Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
szú 1 /II. 15. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium Énekkara Józsa Mónika vezetésével sikeresen szerepelt az idei Csengő Énekszón. mins Jegyzetek az amatőr művészeti idény végén M ájus és június hagyományosan a szlovákiai magyar amatör művészeti idény csúcsa, ilyenkor szinte hetente követik egymást az események. Az idén sem volt másképp. A járási és a kerületi fesztiválok után rendezték a jubileumi Jókai-napokat, majd a Duna- menti Tavasz következett, azután az országos népművészeti fesztivál, egyhét- tel később a Csengő Énekszó, s az idei évad záróakkordját hagyományosan Gombaszög jelentette. Nem haszontalan időtöltés Milyen is volt az idei amatőrévad? - tesszük fel a kérdést ilyenkor, nyáron fs, amely nemcsak az uborkaszezon, hanem az értékelés, a tapasztalatok számbavételének, s ezzel együtt a tervezgeté- sek időszaka is. A kérdésre - gondjaink, sürgős tennivalóink ellenére - kedvező választ lehet adni. Az idei fesztiváljaink ugyanis szervezési, továbbá eszmei és művészi szempontból egyaránt sikeresek voltak. Igazi fesztiválhangulat uralkodott Jókai szülővárosában; a mintegy négyszáz szereplő, és a több mint ezer néző számára az idén is élményt jelentett a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) gyermekfesztivál, s ugyanilyen színvonalas volt a Csengő Énekszó is. Zselizen (Zeliezovce) gyermek tánccsoportjaink ragadtatták tapsra a közönséget, Léván a hagyományőrző és -ápoló folklórcsoportjaink, szólistáink szerepeltek. Itt akadt a legtöbb zavar, s a csoportok is elégedetlenek voltak a körülményekkel. Bizony, tévedés volt a Tavaszi szél... versenyt a zselizi fesztiválhoz zsúfolni. Nem tudom, mit nyertünk ezzel, de hogy mit veszíthetünk, teljesen nyilvánvaló. Ezért a jövőben folklórcsoportjaink számára is különálló fesztivált kell szervezni - a mostaninál jobb körülmények között, és közönség előtt. Minden említett rendezvény egyértelműen igazolta, hogy amatőr művészeti mozgalmunk biztatóan fejlődik. S ez nagy szó, különösen akkor, amikor egyre többször halljuk a panaszt falvainkban, kisvárosainkban is, hogy nehéz, szinte lehetetlen megnyerni az embereket ennek a mozgalomnak, a kulturális-munkának. Éppen az elmúlt napokban panaszkodott az egyik nagy galántai falu CSEMADOK elnöke: - Volt énekkarunk, színjátszó csoportunk, de csak volt. Az embereket nem lehet elhúzni a fóliáktól, a háztájitól, csak a pénz érdekli őket. Van színes tévéjük, kocsijuk, mindenük, amit csak elképzel. Néhány megszállott pedagógust kivéve nem törődnek azzal, hogy van-e a faluban kultúra. Nem tudom, mit lehet itt tenni. Szerencsére, sok helyen azért tudják. Az újonnan alakuló, vagy már évek óta rendszeresen dolgozó amatőr együttesek munkáját figyelve, már jól ismert, újra és újra beigazolódó tényeket állapíthatunk meg. Tehetséges szereplőkben sehol sincs hiány, de rendezőkben, vezetőkben igen. Ahol rátermett vezetők, rendezők kezdenek el dolgozni, s ahol a helyi szervek, kulturális intézmények valóban támogatják őket, ott előbb-utóbb ambiciózus közösségek alakulnak, amelynek tagjai ráéreznek a műkedvelő mozgalom szépségeire, a művészet tudatot formáló, világlátást szélesítő, erkölcsöt gazdagító szerepére, s egyre inkább megtanulnak gazdálkodni szabad idejükkel, rájönnek arra, hogy a próbákon való részvétel, a fellépés sem haszontalan időtöltés. Alig három esztendeje egy kisvárosunkban alakult újjá a színjátszócsoport. A kellő szakmai vezetés és a hathatós helyi támogatás eredményeképpen már két díjat is nyertek a Jókai-napokon. A körülmények itt sem mások, vagy nem sokkal