Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-19 / 16. szám, csütörtök

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A munka becsülete „Gratulálok, hiszen te ismét dolgozó ember lettél“. Napok óta fülemben csengenek ezek a véletlenül ellesett szavak. Fia­talember szólt így őszinte lelke­sedéssel, talán kissé irigykedve is, régen látott ismerőséhez. Mankójuk, korlátozott mozgá­suk láttán nem volt nehéz kita­lálni, minek is örültek oly leple­zetlenül: egyikük egészségi ál­lapota annyira javult, hogy is­mét rendszeres munkát tud vé­gezni. Munka. Életünk természetes velejárója, a haladás, s minden érték megteremtésének alapja. De megbecsüljük-e kellőképpen ma, amikor a teljes foglalkozta­tottság természetessé vált? Vagy csak akkor döbbenünk je­lentőségére, amikor rajtunk kí­vül álló okok miatt nem győzzük erővel és kénytelenek vagyunk lemondani róla? A választ a kérdésre ki-ki sa­ját tapasztalatai alapján is meg­adhatja. Eredményeink tanúsá­ga szerint állampolgáraink döntő többsége jól végzi munkáját, vállalja a velejáró önkéntes fe­gyelmet. Ám nem mondhatjuk el ezt mindenkiről. A CSKP KB 9. ülése nem véletlenül hangsú­lyozta, hogy feladataink nem teljesítésében až objektív okok mellett mindenekelőtt a szub­jektív tényező játszik szerepet. Tehát miközben lelkesítő, nagy dolgokat alkotunk, hanyagsá­got, nemtörődömséget is ta­pasztalhatunk magunk körül. Hajlamosak vagyunk az egysze­rűsítésre, a munkafegyelem kérdését leszűkítjük a munka­idő megtartására, pedig a jelen­lét önmagában még nem mun­ka. Az egyre nagyobb, bonyo­lultabb feladatok arra kénysze­rítenek bennünket, hogy minde­nütt feltárjuk a belső tartaléko­kat. Jól, jobban kell dolgoznunk, hangoztatjuk. Mégis akadnak, akik csak legyintenek: ugyan mi múlik rajtam! Igyekeznek meg­bújni a jól dolgozók, a kezdemé­nyezők mögött. Ezek a nem, vagy csak tessék-lássék dolgo­zó emberek rendszerint szíve­sen beszélnek a munkáról és a javak elosztásakor ugyan­olyan részt követelnek maguk­nak, mint amilyen az igyekvők­nek, a feladataikat példásan tel­jesítőknek jár. A munkafegyelem védelmére, erősítésére vonatkozó rendsza­bályok kidolgozása és megtar­tása elsősorban a gazdasági ve­zetők dolga. Óriási felelősség hárul azonban a kollektívákra. Olyan közszellemet kell kialakí­taniuk, amely elítéli a lazaságot, az idő és az alapanyagok pazar­lását és ugyanakkor az elvég­zett munka alapján értékel, a kö­zösség érdekében kifejtett telje­sítményt tartja legtöbbre. Olyan kollektívákra van szükségünk, amelyek nem tűrik meg tagjaik között azokat, akik pontatlanok, megbízhatatlanok, hanyagok. A belülről érkezett, a kollektíva érdekében végzett becsületes munkában mindenekelőtt a kommunistáknak kell példát mutatniuk. A fiatalokat pedig úgy kell nevelnünk, hogy meg­értsék: a fegyelmezetlen maga­tartás okozta veszteség az egész vállalati vagy üzemi kol­lektívát sújtja. További előbbre jutásunk el­képzelhetetlen annak kivívása nélkül, hogy mindenki, minde­nütt megbecsülje a szorgalmas munkát és ezt a megbecsülést saját, fegyelmezett munkája is tükrözze. CSIZMÁR ESZTER Újabb felszólalásokkal folytatta munkáját a stockholmi konferencia Nagy érdeklődés előzte meg a szovjet külügyminiszter beszédét (ČSTK) - Az európai biztonság és bizalom meg­erősítéséről, valamint a leszerelésről szóló stock­holmi konferencia tegnap az izlandi külügyminiszter elnökletével folytatta munkáját. A tanácskozás első hete folyamán a 35 résztvevő állam külügyminiszte­rei fejtik ki országaik álláspontját a konferencia feladataival és küldetésével kapcsolatban. George Shultz amerikai külügyminiszter a kon­ferencia megnyitásának napján elhangzott beszé­dében megpróbálta enyhíteni az enyhithetetlent: egyrészt igyekezett úgy bemutatni a Reagan-kor- mány politikáját, mint a békeszeretet példaképét, a másik oldalon viszont kiállt Washington minden ismert állaspontja mellett, amelyek a jelenlegi bo­nyolult helyzetbe juttatták a világot. George Shultz kiemelte Ronald Reagan elnök hétfői beszédét és azt megpróbálta valamiféle ,,békeüzenetként‘‘fel­tüntetni. Az Egyesült Államok külügyminisztere arról próbálta meggyőzni hallgatóit, hogy kormánya állí­tólag mindent megtett a genfi tárgyalások sikeréért, s az