Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-21 / 18. szám, szombat
1 NYKI.VOR, Egy hét a nagyvilágban Január 14 - január 20 Szombat: Madridban megnyílt Spanyolország új kommunista pártja, a Kommunista Egység alapító kongresszusa - Dél-Libanonban hosszú betegség után elhunyt a szakadár Szaad Haddad őrnagy Vasárnap: Bécsben befejeződött az Osztrák KP XXV. kongresszusa Hétfő: Casablancában megkezdődött az Iszlám Konferencia 4. csúcstalálkozója - A Balkán atomfegyvermentes övezetté nyilvánításáról kezdtek tanácskozást Athénban Kedd* Stockholmban megnyílt az európai bizalom- és biztonságerösitö intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó konferencia Szerda: Gromiko-Shultz találkozó volt Stockholmban - Beiktatták hivatalába az új nigériai kormányt Csütörtök: Moszkvában tudományos konferenciát tartottak a Lenin-évforduló alkalmából - A bolgár kormányfő Kambodzsába érkezett Péntek: Befejeződött a stockholmi értekezlet hivatalos első része, hétfőtől bizottságokban folytatja munkáját Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter a stockholmi tanácskozás első napján mondott beszédet. Stockholmi remények A madridi hosszú vajúdás egyik legfontosabb eredménye az európai bizalom- és biztonságerösitö intézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencia összehívásáról hozott döntés volt. Ennek a döntésnek a megvalósítása kezdődött meg kedden a svéd fővárosban. A konferenciának tulajdonított fontosságot bizonyítja az a tény, hogy a fórum külügyminiszteri szinten nyílt meg. A már elhangzott felszólalások szinte kivétel nélkül telve voltak optimizmussal. Ez kedvező jel, de a tényleges eredmények eléréséhez ez kevés. Ennél sokkal többre- megállapodási készségre van szükség. A szocialista országok- ahogyan azt a külügyminiszterek beszédei is alátámasztották - ezzel a határozott szándékkal érkeztek a svéd fővárosba. A NATO- tagállamokról viszont nem lehet ugyanezt elmondani. Optimista kinyilatkoztatásokból náluk sincs hiány, de közben kitartóan ismételgetik - elsősorban az Egyesült Államok - azokat a „javaslataikat“, amelyek végül is zsákutcába juttatták a genfi és a bécsi leszerelési fórumokat. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai egy sor konkrét, konstruktív, reális és a népek millióinak jogos követeléseit kifejező javaslatok sorával érkeztek a konferenciára. Bőven van idő ezek alapos megvitatására, és az elfogadásukhoz szükséges konszenzus elérésére is. Ha a NATO tagországai nemcsak szavakban, hanem tetteikben is készek a megállapodásra Európa és a világ békéjének, az országok közti bizalom megerősítésének és a leszerelésnek az érdekében, akkor elmondhatjuk, hogy itt a megfelelő alkalom. Még akkor is, ha ez a fórum semmi esetre sem helyettesítheti a megszakadt rakétatárgyalásokat. Ha Stockholmban sikérül elérni a kitűzött célokat, ha a tanácskozás eleget tesz Madridban kapott mandátumának, ha megállapodás születik a bizalom helyreállítását és megerősítését szolgáló intézkedések terén, az atomfegyvermentes övezetek létrehozásának kérdésében, s végül - de talán inkább elsősorban - a Nyugat hajlandónak mutatkozik a rakétatelepítés megkezdése előtti helyzethez való visszatérésre, akkor kialakulhat egy olyan helyzet, amely lehetővé teszi a rakétatárgyalások felújítását. Ez egyúttal az átfogó nemzetközi helyzet javítását is maga után vonná. így aztán nemcsak Európa, de a világ szinte valamennyi országának népei reményekkel telve figyelnek Stockholmra. A stockholmi fórum - más hasonló nemzetközi tanácskozásokhoz hasonlóan j- a kétoldalú eszmecserékre is lehetőséget nyújt. A legnagyobb várakozás természetesen a Gromiko-Shultz találkozót előzte meg. Már csak azért is, mivel az Egyesült Államok eléggé el nem ítélhető módon lehetetlenné tette a szovjet külügyminiszter részvételét az ENSZ- közgyűlés legutóbbi ülésszakán, és így elmaradt az ilyenkor szokásos szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó is. A svéd fővárosban a legfontosabb világpolitikai kérdések, a szovjet-amerikai kapcsolatok helyzete és természetesen a konferencia munkáját érintő kérdések szerepeltek a találkozó napirendjén. Andrej Gromiko teljes nyíltsággal fejtette ki a Szovjetunió álláspontját az érintett problémákat illetően, s rámutatott arra, hogy a jelenlegi amerikai kormány politikája ellentétben áll a világbéke