Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
Ü nnepnapokon általában a szokásosnál is nagyobb felháborodott- sággal tekintünk mindazon törekvésekre, amelyek valamilyen módon nyugalmunkat, zavartalan munkánkat, családi békénket fenyegetik. És nemcsak azért van ez így, mert e napokban bőven akad idő az efféle merengésekre, hanem azért is, mert aligha akadna köztünk olyan, aki egykönnyen feladná ezt a csaknem negyven éve tartó erurópai békét. Ha valamikor, akkor most valóban okunk van az aggodalomra. Anélkül, hogy ünneprontók akarnánk lenni, ezt mindenképpen tárgyilagosan le kell szögeznünk. Hiszen elég leülni a tévé elé, elég átlapozni az újságokat, itt is, ott is tragikus, véres eseményekről szóló tudósításokkal találkozunk naponta. Libanonban bombák hullanak, gránátok robbannak, védtelen aggastyánok, anyókák, járni alig tudó gyerekek menekülnek a füstölgő romok között botladozva egy szál ruhában... Irán és Irak között negyedik éve folyik az értelmetlen, gyilkos testvérháború ... Ennyi is bőven elég annak szemléltetésére, hogy tényleg okunk van az aggodalomra. Hogy mindez tűlünk, Európától távol történik? Földrajzilag valóban, ám egyetlen józan gondolkodású ember sem lehet közömbös, nem hagyhatja őt hidegen, hogy fajtáját halomra ölik bizonyos nagyhatalmi célok érdekében. Ilyen értelemben s a XX. század végén azonban nagyon is közel van hozzánk Libanon, Közép-Amerika, Irak és Irán egyaránt. Nekünk, európaiaknak sajnos egyébként is saját kontinensünk puszta léte, valós közvetlen fenyegetettsége miatt még eggyel több okunk van az aggodalomra Az idei esztendő ugyanis alapvető változást, kifejezetten a feszültség fokozódásának irányába bekövetkezett fordulatot hozott kontinensünkön. Tavaly ilyenkor még bíztunk abban: elkerülhető, megelőzhető, hogy Európát a katonapolitikai fejlemények veszélyes irányba sodorják. Egy éve még úgy mondtuk, hogy sorsdöntő esztendő vár ránk, mert válaszút előtt állunk: vagy a leszerelés, vagy a fegyverkezés útján haladunk tovább, középút pedig egyszerűen nincs. ken országunk biztonsága, továbbra is biztosítottak hazánk védelme és a szocialista építőmunka feltételei. Nem lehet nyugodt és nem is nyugodt az új amerikai támadó rakétákat befogadó NSZK, Nagy-Britannia, Hollandia, Olaszország és Belgium közvéleménye sem. Egy óriási különbség viszont létezik: míg a mi közvéleményünk kimerítő, helyes irányú tájékoztatást kap az új amerikai rakéták telepítésében rejlő veszélyekről, addig Nyugaton a hivatalos kormánypropaganda mindenáron a békemozgalmak megtévesztésére, ,fialtatására“ törekszik, úgy próbálja beállítani ezeket az első csapásra szánt rakétákat, hogy azok „békefenntartóak“, növelik az illető ország biztonságát. Céljaiknak megfelelően viszont elhallgatják, hogy egyértelműen támadó jellegűek, tehát gyakorlatilag az atomháború elindítói lehetnek, s ily- módon egyúttal a valószínű válaszcsapás lehetséges célpontjai is. A nyugati békemozgalmakat azonban ilyen dajkamesékkel nem lehet áltatni, hiszen tisztában vannak az Európában előállt helyzetben rejlő óriási újabb, fokozottabb veszéllyel. A sorozatos háborúellenes tiltakozó akciók láttán azonban az utóbbi hónapokban a NATO-kormányoknak is kénytelen-kelletlen számolniuk kellett az egyre erősödő antinukleáris mozgalmakkal. A nyugatnémet hadügyminiszterhez hasonlóan NATO-kollégái kezdetben lekicsinylőén azzal próbálták elintézni az egészet, hogy nem kell különösebben törődni