általánosan ismert tényekkel ellentétben a Szovjetunióra akarta hárítani a felelősséget a tár­gyalások kudarcáért. Hogy jobban megvilágítsa kormánya pozícióját, Európa megosztásáról be­szélt, amit - mint mondotta -, meg kell szüntetni. Természetesen olyan értelemben, hogy Európa szocialista részének ismét vissza kell térnie a „he­lyes ideológia“ és a „helyes társadalmi rendszer“ karjaiba, amelyet az Egyesült Államok képvisel... Ez az álláspont természetesen azt jelenti, hogy az Egyesült Államok az ügyhöz való olyan negatív hozzáállásával jött Stockholmba is, amellyel a genfi tárgyalásokon szabotált. Ez ugyanaz a régen ismert taktika, amellyel az USA részéről olyan részletesen A konferencia ülésterme (Telefoto - ČSTK) megismerkedhettünk Madridban: csak szavak, s lé­nyegében semmilyen törekvés a konkrét megálla­podás elérésére. Shultz külügyminiszter beszéde vitathatatlanul a leggyengébb és a legkevésbé pozitív eleme volt a stockholmi konferencia első napjának. A tanácskozás második napján, szerdán 12 külügyminiszter szólalt fel, köztük a Szovjetunió, Olaszország, Kanada, Jugoszlávia, Bulgária, Len­gyelország, Ausztria és Spanyolorság külügymi­nisztere. A konferencián különös érdeklődéssel hallgatták meg Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter beszédét. Gusztáv svéd király tegnap a jelenlevő miniszte­rek tiszteletére a királyi palotában díszebédet adott. ANDREJ GROMIKO: A Szovjetunió a nukleáris háború megelőzését tekinti legfőbb külpolitikai céljának Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első alelnöke, külügyminiszter tegnap mondott beszédet a stock­holmi konferencián. Bevezetőben üdvözölte a konferencia elnökét, majd így folytatta: Harmincöt ország képviselői gyűltek itt össze, hogy megkezd­jék az európai bizalom és bizton­ságerősítő intézkedésekről és a leszerelésről szóló konferencia munkáját. Jó, hogy a konferencia külügyminiszteri szinten kezdődik. Az összeurópai folyamat Hel­sinkitől Madridig jelentős, bár nem könnyű utat tett meg. Néha úgy tűnt, hogy zsákutcába került, de végül mindig sikerült megoldani a nehézségeket. Az államok, amelyek annyira különböznek egymástól történel­müket, nemzeti hagyományaikat, területüket és társadalmi beren­dezkedésüket tekintve, képesek voltak ide, Stockholmba, elhozni az annak idején Helsinkiben meg­gyújtott remény fényét. Ez talán nem azt bizonyítja, hogy ma senki sem hagyhatja figyelmen kívül a népek vágyát a béke és az együttműködés után? Ezt a vágyat kell a konferencia résztvevőinek jelentős megállapo­dásokban megtestesíteniük, olya­nokban, amelyek megfelelnek a népek létérdekeinek. A madridi találkozó a közelmúltban megmu­tatta, hogy az eltérő társadalmi rendszerű államok, ha valóban úgy kívánják, a nagyon bonyolult nemzetközi feltételek közepette is megállapodhatnak kölcsönösen elfogadható alapon. Az egyik legsürgetőbb feladat a bizalom elmélyítése az országok között, a politikai és katonai téren. Éppen ezt követeli meg a jelen­legi feszült nemzetközi helyzet. Annak okait, hogy miért állt be ezen a téren gyors változás a rosszabb irányába, miért foko­zódott a háborús veszély, teljesen egyértelműen megmagyarázták Jurij Andropov legutóbbi nyilatko­zatai. Ezek a nyilatkozatok kifejtet­ték a Szovjetunió lenini békesze­rető külpolitikáját. Az új amerikai rakéták telepíté­sének megkezdése az egyes nyu- gat-európai országokban nem erősíti a nemzetközi biztonságot, sem azoknak az országoknak a biztonságát, amelyek vállalták a telepítéssel összefüggő kocká­zatot. Ellenkezőleg, ezek a raké­ták aláássák a biztonságot, bár­mit is állítanak azok a nyugati politikusok, akik a népek félre­vezetésére alapozzák politikáju­kat. Ezekkel a rakétákkal együtt Nyugat-Európába exportálják a militarizmust, az ellenséges­kedést és a háborús pszichó­zist. Azok, akik a nyugat-euró­pai országok népeit az amerikai (Folytatás a 2. oldalon) CSÜTÖRTÖK 1984. január 19. XXXVII. évfolyam 16. szám Ara 50 fillér Jubilánsok köszöntése (ČSTK) - Dr. Gustáv Čierny kandidátusnak, a bratislavai Ko- menský Egyetem Orvostudományi Kara anatómiai tanszékvezető ta­nárának 60. születésnapja alkal­mából a pedagógiai, a politikai nevelő és a tudományos kutató tevékenységben elért