jobbak, mint más hasonló délszlovákiai helységben, s lám, mégis sikerült tudatos művészi munkára ösztönözni több, mint húsz szereplőt. Az idén az egyik falusi színjátszócsoport is nagy sikert aratott, pedig ott is fóliáznak, ott sem könnyű szereplőket toborozni. S akadt egy rátermett pedagógus, egy ügyszerető helyi népművelő, és rátaláltak azokra a pedagógusokra, munkásokra, akik éreztek magukban kellő tehetséget, lelkesedést, kitartást • a színjátszáshoz. Közös munkával el tudtak szakadni a ri- pacskodás, az olcsó nevettetés megany- nyi rossz hagyományaitól, és ízléses, színvonalas előadással lepték meg a szakembereket, kissé talán önmagukat is. Két beszédes példa, hogy napjainkban sem könnyű ugyan, de azért nem is lehetetlen amatőr együttest szervezni és színvonalas produkciót létrehozni. Az anyagiak sem mellékesek Persze, mindez hathatós erkölcsi és anyagi támogatás nélkül nem megy. Nagyon fontos, hogy a szereplők, és a vezetők érezzék: számon tartják, megbecsülik a munkájukat: úgy is, hogy a helyi tisztségviselők elmennek a bemutatókra és más rendezvényekre, s úgy is, hogy nem hagyják magukra az együttest a különböző gondok megoldásában sem. Napjainkban már az anyagiak sem mellékesek, mert az amatőr énekkarok, tánccsoportok, színjátszó együttesek munkájához igenis, pénz is kell. Nem is kevés. Éppen ezért kellene végre találni Dél-Szlovákiában is patronáló üzemeket, földmüvesszövetkezeteket. Számos szlovák és cseh példa igazolja, hogy milyen gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki egy-egy üzem, szövetkezet és amatőr csoport között. A mi vidékeinken sem kellene idegenkedni ettől a módszertől, annál is inkább, mert e tájakon tehetős szövetkezetek és ipari üzemek is léteznek, ahol zömmel magyar nemzetiségűek a dolgozók. Az idei évad másik örvendetes jelensége, hogy szaporodnak és erősödnek az iskolai színjátszócsoportok, énekkarok és táncegyüttesek. Ez elsősorban több pedagógus áldozatkész és céltudatos munkájának köszönhető. Elsősorban az ő érdemük, hogy gyermekcsoportjaink töretlenül fejlődnek, egyre színvonalasabbak - országos mércével is mérve. Erre a legfrisebb példa: az ekeli (Okolic- ná na Ostrove) Tátika több díjat nyert a gyermek tánccsoportok presovi országos fesztiválján. Két éve a szenei (Se- nec) Pöttömszínház Martinban is szép sikert aratott a Ludas Matyival. Ideje lenne hatékonyabban támogatni ezeket a lelkes pedagógusokat és főleg igazgatókat arról, hogy óvodás és iskolás korú gyermekek ízlésének, tudatának formálásában milyen fontos szerepe van a művészetnek, az aktív kulturális munkának. Fontos a matematikai, a fizikai a kémiai olimpia, de nem lehet mellékes a szavalóverseny és az iskolai színjátszóegyüttes, az énekkar vagy a.tánccsoport munkája sem. Reméljük, az Oktatási Minisztérium igéd állásfoglalása, útmutatása is ezt az egészséges irányzatot támogatja. Talán ez a dokumentum felpezsdíti a gimnáziumok és a szakközépiskolák pedagógusait és tanulóit is, mert itt - már ami a művészeti mozgalmakat illeti - szinte teljes a stagnálás. Kivételt csupán a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium képez, ahol énekkar alakult Józsa Mónika vezetésével, és szép sikerrel szerepelt a Csengő Énekszón, örömmel vettük tudomásul azt is, hogy a kassai (Kosice) Schönhertz Zoltán Szakközépiskola Iksz Irodalmi Színpada is eljutott a Jókai-napokra. Reméljük, sikerül felsorakozniuk az évek óta kiemelkedően szereplő ipolysági (Sahy) és komáromi (Komárno) gimnázium irodalmi színpadaihoz. Tehát három gimnáziumunkban és egy szakközépiskolánkban dolgozik színvonalas művészeti együttes. S ez bizony nagyon