Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-16 / 50. szám
\ idbéli gyakorló nagy- éppen már október ele- obb érdeklődéssel né- Doltok kirakatait, mind ídek be“ a Prior játék- minduntalan elcsodál- választékon, szívem a mai gyerekeket, aki- sonykor, de év közben is elhalmoznak aján- kkal szülők és nagyik, nagynénik, rokonok, ősök. Alig képzelhető ■gató a családban, aki Persze, nem ez volt az egyetlen játék, amit a szüleim, rokonaim nem tudtak megvenni nekem. Ha most jól visz- szagondolok, nem is emlékszem, hogy valaha is kaptam volna boltban vásárolt játékot. Egyetlen eset maradt meg az emlékezetemben. Talán hatéves lehettem, amikor egyszer a nagybátyám jött hozzánk látogatóba, apám fivére, az akkor éppen „soros“ menyasszonyával, Rózsival (Feri bácsi gyakran váltogatta a „menyasszonyait“, különben megrögzött agglegény volt). És hát a legnagyobb örömömre hoztak nekem inozndJt 3 valami apró játékot :orkáról, csokoládéról Szóval, magam is ejem, mit is lehetne s fél éves Xéniának, Borisnak, meg a nem /lartinának és Andrisom a tapásztalatokat, dre beszámolok éle- y hol mit láttam, mit y annak az unokának rlati kivitelezés aztán igyi dolga, elvégre »zter“ a családban... íondanom sem kell, 1 egészen mást vesz, soltam. De hát nem lek mostanában min- aoltokban tülekedni, ár, szerencsére, nem jrt bizony nagy gond is, vásárlás, hiszen egalábbis a nagyob- ’\ minden játékszerük' /számú járó, beszélő, t még pisiló babától, :iklin, rolleren, hintáikon, babakocsin, és an és -bútoron, mú- át a legkülönbözőbb gy egy kisebb vidéki eltelne belőlük, nindenesetre örülök, inokám is. Igaz, még iö a gyerek szépen, 1 abba a korba, hogy <i játékokat vásárolni villanyvasutat, ami ía-vágya volt mindig, juthattam hozzá, ez napig is él bennem. egy gumiszalagon ugráló majmot, alighanem valahol valami búcsúban vagy a vurstliban jutott hozzá mint nyereményhez Feri bácsi. Borzasztóan büszke voltam erre a majmocskára a környékbeli srácok, a pajtásaim előtt, míg aztán meguntam a kis szőrö^gipszfigu- rát és elcseréltem valami másra. Egyáltalán agyaggolyót, jobbfajta csúzlit, jojót miegymást nem vásárolni, hanem cserélni illett. Egyébként magunk gyártottuk a játékokat: a rongylabdát, a fakardot, az íjat meg a nyílvesszőt, a bigét, az ostorral pörgethető csigát, a lányok meg a rongybabát. Voltak azért veszélyesebb játékszereink is: például alul lyukas szekrénykulcsba gyufaszálakról leszedett foszfort tömtünk, úgy a hengeres nyílás feléig, majd egy megfelelő vastagságú szöget tettünk bele, aztán kalapáccsal jó nagyot ütöttünk rá - s akkorát robbant, hogy öröm volt nézni. Igaz, egyszer Fülöp Ottó, aki nekünk, többieknek nagy büszkén a „bemutatót“ tartotta apjának a szerszámoskamrájában- mert a kulcsot satuba kellett fogni- nem örült ennyire, amikor a robbanás elvitt egy darabot a bal keze mutatóujjából. Még ezzel sem volt szerencséje, nem a jobb kezével történt a dolog, s így be kellett vonulnia katonának. Megúszta a háborút, amerikai fogságba esett, kinn maradt Münchenben, s mint vegyész- technikus dolgozott valami laboratóriumban, míg egyszer aztán egy, a gyerekkorinál nagyobb robbanás végzett vele... Egy biztos, a mi gyerekkorunkban még nem lehetett mindenféle háborús játékokat kapni a boltokban: szikrázó géppisztolyt, rakétát meg távirányítású tankot, hadirepülőgépet meg csatahajót. A fakardot magunk