Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-30 / 52. szám

Vasárnap 1984. Január 1. A NAP kel - 7.32, nyug­szik 16.03 órakor A HOLD kel - 5.56, nyug­szik 14.31 órakor ÚJÉV 1834-ben született Ludovic HALÉVY francia dráma- és regényíró (f1908) • 1919- ben született Jerome David SALINGER amerikai regény­író és elbeszélő • 1884-ben született Vaszllij Alekszeje- vics VATAGIN szovjet-orosz festő és szobrász (fi969). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ IRÁNYÍTÁS POLITIKAI ÉS SZAKMAI VETOLETÉNEK DIALEKTIKUS EGYSÉGE Dr. Peter Séma nőik, kandidátus írása DEVIZA­KIVÁLTÓK Fülöp Imre riportja VÁLASZTÁSOK - VÁLTOZÁSOK Papucsek Gergely cikke SZOLGÁLTA­TÁSOK - FALUN Németh János riportja PEREK A GYERMEKÉRT Fekete Marian írása AZ OLCSÓ UTAZÁS IS SOKBA KERÜLHET Lalo Károly Írása OROSZ NYELVOKTATÁS - ÚJ PROGRAM SZERINT irta: Marta Vlaóihová, az SZSZK oktatási miniszterének A Cl RÓZSI NÓR Getléri Andor Éjidre novellája lllllllllllllllllllllllll A Kassai (Koéice) Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karán a hallgatók több szakon ismerkednek meg részletesen az elektronikával. A kar 13 kutatási feladat megoldásában vesz részt, ebből 7 a nép­gazdaság elektronizálásával kapcsolatos. Nagy gondot fordítanak a kelet-szlovákiai kerület vállalataival, főként a Kelet-szlo­vákiai Vasművel való együttműködésre. A fenti képen: az analóg és a hibridrend­szerek kutatásának gyakorlatát a terminál laboratóriumban Viera Hancinová mér­nök, tanársegéd (hatodait) vezeti. A kö­zépső képen: Pavel Závesky negyedéves hallgató (baloldalt) és Július Kováé tanár­segéd laboratórium gyakorlaton. A lenti képen: Michal Girman kandidátus és Pa- vol Bauer negyedéves hallgató az SM 50-40 típusú mikroszámítógéppel dolgo­zik. (Svätopluk Písecky felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az élet megerősítette annak igazát, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Ősrégi idők­től harc folyik az emberek gondolkodásmód­jáért. Egyesek az igazság megismeréséért, mások az elködösítéséért szállnak síkra. Az ellenünk folytatott lélektani háborúnak sajátos a jellege. Elével éppen az éberségün­ket, az elszántságunkat, az aktivitásunkat és az eszmei szilárdságunkat kívánják tompíta­ni. Sorompóba állítják az ideológusok, az újságírók, a tudósok, a szociológusok, a pszichológusok, a megtévesztés szakem­berei egész hadseregét, és főleg óriási pénzt- és anyagi eszközöket szánnak erre. Milyen erőkkel és lehetőségekkel rendel­kezünk, hogy helytálljunk az ellenség foko­zódó alattomos támadásaival szemben? Mire támaszkodunk ebben a harcban? A marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen eszméire, a kommunizmus igazára. Ez kifeje­zi a dolgozó ember alapvető vágyait és érde­keit, ez erőforrása pártunk egységének és cselekvőképességének, a párt és a nép összeforrottságának, nemzeteink és nemze­tiségeink egységének. Ez egyben az alapja megbonthatatlan szövetségünknek és barát­ságunknak a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Ezek az eszmék humanizmusukkal és mély demokratizmu­sukkal egybefűznek bennünket az egész vi­lág haladó, békeszeretö erőivel. Ahhoz, hogy igazságunk eljusson a széles rétegekhez, hogy ideológiai offenzívát és ellenpropagandát bontakoztassunk ki, még hatékonyabb eszközökre van szükségünk. Ma már nem elegendő annyi, amennyit az embereink tudnak a szocializmusról, a világ­ban végbemenő folyamatokról, a Szovjet­unió és a szocialista közösség történelmi szerepéről, az is fontos, mit tud a világ rólunk és a szocializmusról. Abból kell kiindulnunk, hogy az amerikai rakéták európai telepítése rendkívüli mó­don kiélezi a helyzetet. Azzal is számolni kell, hogy a nyugat-európai országok háborúelle­nes békemozgalmában olyan nézetek merül­nek fel, hogy a harcot elvesztették és egye­sek fatalistákká, pesszimistákká válhatnak. Propagandánkban még sokoldalúbban, aktí­vabban kell megmutatnunk, hogy ez a küzde­lem nem volt hiábavaló, hogy az új körülmé­nyek között is folytatjuk, sőt fokoznunk kell erőfeszítéseinket, és a háborúellenes moz­galom nagy erő volt és marad annak érdeké­ben, hogy a rakétákat seholse alkalmazzák. (Vasil Bil'ak elvtársnak a CSKP KB 9. ülésén mondott beszédéből) * É rtelmes, művelt, tevé­keny ember Kvarda Jó­zsef. Alig harminckét