Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-30 / 52. szám
JAROSLAV HASEK Nem tudom, nem sértem-e meg ezt az urat. De mit lehet itt tenni?! Ha kolíni, kuttenbergi vagy budweisi járási főnököt írnék, azok is sértve éreznék magukat. A járási főnökök Csehországban is. Morvaországban is, néhány kivételtől eltekintve egyformák voltak, mint a lócitrom. Egyiknek nagyobbra nőtt a pocakja, a másiké kisebbre. Vegyük hát ma fejét a horicei járási főnöknek. #■ A horicei járási főnök meginvitálta magához egy helyi lap szerkesztőjét. Este hanyagul odavetette egyik fogalmazójának:- Apropó, holnap délelőtt tízkor legyen nálam a mi derék szerkesztőnk. Éjjel hát a csendőrök kiráncigálták a meleg párnák közül a szerkesztőt, és kivitték az állomásra. Délelőtt tíz órakor leadták a járási főnöki hivatalban.. Ha a derekán nem fogja össze a pantallóját, leesik róla, mert elvették tőle a nadrágtartót, nehogy felkösse magát. Nem volt rajta gallér sem, mert az éjjel nem engedték meg neki, hogy felvegye. A mi derék szerkesztőnk azt se tudta, él-e vagy hal, olyan ember benyomását tette, akit az imént vágtak le a kötélről. A járási főnök úgy állt szemben vele, mint a megtestesült hatalom, és a maga méltósága tornyának tetejéről komoran, gőgösen nézett alá a halandó kis féregre. Teremtő isten, hüledezett magában a szerkesztő a járási főnök aranygombos egyenruhában feszülő, óriási pocakját nézegetve, ha nekem ront, hozzányom a falhoz, és palacsintává lapít. A járási főnök nézte, egyre nézte a szerkesztőt, s a szerkesztő megérezte, hogy a komor tekintet ezt akarja neki mondani: A hatalmamban vagy, féreg, eltaposlak, megtehetem. Két világ harca volt ez. A hivatalé meg egy jelentéktelen szerkesztőé, aki nulla a kozmoszban. Az elefánt és a poloska párviadala. Épp ez volt a szó, amit a járási főnök keresett. A síri csendben megszólalt:- Maga, szerkesztő úr, poloska. Miket írt legutóbb a Tanácsok és útmutatások a gazdák és háziasszonyok részére című rovatában! A kiváló gyümölcsfajták jegyzékével, mondhatom, remekelt. Az almafák közül a téli arany parment ajánlja, és nem felejti el megemlíteni, hogy Francia- országban Reine de Reinettes a neve: aztán propagálja a Belle de Boscoopot, a boskoopi szép almát, s szerepel a jegyzékben a Fondante de Bois, az erdei vajkörte, az amerikai Idaho meg az angol Wilder early körte. Ez hazaárulás. Mért ajánlja a francia szilvát? Ismerjük egymást, szerkesztő úr. Melegen ajánlja a nagy zöld ringlót, az amerikai eredetű Washingtont. Bámulatos, ahogy mellőzi a hazafias fajtákat. Mért nem írja, hogy a jó alma a tiroli alma? Mert azt gondolja magában, hogy a tiroliak menjenek a fenébe, mivel olyan nemzet ez, mely kész életét áldozni a mi legkegyesebb császár urunkért. Mért nem ajánlja a kasseli ra- nett almát? Mert arra gondol, hogy Kassel német város és szívből kívánja, hogy német szövetségeseink veszítsék el a háborút. A gravensteini almát is azért mellőzi, mert a gravensteini huszárok jelszava a Für Gott, Kaiser und Vaterland! Magától értetődik, hogy nincs ínyére Alt- hann gróf osztrák szilvája, mivel Althann gróf osztrák tábornok volt, s maga nem bánná, ha az Úristen az összes osztrák tábornokot a pokol tüzére vetné, ezért hát