Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-30 / 52. szám
\ < - Ugyan, ugyan, kinek nincsen családja? Ez nem kifogás... i - Csakhogy nekem senki nem végzi el a dolgomat, Gézukám! Neked könnyű, te otthon beleülsz a készbe, az anyósod mindent j megcsinál, amit csak kigondolsz! Lencsés ezt utálta a legjobban, a személyeskedést. Miért vájkál- ! nak folyton az ő magánéletében? Kinek mi köze hozzá? Érzelmeit azonban nem nyitvánította ki, egy sokat próbált brigádvezető rutinjával s fesztelenségével siklott át a veszélyes vizek felett. Kinyújtott karja könnyed mozdulattal Gál Bélára libbent.- Hát te, Gál elvtárs? Te milyen kifogást találsz? Gál Béla megütközve nézett körül. Még nem jutott szóhoz, de arckifejezése körülbelül ezt mondta: ugye nem igaz, emberek? Ugye, rosszul hallottam? Lencsés azonban nem hagyta kétségek között vergődni.-Várjunk csak, ha jól emlékszem, akkor, neked voltunk a nyáron többször is segíteni, amikor a házadat építetted. Igaz? Ez kegyelemdöfés volt. Gál megsemmisülten hallgatott, behajtott feje nemcsak beismerő vallomásként hatott, de azt is jelentette, hogy személyében megvolt a bizottság második tagja. A csarnokban valamelyest oldódott a feszültség. Többen halk beszélgetésbe kezdtek, sőt egy bátortalan hang már a gyűlés feloszlatására is indítványt tett. Ám a brigádvezető újra magához ragadta a szót.- A harmadikat még elvtársak, ki lesz a harmadik? - sürgette erőszakosan. Hátulról, a morgó- sabbak közül valaki megjegyezte:- Az öreg Simon is lehetne!- Hát persze! Attól, hogy nagyothall, még kezdeményezhet!- Úgyis mindig kihúzza magát mindenből! Legyen neki is funkciója!- írd csak be. Géza, aztán menjünk a dolgunkra! A brigádvezető taktikusan lenyelte ellenvetéseit. Ha most szőrszálhasogató lesz, elveszti a brigád bizalmát. Célját lényegében elérte: három névre volt szüksége, s három neve már volt. Papírjába mélyedt, az emberek pedig hallgatólagos beleegyezés után a helyükre ballagtak. A Nagykerék környéke kiürült, a zúgás elhalkult, s lassan a csarnok zugaiba húzódott vissza. Mikor teljes csend lett, felpillantott.- Hát te? - nézett csodálkozva Gál Bélára.- Géza - kezdte kissé szorongva Gál. - Mi a fenét kell nekem csinálni? Mi ez a hogyishívják? A brigádvezetö arca elkomorult, egyszeriben kifürkészhetetlenné vált. Aztán rátette Gál vállára a kezét:- Bélukám, ez jó kérdés, nagyon jó kérdés - mondta elismerően. Aztán mielőtt Gál megszólalhatott volna, sarkon fordult és kisietett a csarnokból. \K OV HAPPY z dolog akkor kezdődött, ami- izedik osztályban tanult. Meg- moziban, s azóta a magas, i, kékszemú, fekete bőrkabá- <olt gallért viselő, vörös inges irökké vele volt. Egyik fényké- noteszében őrizte, a másik tszkij ekran című folyóiratból latt hevert az íróasztalon, i rubelért feketén vett roppant i a falon függött. Ezt a képet is megszokták. Az apja azt az ember csak ránéz, a teát i cukor nélkül. inte eljárt a moziba, ha ő ját- itte volna látni, de felhagyott il. zinházba ment, mert minden yűgözte. Megjelent a színen éles vállú, kékszermü, fekete kigombolt gallérú, vörös inférfi, és Vera arca sugárzott HÓI. teljes legyen a boldogsága, ett volna elbeszélgetni vele. ■en megtudta a férfi telefon- szőr egy fiatal női hang válaszolt. Vera azt hitte, hogy eltévesztette a számot, de ugyanaz a