vele, hiszen ez a hullám előbb vagy utóbb úgyis elül magától. De hamarosan rájöttek, hogy tévedtek, s ezért „sajátos“ lépéshez folyamodtak: azzal kezdték vádolni a békemozgalom tagjait, hogy „Moszkva ügynökei“. Ha elfogadnánk ezt az abszurd állítást, akkor világszerte több százmillióra rúgna „Moszkva ügynökeinek“ a száma, hiszen ilyen óriási létszámú tömegek sürgetik az atomfegyverek befagyasztását. Tehát az idézett hamis állítás már csak ezért is képtelenség. Moszkva/ „ötödik hadoszlopának“ kiáltották ki például a nyugatnémet Szociáldemokrata Pártot is, s főleg azóta mindennapos ez a minősítés, hogy Willy Brandt pártelnök volt a múlt havi bonni rakétaellenes nagygyűlés szónoka MárSzlovákia-szerte számos tilsttpinrs Ifonílt cor o-* Békeóhaj - rakéta háttérrel icirvuzu dKulUid Keiül 1 SOl aZ amerikai rakéták nyugat-európai telepítése ellen. A ÚSTK felvétele az egyik ilyen megmozduláson készült. Reméltük, végülis az előbbi út lesz az, amelyen továbbhaladunk. S ez a remény két okból sem'volt alaptalan: egyrészt a szovjet vezetés példa nélküli szívóssággal szorgalmazta békejavaslataival minden fórumon a fegyverzet egyre alacsonyabb szintjén megvalósuló egyensúlyt, másrészt a világ békeszerető közvéleménye Keleten és Nyugaton egyaránt tömegesen elutasította a rakéta- fegyverkezés fokozódását. Pár hete ezek a várakozások szertefoszlottak, hiszen az Egyesült Államok- amint azt az emlékezetes 1979-es NATO-ülés óta szüntelenül hangoztatta- megkezdte rakétáinak elhelyezését Nyugat-Európában. Csehszlovákia tő- szomszédságában, határainktól alig több mint száz kilométernyire már folyik a Pershing-rakéták felállítása, hiszen az új típusú nukleáris fegyverek részegységei nagyszabású tiltakozó akciók közepette az elmúlt hetekben már folyamatosan érkeztek az Egyesült Államokból. Nekünk - itt Közép-Európában élőknek - ezért nem lehet igazán nyugodt, gondfelhöktől teljesen mentes ez a karácsonyunk. Nyugodt lehet viszont olyan értelemben, hogy pártunk és kormányunk válaszlépései nyomán nem csökpedig róla köztudott, hogy semmiképpen sem gyanúsítható Moszkva iránti rokon- szenwel, hiszen az NSZK NATO-tagsá- gának a feltétlen híve, de lévén ugyanakkor reálpolitikus, szükségtelennek tartja a rakétatelepítést. Sántít tehát a békemozgalmak megbélyegzésére, tényleges céljainak elferdítésére használt állítás, s egyben a tőkés kormányok tanácstalanságát, tehetetlenségét is bizonyítja az egyre terebélyesedő háborúellenes mozgalmakkal szemben. Bonnban az erélyes fellépésben próbálták meglelni a hatékony ellenszert, különleges törvények alapján lépnek fel a közrendzavaróknak minősített békeaktivisták ellen. Kesztyűs kézzel éppenséggel Nagy-Britanniában és Olaszországban sem bánnak velük, hiszen a Green- ham Common-i és a comisói rakétatámaszpont melletti béketáborokban mindennaposak a letartóztatások, a brutális rendőri közbelépések. Az erőszakos, durva módszereken kívül alattomos, kisebb megbotránkozást keltő, nem ennyire látványos eszközöket ■is bevetnek a rakéták szükségességéről meggyőzni akaró kampányban. A londoni kormány például a gyermekekkel is el akarja hitetni ezt a hazugságot, ezért anyagiakat nem kímélve propagandakiadványokkal, filmekkel látja el az iskolákat. Az egyik ilyen publikációnak a címe: Hogyan bánjunk egy kötekedő fráterrel? (A kötekedő fráter alatt a kiadvány szerzői természetesen a Szovjetuniót értik.) Elég néhány mondatot idézni a bevezető szövegből, s máris