Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-23 / 51. szám
*■ k > SÖTÉTEDÉS UTÁN Ebben az időszakban már korábban sötétedik. Lassan meg kell szoknunk, hogy egyre többet használjuk az autó világítóberendezéseit. Az egyéb, látást rontó időjárási körülményekkel is többet számolhatunk. Az alapelv azonban, amelyet most már egyöntetűen magukénak vallanak a járművezetők: a „látni és látszani" elve változatlan követelmény marad. Ilyemkor elsősorban a tájékozódás körülményeFromlanak, ez az őszi váltás legfontosabb jellegzetessége. Napközben mintegy 1 000 000 lux egységnyi megvilágításban látjuk, figyelhetjük a környezetünket. A tájékozódás nyáron könnyű volt. A korai sötétedés azonban intő jel: hirtelen lecsökken a belátható útszakasz hossza. Sötétedés után pedig - a kocsi előtt mintegy harminc méterre! - már csak 70-90 lux egységnyi fény marad, és mintegy 300 méterre előttünk már csak az 1 luxnak talán tizednyi fénye! Egyrészt tehát rendkívül fontossá válik járművünk hibátlan megvilágítása, mert még a nappali párásabb, borongósabb időszakokban is csak ezzel tudjuk igazán megbízhatóan jelezni másoknak a saját helyzetünket, mozgásunkat. Másrészt nekünk is látnunk kell! Ha ugyanis a jármüvünk fékűtja hosszabb, mint az előrevetített fényünk hatótávolsága, kizárt dolog, hogy időben felismerjünk valamilyen akadályt, s hogy még előtte meg tudjunk állni. Régi autósmondás figyelmeztet bennünket arra, hogy sötétedés után hajlamosak vagyunk túlbecsülni a lehetőségeinket: „Ha az emberek sötétedés után az azonos biztonságot, nem pedig az azonos sebességet tartanák fontosnak, akkor kevesebb lenne az éjszakai balesetek száma“! Nem szabad lebecsülnünk a szembevilágító fények kápráztató hatását sem. Az erősebb igénybevétel mindinkább rontja a szem teljesítményét. Sötétedés után sokszorosan követelmény az, hogy mindig a látásunk mértékéhez igazítsuk a sebességünket. Kevesen gondolnak arra, hogy a lámpák fénye mellett jóval nehezebbé válik a sebességek és távolságok pontos becslése. Az idegen jármű sebességét és tőlük való távolságát megbecsülni még nappali verőfénynél is - amikor pedig térlátásunk is segít - nehéz dolog, és csak bizonyos hibahatárok között lehetséges! Pedig nappal az út vonalvezetése, környezete, de a szembejövő jármű színe, terjedelme is támpontokat ad a jó becsléshez... Az egyre inkább ránk köszöntő sötétben, amikor már csak a lámpák fényeire támaszkodhatunk a becsléseinkben - több a hibalehetőség is. Jellegzetes járművezetői csalódás, hogy a gyengébb erejű lámpákkal közlekedőket tőlünk távolabbiaknak, az erősebb fényű járműveket pedig hozzánk közelebb járónak ítéljük, és ennek megfelelően a közeledő jármű sebességét is kisebbnek, illetve nagyobbnak ítéljük a valóságosnál. Mindez, persze, befolyásolja a biztonságunkat. A műszaki előírások ugyan megszabják, hogy mi a kibocsátott fényerő minimumra, melyek a láthatóság követelményei, de mindannyian jól tudjuk, hogy a gyakorlatban nagy különbségek vannak az egyes járművek fényei között. A gyakoribb használat során pl. az izzók hamarabb megöregszenek, elhasználódnak: sok autós kevesebbet törődik a fényszórók utánállításával, megtisztításával, sőt még mindig vannak olyanok, akik sötétedéskor csak a helyzetjelzó lámpát kapcsolják be. Mindez alapot ad a tévedéshez... A körültekintő vezető ebben az időszakban kétszer is ellenőrzi éjszakai