megismétlem: azért ajánlja a francia óriásszilvát, a francia körtét, almát, az angol körtét, amerikai szilvát, hogy az emberek szüntelen azt lessék, hogy Franciaország, Amerika és Anglia mikor veri el már végre a port Németországon és Ausztrián. Olvassa csak el figyelmesen a Milyen földbe milyen árpafajta felel meg legjobban című cikkét. Azt írja, hogy a cseh földben jól megterem a francia Chevalier árpa. Tehát a csehek és Franciaország. Nagyon jól értjük mi ezt, és nincs, aki ne ezt olvasná ki a cikkéből. A VirágkedveH ff 'm m AaÉ H löknek című cikkében ajánlja a piros, kék és fehér pelargóniát, vagyis a betiltott ossz-szláv trikolórt. A burgonya alá kiváló trágya a csilisalétrom című cikk pedig azt a célt követi, hogy Ausztria elessen a puskapor legfontosabb alkatrészétől. ,,Ha kötött a talaj, burgonyaültetéskor szórhatjuk a csilisalétromot közvetlen a fészkekbe.“ Majd mi beültetjük magát valahová, úgy, hogy megfeketedik! Majd mi elbánunk magával! Ami pedig ezt a mondatot illeti: ,,A fagyott gyümölcsöt sürgősen el kell fogyasztani, mert köny- nyen rothadásnak indul.“ Tudjuk mi jól, ki az a fagyott gyümölcs. Maga azon mesterkedik, hogy aláássa a tekintélyt! Hogy milyen hatást keltenek a cikkei, arról tanúskodjék a vodánkai csendőr őrmester jelentése: íme: „Bátorkodom felhívni a cs. és kir. járási hivatal figyelmét A tim- só használata című cikkre, mely a Horicei Lapokban jelent meg. Többek között ez áll benne: „Gyakran megesik, hogy az egrest és ribiszkét ellepi egy sereg apró hernyó, s néhány nap alatt levelestül megrágják az utolsó szem gyümölcsöt.“ A mai nehéz időkben a mi gyümölcstermő vidékünkön az ilyen mondat alkalmas • rá, hogy pánikot keltsen, továbbá, úgy gondolom, követ bizonyos politikai célt is. Ugyanabban a számban szó esik a sárga fehérnemű tisztításáról, s rögtön alatta ez a cím: Néhány szó a fekete tinta készítéséről. A két szín rögtön szemet szúr mindenkinek, vagyis a cél itt az, hogy csúfot űzzenek a monarchia fekete-sárga zászlajából. A lap általában nélkülöz minden hazafias és lojális érzületet. A ned- f vés lábbeli című cikkben olvasható ez a mondat: „Mihelyt lehúzzuk nedves lábbelinket, legjobb, ha tüstént megtöltjük száraz zabbal!“ Bátorkodom figyelmeztetni rá, hogy ez nyílt felbújtás a gabona- rekvirálás kijátszására. Nos ez a helyzet, kedves uram. Maga is láthatja, merrefelé halad. A járási főnök elhallgatott, és merőn nézte a nyomorult kis szerkesztőt. Olyan megindító pillanat volt ez, mint amikor az elefánt már-már eltapossa a véletlen módon lába elé került csöpp emberkét. Ám az elefánt oldalt lépett. A járási főnök kihúzta íróasztala fiókját, és a nyomorult kis szerkesztőnek átnyújtott egy köteg papírt, ez ünnepélyes szavak kíséretében:-A hazafiúi érzés és lojalitás vörös fonálként kell, hogy végighúzódjon minden cikkén, összeállítottam itt néhány hazafias szellemű tanácsot és útbaigazítást a gazdák és gazdasszonyok részére, benne legyen a következő számban. Hazamehet. A porig sújtott szerkesztő otthon megnézte a cikket, és ezt olvasta benne. * „Olcsó időjós. Akasszunk a falra égy képes levelezőlapot, melyen legkegyesebb uralkodónk van. Üssünk az uralkodó homlokába egy kis szeget, a szegre függesszünk fel