Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-22 / 29. szám

hoz méltó helytállása, céltudatos, elvhú munkára kötelez. Két kor mezsgyéjén váltam felnőtté. Azt, hogy az új kort létrehozók műhelyébe betekinthettem, azoknak az érdemes, ma is köztünk élő kommunistáknak köszönhetem, akik már a felszabadulás előtt is merték a kommu­nista eszmét vállalni. Ök nyújtottak ne­kem is segítő kezet. Soha nem felejtem el őket, eddig is igyekeztem példájukat kö­vetni. Azt is, hogy ez a megtisztelés ért, először azoknak köszönöm, akik úgy gondolták, a tanítvány alkalmas, méltó e nagyon fontos és felelősségteljes tiszt­ség betöltésére, a stafétabot átvételére. Tudatában vagyok, erre a bizalomra a jö­vőben is rá kell szolgálnom, becsülete­sen végzett munkával.- Molnár elvtárs, milyen gondolatok­kal, elképzelésekkel látott e valóban fon­tos tisztség betöltéséhez?- Mindenek előtt azzal a szilárd elha­Molnár Zoltán pedagógus, iskolaigaz­gató, a kerületi nemzeti bizottság képvi­selője. A több évtizeden át végzett közös­ségi munka ismertté tette nevét a Bod­rogköz határain túl is. Jómagam is régen, olyan emberként ismerem, aki a legjobb tudása és képes­sége szerint végzi munkáját. A közelmúltban újabb fontos feladattal bízták meg, az SZLKP Királyhelmeci (Krárovsky Chlmec) Városi Bizottságá­nak elnökévé választották. Molnár Zoltán elvtárs, a városi pártbi­zottság új elnöke, gazdag örökséget, egyben igen felelősségteljes tisztséget vett át. Ennek ő is tudatában van. Erről ekként nyilatkozott:- Bennünket, a bodrogközi kommunis­tákat ennek a vidéknek és a városnak gazdag munkásmozgalmi hagyománya, elődeink bátor, becsületes kommunisták­tározással, hogy városunkban a jövőben is érvényesítjük a párt vezető szerepét, hogy az irányításunk alatt működő húsz pártszervezetben a kommunisták céltu­datosan, elkötelezetten munkálkodjanak a párthatározatok megvalósításán. A leg­utóbbi városi pártkonferencián örömmel számolhattunk be arról, hogy az elmúlt években sokat javult a városunkban mű­ködő pártszervezetek politikai-szervező munkája. Tovább erősödött, szilárdult a párt vezető szerepe. A kommunisták kezdeményezésének köszönhetően eredményesen megvalósul a Nemzeti Front választási programja. Ezért sokat tettek a városi nemzeti bizottság és a tár­sadalmi szervezetek vezetői és tagjai is. De a holnap újabb feladatok elé állít bennünket, nekünk tovább kell lépnünk.- Például miben?- Keresnünk kell a pártmunka hatéko­nyabb módszereit. Még több segítséget kell nyújtani ebben a helyi és az üzemi pártszervezeteknek is. Szemléletváltásra van szükség az emberek gondolkodásá­ban, főleg abban, hogy népgazdaságunk fejlődését, társadalmi értékeink gyarapí­tását, az életszínvonal megtartását csak még jobb, szorgalmasabb alkotó munká­val, tökéletesebb szervezéssel és szilárd munkafegyelemmel érhetjük el. Elért eredményeink ellenére sok még a tenni­való. Harcolnunk kell például a formaliz­mus ellen, mert a formalizmus igen káro­san hat az emberek gondolkodására és cselekvésére. Többet kell tennünk, hogy mindenki magáévá tegye a párt határo­zatait, s ne csak szavakkal, de tettekkel is segítse azok megvalósítását. Egyébként erre a CSKP KB is felhívta a figyelmet: „Egyik nagyon komoly hiá­nyosságunk, hogy a kongresszus és a KB határozatai szóban elismerést nyer­nek, jelszavakban hangsúlyozzuk, azon­ban megvalósításukhoz már nem minde­nütt látunk hozzá felelősségteljesen.