hang hallatszott a kagylóban egy hét múlva s egy hónap elteltével is... A portré helyét hamarosan egy szokványos menyegzői fénykép foglalta el. Az is színes volt. Vera mellett Vologya állott, az alacsony, kövér, szemüveges, szűk nyakkendős, fehér inges, szőke évfolyamtársa. A menyegzőre a fiataloknak televíziót ajándékoztak. Először mit sem törődtek vele, de Vera, amikor szülési szabadságra ment, egész estéket töltött mellette. Egyszer, ahogy átkapcsolt a negyedik műsorra, összerezzent: ugyanaz a film ment. Kék szem, fekete bőrkabát, kihajtott gallérú vörös ing... Nem tudta végignézni - a szülészeten nem volt televízió. Amikor mindennek vége volt, Vera kérte, hogy mutassák meg a gyermeket. A nővér magasra tartotta és Vera meglátta a fiát. Kicsi volt, de széles vállú, kék szemű, fekete kabátos és kihajtott gallérú vörös inges fiúcska. BÁN PÉTER fordítása iludni. Ja, erekeket, elhívja az iaga lesz iieTonaias át és egy apen azt it... Éjfél rekamié- t. Mielőtt it elfelej- ifülkéből Dtt, hogy 3 megle- rotvával, 'ót vagy azt a japán táskarádiót kívánja-e ajándékba kapni, amire olyan régen fáj a Kovács foga.. Kovács elvtárs beteg, hazamegy, megméri a lázát, megállapítja, hogy a hőmérő elromlott, 36,6-nál nem és nem akar többet mutatni. Bedobja hát a szemétbe, és kiadja az utasítást: Új hőmérőt kell venni! Azután főzet magának egy citromos teát, megiszik helyette fél liter rumot - hűlés ellen ez a legjobb orvosság, magyarázza. Kovácsnénak nincsen ideje megkeresni a hőmérőt, de ő anélkül is tudja, hogy minimum 40 fokos láza van. Sírógörccsel könnyít állapotán, ismételten megállapítja, hogy a kutyának is könnyebb az élete, mint neki. (No persze egyetlen kutyának sem kell 40 fokos lázzal ablakot tisztítania, mint Kovácsnénak.) Amikor már olyan rosszul van, hogy alig vonszolja magát, felkeresi az orvost, az ráparancsol, hogy feküdjön, Kovácsné hazamegy, és nagymosásba kezd... Kovácsné bevásárol, visz haza húst, krumplit, kenyeret, sört, tejet, cukrot, káposztát, túrót, tojást és tejfelt... Mindezeket lehetőleg egyszerre. Kovács is bevásárol. Kávéról, teáról, újságról, cigarettáról és borról ó gondoskodik. Ö is egyszerre cipeli haza... KovácSné este hétkor észrevezi, hogy elfelejtette hazahozni a gyereket a napköziből. Fejéhez kap, veszi a kabátját és elrohan. Kovács is észrevezi, de ö félre nem érthető iróniával kérdezi feleségétől:- Hol jár az eszed, fiacskám? Kovácsné nem tudja megmondani, hol jár az esze, egész mást mond helyette, szó szót követ, Kovács a fejéhez kap, veszi a kabátját és elrohan. A magántulajdon furcsa értelmezése Kovács szerint: Az én kocsim! A feleségem rögeszméje! A mi otthonunk! - és legyint. Kovácsné idevonatkozó szövege: Az én bejárónőm! A férjem nője! A mi házasságunk! - és legyint. Amint látjuk, kedves asszonytársak, akad még jogaink körül némi fogyatékosság... síV& CSONTOS VILMOS Ágyalj Mások szakmáját örököltem, de nékem egy saját kellett, asztalosból költő lettem, verset faragtam deszka mellett. Menetközben pénztáros voltam, a közös pénzét vigyáztam óvva. Büszke vagyok rá: ez is a múltam. Soha senkit se tettem lóvá. Karácsonyig a nyár is véget ér, januárban forrni kezd a must is, ez a költészet minden pénzt megér - vallottam régen, ezt vallom most is. ízlelgetem: sóíze van a bornak, ezért a pincét