Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-19 / 16. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Japán a robotok: ólén A munka termelékenysége a ja‘- pán iparban az elrhúlt évtizedben évente átlagosan 8,2 százalékkal nőtt (az NSZK-ban 5,5, az Egye­sült Államokban pedig 3,3 száza­lékkal). A termelékenység dinami­kus javulása döntő mértékben a kutató-fejlesztő tevékenységnek köszönhető. A II. világháború óta Japán összesen 9 milliárd dollárt költött licencek és know-how-ok vásárlá­sára - a 70-es évek közepe óta azonban a felkelő nap országa évről évre nettó technológia-ex­portőrré vált. A kutatásra és fej­lesztésre fordított évi mintegy 25 milliárd dollár a GNP 2,4 százalé­kával egyenlő - ami a fejlett tőkés országokban átlagosnak mondha­tó érték. Amiben Japán élesen különbö­zik a többi fejlett tőkés országtól: a kutatás és fejlesztés csaknem kizárólagosan vállalati ügy, e téren közvetlen állami támogatásra a vállalatok nem számíthatnak- míg például az USA-ban a kuta­tási és fejlesztési kiadások 35, Nagy-Britanniában pedig 30 szá­zalékát az állam fedezi. Mintegy 700 ezer ember foglalkozik alap­kutatásokkal - a vállalatok összes kutatási és fejlesztési feladataik 70 százalékhoz kapnak valami­lyen hitelt vagy adókedvezményt. Mivel a kutatás és fejlesztés' vállalati ügy, Japánban az egyete­mi oktatásra fordított összegeknek csak 3 százaléka szolgálja a posztgraduális képzés céljait- szemben az USA 9, Nagy-Bri­tannia 19 és Franciaország 22 százalékos arányával. A posztgra­duális képzés elsősorban a ma­gánvállalatok továbbképző köz­pontjaiban és kutató-fejlesztő la­boratóriumaiban folyik - a japán vállalatok a „saját nevelésű“ fej­lesztőmérnököket és innovációs szakembereket részesítik előnyben. A tudományos kutatás, a felső­fokú oktatás és a posztgraduális képzés, valamint a vállalati kutató- fejlesztő tevékenység ilyen haté­kony szervezése mellett termé­szetes, hogy az alapkutatás, alkal­mazott kutatás, fejlesztés, innová­ció elemei láncszemenként kap­csolódnak egymáshoz. Az ország technikai-technológiai fejlettségét jól példázza az ipari robotok gyártásában és felhasz­nálásában kivívott, s egy évtizede őrzött világelsősége. Ma a világon üzembe helyezett 31 ezer robot közül 13 e*er, az összes ilyen berendezés 42 százaléka Japán­ban működik. E vezető pozícióját Japán mindenekelőtt annak kö­szönheti, hogy a világpiacon is érvényesíteni tudja a rendkívül nagy felvevóképességú piacból származó előnyeit. Érdekes mó­don a japán robotipar - technikai­technológiai fejlettsége ellenére is - a viszonylag kevéssé exportori­entált japán iparágak közé. A bel­ső piacon ugyanis a robotok iránt rendkívül nagy a kereslet. Keres­letet támaszt a robotipar is -, nem ritka a robot-alkatrészeket, illetve számjegyvezérlésü szerszámgé­peket gyártó robot sem. A japán robotgyárak az áruex­port mellett - sokszor annak elle­nére - nagy gondot fordítanak a nemzetközi kooperációra. Kiter­jedt robotgyártó együttműködés alakult ki a General Electric és a Hitachi, a Westinghouse és a Mitsubishi, az IBM és a Sanyo Seiki között. A nemzetközi együtt­működés leggyakoribb formája a technológiák cseréjére vonatko­zó megállapodás, illetve a szako­sodáson alapuló piacmegosztás. A kutatás-fejlesztés-innováció folyamatának egysége az egyik kulcsa az autóipar sikereinek is. A rendkívül magas szintű alkalma­zott kutatások, valamint a kutatás és fejlesztés egységes kezelése, az új technikák-technológiák eb­ből eredően rendkívül gyors beve­zetése tette lehetővé, hogy az üzemanyagárak robbanásszerű emelkedéséhez csakúgy, mint a világszerte szigorodó környezet- védelmi előírásokhoz a japán au­tóipar alkalmazkodjék elsőként a világpiacon. A japán autógyártásban ma már csaknem 4 ezer ipari robotot használnak, amelyek mindenek­előtt a hegesztés, felülkezelés és festés műveleteit végzik. Japán