becsléseit, no meg a saját világítását is. Dr. KUBÁNY MIRKO VIGYÁZZUNK RÁJUK! Az utóbbi években sokszor szóba került, mit tehetnek az óvodák, iskolák, a közlekedésbiztonsággal foglalkozó szakemberek a gyermekbalesetek megelőzéséért. Elsősorban az a kérdés merült fel, hogyan lehetne a szülőket megnyerni gyermekeik közlekedésbiztonságának javítása érdekében. Mindenekelőtt egy sajnálatos körülményre szeretnénk fölhívni a figyelmet. A felnőttek többsége — köztük sok szülő — nem rendelkezik elegendő ismerettel a gyermekek elvárható magatartásáról a forgalomban, és nincs tisztában saját szerepével sem a példamutatásban. De említhetnénk a hiányos közlekedési nevelést vagy azt, hogy a közlekedési környezet kialakításakor nem mindenütt érvényesül a közlekedő gyermekek szempontja. Több külföldi vizsgálat igazolta, hogy a gyerekek egyharmadát, bizonyos esetekben a felét, a szülő felügyelete mellett érte baleset. Milyen eszközökkel lehetne rávenni az édesanyákat, édesapákat, hogy még nagyobb fontosságot tulajdonítsanak fiaik, lányaik közlekedési maga- • tartásának kialakítására? - A propaganda lehetőségei erre kiválóan alkalmasak. A cél a hosszú távú és maradandó hatások elérése. Mi tagadás, ez sok időt vesz igénybe, de a megvalósulás kettős haszonnal jár: a gyerekek jobban eligazodnak a forgalomban, ugyanakkor a felnőttek, a szülők közlekedési magatartása is tudatosabbá, ezáltal várhatóan biztonságosabbá válik. A felvilágosító munka nem elképzelhetetlen, hiszen a szülök viszonylag könnyen megközelíthető csoportot jelentenek, és hajlanak rá, hogy gyermekeik testi épsége érdekében aktívan közreműködjenek. Ellentmondásnak látszik, de igaz: a gyerekek közlekedési nevelését a szülők oktatásával kell kezdeni. Több országban, de különösen az NSZK-ban igen elterjedt, hogy az úgynevezett szülök iskoláiban vitatják meg a következő nemzedék közlekedésével kapcsolatos problémákat, s különféle tanfolyamokat rendeznek szülőknek és szociális gondozóknak. Magyarországon is akadnak figyelemre méltó kezdeményezések. Például a zalaegerszegi József Attila általános iskola szervezete családi KRESZ-vetélkedóket szervezett, amelyben igen nagy szerepet vállalt magára a szülői munkaközösség. Ez egyben arra is jó példa, hogyan működhet együtt a család és az iskola a közlekedési nevelésben. Minden kezdeményezést szívesen kell fogadnunk, mert a kicsinyek épségéről van szó, akik a felnőttek oltalmában bíznak. - P. Automatizált garázs Az NSZK első teljesen automatizált garázsát Brémában helyezték üzembe. Az egyik közigazgatási épület pincéjében rendezték be, 43 személygépkocsi számára. Az autóvezető a bejáratnál egy süllyeszthető parkolóhelyre állítja kocsiját, a manőverezésben foto- cellás berendezés segíti. Ezután kiszáll, és a bejárathoz helyezett kapcsolótáblából kihúz egy kulcsot. A továbbiakban minden automatikusan, egy komputer vezérlésével történik. Az ajtók becsukódnak, a szállítórendszer üres helyre állítja a süllyeszthető parkolóhelyet az autóval, és egyidejűleg újabb szabad parkolóhelyet visz a bejárathoz. Amikor az autóvezető el akarja hozni a kocsiját, kulcsával működésbe hozza a megfelelő kapcsolót. Erre a parkolóhely a kívánt autóval a legrövidebb úton a kijárathoz kerül, mégpedig mindjárt a menetiránynak megfelelő helyzetben. ■ A jövőben újabb intézkedéseket terveznek a tehergépjárművek és az autóbuszok engedélyezett