ügyével és nehezíti a sürgető nemzetközi problémák megoldását. George Shultz ezúttal is azt állította, hogy az USA a nemzetközi stabilitás erősítésére törekszik, de ezt az állítást nem sikerült bizonyítania, hiszen kormánya gyakorlati lépései éppen ennek ellenkezőjét támasztják alá. Ez az amerikai hozzáállás napjaink súlyos problémáihoz csak az uralkodó washingtoni körök realitásérzékének teljes hiányát bizonyítja. Csak remélni lehet, hogy Stockholmban az USA is csatlakozik a pozitív szavak helyett a pozitív tetteket követelők népes táborához. Új párt Spanyolországban Az elmúlt hétvégén Spanyolországban új párt, pontosabban új kommunista párt alakult Kommunista Egység néven. A marxiz- mus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján álló több politikai szervezet és mozgalom egyesülési törekvései beteljesedésének az eredménye. Másrészt az új párt megalakulása határozott válasz a jelenlegi nemzetközi helyzetre, Spanyolország belső viszonyaira és arra a mély válságra, amelybe az utóbbi években került a spanyol kommunista és munkásmozgalom. A Spanyol KP, Európa egyik legrégibb kommunista pártja a fasiszta diktatúra korszakából erősen, tapasztalatokkal gazdagon, a tömegek nagy szimpátiáját élvezve került ki. De csakhamar a reformizmus és a frakciózás lett az uralkodó a párt soraiban, ami befolyása, osztályjellege elvesztéséhez vezetett. Az eurokommu- nizmus ideológiailag és politikailag is lejáratta a pártot. Felipe Gonzalez szociáldemokrata jellegű Spanyol Szocialista Munkáspártjának 1982 októberi választási győzelme teljes káoszt okozott a spanyol baloldal soraiban, mivel nem rendelkezett egy eszmeileg erős, valóban forradalmi párttal. A Spanyol KP nem volt képes egyértelmű állásfoglalásra az olyan kérdésekben, mint az ország NATO-tagsá- ga, tervezett belépése a Közös Piacba, a fokozódó munkanélküliség, a súlyosbodó gazdasági helyzet. Ezért vált szükségessé egy új párt létrehozása. v A Kommunista Egység párt alapító kongresszusán jóváhagyott alapszabályzata leszögezi, hogy a párt szigorúan a marxizmus-le- ninizmus és a proletár internacionalizmus tudományos elméletének alapján szándékozik tevékenykedni, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom részének tek'nti magát. A munkások helyzetének alapvető javítását követeli megfelelő szociális intézkedések által és a munkalehetőségek növelésével. Nemzetközi téren a fegyverkezési hajsza elleni határozott harcot tekinti legfontosabb feladatának. Követeli a Spanyolország területén levő amerikai támaszpontok felszámolását, s ellenzi az ország belépését a Közös Piacba, mivel az még tovább súlyosbítaná az ország gazdasági helyzetét. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA A Kommunista Egység párt főtitkárává Ignacio Gallegót választották. (ČSTK-felvételek) Rovar-e a giliszta Sokszor teszi értelmetlenné vagy félreérthetóvé mondatainkat a szótévesztés és a hibás szóválasztás. A szótévesztésen két hasonló alakú szónak a felcserélését értjük, a hibás szóválasztáson meg azt a tényt, hogy két (általában rokon jellegű) szó közül nem a szövegbe illőt használjuk. Mindkét hibának az a fő oka, hogy nem vagyunk teljesen tisztában bizonyos szavak jelentésével. Olykor ennek tudatában sem vagyunk, vagy ha kételkedünk is szóismeretünkben, kényelmességből nem lapozzuk fel az értelmező szótárt. Helytelen összefüggésbe állítva a szót, bosz- szúságot szerzünk az olvasónak, majd a jogos bírálatot hallva, kellemetlen perceket önmagunknak. „Ennek a sportágnak sok kedvtelője van“ - állította egy szerző. Kedvtelés szavunk van, s lehet is valamely sportág valakinek a kedvtelése, de az illető ennek nem lehet kedvtelője, hanem kedvelője. Nyilván a két szó hasonlósága tévesztette meg a cikk íróját. Egy másik szerző egy rendezvénnyel kapcsolatban „a műsorban közrejátszó munkatársak“-at emleget. Van közrejátszik igénk, közrejátszó melléknévi igenevünk is, de itt nincs helyén ez az igenév. A közrejátszik ugyanis azt jelenti, hogy (valamely körülménynek) szerepe, része van valaminek a megtörténtében, létrejöttében. Tehát valaki, vagyis személy nem játszhat közre semmiben, csak valami. Pl.: „Sok tényező játszott közre az elhatározásban.