“ Azért is szóltam e problémáról, mert feltétlenül tovább akarunk lépni e téren is.- Mit tart még olyan fontos feladatnak, amelynek megoldása sürgető?-Az emberek nevelését. Tudatosíta­nunk kell azt is, hogy a becsületesség, a tisztesség, a szorgalom, az áldozat- készség nem születik az emberrel. E tulaj­donságokat csak folyamatos, céltudatos neveléssel, alakíthatjuk ki az emberek­ben. Szerintem éppen a nevelésben igen meghatározó, hogy kerüljünk minden for­maságot. Ebben a munkában a formaliz­mus nem kívánt tulajdonságok - mint például a képmutatás, a színlelés - kiala­kulásához vezethet. Vagyis szeretnék még többet tenni az emberek és főleg a fiatalok eszmei-politikai, erkölcsi neve­léséért.- Felmerül a nagy kérdés, mivel és hogyan?- Mindenek előtt önmagunknál kell kezdeni, tekintet nélkül a foglalkozás jel­legére, a munkában betöltött tisztségre. Saját munkánk és munkahelyünk ered­ményeinek, családi és közéleti magatar­tásunk elfogulatlan elemzésével, őszinte bírálattal. Népiesen mondva, kezdjük meg a sepregetést saját házunk táján. Harcoljunk kérlelhetetlenül a kétarcúság, a „levegődús“ szólamok ellen, hogy más vagyok a családban, más a munkahelyen és más a nyilvánosság előtt. Úgy, aho­gyan azt a népek nagy tanítója V. I. Lenin igen bölcsen megfogalmazta: „Kevesebb hangulatos szólamokat és több egysze­rű, sikeres mindennapi munkát.“ KULIK GELLERT ÜZENET A BÁNYÁBÓL Ha nem is régi, de kedves ismerő­söm Jaroslav Pet'ko, pártunk tagjelölt­je, a fiatal vájár. Handlován dolgozik. Brigádvezetője annak az ifjúsági munkakollektívának, amely az idén nagyszerű sikert ért el: folyosóhajtás­ban megdöntötte az eddigi csehszlo­vák rekordot. Az idén másodszor, legutóbb Prá­gában találkoztam vele, amikor a vár­beli fogadásra készülő ifjúsági kül­döttség egyik tagjaként leült a terem sarkában, és írni, jegyzetelni kezdett.- Megpróbálom összeszedni, leírni gondolataimat - mondta -, hogy ma­gabiztos legyek, mert talán megkér­dezik, van-e mondanivalóm, meg hogy mit üzennek a bányászok. Néhány sort már leírt, megmutatta. Elolvastam: „Aki új munkás a bányá­ban, a fekete, barna szénrétegen kí­vül semmit sem lát. Egyhangúnak találja a bányászatot. Pedig ez nem igaz. Mennyi érdekes, váratlan dolog­gal találkozik. "Főleg ha vájár. Föld­alatti alagutat váj. Nem tudja mi vár rá. Lehet, hogy úszóhomok, feltörő víz­forrás, rétegcsuszamlás. Figyelmes­nek, ébernek kell lenni. Persze, a munkás csak akkor lesz igazi bá­nyász, ha előbb...“- Jó lesz így? - kérdezte.- Jó - válaszoltam de ezt a mon­datot be kell fejezni.- Ha előbb megtanul ácsolni. És magyarázni kezdte, hogy a fo­lyosóhajóknak, mint amilyen a munkabrigádjuk, kitűnően kell, is­merni minden szakmát. Ő vájár, bá­nyaács, de ha kell, hát pályafenntar­tási munkás, meg villanyszerelő is.-Azután a nyomunkba jönnek - folytatta -, a jövesztő, rakodó vájá­rok. Őket már tiszta és világos föld­alatti folyosók, vágatok fogadják. Csil­lognak a keskenyvágányú vasút sín­jei, felettük vezeték húzódik. El is felejted, hogy a föld alatt vagy. Olyan a bánya, mint egy széngyár, mert hát a szénpadokon, ahol közvetlenül a szenet fejtik, már gépek, kombájnok dolgoznak. Mosolyogva bíztattam, hogy csak folytassa, de ő másként értette mo­solygásomat.