egy rövidke cérnát, a cérna végére kössünk rá egy kis csomó tyúk- vagy lúdtollat, és ceruzával húzzunk vonalat azon a helyen, ameddig a tolipamacs leér. Ha derűs idő várható, a pamacs felszáll egészen a császár orráig. Ha esni készül leszáll. Olcsó oltóviaszt készíthetünk 50 g fenyőszurokból és 250 g olvasztott marhafaggyúból. Mindkettőt megolvasztjuk, hozzáadunk 26 g sűrű terpentint, és addig keverjük, míg kétszer egymás után el nem énekeljük halkan az osztrák himnuszt. Hogy nyáron meg ne aludjon mindjárt a tej, tegyünk bele vadtormalevelet, és kiáltsunk háromszor éljent szeretett uralkodónkra.“ Mikor a szerkesztő ezt elolvasta, vásárolt egy sárga kötelet, és felkötötte magát a fekete kénénybe. (A Deka merőn című kötetből) A röpgyűlés híre futótűzként terjedt el a műhelyben, „öt perc múlva a Nagykeréknél“, kiabálták egymásnak az olajosképű szerelők, s már másztak is kifelé a szerelőgödrökből. Lencsés Géza birigádvezető a műhely közepén várakozott. Egy használaton kívüli buszkerék tete>- jén állt. Hóna alatt egy dosszié volt, tekintete az érkezőket fürkészte. A hátulról rávetődő fényben' olyan volt, mint egy kockás zakóba öltöztetett köztéri szobor a leleplezést követő ünnepélyes pillanatokban. A gyülekező szerelők elismerő pillantásokat vetettek feléje. Ez igen, gondolták. Ez a rezzenéstelen arc, ez a méltóságteljes tartás, mint egy igazi szónok. Ebből a Gézából a végén még lesz valami. Lencsés körülnézett, aztán hanyag eleganciával felemelte a kezét:- Mindenki itt van? Egy fiatal, éppen érkező sofőr morgósan megjegyezte:- Az öreg Simon még nincs!- Naqyothall az öreq, minek állna itt! Kiabálás, tréfálkozás hulláma futott végig a kőiben állókon. Lencsés megmerevedett. A tömeglélektan elméleti kérdéseivel ugyan még nem foglalkozott, de a tekintélyét fenyegető veszélyt felismerte, s tudta, hogy ha most nem áll a sarkára, akkor az ár magával sodorja őt is, a gyűlést is. összeráncolta a homlokát és elkiáltotta magát:- Elvtársak, csend legyen! Illusztrációként jobbjával olyan erélyeset sújtott a műhely olajszagú levegőjébe, mint egy ingerült karmester hangverseny előtt a fegyelmezetlen zenekarnak. A zúgást mintha kés vágta volna el. Lencsés vonásai kisimultak, hangja ismét szelíden csengett.- Azért hívtalak össze benneteket - kezdte -, mert egy nagyon fontos ügyben kell döntenünk. Arról van szó, hogy egy bizottságot kell létrehoznunk, egy munkakezdeményezési bizottságot... Körülnézett. Mindenki némán állt és figyelt.- ... Ez a bizottság segít majd a munkaszervezésben, kezdeményez, javaslatokat ad, vagyis mindnyájunknak a segítségére lesz. Tulajdonképpen ez nálunk már régen működik, csak a tagjait nem választottuk még meg. Azt hiszem, érti mindenki, miről van szó. haladnunk kell a korral. Ha értették is, nem adták tanújelét. Csak álltak és hallgattak. A hosszú és homályos szerelő- csarnokon mintha hideg fuvallat suhant volna keresztül.- Elvtársak, én, ha javasolnom kéne, Kenyeres Ernőt javasolnám. Tudjuk, hogy kiváló esztergályos, megbízható, mesterségének minden csínja-bínja a kisujjában van A bizottságnak ilyen emberekből kell állnia. Stimt, Emőkém? A megnevezett zavartan emelgette a lábait. Mikor végre megszólalt, már a brigádvezető is tudta, hogy elhamarkodottan tette meg a javaslatát.