faragtuk, csákót újságpapírból csináltunk, paripának megtette egy seprűnyél is, íjhoz való vesszőt, spárgát sem volt nehéz találni meg csúzlihoz való gallyat sem, legfeljebb a gumiszalagot kellett cserélni valami másért. Egyáltalán több volt a mozgással járó játék, kinn a szabadban, hiszen gyerekszobánk úgysem volt, ahol drága vásárolt holmikkal játszhattunk volna - mint a mai gyerekek, magányosan. Rúgtuk a rongylabdát, egymás hátán lovagolva csatáztunk, meg hadijátékot játszottunk: az ellenséges katonának a redisztollal egy darab rajzlapra írt és a homlokára erősített számot kellett leolvasni, ezzel „lőttük“ ki. Bigét - két végén hegyesre faragott hengeres fadarabot - ütöttünk egy léccel s az angol krikethez hasonló métát játszottunk. A golyózás is kedvelt szórakozásunk volt, bár én majd mindig vesztettem, akárcsak a snúrozásnál (pénzdarabokat, kétfilléreseket kellett a földön meghúzott vonalhoz minél közelebb dobni). Amikor aztán ősszel beszorultunk fedél alá, megkezdődött az iskola, jött a gombfoci meg a tengeri csata, amit kockás papíron játszottunk ketten-ket- ten - nemegyszer óra alatt is: a kockás papírra hajókat rajzoltunk s aztán a négyzetek számának bemondásával torpedóztuk meg az ellenség hajóit. Fú- vócsőből papírgalacsinnal bombáztuk egymást, de olykor a tanárt is, meg a nagy- és a mutatóujjunkra^ erősített gumiszalagból csinált csúzliból lövöldöztünk hengeresre összesodort és V- alakúra hajlított papírdarabkákat. De hát ezek már inkább a csínytevések sorába tartoztak, akárcsak a „vásott kölykök- nek“ - tehát nekünk - az a kedvelt mulatsága is, hogy becsöngettünk a családi házak kapuján, s aztán amíg a házinéni kikászálódott, gyorsan elszaladtunk, vagy leakasztottuk és jó mesz- szire elvittük a léckaput s aztán csöngettünk csak be... A mai gyerekek - akkor úgy mondták volna, suhancok - más szórakozásokat űznek: telefonfülkéket rongálnak meg, autókat törnek fel, esetleg kirakatüvegeket zúznak be... Mert hát, ugye, változik a kor, változnak az ízlések. Egy biztos, én a magam részéről megkezdem az általános és teljes leszerelést: ígérem, sohasem vásárlók a háborúra csak valamelyest is emlékeztető játékokat az unokáimnak. TARJÁNI ANDOR JÁN SMREK Rózsák az asztalomon Szobámba léptem - csoda várt: , szobám virágoskertté vált. Az asztalon, az abroszon rózsák! - oly sok, csak bámulom. Akár a nap a zeniten, kinyílott mind már teljesen. Bíborszín, sötét, vérpiros, ez meg itt sárga, harmatos. Rózsáim kézzel illetem: csókra melyik nyílik nekem? Nehéz köztük választanod, olyanok, mint az asszonyok. Milyen is legyen a nagy Ö: fekete, szőke, barna nő? Bármit, a földön ami szép, * hogy vess el, szíved hogyha ép? Csókolni mindet kellemes, ha gyengéd is, ha tövises! Most, mintha földből bújna ki, > vagy most nyílnának szirmai, a rózsák közül hirtelen egy fehér nyúlt ki fényesen. Miért csak most láttam meg én? Mindent a maga idején! Szerelmed próbákon megy át, az igazit hogy megtaláld. Rózsákat kínál asztalom, meg a fehéret csókolom. Sebezte sokszor szerelem, a fehéré lett most szívem. HAP BÉLA fordítása Gyönyörű játék Olyannak látszik a világ, hogy vén már, mert mérges, mint egy boszorkány, mint egy vénlány. Ezért az jó mindegyikünknek, hogy ne az egész ötszázéves erdőt nézzük, hanem egyetlen fiatal fára fordítsuk tekintetünket. Te lány, ki itt lépkedsz előttem, ne fuss, lassítsd le lépted csöndesen. Gyantától vagy illatos; egy csöpp kell belőled, hadd csorduljon le szivemen. Te ne azt nézd, hogy hív a virradat, mert sok hajnalpír királynője vagy nekem, gyönyörű játék vár; ne rontsa el tiltó szavad, lassítsd le lépted, és közelséged meg ne tagadd: egy pillantásom tán csodát tesz sziveden... Mit számíthat egy óra most? Én, ha akarom, öklömmel az órára verek, hogy megállítsam az időt - időmet. Lassítsd le lépted, ifjúság - még itt vagyok mögötted -, lassíts, míg még egy vers megszületik bennem és mig én magam is újabb versek számára újjászületek... VÉGH GYÖRGY fordítása-f A neves szlovák költőre emlékezünk, születésének 85. évfordulóján 4 uldoztak, hogy több ghagymát szedtünk 31 fizettek érte. Azok evettek apámon. Kü- Dámnak rengeteg öt- Kísérleteire sohasem . De dolgoznunk kelMert most már arra is kell gondolnunk.- Valóban gondolni kell — bólogattam -, de kissé sötéten látod a helyzetet. Sanyi hörpintett a borból. Tekintetét a nyári konyha ajtaIni nem tanulhattam, is vén fejjel lettem, em bántad meg? nem. Csak tudod, engek azon, hogy mi a a mama meghal? tr nem jön ide vissza sak látogatóba. Most éves. Megmondta, ülni akar. Sem én, leségem nem szánotthagyni a téeszt, keresetünk és bizto- sz a nyugdíjunk is. jára meresztette. A kötésig éró lécajtó kicsapódott.- Nenasokára kész a paprikás csirke - mondta.- Érzed az illatát?.- Nem. A mamának az a szokása, ha már-már kész az ebéd, kinyitja a lécajtót, mintha csak azt mondaná: készülődjetek, rögtön asztalhoz ülhettek.- Értem - bólintottam. - De egy pohárral még ihatunk? Nagyon ízlik nekem ez a bor.- Hogyne, hogyne - mosolygott Sanyi. - Még rá is gyújthatunk. És még elmondhatom azt is, hogy nem látom én sötéten a helyzetet, ahogy te gondolod.- Dehogynem! - legyintettem.- Nézd, amit itt látsz, az mind anyám keze munkája. Én csak csodálom, hogy hetvenkét éves létére még ennyire bírja. Tudod te, hogy mennyi takarmányt kell cipelni reggel, délben, este az anyakocáknak, aztán moslékot a hatvan, hetven malacnak, a bikának? Hidd el, hogy vasárnap, amikor mindezt én csinálom, este majdnem ájultan bukók ágyba. Egy pillanatra elhallgatott. Felemeltük a poharat. Hörpin- tettünk.- Ha a mama meghal - folytatta halkan -, akkor itt minden megváltozik. Elárvulnak a sertésólak, elárvul áz istálló, az udvaron nem fognak libák gá- gogni, tyúkok karicsálni, mert nem lesz, aki törődjön velük. Mi már elszoktunk ettől a hajszától, nem bírnánk egy hétig se. Mondogatom én már a mamának, hogy szabaduljunk meg ettől is, attól is, hagyjuk abba a bikahizlalást, de hallani sem akar róla. Azt mondja, hogy amíg ő mozogni tud, a portán életnek kell lenni. Számára pedig ez a hajsza jelenti az életet. Széttárta karját, jelezte, hogy nem tehet semmit. A mama belerokkanna a tétlenségbe. Néhány hónapos tétlenség sírba vinné.- Szóval olyan lesz ez a porta, mint az a borospince, amelyből láthatod az eget, amelyben üresen állnak a hordók, ahol szétesnek a dongák, mert lehulltak róla az abroncsok. A konyhaajtóban megállt a mama.- Sanyi fiam, gyertek tálalva. Csak bort hozzál, a pirosból.- Megyünk, mama - mondta Sanyi, de még nem mozdult, forgatta kezében a poharat, aztán egy gyors mozdulattal felhajtotta.- Hát így vagyunk. Abroncshullás lesz itt! De erről ne beszéljünk a mama előtt. Nem akarom megkeseríteni a hátralévő napjait. / Kürt Péter felvétele