úttörőnek tekinthető az autógyár­tásban használt összeszerelő ro­botok létrehozásában és terme­lésbe állításában. Mindez nem csökkentette a foglalkoztatottak számát sem: a legnagyobb japán személygépkocsi-gyártó, a Toyota által foglalkoztatottak száma pél­dául 1978 és 1981 között 45 ezerről 56 ezerre nőtt. (F) A nemzeti jövedelem alakulása az NDK-ban Az elmúlt évhez viszonyítva az idén a Német Demokratikus Köz­társaságban 4,4 százalékkal nö­vekedik a nemzeti jövedelem, a népgazdaság és a többi társa­dalmi szféra fejlesztési eszközei­nek a felhalmozásra és fogyasz­tásra szánt eszközök forrása. Az NDK-ban a nemzeti jövede­lem az 1970-1982-es időszakban 117,4 milliárd márkáról 201 milli­árd márkára növekedett, vagyis 71 INNEN - ONNAN A vegyipar fejlődése Romániában Romániában a vegyipar a legdi­namikusabban fejlődő ágazatok közé tartozik. Az 1976-tól 1980-ig, terjedő időszakban termelése évenként több mint 17 százalékkal növekedett, vagyis gyorsabb ütemben, mint az ország ipara általában. Ebben az ötéves terv­időszakban a vegyipar termelési ütemének növekedése valamivel mérsékeltebb, de még mindig ma­gas. Az elmúlt időszakhoz hason­lóan most is nagy figyelmet fordí­tanak a petrolkémia fejlődésére, a műtrágyák és szintetikus anya­gok gyártására. Tavaly például kö­rülbelül háromszor több műtrágyát állítottak elő, mint a hetvenes évek közepén. Míg az utolsó ötéves tervidőszakban a román vegyipar megközelítőleg 300 új kozmetikai cikkel gazdagította a piacot, 1985- ig az újdonságok száma várható­an több mint 500-ra emelkedik. Jelentős részüket külföldi orszá­gokba szállítják, köztük hazánkba is. A termőterületekről való gondoskodás Magyarországon Magyarországon a mezőgaz­dasági földterület 6,6 millió hektárt tesz ki, ami az ország területének 71 százaléka. A termőföldről való állandó gondoskodásnak köszön­hetően ez a mutató évente növek­szik. Tavaly például a termőföldek rekultiválására a termelőszövetke­zetek költségvetésében e célra meghatározott pénzösszegeken kívül még 150 millió forintot fordí­tottak. Magyarországon jelenleg 6,5 millió hektár szántóföldet mű­velnek meg, az elmúlt időszakhoz viszonyítva a legtöbbet. (HÍZ) százalékkal - állapítja meg a Neues Deutschland lap kommen­tátora és hozzáfűzi, hogy ez a nö­vekmény lényegesen nagyobb, mint az élenjáró kapitalista orszá­gokban e mutató vonatkozásában elért növekedés. Franciaország­ban ebben az időszakban 48 szá­zalékkal, az USA-ban 37 száza­lékkal, az NSZK-ban 30 százalék­kal, Nagy-Británniaban pedig 19 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem. A nemzeti jövedelem növeke­dése az NDK-ban az 1971-1983- as években lehetővé tette mintegy 6 millió lakos számára a lakásfel­tételek javítását, illetve a szociális programra fordított kiadások állan­dó növelését. Az 1970-1982-es években a lakosság pénzbevételei 79 milliárd márkáról 128 milliárd márkára növekedtek (1983 első tíz hónapjában további 2,3 száza­lékkal). A tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítására fordított ki­adások az 1970-1983-as időszak­ban csaknem megkétszereződtek, s elérték az évenkénti 8,1 milliárd márkát, vagyis a nemzeti jövede­lemnek mintegy a 4 százalékát, ami megfelel a fejlett ipari orszá­gok színvonalának. A nyolcvanas évek kezdetétől az NDK gazdasá­gában javul a ráfordítások és az eredmények közti arány. A nem­zeti jövedelem 1000 márkájának képzéséhez szükséges munkaidő az 1970-1982-es időszakban 100 óráról 57 órára csökkent. A nemzeti jövedelem növelésé­nek fő forrása - az intenzív gazda­ságfejlesztési törekvések elmélyí­tésének köszönhetően - az anyagigényesség csökkentése. Az NDK gazdaságában az 1976-1980-as ötéves tervidő­szakban csökkent az elsődleges energiaforrások, a nyersanyagok és egyéb anyagok fogyasztása, mégpedig az egységnyi nemzeti jövedelemre átszámítva éves át­lagban 2,7 