Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-22 / 29. szám
s rendőr végigjárta íegnózte, hogy a ka- ;-e, és éberen figyel- an a házakban, me- jllenórizte, boltok és nár jó néhány órával Hideg szél fújt azon nég tíz óra sem volt, rt valaki. Egyszerre jgpillantott egy férfit, : előtt állt, szájában ■arral. Amint a rendőr rfi gyorsan megszóIben, biztos úr. Csak nra várok. Ez olyan 5t húsz évvel ezelőtt Tudom, különösen •ja, elmesélem, hogy in minden rendben ezelőtt egy étterem Jaháznak a helyén, an, öt évvel ezelőtt ijtott egy szál gyufát, szivarra. A felvillanó tta sápadt arcát, in- rzó szemét, és egy ely a jobb szemöldö- ;edett. jsz évvel ezelőtt este i -, Jimmy Welsszel volt az én legjobb legkülönb ember az i/lindketten itt születan, és együtt nőttünk st testvér. Én tizen- im, Jimmy húsz. De llett válnunk. Nekem el kellett mennem szerencsét próbáljak, >er, aki Jimmyt rábír- I New Yorkot elhagyóé szerint New York- > hely az egész vii az estén megfogad- >san húsz év múlva alálkozunk, függetle- viszonyok közt élünk, íiról kell jönnünk, i nagyon érdekesen ezte meg a rendőr ír szerintem túlságo- elt el utolsó találkozá- elment New Yorkból, barátjáról? jó ideig leveleztünk - Egy, vagy két év agszűnt köztünk a léén nagyon elfoglalt :s állandóan utazgati. Ez az életmód nem rendszeres levele- negszűnt a kapcsolat ztos vagyok benne, ■ él, akkor találkozni legkülönb, legigazibb világon. Biztos, hogy Ezer mérföldet tettem jste itt várjam e kapu barátom eljön, akkor irfi értékes karórájára irc múlva tíz óra ontosan tíz óra volt, tterem bejárata előtt ä sora ott nyugaton, le a rendőr. O. HENRY- De még mennyire! örülnék, ha Jimmynek legalább fele annyira jól ment volna. O jó és igaz ember, de egy kicsit lassú. Ügyeskedni kell, ha az ember vinni akarja valamire.- Hát én megyek a dolgomra. Remélem jön a barátja. Kicsit tovább is vár rá ugye?-Természetesen, legalább még egy félórát. Ha Jimmy él, biztos, hogy nemsokára itt lesz. Viszontlátásra biztos úr.- Jó éjt uram - mondta a rendőr, és folytatta őrjáratát, gondosan megvizsgálva minden kaput. Eleredt az eső, és a hideg szél még jobban felerősödött. Az a kevés járókelő az utcán meggyorsította lépteit, felhajtotta gallérját, és zsebre augta kezét. A férfi, aki ezer mérföldet tett meg egy találkozás kedvéért, ott állt az irodaház kapujában, szivarozott, és várt. Varga Lajos illusztrációja Körülbelül húsz percet várt, míg végre egy magas férfi, aki hosszú kabátot viselt felgyürt gallérral, sietett keresztül az úton és a várakozó emberhez lépett.- Te vagy az Bob? - kérdezte.- Te vagy az Jimmy Wells? - kiáltott fel a kapu előtt álldogáló ember.- Valóban te vagy az Bob? - lelkendezett a magas férfi és mindkét kezével megragadta a másikat. Majd így folytatta: - Biztos voltam benne, hogy ha élsz, eljössz a találkozónkra. Hát igen, igen... húsz év nagyon hosszú idő. A régi étterem nincs többé. Bob! Sajnálom, hogy lebontották, most megint ott vacsorázhatnánk. Hát jól ment a sorod ott nyugaton, öreg fiú?- Eltaláltad. Mindent elértem, amire vágytam. De mintha megváltoztál volna Jimmy. Nem voltál ilyen magas, mikor elváltunk.- Ó, igen, húsz éves korom után még nőttem egy kicsit.- Jól megy a sorod New Yorkban, Jimmy?- Elég jól. A városi közigazgatási hivatal egyik osztályán dolgozom.- Gyere, Bob, most elmegyünk egy olyan helyre, amit jól ismerek,és majd elbeszélgettünk az elmúlt szép időkről. A két ember kart karba öltve elindult. Az egyik, aki nyugatról jött, karrierjének történetét mesélte. A másik nagy érdeklődéssel hallgatta. A sarkon egy ragyogóan kivilágított illatszertár állt. Mikor közel értek az üzlethez, egymás arcába néztek. A férfi, aki nyugatról jött, hirtelen megállt, és kirántotta karját.- Te nem vagy Jimmy Wells! - kiáltott fel. - Húsz év hosszú idő, de nem olyan hosszú, hogy ennyire megváltoztassa az ember orrát.- Az idő néha egy jó embert rosszá változtathat - mondta a magas férfi. - Én titkos rendőr vagyok, és maga húsz perce le van tartóztatva. Ugyanis a chicagói rendőrségnek az volt a véleménye, hogy maga New Yorkba jön, és sürgönyöztek nekünk, hogy volna egypár kérdésük magához. Kérem, kövessen nyugodtan, ez most a helyes viselkedés. Es nincs értelme, hogy szökni próbáljon. Most, még mielőtt a rendőrségre megyünk, át kell adnom magának egy pár sor írást. Megkértek, hogy adjam át. Elolvashatja az illatszertár kirakatánál. Wels rendőr írta. A férfi, aki nyugatról jött, elvette a kis darab papírt. Keze szilárd volt, mikor olvasni kezdte, de mire a végéhez ért, reszketett. A levél nagyon rövid volt.