éves fej­jel lett a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járásban a ko­rábbi Nagymagyarból (Rasti- ce), Csenkéból (Őenkovce) és még három kisebb település­ből összevont Aranykalász (Zlaté Klasy) helyi nemzeti bi­zottságának elnöke. Már az ötéves megbízatási időszak derekán túl firtatom: - Annak idején nem ijedt meg kissé ettől a tisztségtől? A vá­lasz kaucsuklabdaként pattan vissza: - Miért is? Itt születtem, apám a Béke szövetkezet dol­gozója, az embereket ismer­tem és ők is engem, meg aztán annak előtte is volt néhány funkcióm... Igaz, ami igaz, e tekintetben jó a „hátországa“. Tulajdon­képpen úgy is mondhatnám, hogy ez a fiatal ember, aki lassan egy évtizede pártunk tagja, a Szocialista Ifjúsági Szövetség neveltje. Csenkén kezdte, ahol a hetvenes évek elején járási viszonylatban a legtöbb tagja volt az ifjúsági szervezetnek. Ma is büszke ar­ra, hogy sok érvelést és után­járást követően rájuk testálták a régi művelődési házat, ame­lyet rendbe hoztak és amely rendezvényeik színterévé, má­sodik otthonukká vált. Közben arra is maradt idejük, hogy se­gítsék a környező községek ifjúsági szervezeteinek a mun­káját. A társadalmi munkától sohasem idegenkedett. Tagja lett a szövetség járási bizottsá­gának, majd két évig kerületi bizottságának a dolgozója. Ha­tárőrként szolgált, s politikai tisztként elnöke az alakulat SZISZ-szervezetének. Tavaly óta tagja a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának. Tisztségein túl, idejét legin­kább a tanulás töltötte ki. Ser­dülőkorban főleg a modellezés érdekelte. („Mostanában a ki­lencéves, illetve a tizenegyhó­napos fiam örül velem együtt ennek a régi kedvtelé­semnek.") Szíve a gépészeti szakközépiskola felé vonzotta. A kocka mégis úgy fordult, hogy a somorjai (Samorín) ti­zenegyéves iskola elvégzése, majd Prágában az orvosi főis­kolán két félévig tartó „közjá­ték“ és a bratislavai MEOPTA üzemben munkásként ledolgo­zott egy esztendő után elvé­gezte a könyvtárosi szakközép- iskolát. Tavaly pedig befejez­te tanulmányait a bölcsészeti kar múvelődéselméleti szakán.- Miért is tájolódott a kultúra irányában?- Tanulmányaimat levelező tagozaton végeztem, mivel le­szerelésem után az új csenkei szövetkezeti klub vezetője let­tem, egészen a hnb elnöki tisztjébe történt megválasztá­somig. Ehhez képesítésre is szükségem volt, meg aztán a kulturális tevékenység min­dig is közel állt hozzám. Most is szeretem, ha gazdag és vál­tozatos a község kulturális éle­te. (Nem titkolja, örül például annak, hogy hagyományt ala- pozóan már két ízben rendez­ték meg az ún. aranykalászi kulturális hetet.) Tovább tanul. Szeretné le­tenni a „kis doktorátus' ‘vizsgá­it. S közben napról napra fog­lalkoztatják a 3680 főnyi összevont község igazgatásá­nak tennivalói. Beszélgetésünk másfél órája alatt is vagy hat­szor nyílik az ajtó, illetve csön­get a telefon. Ogyes-bajos dol­gaikkal fordulnak hozzá biza­lommal - tisztségviselők, kép­viselők, lakosok egyaránt. Ha­tározottan és azonnal intéz­kedik.- Bizonyára megkérdezné, hogy mit tekintek ezen a posz­ton a legnagyobb eredmé­nyünknek. Nos, egyértelműen azt, hogy a lakosság együtt él a problémákkal, többen és ak­tívabban vesznek részt a nyil­vános gyűléseken. Ez talán annak köszönhető, hogy min­dig őszintén feltárjuk a való helyzetet, élünk a bírálattal és az lönbírálattal is. Meg aztán a lakossági ügyeket szinte napra készen, gyorsan in­tézzük. .. " Persze, azért egyéb ered­ményekről is szó esik. A legna­gyobb? Októberben átadtak rendeltetésének 32 szövetke­zeti lakást, tavaly előtt a szlo­vák alapiskola öt tantermét, korszerű berendezéssel, egy új kazánházzal egyetemben. S fontos dolog, hogy ez idén Csenkén és Nagymagyaron el­készül az új vízvezetékhálózat. A lakosok már nem lesznek rászorulva a többnyire szeny- nyezett házi kutakra. Terveket, elképzeléseket sorol. A fő problémák folyama­tos megoldása a cél. Elsősor­ban a feszült lakáskérdés hosszú távú rendezése, a csa­tornahálózat fejlesztése, köz­ponti kazánház építése a je­lenleg elszórtan működő vagy húsz kazánház helyett. Sok és nehéz feladat. Mégis úgy érzem, ebben a köz­ségben a fiatalok lendülete, párosulva az idősebbek ta­pasztalatával, kemény diók feltörésére is képes. GÁLY IVÁN Fiatalon a falu élén

Next

/
Thumbnails
Contents