Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
• A dúsan megrakott tőkékről ilyen gyönyörűen fejlett, mézédes fürtöket szüreteltek le Még az évszázados hagyományokkal bíró, és újabban egyre inkább országszerte ismertté váló kékkői (Modry Karóért) borvidék legtermékenyebb részén is igen rendhagyó dolognak számít, ha két egymást követő szüret végén módfelett elégedettek a szőlősgazdák. A lukanényei (Nenince) Vörös Lobogó Egységes Földmúvesszövetkezet helyi, csábi (Cebovce) és keszihóci (Kosihovce) szőlészetének legöregebb dolgozói sem tudnak két-háromnál több példát felidézni erre az emlékezetükből. A hosszan melegítő őszi napsugár most a tavalyinál is mézédesebbre érlelte a tőkéken aranylő súlyos fürtöket. A pesszimista jósolgatá- sokkal ellentétben a mennyiséggel sem lett baj. Az idei aszályos nyár és ősz ellenére minden várakozást felülmúló gazdag termést szüreteltek le.- A szőlőtermesztésre rendkívül kedvező elmúlt évi időjárás áldásos hatása még az idei tavasz végén - nyár elején is megmutatkozott a tőkéken - kezdi magyarázni a régen látott termésbőséget Domin János agrármérnök, az elnök, a borvidék korszerű termesztési módszereinek fő szorgalmazója. - A tavalyi rekord után ismét szinte hihetetlenül nagy hozamok mutatkoztak. Az ígéretesen kezdődő fürtfejlődés után viszont - sajnos - a szólót is elérte az aszály. A csapadék hiánya miatt nagyban lelassult az asszimiláció intenzitása, (gy az eredetileg reméltnél mintegy 15-20 százalékkal termett kevesebb. Mégis elégedettek vagyunk, mert a tervezett 1320 tonna helyett már a szüret közepén biztosra vettük, hogy jócskán meglesz az 1700 tonna is. A Vörös Lobogó Efsz dolgozóinak három, aránylag kis létszámú csoportja a csábi Leányhegyen, a keszihóci öreghegyen és a lukanényei dombokon az idén már 200 hektár termőre fordult szőlőt müvei. Az összterület felén teraszokon vannak a tőkék. A végleges távlati tervek szerint 300 hektárig folytatják a nemes fajták telepítését. Ezt követően egy nagyobb rekonstrukcióba kezdenek, mert 1962-ben, amikor megkezdődött az új telepítés, senki sem tudhatta, hogy a zöldszilváni és a modrai leányka nem válik be náluk. • Domin János agrármérnök, a Vörös Lobogó Efsz elnöke, a kékkői borvidék korszerű szőlőtermesztési módszereinek leg agilisa bb szorgalmazója hogy ezek a fajták nem nyertek volna jó néhány arany- és ezüstérmet, sót a kemény külföldi konkurenciával szemben is „állják a sarat". Például a legutóbbi mi ku lövi nemzetközi borversenyen, amelyre országos bírálóbizottság nevezi be a legfinomabb hazai minőségi borokat, egy arany- és három ezüstérmet érdemeltek ki.- Az érvényes csehszlovák norma szerint fél évig kell minőségromlás nélkül elállnia az összes palackozott bornak- folytatja a sikerek felsorolását az elnök.- A mi boraink ugyan rendszerint ennél jóval korábban elfogynak, de egy alkalommal mutatóba hoztak már vissza hároméveset is. Sokat tapasztalt borászati szakemberek jelenlétében bontottuk fel e palackokat, és amikor megkóstoltuk, semmiféle minőségromlást nem éreztünk a borok ízén, zamatén, illatán és színén. Az idő múlását mindössze néhány apró borkökristály jelezte az üvegek alján. Ez ugyan egyesek szerint esztétikai hiba, de az igazi szakértők a tartós kiváló minőség külső jegyének tekintik. A szövetkezet pincegazdaságában kezdettől fogva mindennél fontosabbnak tartják a kiváló minőség követelményei- j GAZDAG ETEK UTÁN- összesen 13 millió koronába került a pincegazdaság létesítése - számol az elnök. - Az első négy évben csak hordós borokat