- Ez így túl szép ugye? - kérdezte. - Gondolom, azt is el kellene monda­ni, hogy már megtörtént, néhány má­sodperc alatt bőrig áztam, mert „esó­• Jaroslav Pet'ko, a handlovái bánya ifjúsági munkabrigádjának vezetője A szerző felvétele be“ jutottunk. Csak úgy szabadultunk meg a víztől, hogy a meddő kőzetet vaslemezekkel beborítottuk, a kifejtett szén helyén lévő térséget meg bebe­tonoztuk. Sokat dolgoztunk, valójá­ban pedig lemaradtunk a tervezett folyosóhajtásban. Másnap, harmad­nap hoztuk be a lemaradást, miután a mérnökökkel megtanácskoztuk, hogy merre, miként. összehajtotta a papírlapot, melyre első gondolatait feljegyezte, és zse­bébe csúsztatta.- Ha kell, hát mindezt a saját sza­vaimmal is elmondhatom - szólt. - És el is kell mondani, mert szeretném ha mások is megértenék, hogy az ilyen munka sikere nemcsak rajtunk múlik. Mi tizenhatan előre megyünk, előre, méterről méterre, de ebben a munká­ban sokan, mások is segítenek. Egy­szer megpróbáltam úgy hozzávetőle­gesen kiszámítani, hogy a csillések, a karbantartók, a mérnökök, a terve­zők, a felszínen, a műhelyben dolgo­zók... Amikor már száznál többet számláltam, abbahagytam, mert ugye, akik a villanytelepen dolgoznak, azok is a mi munkánkat segítik. Még a vájáriskolában tanító mesterek is.- Fontos ez? - kérdeztem.- Nagyon - válaszolt -, mert tu­dom, hogy milyen üzenetet várnak tőlünk.- Milyet? Rámnézett, mint aki fontolgatja, mérlegeli, hogy szóljon-e vagy se. Azután csak kimondta:- Hogy megdöntjük saját rekordun­kat, megkíséreljük a világrekord el­érését, vagy megdöntését. Óvatosan, halkra fogott szóval kér­deztem meg:- így lesz? Erős, szúrós tekintettel nézett a szemembe.- Azért magyaráztam az előbb, hogy megértessem, ez nemcsak raj­tunk múlik. Másokon is. Talán még az sem túlzás, ha azt mondom, hogy ezreken, tízezreken.- Miként szól hát az üzenet? Belenyúlt a másik zsebébe, mert ezt a munkabrigád még otthon megvi­tatta, megfogalmazta, s az üzene­tet leírták: „Bízva, hogy minden munkahe­lyen, üzemben érvényes a jelmondat: „Múld felül önmagadat!“, s mindenki rekordütemben dolgozik, munkáját, annak eredményét a kiváló minőség mércéjével méri, mi vállaljuk: még ebben az évben megdöntjük saját eddigi rekordunkat.“-És ne feledd - fűzte hozzá a bányász szava, férfiszó. HAJDÚ ANDRÁS Az alapismeretek elsajátítása Dtnapos tanfolyam párttagjelölteknek Éppen véget ért a két előadás közti v szünet. A hallgatók (csupa fiatal) máris indulnak a járási pártbizottság tanácster­mébe, hogy meghallgassák a következő előadást. Ezt Bartha János, az érsekúj­vári (Nővé Zámky) járási pártbizottság lektora tartja. Hogy milyen előadások és kiknek hangzanak el, azt dr Kafka Imré­től, a politikai nevelés háza járási politikai iskolájának vezetőjétől kérdem.