kevés. Jó lenne megmozgatni ezeket a gimnáziumi állóvizeket is. Hathatósabb módszertani segítséget Évek óta sokat beszélünk arról, milyen fontos a népművelési intézmények rendszeres módszertani segítsége, s mennyire szükséges az is, hogy a rendezők permanensen képezzék önmagukat: behatóan ismerkedjenek meg a szakiroda- lommal, kísérletezéseiket, gyakorlati munkájukat megfelelő elméleti tudásra alapozzák. Jelenleg ezeket az igényeket a leginkább a gyermekcsoportok vezetői szívlelték meg. Élenjáró gyermek tánccsoportjaink, énekkaraink vezetői ambiciózus szakemberek, s ez biztató a jövőre nézve. Sokat fejlődtek a gyermekszínjátszó együttesek rendezői is. Ez a szakmai tudás a műsorválasztásban és a játékstílusban mutatkozik meg, remélhetően a következő években a produkciókban is teljes mértékben érvényesül majd. Szakmai szempontból ebben az évadban a legtöbb problémát a kisszínpadok és a színjátszó csoportok előadásai jelentették. Méghozzá elsősorban műsor- választásban és rendezésben. Ezért kellene megvizsgálni: hatékony-e a Népművelési Intézet rendezői tanfolyama, s ha igen, miért nem dolgoznak azok a rendezők, akik ott végeztek? S vajon a mostani hallgatók közül miért mutogatják olyan kevesen azokat a bizonyos oroszlánkörmöket? ' A javuláshoz, a javításhoz érzésem szerint két út vezet. Az egyik a rendezők tudatosabb önművelése, amely az alaposabb szakmai felkészülés egyik feltétele. Csak így érhető el, hogy rendezőink zöme nem ösztönösen, s nem bizonyos sémák szerint állít színpadra egy-egy darabot, illetve szerkesztett műsort, hanem tudatos munkával igyekszik közölni általa fontosnak vélt gondolatokat, tényeket, méghozzá a művészet eszközeivel. Égetően szükségesnek tartom azt is, hogy változtassunk a módszertani segítség formáin. Nem elég, ha a bemutató vagy a fesztivál előtt néhány héttel küldenek ki szakemebert. Azt kell elérni, hogy a csoportok kapjanak kellő szakmai tanácsot a darabválasztásnál és a rendezői koncepció körvonalazásánál, hiszen jórészt itt dől el, milyen lesz az előadás. Mivel a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályát megszüntették, ezért az ottani magyar szakreferensek, valamint a CSEMADOK KB művészeti osztályának elsőrendű feladata, hogy jobb kapcsolatot építsen ki a kerületi és a járási népművelési központokkal, s így talán sikerül megszervezni a hathatósabb módszertani segítséget. M a már eljutottunk odáig, hogy felismertük az amatőr művészeti mozgalom társadalmi jelentőségét. Tudjuk, hogy fontos szerepe van az emberek tudatának, életszemléletének formálásában, az eszményeinknek megfelelő érték- rendszer kialakításában, s nem. utolsó sorban a szabad idő értelmes eltöltésében. Szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalmunk sok helyen sikeresen teljesíti ezeket a funkciókat. Elsősorban azért, mert a területen is a fokozatos értékkiválasztódás tanúi vagyunk, s mind többen tudatosítják azt, hogy csak lelkesedésből csupán egymás vállonveregetéséböl nem Ifehet megélni. A lelkesedés mellé tehetség, szakmai tudás is igényeltetik. A dicséret mellett a kellő eszmei és művészi kritériumokat érvényesítő bírálat is fontos. Ezeknek az igényeknek megfelelően kell levonni az elmúlt évad tapasztalatait, s ugyanilyen szempontok szerint szükséges készülni az előttünk álló új amatőr- évadra, amely csak úgy lesz még színvonalasabb, ha az illetékes intézmények megfelelő intézkedésekkel, ha kell új munkaformákkal segítik az amatőrök művészi munkáját SZILVÁSSY JÓZSEF A jubileumi Jókai-napok egyik kellemes meglepetése a muzslai színjátszócsoport előadása volt. (Molnár László és Gyökeres György felvétele)
