettünk szert. És éppen ez a tény teszi szük­ségessé, hogy az összes szaka­szon fokozzuk a küzdelmet, és jelentős lépést tegyünk meg a ha­tékonyság és a minőség javítá­sában. 10. Elsősorban miben kellene ennek megnyilvánulnia? Mindenekelőtt a belkereskede­lem és a külföldi piac számára gyártott termékek minőségében, műszaki színvonalában, a kívánt választékában és jövedelmezősé­gében. A döntő az és az is lesz, hogy Szlovákia összes ágazatá­ban haladást érjünk el termékeink minőségének fejlesztésében, mű­szaki színvonalának emelésében és használati tulajdonságaik javí­tásában. Szeretnék emlékeztetni, hogy a terv ugyan a magas mű­szaki színvonalú termékek értéké­nek 14 százalékos növekedésével számol, ami igényes és mozgósító feladatnak tűnik. Ha viszont a kiin­dulási alapot vesszük figyelembe, akkor mindössze 1,2 pontos növe­kedésről beszélhetünk - 11,3 szá­zalékról 12,5 százalékra. Ilyen ütemmel nem elégítenénk ki sem a belkereskedelem, sem pedig a külföldi piac igényeit, nem ér­nénk el a nfemzeti jövedelem kép­zésében a társadalmi termék nö­vekedésével szembeni előnyt. Ezért véget kell vetnünk annak a helyzetnek, hogy helyenként olyan termékeket gyártunk, me­lyeket sem idehaza, sem külföldön nem tudunk eladni, illetve melyek veszteségesek. Nyugtalanítania kell bennünket, hogy növekednek az előirányzotton felüli készletek, melyek befagyasztják az anyagot, energiát és az emberi munkát. Csupán az SZSZK kormánya által irányított ágazatokban ez tavaly körülbelül egymilliárd koronával többet tett ki a tervezettnél. Jó, hogy az utóbbi években job­ban megközelítettük a termékek exporthatékonyságának országos színvonalát a szocialista és nem szocialista országok viszonylatá­ban egyaránt. Közszükségleti ipa­runknak és egyéb ágazatainknak is vannak olyan termékei, melyek esetében a különbözeti mutató 10-20 vagy még ennél is több százalékkal javult. De nem lehet nyugodt a lelkiismeretünk, mivel tavaly körülbelül 6 ponttal lema­radtunk a tervezett mutatótól, mi­közben országos viszonylatban ez a mutató még mindig alacsony szintű. E téren mindenképpen javulást kell elérnünk, hiszen a fogyaté­kosságoknak konkrét megtestesí­tői vannak, és ezek nem marad­hatnak az anonimitásban. Arra van szükség, hogy a kommunisták felelősséggel kezeljék ezeket a kérdéseket, intézkedéseket hoz­zanak megoldásukra, s hogy meg­akadályozzák az ilyen munka- módszer további alkalmazását. 11. És a mezőgazdaság? Figyelembe véve az ágazat utóbbi években tapasztalt fejlődé­sét, persze, e téren is magasabb célokat kell kitűznünk. Éppen a ter­melés magas fokú intenzitásával, hatékonyságával, a munka minő­ségével következetesen kell meg­valósítanunk a mérsékelt égövi élelmiszerek termelésében a párt által kitűzött önellátási irányvona­lat, s a növénytermesztés gyor­sabb ütemű fejlesztésével kell biz­tosítanunk az állattenyésztés ész­szerű és hatékony fejlesztését. '* Kedvező az a tény, hogy mérsé­kelten csökken a kilogrammon­kénti súlygyarapodáshoz szüksé­ges abraktakarmány-mennyiség. Es ha a szarvasmarha-tenyész- (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1984. !.>*.

Next

/
Thumbnails
Contents