kulcsra zárom. S mert meglehet, hogy kirabolnak, íme e kóstolót felkínálom. Ki isz belőle, biztosan nem tör be hozzám, lenyelnem így a kulcsot sem kell. Riszálgatja magát az ige: ragozz! Lám, nincs kritikus ki ezért nehezteli. Ember vagyok, ki telve van malaszttal, hiszen magamban rettentően hiszek, de ha előttem meginog az asztal, kezembe szerszámot bátorán veszek. TÖRÖK ELEMÉR Nosztalgia Elhagytam én a Bodrogközt, tengődöm itt a fodrok közt. Pántlikák, pertlik, és szalagok, aki voltam, már nem vagyok. Illetve mégis: mert bajszom a régi, bús, és nem új rajtam a hús se. Hervadó arcomon fénylik a múlt, kapum előtt egy nagy katapult. Hot-dogot mögötte Kata árul, Kata előtt a kapu tárul. Belép a kapun Kapitán úr, érzem magamat katalánul. Mert azt kérdi a kapitán, kivel is hált a Kati? Tán A Törökkel? No megállj, te ocsmány oszmán, ezt a Mohácsot én nyerem, viszket nagyon a tenyerem! Hót döggé verlek esküszöm, megostromollak katapu Ittál. Mint a várat, beveszlek, mint osztrigát, megeszlek. Megállj kapitán! Nem én voltam, ki a Katádat bűnbe vitte. Én magyar vagyok, és nem kamionos. Tekints bajszomra s lészel bizonyos. BATTA GYÖRGY öngól Ezerkilencszázhatvanötben, puskavirágzás ideje-táján, mikor alma érett az isten fáján - Nyitrán leltem rá, esküszöm. A tizenhatoson belül hevert, szoknyája felcsúszott a combján, blúzában labdák voltak rejtve... gyakran jut eszembe, nem marad felejtve, v s a pillanat sem, amikor feszengve, két sípszó közt föléje hajoltam. Főiskolás voltam, akárcsak Ő. Én az institúton, Ő az agrósoknál. Tőle tudtam meg az aula tövében, hogy is nőhet virág a puska csövében: akkortájt titokban, műtrágyából készült a puskapor. Eképp nyílhatott virág nem csak a csövéből, de még a puska tussából is. Békés, szép idő volt, nem volt köztünk tusa, míg meg nem kérdezték: hogyan is zajlott le a kettőnk aktusa. Azóta eldurrogott húsz világháború, Margaréta ma már gimnazista, én meg a romokon Kisépítgetek. SIMKÓ TIBOR Gumigramma Lucrezia Borgia Periferrara némber arája! Estei Alfonzó hites felesége, te szépség! Vizesárkok csapóhídja alatt is orgiázó Borgia, hol védve valál a toszkán csapadéktól - leslek Leslek a vakablak vízigót ívje alól te átok és szánom Janust, a szegényt, ki elégiázik ugyanott, korább, mielőtt te, a karsztüreg-ágyékú, mandulafaszívű ibér, létre se jöttél nemzőid spanyolgalléros ölelésében, te udvar Borgiája. Nálam nem üdvözölsz, te hydroglóbusz-mérgező, mert születned korábban kellett volna mondom. Mikor még Janus ott élt, mint süldő papdeák, árnya alatt a dús tilalomfáknak, hol szálldosott a puszpáng, repkedett a habcsók a tálján szél ölén. Ott, hová mentében a majdani püspök a Dráván, s a reneszánszon barátcsuhában átkele: írni latinusul, okulni görögüsül gyermeki hajadonfővel megtanult. Zengeni dicséneket és múzsái ódát a gondviselésről, Ő, ki esküve Mátyásnak ellent, mikor oly vadul csörtetett kardott szerte az oszmán. Születtél volna hamarabb, Borgia, hogy a jó Janus ki Pannóniából jövell e tájra, néked hódolni kényszerült legyen. Ö, kinek a versek szörzésibe korában nem vata Mása. Mert lett volna ennél is nagyobb a jó Janus, ha téged ösmérhet Borgiák szép leánya, s járhat instanciázni pompás köldöködhöz. Mert ha adatik így, egy kalap alatt benne a magyar Villon is megszületett volna. Be kár.