százalékkal, 1981-ben ez a csökkenés 5,4 százalékos volt és 1982-ben már 8 százalé­kos. Az NDK központilag irányított iparában az 1975-1979-es évek­ben ez a fogyasztási görbe növe­kedést mutat ugyan, a további években azonban nagyon gyors csökkenést, s így a fogyasztás 1982-ben az 1975-ös szintre csök­kent. Az NDK 1984-es évi népgazda­sági terve mindenekelőtt feladatul adja, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabban növekedjen az ipari árutermelésnél. A nemzeti jövede­lem növekményét csökkenő ter­melői fogyasztással kell elérni. A gazdasági eredmények tehát a következetes intenzív gazdasági fejlesztéstől függenek. LEV LABSKÝ [ KOMWCKTÁUUK -------­Ny ugalmunk érdekében Az év végén minden jó gazda számot vet, hogy mivel gyarapodott, megállapítja, hogy a következő évben mit kell a munkáján javítania. Ilyen számvetés volt a múlt év végén megtartott pártaktívaértekezlet is, amely felmérte, hogy a CSKP XVI. kongresszusa óta milyen eredményeket értünk el Szlovákiában a honvédelmi nevelésben, melyek azok a feladatok, amelyeket 1985-ig meg kell valósítani. A mérleg­vonás kedvező, de a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet­ben az elért eredmények nem adhatnak okot az elégedett­ségre. Többet kell tenni a mindennapi munkánkban a honvé­den nevelés érdekében, amely a kommunista nevelés szer­ves részét képezi. Számos bemutatógyakorlat bizonyította, hogy ott, ahol a gazdasági vezetők figyelmet fordítanak a honvédelmi neve­lésre, jó eredményeket érnek el, így például a ružomberoki Pamutipari Müvekben, a bratislavai Teslában, a Kablóban, a Gumonban stb. A Hydrostav vállalatnál a polgárvédelmi előadásokat, gyakorlatokat akkor tartják meg, amikor a ked­vezőtlen időjárás gátolja az építési munkálatokat. A Slovnaft- ban évek óta saját oktatóik, előadóik vannak, s ez lehetővé teszi, hogy akkor tartsanak foglalkozásokat, amikor az nem zavarja a munkamenetet. Az említett jó példák mellett akad­nak olyan üzemek is, ahol a honvédelmi és a polgárvédelmi felkészítést elhanyagolják, nem tekintik fő feladatuk egyiké­nek. A mezőgazdasági üzemekben, a falvakban például a téli időszakot kell a dolgozók, a lakosok felkészítésére kihasz­nálni. Az értékelő párttaggyűléseken is mindenütt foglalkoz­nunk kell a honvédelmi neveléssel, annál is inkább, mivel párthatározat teljesítéséről van szó. A honvédelmi, a hazafias nevelést nem elég akkor elkez­deni, amikor a fiatal sorköteles lesz. Az óvodáktól kezdve, az alapiskolákon, a szakmunkásképző intézeteken, a középis­kolákon keresztül, rendszeresen foglalkozni kell a fiatalok honvédelmi nevelésével, a szakköri tevékenység keretében is, kihasználva erre a célra a honvédelmi kabineteket, a forra­dalmi emlékszobákat, emléksarkokat. A tanulók a lakosság huszonnégy százalékát képezik, éppen ezért az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell szentelni a hazafias és internacio­nalista nevelésüknek. Gyakran szóvá tesszük, hogy a fiatalok fizikai erőnléte nem megfelelő, mégis kevés az olyan iskola, ahol rendszeresen szerveznek honvédelmi napokat, vetélke­dőket, mint ahogy azt teszik a bratislavai Ladislav Šára Gimnáziumban. Az iskola tanulói nemcsak a lövészetben szerepelnek jól a különböző versenyeken, hanem eredmé­nyesek a többi honvédelmi vetélkedőn is. A honvédelmi nevelés terén az egyik legfontosabb feladat a sorkötelesek tényleges katonai szolgálatra való felkészí­tése. Ott, ahol a kiképzőközpontot közvetlenül a munkahe­lyeken, illetve az iskolákban rendezték be, nem okoz gondot a foglalkozásokon való részvétel, időt s pénzt takarítanak meg. Ahol ez nem így van, a foglalkozásokon való részvétel nem kielégítő. A legtöbb esetben a fiatalok azért hiányoznak, mert a kiképzőközpontok távol esnek a lakóhelytől, s mivel a foglalkozások munkaszüneti napokon vannak, a közleke­dés is gondot okoz. A megoldásért