- Járásunk párttagjelöltjei számára rendeztünk ötnapos politikai tanfolyamot - tájékoztat. - A fiatalokat az alapszerve­zetek küldték a járási pártbizottság elnök­ségének jóváhagyásával, összesen 185 tagjelölt vesz részt az oktatáson, melynek célja, hogy alapismereteket adjon az alapszabályzatból, a pártépítésből és a párttörténetből. Kitérnek az előadások a tudományos világnézet kérdéseire, a szocialista államnak és a pártnak az egyházhoz, illetve a valláshoz fűződő viszonyának kérdéseire. Egy-egy elő­adás két órás, s összesen 15 előadás hangzik el. A politikai nevelés házának lektorai, illetve a járási pártbizottság dolgozói ad­nak elő, például Frantiéek Bacigal, a já­rás egyik legtapasztaltabb előadója, to­vábbá Jozef Smatana, Marta Bitterová. A tanfolyam záróbeszélgetéssel ér véget. Ezen részt vesznek a járási párttitkárok is, hogy elbeszélgessenek a fiatalokkal a kommunistákra és a tagjelöltekre váró fő feladatokról és válaszoljanak kérdése­ikre. Kérdezésre természetesen minden előadás után van lehetőség. A záróbe­szélgetésen a tagjelölteknek ünnepélye­sen átnyújtanak egy személyi füzetet, melyben tagjelöltségük alatt minden je­lentős eseményt beleírnak. Az első be­jegyzés éppen a tanfolyam elvégzéséről fog tanúskodni.- Megtudhatnánk valamit a tanfolyam­ra meghívott fiatalokról?- Többségük (a 65 százalékuk) mun­kás - mondja az iskola vezetője. - Az előző évek hasonló tanfolyamaihoz viszo­nyítva több a 30 éven aluli fiatal és nő. A SZISZ-tagok aránya is meg növekedett. Sőt, döntő többségüknek az egyik ajánló­ja is az ifjúsági szervezet. Valamennyiü- ket ez év eleje és június 25-e közt vették fel a tagjelöltek sorába. Érkeztek fiatalok a járás csaknem min­den alapszervezetéből, köztük az érsek­újvári Elektrosvitböl, a párkányi (Súro- vo) papírgyárból, a suranyi Elitexből, az Udvardi (Dvory nad Zitavou), a Szímői (Zemné), a Köbölkúti (Gbelce) Efsz-ből. Ilyen tanfolyamon a járás minden tagje­löltje részt vesz. Hasonló oktatást 1972 óta szervezenek a járásban, s a párt jövendő tagjai politikai ismeretei megala­pozásának igen jól bevált módját látják benne az alapszervezetek. A tagjelöltek ezenkívül alapszervezetükben is járnak pártoktatásra. A nagyobb szervezetek­ben külön kört hoznak létre számukra, a kisebbekben pedig a többi taggal együtt vesznek részt az oktatáson. Közben véget ért Bartha János kétórás előadása. Elégedetten jön ki a teremből. Ennek magyarázata: szavait a fiatalok érdeklődéssel hallgatták. Egyikükkel el is beszélgettem. Faragó Györgyit, a párkányi papírgyár egyik alapszervezetében januárban vették fel a tagjelöltek sorába. A termelési igazga­tóhelyettes titkárnője.- Érdekes előadás volt - mondja hatá­rozottan. - Olyan dolgokat is hallottam, amikre azelőtt nemigen figyeltem oda Minden eddigi elhangzott előadásban megkapott valami akár az alapszabályzat­ról, a nemzetközi kommunista munkás- mozgalomról, a kapitalista országokban tevékenykedő kommunista pártokról volt szó, akár a békepoltikikáról, a fegyverke­zésről. A politikai eseményeket az újsá­gokban, a rádióban és a televízióban is figyelem. Hallottam itt számomra ismert dolgokról is, hiszen sok mindennel a gaz­dasági szakközépiskolában is foglalkoz­tunk. Tavaly érettségiztem az újvári közép­iskolában. Az itteni előadások mindenki számára érthetőek, mindenki nagy figye­lemmel hallgatta őket. Aligha vitás, hogy az ötnapos tanfo­lyam valóban hozzájárul a párttagjelöltek poltikai ismereteinek megalapozásá­hoz. FÜLÖP IMRE 1983. V

Next

/
Thumbnails
Contents