“ Lehet, hogy a munkatársak valóban játszottak, mint a színészek szoktak, de nem közrejátszottak, hanem közreműködtek a műsorban. Tehát a műsorban közreműködő munkatársak kifejezés a helyes itt. „Fontos feladat a munkásosztály öntudatának kialakulása“ - hangsúlyozta egy harmadik tollforgató. Ha azt írta volna: „Fontos dolog a munkásosztály öntudatának kialakulása“ - nem akadnánk fenn a fogalmazásán. De ha ott szerepel a mondatban a feladat szó is, akkor már nem magától végbemenő, hanem szervezett, elősegített folyamatról van szó, tehát a kialakulás főnevet fel kell cserélnünk a kialakítás-sál. Vagyis a mondatot így szerkesztjük meg helyesen: „Fontos feladat a munkásosztály öntudatának kialakítása!“ Szótévesztés történt: két hasonló hangzású, de eltérő jelentésű szót felcserélt a szerző. Ugyanilyen hibát követett el ennek a mondatnak a fogalmazója is: „Május 9-én emlékezünk meg a szovjet hadsereg elkeserítő, kemény harcairól.“ Bizonyára elkeserítő is volt ez a harc, de az ellenség számára. Itt azonban az elkeseredett, kemény harc kifejezés a helyénvaló. Olykor nem szótévesztés, hanem hibás szóválasztás akasztja meg az olvasót: a különböző alakú, de rokon jelentésű szavak közül nem a megfelelőt, nem a szövegbe illőt választja a szerző. Mint például ebben a mondatban: „Én ott szíves fogadtatásra leltem.“ A lel és a talál gyakran felcserélhető, de nem minden esetben. Például pénzt az utcán lelhetünk is, találhatunk is. Még állandósult szókapcsolatban is előfordulhat a kettő váltakozva: hűlt helyét leli vagy hűlt helyét találja valaminek; örömét leli vagy örömét találja valamiben. De nem mindegyik ilyen szókapcsolatban cserélhető fel a két szó. Valamilyen fogadtatásra inkább talál valaki vagy valami, mint sem lel: szíves fogadtatásra találtam; a javaslat lelkes fogadtatásra talált. Ebben a szókapcsolatban ugyanis a talál ige állandósult, ezért a lel szokatlannak hat. Hibás szóválasztás okozta a kisiklást ebben a mondatban is: „Mindez T. János fáradhatatlan érdeme.“ Ha T. Jánosra vonatkoztathatnánk a fáradhatatlan jelzőt, akkor nem volna semmi baj. Igaz, értelmező szótárunk szerint nemcsak személyre vonatkoztathatjuk, hanem a fáradhatatlanul dolgozó személyre jellemző, hozzá tartozó, tőle származó dologra is, pl.: fáradhatatlan erővel dolgozik, fáradhatatlan szorgalommal tanul. De a fáradhatatlan érdem szókapcsolat nem fogadható el. Valószínűleg T. János elévülhetetlen érdemére gondolt itt a szerző. Olykor nem is a nyelvnek, hanem a valóságnak a hiányos ismerete okozza a félresiklást: „A giliszta nem károkozó, hanem hasznos rovar“ - állapította meg egy, a biológiában járatlannak látszó szerző. Talán nem kell bizonygatnom, hogy a giliszta nem rovar, hanem gyűrűs féreg. JAKAB ISTVÁN Legfelső vagy legfelsőbb tanács? Egyik hetilapunk olvasólevelet közölt, amely helyteleníti a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa írásmódot. „A magyarban a legfelső szóhoz, tehát a felső melléknév felső fokához nem járul két b“ - állítja a levél írója. Téved. Érdemes ezt a kérdést jobban megvizsgálni! Nyelvünkben se szeri, se száma az olyan szavaknak, amelyeket nemcsak eredeti, hanem átvitt értelemben is használunk. Az átvitt értelemben használt szó fokozása nemegyszer eltér az eredeti értelemben használt szóétól! Másként fokozzuk a nagyarányút, és megint másként - kétféle módon - a sokoldalút. A nagyarányú középfoka az értelmező szótár tanúsága szerint nagyobb arányú és nem nagyarányúbb. Ezzel szemben a •sokoldalúbb emberről furcsa lenne azt mondani, hogy több oldalú, holott a több oldalú idom valóban több oldalú, nem pedig sokoldalúbb. így már a középfok képzésekor jelezni tudjuk, hogy az összetett melléknevet konkrét vagy átvitt értelemben hasz- náltuk-e. Érvényesül a megkülönböztetésre való törekvés a felsőfok formálásakor is. Ha a -só -só végű melléknév (alsó, felső) valakinek vagy valaminek a térbeli helyzetét jelöli, felsőfokát valóban két b nélkül mondjuk: legfelső, legalsó. Ha azonban nem eredeti jelentésükben használjuk őket, megkapják a -bb jelet: a legfelsőbb bíróság, a legalsóbb néprétegek. A Hivatalos nyelvünk kézikönyve helyesnek ítéli az ilyen változatokat; a Helyesírási és tipográfiai tanácsadóban így áll: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa; az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült értelmező szótárak pedig szentesítik ezt a formát! Némi szerénytelenséggel azt is mondhatjuk talán: a legfelsőbb fórumon nyilatkoztak így. Sámbokréthy Péter ÚJ SZÓ 4 1984. I.2V