készítettünk, aztán áttértünk a palackozásra. Most már biztosra vehető, hogy az eredetileg tervezett 10-12 helyett legalább két évvel korábban az utolsó fillérig visszatérül ez a komoly beruházás. Értékesítési gondjaink nincsenek. Sőt, a jelenleginél jóval többet is forgalmazhatnánk, mert Prágában, Bratislavában, Karlovy Varyban, valamint a leglátogatottabb szlovákiai idegenforgalmi központokban, ahová szövetkezetünk gépkocsijai szállítják a megrendelt mennyiséget - a legjobb partnereknek akár telefonhívásra is küldünk! -, különösen keresettek a mi fajtáink.- Külföldi kivitelre nem akadna lehetőség?- Már több országba eljutott a hírünk. A prágai svéd nagykövetség diplomatái reprezentációs célokra már kétszer is nagyobb tételt vásároltak tőlünk. Ezenkívül tudtommal a legtávolabbra Japánba került el eddig három alkalommal összesen 600 palacknyi mennyiség, amit egy hazánkban járó üzletember csomagolta- tott be magának. Mintákat vittek azóta Dániába, Hollandiába, Ausztriába és máshová is. Tavaly az osztrák kereskedők jelentős tételek megvásárlásáról kezdtek tárgyalni velünk. Igen kedvező árajánlatokat tettek. Már-már meg is egyeztünk volna, de az üzletből végül mégsem lett semmi, mert csakis hordós borokat akartak, amit aztán több nyugati cég gyakorlatához hasonlóan valószínűleg a másoktól olcsón megvett gyenge fajtákkal elegyítve maguk palackoztak volna. Ezzel természetesen leromlott volna a hírnevünk. Egyre többet jövedelmező beruházás- Megéri további összegeket áldozni az újratelepítésbe és a termőterület bővítésére? ,- Feltétlenül! - válaszolja a megalapozott bizakodás hangján az elnök. - Szövetkezetünkben ugyanis a szőlőtermesztésből és a boreladásból származik a bruttó termelési érték egyötöde, ami évi húszmillió korona. A termés felét közvetlenül eladjuk a nagykürtösi borászati üzemnek, a másik felét pedig saját, nyolc éve üzemelő, 16 dolgozót foglalkoztató pincegazdaságunkban dolgozzuk fel, és palackozva az élelmiszerkereskedelmi- és az Interhotel vállalat útján forgalmazzuk. Az öt évvel ezelőtt beindított osztrák gyártmányú automatikus palackozó gépsor óránként ezer hétdecis üveget tölt meg. így tavaly már 800 ezer palack bor került tőlünk a vásárlók asztalára Ezzel kilenc százalékos tiszta nyereséget értünk el. Most már évi ,1 millió palackra növeljük a gépsor teljesítményét. A tavalyi és az idei országosan nagy szölőhozamok következtében jelenleg a legkülönfélébb borokból jelentős túlkínálat van mind a hazai, mind a külföldi piacokon. A lukanényei szövetkezet csábi pincegazdaságából kikerülő kékfrankosnak, müller-thurgaunak, szentlőrincinek, rajnai rfzlingnek és traminnak viszont most sem kell cégér. Ugyanis az utóbbi években egyetlen olyan rangos hazai borverseny sem ért véget anélkül, nek szigorú megtartását. A palackozó gépsor megvásárlásakor Domin János agrármérnököt szinte minden barátja, ismerőse és munkatársa megpróbálta lebeszélni arról, hogy áttetsző üvegeket rendeljen. Mégsem hallgatott rájuk, mert szerinte így jobban szolgálják a vásárlók érdekét azzal, hogy bárki akár egyetlen pillantással leellenőrizheti, mi is Van bennük. Az efsz pincegazdaságában a szüret befejezése óta sok-sok munkát kellett elvégezni a rengeteg szőlő feldolgozása körül. Most már javarészben kiforrott bor van az óriás tankokban. Miközben a vincellérek az első lefejtésekkel vannak elfoglalva, kint mind a három szőlőhegyen végéhez közeledik a naptári év utolsó nagy feladata, a tőkék befedése. A szokásosnál jóval korábbi szüretelésnek, valamint az aránylag hosszú meleg