sebességének csökkentésével és az alkoholos állapotban vezető Sofőrök szigorúbb bírságolásával kapcsolatban - jelentette be Fiterman francia közlekedési miniszter. Azt is javasolta, hogy módosítsák úgy a közúti közlekedés rendjét, hogy a háromsávos autópályákon ne használhassák a bal oldali sávot a tehergépjárművek. Az alkoholos befolyásoltság megállapítására új műszeres vizsgálatot vezetnek be, amely feleslegessé teszi a véralkoholvizsgálatot. ■ London luxusáruháza, a „har- rod ’s“, idén karácsonyra különleges autót kínál azoknak, akik már végképp nem tudják, mit vegyenek szeretteiknek. A különleges kocsi: a Jaguár XJS 4,2 modell - kissé módosítva. Az eredeti modellt csak néhány helyen változtatták meg: kevés arannyal vonták be az autó egyes alkatrészeit, az utasok és a vezető szórakoztatásáról színes tv és egy 8 hangszórós sztereó rádiómagnó gondoskodik. Az utasok egészen finom bőrülésen élvezhetik az autózás és gazdagság örömeit, ha pedig manikűrkészletre van véletlenül szüksége valakinek, aranyozott készletet vehet elő a kesztyűtartóból. ■ Új Zastava típuson dolgoznak a jugoszláviai autógyár fejlesztő szakemberei. A Zastava 103-as 1116, illetve 1300 köbcentis motorjának tökéletesítését egy brit cégre bízták. A kocsi ötsebességű és elsökerék- meghajtású lesz. Megkezdődött viszont a Jugo-55 típusú, 1116 köbcentis, 40,5 kilowatt teljesítményű (a korábbiaknál 10 lóerővel erősebb) újfajta autó sorozatgyártása. Navigációs szélrózsa az autóban Régen törik a fejüket az autógyárak kutatólaboratóriomaiban azon is, vajon miként lehetne egyfajta úticélvezetö-rendszert kidolgozni, amely megbízhatóan működik, ugyanakkor nem terheli a vezetőt felesleges információkkal. A Daimler-Benz kutatói erre most két különböző megoldást találtak: az egyik az úgynevezett navigációs számítógép a városi forgalomban a másik pedig az úgynevezett útirányszámító az országúti forgalomban. A kettő együtt alkotja az univerzális úticél- vezetö rendszert. A NAVIGÁCIÓS VÁLTOZAT Ugyanazon az elven alapul, amellyel annak idején már Kolumbus is dolgozott: - a föld mágnesességén. Nos, ez az ingyen kapott segítség az autózásban sokáig nem volt alkalmazható olyan hatásosan, mint a hajózásban, vagy a légi közlekedésben. Az utak mentén ugyanis se szeri se száma a magas épületeknek, a villamos felsővezetékeknek, amelyek az észak-déli irányt szerfölött módosíthatják. És éppen ezt a problémát sikerült most a Daim- ler-Benz mérnökeinek kiküszöbölni. A navigációs rendszer 97 százalékos pontossággal működik. Ez megnyugtatóan elegendő ahhoz, hogy pontosan megtaláljuk úticélunkat. Egy ötkilométeres városi útnál az az eltérés mindössze 150 méter lehet a kiválasztott úticéltól. Induláskor a start- és a célállomást - a zsebszámológépek kezeléséhez hasonlóan - billentyűk segítségével táplálják be. A műszerfalon - a szélrózsához hasonló mezőn - nyolc irányban jelezhet a műszer. A kivilágított nyíl mutatja a mindenkori követendő útirányt. Ezzel párhuzamosan a műszer digitálisan jelzi, hogy milyen messze (hány kilométerre) esik a célállomás. A mágneses érzékelőt a kocsi hátsó vészhárítójában építették be. Ez regisztrálja a mindenkori mozgáshiányt, vagyis azt, hogy milyen fokban térünk el az útiránytól. Ezzel párhuzamosan betáplá- lódik az útszakasz hossza és a menetsebesség. Ezekből az adatokból a műszer pontosan ki tudja számítani a viszonylagos