világosan láthatjuk, mire is megy a játék, mi a szerző mondanivalójának a célja: „Életünk bizonyos szakaszaiban sokunknak szembe kellett már szállnia hasonló fenegyerekekkel. Egyféleképpen lehet csak szót érteni velük: hagyj békén, vagy nagyon megbánod! De a mondat hitelének növeléséhez erő kell. Hasonló a helyzet Oroszország és a Nyugat között... Néhányan azt tanácsolják, hogy Nagy-Britannia mondjon le atomfegyvereiről, mert ebben az esetben Oroszország nem fenyegetne bennünket. Ez a gondolkodásmód veszélyesen bárgyú. A történelem azt tanúsítja, hogy a gyengét és a védtelent sohasem hagyták békében, hanem könyörtelenül eltiporták. Erő és elrettentés. így lehet csak a békét biztosítani, nem holmi ábrázolásokkal. Ezért tartjuk őrültségnek a nukleáris leszerelésünket követelő kampányt.“ Nemcsak az érvelés gondolatmenete felháborító, hiszen teljesen összekeveri Az NSZK-beli Kölnben lezajlott egyik háborúellenes megmozdulás résztvevőjét a rendőrök távolítják el a Bundeswehr helyi közigazgatási épülete elől. A katonák már a sokadik szögesdrótkerítéssel veszik körül a támaszpontokat, hogy megakadályozzák a békeaktivisták behatolását az amerikai szárnyas rakétáknak helyet adó bázisokra. (Teletoto - ÖSTK) azt, hogy napjainkban valójában ki az, aki ZZ a másikat fenyegeti, hanem az is, hogy ^Z már a kisgyermekekbe is a rakétákkal való együttélést igyekeznek beleoltani, mint a béke megóvásához vezető egyetlen lehetséges utat. { A különböző csalárd, megtévesztő IZI módszerek ellenére azonban tovább erő- __ södik a nyugati országokban a békemoz- galom, tehát a kormányok manővereikkel épp az ellenkezőjét érik el. Olyan mértékben terebélyesedik ez a mozgalom, mint amilyen ütemben vált egyre gyorsabb ni fordulatszámra az amerikai fegyverkezé- ^Z si őrület. ZZ Most, hogy Nyugat-Európában megje- lentek az amerikai rakéták első alkatré- ^Z szei, a békemozgalomról korántsem ^Z mondható el, hogy a telepítés megkezdé- ^Z se után meghátrál. Az utóbbi hetek váltó- ^Z zatlan aktivitással folyó tiltakozó megmozdulásai azt erősítik meg, hogy a nyugati békemozgalmak nem kedvetlened- tek el, sót ellenkezőleg, még határozottabb, nagyobb tömegeket megmozgató újabb menetekre, nagygyűlésekre, felvo- Sí nulásokra készülnek. Törekvéseik szá- ;S mos ponton tulajdonképpen egybeesnek Sí a szocialista országok kormányainak és ^Z közvéleményének békeeröfeszítéseivel, ZZ hiszen itt is, ott is a végcél az, hogy Földünket végsősoron megszabadítsuk az atomfegyverektől, s ehhez lépcsőzetesen a nukleáris konfrontáció szintjének fokozatos csökkentése révén vezet az út. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, ^Z a Legfelsőbb Tanács Elnökségének el- ^Z nöke több alkalommal is megerősítette, ^Z hogy a Szovjetunió és a szocialista or- ^Z szágok a békéért vívott közös küzdelem- ,'Z ben partnerüknek tekintik a nyugati féltekén kibontakozó háborúellenes mozgal- makat. Ezek az antimilitarista erők létszá- ; mukat tekintve óriási fölényben vannak a lázas nukleáris fegyverkezés elfogult USA-beli és NATO-híveinek maroknyi ZZ csoportjával szemben, s ezek az erők ZZ tudatában vannak annak, hogy e n /nősé- Hl gileg új helyzetben - a közvetlenebbé ZZ vált háborús veszély árnyékában - sem ~-' szabad visszariadniuk, hanem e helyzetnek megfelelően és még erőteljesebben kell folytatniuk a békéért, az emberiség léte és jövője biztonságáért vállalt nem könnyű, de győzelemre vihető harcot. Hl P. VONYIK ERZSÉBET JH