többet tehetnének a járási nemzeti bizottságok honvédelmi szakbizottságai is. A fiatalok és a felnőttek polgárvédelmi, illetve honvédelmi nevelésében és felkészítésében az elkövetkező időben csak­is úgy érhetünk el jobb eredményeket, ha a Nemzeti Front tömegszervezetei az eddigieknél is jobban elmélyítik együtt­működésüket, s fő feladatuknak tekintik a honvédelmi neve­lésből reájuk háruló teendőket. A jövőben a kisebb munka­kollektívákban, a szocialista munkabrigádokban is nagyobb figyelmet kell szentelni az említett kérdéseknek, s a szocia­lista munkaverseny kritériumai közé kell sorolni őket. A bonyolult nemzetközi helyzet minden egyes állampolgártól megkívánja, hogy a béke érdekében mindent megtegyen, ami ezen a téren kötelességünk. NÉMETH JÁNOS A MUNKA ÉS A REND MEGSZERETTETÉSE Óvónők év eleji taggyűlése Január 14-én indították útnak az első szerelvényt a Bajkál-Amur vasútvona­lon. A személyszállító vonat kiindulási állomása Tinda, végállomása pedig Moszkva volt. Ezzel a BAM első 1500 kilométeres szakaszát üzembe helyezték, s az év végéig az egész vasútvonalon - mely 3400 kilométer hosszú - lerakják a sínpárokat. A felvételen a Tindából induló vonat. (ČSTK-feivótel) A lévai (Levice) óvodák kom­munista tanítónőinek 21 tagú párt- alapszervezete már megtartotta év eleji taggyűlését, melyen részt vett František Jablonický, a járási pártbizottság titkára és Helena Šumérgová, a jpb aktivistája is. A taggyűlésen a pártbizottság be­számolóját Alena Frtúsová, a szervezet elnöke terjesztette elő. Részletesen elemezte az el­múlt időszakban végzett munkát és kijelölte a tagságra váró további feladatokat. Furinda Júliával, a pártbizottság tagjával, a LEVITEX Csehszlovák -Szovjet Barátság Gyapotfeldol­gozó Üzemek óvodájának igazga­tójával arról besíélgettünk, miről hangzott el a legtöbb szó a január 9-én megtartott tanácskozáson.-Az új nevelési koncepcióról - mondta. - Ez igen nagy súlyt helyez a munkára való nevelésre, mely minden más nevelési kér­déssel szorosan összefügg. Pél­dául az esztétikai neveléssel, a rendszeretettel, a munkafegye­lemmel, melyről napjainkban tár­sadalmi méretekben is sokat be­szélünk. Mindezek alapjainak a le­rakását már az óvodában el kell kezdeni. Fontos kérdést vetett fel a tag­gyűlés, amikor arra figyelmezte­tett, hogy a város óvodáinak álta­lában kicsi a kertje, udvara, de olykor még azt is megkurtítják, elvesznek belőle más célokra. Pe­dig az új koncepció szerinti mun­kára való nevelés megkövetelné a kísérleti kertek létrehozását, ahol az óvodások a tanító nénik segítségével kicsiben saját maguk ültethetnének növényeket, gon­dozhatnák őket, megfigyelhetnék fejlődésüket. Ezt a tananyag is előírja. A munkára való nevelés megvalósításához hozzájárul az is, hogy a nagycsoportosok részt vesznek az óvoda kertjének gon­dozásában. Az udvarok rendbe­hozásában sokat segítenek a gye­rekek szülei. A szülői munkakö­zösségek tevékenysége egyre ja­vul. Ma már nemcsak az óvodák tavaszi nagytakarításában vesz­nek részt, hanem a nevelésbe is bekapcsolódnak, s általában egy­re szorosabb a kapcsolatuk az óvodákkal. A felszólalók közül többen a munkára való neveléssel kap­csolatos kérdésekre tértek ki. Pél­dául Kvetoslava Bodková, aki sa­ját tapasztalatait mondta el. Olga Kurpašová pedig azt szorgalmaz­ta, hogy a városban mihamarabb létre kellene hozni egy olyan köz­pontot, amely a munkára való ne­veléshez szükséges megfelelő anyagokkal, szerszámokkal látná el a város 18 óvodáját. Textilhulla­dék a helyi gyárból természetesen eddig is jutott a kicsiknek. Teljesen érthető, hogy a béke megőrzésének gondolata is átha­totta a város óvodái kommunista tanítónőinek év eleji taggyűlését, hiszen a jövő nemzedékét nevelik. A jövő és a béke pedig elválaszt­hatatlan egymástól. (fülöp) ÚJ SZÓ 4 1984. I. l?r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents