Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-16 / 50. szám
Egy levél nyomán indultam el Szencre (Senec). Feladóként a'város délnyugati lakónegyede kettes számú körzetének lakói szerepelnek a boríték hátoldalán. A dolog sürgető voltáról győz meg, hogy a levél végén tucatszám találhatók sajátkezű aláírások. Nézzük, miről van tehát szó. Már az első bekezdésből kiderül, az elég keménynek induló tél, s az itteni fűtőrendszer hiányosságaiból következő ellentmondások aggasztják a lakókat. „Félő, hogy az előző évekhez hasonlóan, az idén is didereghetünk a földszinti lakásokban. Most hadd ne hivatkozzunk a kifizetett lakbér, és az ezért járó szolgáltatások egyensúlyára, hiszen nem csak erről van szó. Bosszantó, hogy az itteni állapotot voltak, hogy nyugodtak lehetünk, komolyabb baj nem lehet. Nem volt okunk a bizalmatlankodásra, hiszen időközben a kazánházat is felújítottuk. Ma is az a meggyőződésem, hogy nem a kazánház teljesítményével van baj, hanem a fűtőrendszert kellene precízebben beállítani. Évekkel ezelőtt elkezdődött az érdekeltek közt a vita arról, mit kellene tenni, és főleg kinek kellene megtenni a javuláshoz vezető konkrét lépéseket. Számtalan szakmai tanácskozást hívott össze a városi nemzeti bizottság. Sajnos az igyekezet mind a mai napig meddőnek bizonyult. Tisztázzuk azt is, melyek azok a vállalatok, amelyek nevével az alábbiakban még találkozhatunk. Itt van mindeItt évente mintegy 355 ezer korona értékű földgáz megy veszendőbe - mondja Kom- pauer mérnök (A szerző felvétele) tmsm? egyesek a takarékosság mintapéldájaként szeretnék föltüntetni, annak ellenére, hogy ami itt folyik, az a pazarlás mintapéldája. Hiszen amíg a mi földszinti lakásainkban a hideg miatt vacogunk, a felsőbb szinteken olyan meleg van, hogy a lakók kénytelenek ablakot nyitni“- áll többek közt a levélben. Egy további bekezdés is gyors cselekvésre ösztökél, megtudom, nemcsak a földszinti lakásokban, hanem a lakónegyedhez tartozó két bölcsödében is hideg van. összesen 210 pici gyerek egészségét is veszélyezteti a pillanatnyi állapot. Négyen üljük körül Margita Kurcinová, a járási lakásgazdálkodási vállalat itteni részlege vezetőjének asztalát. A párbeszédből kiderült, a lakók panasza jogos, a fölvetett probléma meglehetősen bonyolult.- Úgy alakultak a dolgok, hogy a rossz a jóval jött - sóhajt fel társaságunk egyetlen nő tagja, a részlegvezető. - Immár négy éve, hogy tehetetlenek vagyunk. Néhány mondatban elmondanám a történetet. Kazánházunkból, amely már 17 éves, csaknem 10 éven át 120 lakást fűtöttünk csupán. Nem is volt baj soha, hiszen az egység sokkal nagyobb megterhelést is elbírt volna. Csakhogy elérkezett 1979 vége, amikor egyszerre elkészült a rengeteg lakás, kialakult egy visszás helyzet. A jó az volt benne, hogy új, modern lakásokat tudtunk adni az embereknek. Az érem másik oldala már nem volt ennyire fényes, hiszen időközben mindent összevetve 1500-ra nőtt a kazánházból fűtendö lakások száma. Na mondja, csoda, ha ez lett a vége- mutat maga köré, így érzékeltetve a hivatali szobában is uralkodó hideget. - Ha nem is mondja ki, leolvasható az arcáról a kérdés, hogy vajon ezt nem lehetett előre tudni? Bevallom, voltak kételyeink, de a tervező, a kivitelező, valamint az építkezést ellenőrző szakemberek csaknem egybehangzóan azon a véleményen nekelőtt a Kassai (Kosice) Magasépítő Vállalat, mint az egykori fókivitelező. A terveket ugyancsak a kassai Stavopro- jekt készítette. Beruházóként a bratisla- vai Stavoinvesta neve jegyezendő meg. Egyébként ennek a vállalatnak annak idején a szakmai felügyeletről is gondoskodnia kellett. Ott tartottunk tehát, hogy amíg a felek közt dúlt az illetékességről a vita, a földszinten lakók bizony télről télre elégedetlenebbek lettek, mégpedig annál az oknál fogva, hogy lakásaikban meglehetősen fáztak. Amikor aztán végépp megelégelték a bürokratikus huzavonát, összeültek, s megfogalmazták első panaszlevelüket az SZSZK Állami Energetikai Felügyelőségének címezve.- Ennek immár három éve - mondja a köztünk ülő Karol Kompauer mérnök. - Mi nyomban cselekedni kezdtünk. Még azon a télen elvégeztük az első méréseket, amelyekből kiderült, hogy a kazánház kapacitása valóban megfelelő. A hiba véleményünk szerint egyértelműen a fűtőrendszerben keresendő. Akkor egy jegyzőkönyvet készítettünk, amelyben pontosan megszabtuk az illetékeseknek a további teendőket. Azt is előírtuk, meddig kell elhárítaniok a hibákat. A járási lakásgazdálkodási vállalat pontosan betartotta utasításainkat, a Kassai Magasépítő Vállalat viszont fittyet hányt az egész ügyre. Ezért a múlt év februárjában ismét tárgyaltunk a vállalat képviselőivel, s kilátásba helyeztünk szigorú megrovásokat is. Végül a vállalat igazgatója írásban kötelezte dolgozóit a feladat teljesítésére. Rövidre fogva a szót, ez év januárjában, amikor ismét itt jártunk, mégis azt kellett megállapítanunk, hogy fáradozásunk eredménytelen. Erre következett a második, erélyesebb vállalatigazgatói utasítás, amit a szakemberek a mai napig semmibe vesznek. A januári felügyelet, persze, már kicsit szigorúbb szellemben folyt, mint az ezt megelőző. Az Állami Energetikai Felügyelőség szakemberei kidolgozták azt a jogilag is helytálló dokumentumot, amiben a visszás állapotból következő energiaveszteségeket is pontosan föltüntették. Ezzel az eljárással kettős célt követtek. Egyrészt, hogy felhívják az illetékesek figyelmét arra, milyen károkat okoznak társadalmunknak hanyagságukkal, másrészt, hogy ha a.helyzet megköveteli, azonnal kiszabhassák akár a legszigorúbb pénzbírságot is, ami esetenként több tízezer korona is lehet, s egy részét a konkrétan felelős személyeknek kell kifizetniük.- Mi úgy látjuk, a vállalat önmaga ellen hívja ki a sorsot, ha még most sem cselekszik - mondja Kompauer mérnök. - A pazarlás olyan nagy, hogy efölött semmiképp sem hunyhatunk szemet, önt nyilván érdekli, hogy miként keletkezik itt energiaveszteség, ha a lakók közül sokan a hidegre panaszkodnak. Nos, ez nagyon egyszerű. Nézze, ha azt akarjuk, hogy az alsóbb szinteken lakók elviselhető körülmények közt éljenek télen is, óhatatlanul növelni kell a hálózatban a víz hőfokát. Ennek viszont a fűtőrendszer hiányosságai miatt az a következménye, hogy a felsőbb szinteken kibírhatatlan meleg lesz. Legyünk konkrétak, íme a számok, amelyek arról tanúskodnak, hogy itt évente több mint 320 tonna kőszénegyenértékű tüzelő megy veszendőbe. Vagyis csaknem 282 ezer köbméterrel több földgázt égetnek el a kazánházban a megengedettnél, ami pénzben 355 ezer koronás veszteséget jelent. Ugye azt már nem kell részleteznem, hogy ez mindnyájunk kárára történik. Igaz, a kár össztársadalmi, mégha ezt megtéríteni mindenekelőtt az itteni lakónegyed bérlői kénytelenek is. Úgy határozunk, terepszemlét tartunk. Engem mindenekelőtt a bölcsödében uralkodó állapot érdekel. Kellemesen meglepődöm, első látásra itt minden rendben van. A gyermekek vidámak, élvezik barátaik társaságát, a rengeteg játékot, s a kellemes klímát. Na de itt azért álljunk meg egy pillanatra, mert a meleget nem az e célra fölszerelt fűtőtestek biztosítják, hanem az ablakokban elhelyezett elektromos hösugárzók. Ne legyünk kötözködők, de ez itt a pazarlás újabb formája. Tovább megyünk, hogy bekopogjunk néhány földszinti lakásba. Ilyenkor, déltájt, nincs nagy esélye annak, hogy valakit otthon találunk, két esetben mégis szerencsénk van. Mindkét alkalommal nem várt fordulat áll be, a lakók elégedettek a fűtéssel.- Erre számítani lehetett - mondja útközben a kazánház felé Tibor Ploczek mérnök, az Állami Energetikai Felügyelőség szakembere. - Hiszen szó volt róla, hogy szinte állandóan forróbb a megengedettnél a hálózatban keringő víz, ezáltal jut elég meleg a földszinti lakásokba is. Persze, még így sem elégedett mindenki. Több esetben előfordult, hogy engedély, kellő szakértelem nélkül csatlakozásokat szereltek a fővezetékhez a lakók, és így jutottak meleghez. Ennek az a következménye, hogy a fűtőhálózat hatékonysága tovább romlik. Vagyis, ha a vállalat még most sem kezdi el a hibák helyreállítását, később kétszer annyiba kerülhet ugyanaz. Közben megérkezünk a kazánházba, s ugyancsak kellemesen meglep a rend és a tisztaság, ami itt uralkodik. A berendezéseket hozzáértő szakemberek kezelik, ezt azonnal meglátni. Arról tehát nem az itteni gárda tehet, hogy az utóbbi évek során annyi szitok hangzott el címükre. De szitkot, átkot a kazánok kezelői is nemegyszer szórtak, figyelve a mérőórák szélsőséges állását. Ismét Margita Kurcinová hivatali szobájában ülünk, s hogy a kép teljes legyen, úgy határozunk, legalább telefonon megpróbáljuk elérni a Kassai Magasépítő Vállalat illetékes szakemberét. Szerencsénk van, a vonal másik végén Anton Kerekes mérnök jelentkezik. Évek óta ő képviseli a vállalatot ebben az ügyben. Mostani véleményével viszont döbbenetét vált ki a körülöttem ülő szakemberekben. Az elmúlt évek során megírt jegyzőkönyvekben aláírásával is elismerte vállalata nem csekély felelősségét az itteni hiányosságokkal kapcsolatban, ma mindent visszautasít. Végnélkül érvel, sajátos logikával hárítja el az immár háromnégy éve ellene is szóló tényeket. Végül, a felügyeleti szerv jóindulatát is bizonyítandó, egy újabb felülvizsgálatban állapodnak meg. Csakhogy eszerint a bürokratikus huzavonából még mindig nincs kivezető út. Így az itt lakókkal közösen most már én is azt kérdezem: meddig még? KESZELI BÉLA Feléleszteni a hagyományokat Néhány nap múlva lakásaink díszévé válik a felékesített fenyőfa, hogy csillogásával, ragyogásával szebbé, meghittebbé tegye ünnepnapjainkat. Valamikor, nem is olyan nagyon régen, a fenyőfát nem díszítették sokszínű üveggömbök, ezüst szálak. A régi karácsonyfákon apró mézeskalácsok, dió, alma, papírláncok voltak, sőt búzakalászból, szalmából készített díszek is. Ma ismét sokan a „valamikori“ díszekkel ékesítik a fáikért. Igaz, már nem saját kezűleg készítik őket, megvásárolhatók a Népművészeti Ipari Központ üzleteiben.- Tizennégy éve kutatom karácsonyfadíszeink keletkezését, eredetét. Az évek során érdekes anyagra bukkantam, s az ősi motívumok már megtalálhatók a mai díszeken - vallotta munkájáról Jana Menkynová, a Bratislavai Népművészeti Ipari Központ képzőművész-tervezője.- Ügyes kezű, dús fantáziájú őseink a ház körül található anyagokat használták a díszek készítésekor. Láttam babból, tökmagból, borsóból készített láncfüzéreket, vágott szalma, kukoricaháncs díszeket. Ezen hagyományok, értékek megőrzését tartottuk elsőrendű feladatunknak. Azután következett a nehezebb feladat: elkészíteni a régi díszek korszerű változatát, a hagyományos anyagok felhasználásával. A szalma mellett döntöttem, hiszen ezzel az anyaggal találkozhattunk a leggyakrabban. A hogyanra viszont sokáig kerestem a választ, mert a szalma törékeny, hajlíthatatlan. Végül mégis sikerült, s a szétvasalt szalma technikája bevált. Jana Menkynová munkája csak akkor kezdődött el igazán. Meg kellett keresnie azokat az embereket, akik tudtak a szalmával dolgozni, s hajlandók voltak megtanulni az új eljárást. A termelés beindult s a kör alakú ,»y díszeknek sikerük lett. Egy évre rá ismét új dísz hagyta el a központot.- A szalmakörbe virág helyett kivágott anyag került - az eredeti papírkivágások mintájára. Ugyanis tudni kell, hogy a múlt idők karácsonyfáin sok volt a papírból készített apró csecsebecse - tájékoztatott lelkesen Jana Menkynová. - A központ dolgozói később arra gondoltak, mi lenne, ha felkérnék a régi mézeskalácssütőket, hogy a régi receptek alapján süssenek apró mézeseket. Eleinte nem akadt vállalkozó, de ma már öt mézeskalácskészitő szállítja a keresett,,díszeket". (A mézeskalácsok ma is az ősrégi faformákban sülnek.) örülünk annak, hogy egyre többen keresik ezt a termékünket is. A Népművészeti Ipari Központ - Jana Menkynová képzőművészen keresztül - igyekezett évente új kará- Gsonfadísszel kedveskedni a szépet kedvelő vásárlóknak. Megszülettek a kukoricaháncsból készített madarak, azok anyaggal kombinált változatai, a kerek üveglapra festett virágmintás díszek, a fából késztett miniatűr plasztikák, s a nyers- és a pácolt szalma, háncsdíszek variációi.- Hiába terveznék én bármit, ha nem lennének ügyes kezű munkatársaim, akik valóra váltják az elképzeléseket. Sajnos, egyre kevesebben ismerik bedolgozóink közül a hagyományos készítési módokat- mondta, majd sorolni kezdte: - A szalmadíszekét tizenketten csinálják, kukoricahánccsal ketten, fával hárman dolgoznak, a mézeskalácsokat négyen készítik. Hálásak vagyunk ezeknek az embereknek, mert nélkülük gyerekeink, unokáink ismeret- s érzésvilága szegényebb lenne. S mert ez nem a fő hivatásuk, egy-egy mintából csak meghatározott mennyiség készül. A következő adatokkal támasztotta alá szavait: a hétféle szalmadíszből 3-3 ezer, a tizenegyféle madárdíszböl 8-9 ezer (csupán egy ember késziti őket), mézeskalácsból 40 ezer, hatfajta fadíszből 500-500 darab, a kis miniatűr plasztikákból - ez az idei karácsonyi piac újdonsága - 200 darab kerül piacra. A Népművészeti Ipari Központ üzleteiben évről évre egyre többen keresik és vásárolják ezeket a díszeket. Egyre többen vannak olyanok, akik elbúcsúznak a megszokott csillogástól, s térnek vissza őseink egyszerű karácsonyi díszeihez. PETERFI SZONYA 1983