- Tu-tudjátok, één nem szeszeretek so-sok ember előtt bbe- szélni... ddadogok...- Ugyan, Emőkém, nem olyan nagy dolog ez, csak formaság!- De-de i-inkább nem...- Hagyd békén őt Géza! - mordultak fel többen is fenyegetően. Lencsés nyomban felhorkant.-Akkor java kell, nem neker- Legyen Tu valaki.- Úgy van, l€ Mindenki Tu Lencsés rögtön a szél. Turcsel lyamra ment a a brigád őt al a nevét, aztán nézett a tömeg«- Még két tac és lassan végic LENDVA1 gatóságon. Mi lanná dermedt, a szemüket, a lélegzetüket, most olyan vol hercegkisasson reglett kérők k< a legjobbat, a I retné kiválaszt? tömzsi szerelőn- Józsikám! - nyájas mosollyi hozzá? A kipécézett ve hátrább lépel- Én? - kérd« - Ne viccelj, G( dóm van, nem e járni! Dúdor István: Tájkép fával 0 " rülök, hogy végre teljes az egyenjogúság, nincs különbség férfi és nő között. Jogaink tehát vannak, csak élnünk kell velük. Szerencsére ebbe is hamar beletanultunk. Ülünk a hivatalokban, állunk a villamosokon, fegyvert fogunk, ha úgy adódik, sőt elkerülhetetlen esetekben éppúgy leisszuk magunkat egy- egy banketten vagy értekezleten, akár a legjobb férfikáder. Csak a háztáji boldogság területén mutatkozik némi lemaradás. Mert például, ha Kovács elvtárs, aki egy nagy vállalat vezetője, váratlanul külföldi vendéget kap, felemeli a kagylót és közli a feleségével:- Fiacskám, már megint jött egy külföldi muki. Az embernek már az idegeire mennek, de hát mit lehet csinálni? Éppen oda készülünk nyaralni, ahonnan ez jött; megígérte, hogy a segítségünkre lesz. Szóval, csak azt akarom mondani, hogy ne nyugtalankodj, ha későn jövök haza, az embert ide-oda ráncigálják, mint valami paprikajancsit! Amennyiben a vállalat vezetője nem Kovács, hanem Kovácsné, a fenti beszélgetés a paprikajancsival nem ér véget, hanem eképpen folytatódik:- És kérlek, ne felejts el elmenni a gyerekért a napközibe. Nézz utána, hogy Jancsi rendesen megcsinálja a feladatát. Ha nem állsz fölötte, összecsapja. És ne csatangoljon kint az utcán, nemrég éviekéit ki abból a csúnya meghűlésből. A mamának telefonálj, hogy ma nem jöhetek, a receptjét ott hagytam a rádión, váltsd ki az orvosságot és juttasd el hozzá. A vacsora a hűtőben van, süsd meg a húst, de vigyázz, mert a gáz rosszul működik. Igazán telefonálhatnál már a gázmüvekbe. Ezt a monológot itt félbe is lehet szakítani, de tovább is lehet folytatni, temperamentum és háztartások szerint. MÁS: Kovács elvtárs vidéki kiküldetésre indul, vacsora után így szól Kovácsnéhoz:- Bonts, fiam, ágyat, lefekszem, mert hajnali ötkor értem jön a ko«»i. Készíts el mindent az útra, mint rendesen. Ti. pedig ne tévézzetek, mert i igaz! Fél ötkor ébressz! Jé < Ugyanez Kovácsnénál: Vacsorát ad, elmossa az megfőzi a másnapi vacsorá anyját, hogy jöjjön el holnaf a gyerekekkel - a férfiak if után ágyat bont, kimos mag: DÁVID TERÉZ kombinét, kivasal egy ingei akarja felvenni), rendbe tes: körül azért ágyba kerül, illet jára, hogy ne zavarja fel k elindul, egy papírdarabra mi tett este megmondani. A leg azért mégiscsak felhívja az otthon felejtette a kufcsait. MÁS: Kovács a születésn: pi öt egy steppelt házikabál legrosszabb esetben két nyf Kovácsné válogathat - n