eredménye­iért, valamint az anatómia fejlesz­téséhez való hozzájárulásáért a köztársasági elnök a Munka Ér­demrendet adományozta. A kitün­tetést tegnap Bratislavában Ivan Litvajnak, az SZLKP KB osztály­vezetőjének jelenlétében Juraj Buša szlovák oktatási miniszter adta át a jubilánsnak. Jelen volt még Emil Matej íček szlovák egészségügyi miniszter és a Ko- menský Egyetem több tisztségvi­selője. A kitüntetés alkalmából a jubilánsnak Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök is gratulált. xxx František Kárának, a Prágai Iparcikk-kereskedelmi Vállalat ve­zérigazgatójának 60. születésnap­ja alkalmából a szocialista keres­kedelem terén kifejtett sokéves ál­dozatkész tevékenységéért a köz- társasági elnök a Munka Érdem­rendet adományozta. A kitüntetést tegnap, Josef Haman, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára nyújtotta át. Az átadásnál jelen volt Václav Janoušek, a CSKP KB osztályvezetője és Anton Jakubík cseh kereskedel­mi miniszter. Gromiko-Shultz találkozó (ČSTK) - Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta- I nácsának első helyettese, külügy­miniszter, aki a svéd fővárosban részt vesz az európai bizalom- és biztonságerósítő, valamint lesze­relési konferencián, tegnap Stock­holmban találkozott George Shultz amerikai külügyminisz­terrel. A két külügyminiszter áttekintet­te a nemzetközi politika több lé­nyeges kérdését és a szovjet­amerikai kapcsolatok jelenlegi helyzetét. (Folytatás a 3. oldalon) MAGASABBRA A MÉRCÉT (Tudósítónktól) - Az utóbbi évti­zedben egyre több a magasabb szakképzettséget és műveltséget nyújtó szakmunkásképző intéze­tek száma. Ez összhangban áll az új iskolarendszerünkkel, amely megteremtette a munkás fiatalok harmonikusabb nevelésének és fejlődésének feltételeit. A cél az, hogy ifjúságunk egészséges, mű­velt, az életre jól felkészült legyen. Ilyen szellemben folyik az oktatás és a nevelés a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) magyar tanítási nyelvű Középfokú Szakmunkás­képző Intézetében is. Az intézet­nek 580 tanulója és 26 pedagógu­sa van, ebből 11a párttag. Az intézet pártalapszervezete a napokban tartotta év eleji párt- gyűlését. A gyűlésen jelen volt a járási pártbizottság küldöttje, Somogyi Attila és Csömör László. A szakmunkásképző intézet kom­munista és pártonkívüli pedagó­gusainak oktató-nevelő munkája nagyon eredményes, tanúsítja ezt egyebek között az is, hogy a buká­sok száma a minimumra csökkent, lemorzsolódás már évek óta nincs. A környező üzemek vissza­jelzései is azt igazolják, hogy az intézetből kikerült fiatal szakmun­kások megállják a helyüket a ter­melésben is. A szakmunkásképző intézetnek - ahogyan azt Lukács Jenő, a pártbizottság elnöke beszámoló­jában is hangsúlyozta - nemcsak' az a feladat, hogy jó szakembere­ket neveljen, hanem az is, hogy politikailag, erkölcsileg is szilárd alapot adjanak a fiataloknak. A ha­za és a szülőföld iránti szeretetet becsületes, szorgalmas munkával fejezzék ki. A szocialista hazafiság mély érzését kössék össze a pro­letár nemzetköziség eszméjével, s legyenek készek mindig a haza védelmére. A vitában felszólalók is lénye­gesnek tartották a honvédelmi és a hazafiságra való nevelés elmé­lyítését. Erre a szaktanintézetben sokféle lehetőség kínálkozik. E le­hetőségeket mind a pedagógusok, mind a diákok maximálisan ki is használják. Jelzi ezt az is, hogy a második ciklusú iskolák között megrendezett országos honvédel­mi versenyen volt már az intézet­nek több első, második és harma­dik helyezettje is. A honvédelmi nevelésben elért kimagasló ered­ményekért számos kitüntetést ka­pott az iskola. A dunaszerdahelyi szakmun­kásképző intézetben tehát az ok­tató-nevelő munka mellett már hosszú évek óta kulcsszerepet tu­lajdonítanak a honvédelmi neve­lésnek. Ennek eredménye az is, hogy az intézet minden évben tud küldeni egy tanulót katonaisko­lára. Ennek a céltudatos nevelési és oktatási érdeknek az állandósítá­sát tűzte fő feladatául az intézet pártbizottsága. Joggal mondhatta Fóthy Ferenc, az iskola igazgatója vitafelszólalásában, hogy az ered­mények köteleznek is. A pedagó­gusoknak önmagukkal és a tanu­lókkal szemben is még maga­sabbra kell emelniük a mércét.-TÖRÖK-

Next

/
Thumbnails
Contents