- Bob! Időben ott voltam a megjelölt helyen. Mikor rágyújtottál a szivarodra, azonnal észrevettem a jobb szemöldököd fölött éktelenkedő forradást, és rájöttem arra, hogy te vagy az az ember, akit a chicagói rendőrség köröz. Valahogy nem voltam képes arra, hogy én tartóztassalak le. (gy hát elmentem a rendőrségre, és egy titkos rendőrt kértem meg, hogy ezt helyettem elvégezze, Jimmy PERTL ETELKA fordítása /ILMOS JÁN KOSTRA Az idő falára i vésem jeleidet: Elet. megfejteni képleteidet, s félek: ösztönné bennem, s vággyá - pedig lépni titkaid küszöbét, látni, folyni... istaiyosooni! a úgy irányítanád lanását, > erejét, nra nehezedő, _ )indent bíró, smerő! cem töretlen maradjon... ik elrendelésnek, ek és emberségnek! S ujjonghassak: Te vagy a Béke! A folytonosság, az Élet menedéke! Az Idő falára vésem jeleidet: Élet. S félek, mert vannak gyűlölőid. Ellenségeid, akik öldöklő eszközt agyainak ki, Ellened: Élet és Béke! Akik a halál közeiét kívánják, S hullákból szeretnének építeni várat, Sírokból ásni aranyat... Élet! Óh, vesd ki magadból e gálád teremtéseket! Ne segítsd, ne adj erőt terveik véghezviteléhez!- A Béke maradhasson az ember menedéke! Ment az asszony májusban Ment az asszony hullámzó verőfényben éppen csönd volt eső előtti csönd Nedves volt a gesztenyefák lombja a virággyertyák még sem lobbantak el Később a szél átnyargalt a lejtőn felborzolta csípőjén a selymet De el nem fújta a zümmögő méheket a mézet lehelő virágokról Májusban ment az asszony Kabátkája kék végtelenben lebegett tovább és a költő ki itt lépdelt a földön a lágy selymekre hajtotta homlokát DÉNES GYÖRGY fordítása EDUARDAS MIEZELAITIS NÉGY KÉP Ilyennek látlak téged: Zöld lombos fa alatt, meztelenül, csak egy falevélkével takarva, mint az antik szobrok, miként a fehér hal, oly kecses vagy, s mint a fa ágaival, csodálatos ujjaiddal tartod az érett almát, mint a kis magot, a kerek arany gomolya- got, belőle sodorják a lét fonalát. Minden munka öröm. Az öröm pedig kezdetben piciny, mint a mákszem. S a mákszem gömbölyű, akár az alma. S az alma pedig kerek, mint a föld, a föld pedig olyan, mint a könny. És a kis magról fonál tekeredik, és forog, gömbbé válik, mint ez az alma, majd földnagyságúra növekszik, olyan lesz, mint ez a gomolyag, amelyet a tenyereden tartasz. Mintha néznék egy Dürer-képet - egyszerű, bűnös földi nő vagy - ilyennek látlak téged... Ilyennek látlak téged: A messzi égbolt kékségét nézem, s áttetsző színének hátterében ott látlak, kék álmú szemekkel, magasba tartva a gyermeket, hadd láthassa a csillogó ködben a virágokhoz vezető utat. Orcádon pedig nyugalom és áldás, két útitársa mindenik nőnek, aki kész tűrni a kínokat, és várni, míg a gyermek ajkáról meghallhatja az első szót. Hogyne volnék büszke rá, az anyák egyikére, kitől a végtelen élet árad, és minden anya a világon, a mindenségnek gyermekkort ajándékoz. így adja a nap a földnek első sugarát, az új földi nap csecsemőjét. Aki meg tudja mérni kezén a homokszemet, aki szerény társai közt, csak az érzi a Föld súlyát. Ilyen az anya, ki gyermekét magasba emelve az egész földet tartja kezében. És ezért szentnek nevezhetjük öt. Rafael vászna őrzi képed: kezeden tartod a földet s magot, - ilyennek látlak téged... Ilyennek látlak téged: Nyitott ajkaidról felém siklik arany mosolyod, mint mikor felhők között áttör a Nap, s felmelegíti szívemet, akárcsak ezt a hatalmas földgolyót; melynek ölén életre kelnek és nőnek a magvak. És engedetlenül siklik ajkadról az arany mosoly, mint fecske röppen ki csendes fészekből, kitárt szárnyakkal, hogy elűzze a kicsinyes gondolatok raját. És az emberi gyengeségek mosolyra fakasztnak, Mona Lisa, - ilyennek látlak téged... Ilyennek látlak téged: A köd kékszínű fátyla mögül márvány-fehér Aphrodite jelent meg előttem, leszállt a piedesz- tálról, s az áttetszőén kék szobában eleven nővé változott. Feledve az évszázados mozdulatlanságot, a márvány tavaszi orgonaként illatozó eleven testté változott. Elgondolkozó, ragyogó arcát, félig-nyílt ajka virágát, pihegő mellét, széttárt kezét, és testének kékló havát hattyúhoz szeretném hasonlítani, aki magára öltötte a part ködét, - aki földöntúli, s akire mindig szükségünk van nekünk, szépségre áhítozóknak. Magasságos és földi lénynek, akárcsak a Renoir vásznán, - ilyennek látlak téged... Ilyennek látlak téged, s ilyen vagy valóban: örökké másnak, változónak mutatnak évek napjai, szépség vagy, értelem, magasságos - aki még a bűnre is képtelen. Fény vagy te, fény, épp ilyennek akarlak én... BÁN PÉTER fordítása