útirányt és a még hátralevő út hosz- szát. Másodpercenként hét mérést végez a műszer, tehát a pozíciót egészen pontosan meg tudja határozni. Mivel a mérési frekvencia független a kocsi sebességétől, annál pontosabb a mérés, minél lassabban halad az autó. Éppen ezért a rendszer különösen ideális a városi forgalomban. A magas mérésfrekvencia tovább növeli a rendszer megbízhatóságát, mivel a felvett adatokat az utolsó pillanatig tárolja. Ebből következik az is, hogy zavaró hatás (szélvédófútés bekapcsolása, villámcsapás, vagy akár egy felhőkarcoló) nem befolyásolhatja a helyes útirány kiválasztásában. A számítógépet arra is megtanították, hogy az autó a másodperc tört része alatt is megváltoztathatja irányát. Tehát ezeket a pillanatnyi - az autó mozgásával együttjáró - kitéréseket a műszer értelemszerűen nem veszi figyelembe. ÚTIRÁNYSZÁMÍTÓ AZ ORSZÁGÚTRA Ez a rendszer térkép segítségével dolgozik. ,A fedélzeti számítógépet „megtanítják“ arra, hogy az ország autópályahálózatának valamennyi adatát számon tartsa. A vezető induláskor betáplálja a rajt- és a célállomás adatait. A műszer - a nagyobb torlódások • A Siemensek navigációs szélrózsája • A Daimler-Benz navigációs ernyője a műszerfalon figyelembevételével - azonnal jelzi, hogy milyen irányba haladjon. A rendszer tervezői arra is gondoltak, hogy az idők során változik a dugók helye, s az autópálya néhány jellemzője. A kazettára utólag is átjátszhatok a megváltozott forgalmi, adatok, s készen is meg lehet vásárolni őket. A számítógép előnye kézenfekvő: a vezetőnek nem kell foglalkoznia a térképolvasással, hanem a figyelmét a mindenkori forgalomra tudja összpontosítani. Ugyanakkor nincs is teljesen kiszolgáltatva a számítógépnek, mert esetleges forgalomeltereléskor önállóan is változtathatja az útirányt, de a műszer utána ismét visszavezeti a legrövidebb, s a célhoz leggyorsabban vezető útra. A SIEMENS PILOT-RECHNER Olyan navigációs berendezés, amely a kocsi egyéb szerkezeti elemeitől függetlenül működik. Két adattal dolgozik: a hajszálpontos északi iránnyal és a már megtett távolsággal. Egy mágneses szonda áll kapcsolatban a Föld mágnesességével és mutatja ezáltal a mozgásirányt, míg a^ úgynevezett kerékszonda a megtett útról ad információt. E két adatból számítja ki a műszer a hátralevő kilométereket és az útirányt. Egy LDC-ernyő állandóan mutatja a még meglevő távolságot, míg egy szélrózsa nyolc nyilával mutatja a követendő útirányt. Már ezekből az adatokból is könnyen le tudja olvasni a vezető, hogy közeledik- vagy távolodik-e a céltól. A készülékbe egyszerre 9 különböző úti célt lehet betáplálni és egyenként lehívni. Egy gomb benyomásával a kiindulópont is automatikusan visszahívható. Az intelligens szerkezet magától kiszűri a menet közbeni zavaró mágneses mezőket. A készülék 97 százalék pontosságai működik. Az első ilyen szerkezeteket a hírek szerint 1986-ban fogják (felárral!) a szériakocsikba is beépíteni. De addig is a Siemens tovább tökéletesíti a berendezést. Egyszerűbb lesz például a célkoordináták betáplálása. Az eddigi változatokat 40 km átmérőjű városokra tervezték. A továbbfejlesztés során szóba jöhet a városok közötti navigációs rendszer megteremtése is, sőt még a közlekedési rádióadások biztonsága is számottevően növelhető. Egyszóval nyugodt lehet a vezető abban, hogy mindig jó irányban halad... (am) új s; 1< 1983.