őszi időjárásnak köszönhetően a vesszőkön sokáig megmaradt szinte a teljes levél- zet. Ezt pedig a jövő évi hozamok szempontjából rendkívül kedvező előjelnek tekintik a szőlősgazdák. LALO KÁROLY • A pincegazdaság alagsorában javarészt már kiforrott, elsőrendű minőségi borokkal vannak teli az óriáshordók (A szerző felvételei) Tanulságos esztendő volt A gabonatermesztési program megvalósítása a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban is a kiemelt gazdasági feladatok közé tartozik. A gömöri földművesszövetkezetek és állami gazdaságok az elmúlt évben a szántóterületnek nem kevesebb, mint 52,2 százalékán termesztettek gabonaféléket, s a hatodik ötéves tervhez viszonyítva a mostaniban 12,5 százalékos növekedést kell elérni. A megvalósítás fölöttébb igényes feladatnak ígérkezik, hiszen a 7. ötéves tervidőszak első két évében elmaradtak a várt hozamok, s csupán négy-öt nagyüzem dicsekedhet némi többletterméssel. Különös, hogy éppen az idei, aszályos esztendő javított némiképpen a mérlegen. így az ötéves program teljesítésének esélyein is. A körülményekhez képest sikeres esztendő eredményeiben közrejátszott, hogy a gazdaságok túlnyomó többségében tavaly ősszel igen körültekintően láttak a termés megalapozásához. A talajelökészítést jó minőségben végezték el, s határidőre földbe került a mag. Már az első biológiai leltár sejtette, hogy a növényzet megfelelő kezeléssel képes lesz ellenállni az időjárás viszontagságainak. Erre a tél folyamán egyébként sem volt szükség, hiszen az évszak enyhe lefolyású volt, bár az is igaz: nem bővelkedett csapadékban. A talaj nedvességkészlete a májusi és a júniusi szárazságok hatására erősen megcsappant, bár ez a buja növényzeten nem minden esetben látszódott meg. Az érés utolsó szakaszában azonban már egyértelműen szenvedtek a kalászosok, ami végül befolyásolta a rendkívül gazdagnak ígérkező terméshozamokat is. A korai érés miatt a betakarítás a szokásosnál jóval előbb megkezdődött, s - amire még nem volt példa a szocialista gazdálkodás három évtizede során - július végére már be is fejeződött. Az aratás - hála a kialakult együttműködésnek - folyamatos volt, bár néhány nagyüzemi gépparkot mintha meglepett volna a korai munkakezdés, hiszen a kijavított kombájnok száma nem érte el a korábbi évek átlagát. Ezen kívül csupán a szállítási szemveszteség volt nagyobb a megengedettnél, noha a munkálatok megkezdése előtt a központi utasítások ennek megelőzésére egyértelműen kötelezték a felelős személyeket. Különös, hogy bár a mértéktelen szem veszteségről mindenütt tudtak a vezetők, mindmáig egyetlen felelősségrevo- nás sem történt. A kalászosok terméseredményei végül is - figyelembe véve a körülményeket - megfeleltek a várakozásnak, hiszen a közös gazdaságok 88 560 tonnát takarítottak be, 101,4 százalékra teljesítve idei tervfeladataikat. Nem ennyire egyértelműen pozitív a helyzet, ha figyelembe vesszük az egyes nagyüzemek eredményei közötti különbségeket. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a különbségek jelentősek, ami a gazdálkodás kihasználatlan lehetőségeire utal. A járás 23 nagyüzeme közül csupán Rimaszécsen (Rimavská Seő) értek el öt tonnán felüli átlaghozamot. Négy gazdaság - Lé- nártfalva (Lenartovce), Krár, Rimajánosi (Rim. Janov- ce) és Feled (Jesenské) átlagtermése haladta meg a 4,5 tonnát, ugyanakkor tizenegy nagyüzemben nem érték el a 3,5 tonnás szintet sem. Lehetőségeiktől főként Sajógömörön (Gemer), Nagybalogon (Vel'ky Blh), Méhiben (Vőelince) és Várgedén (Hodejov) maradtak el, ugyanakkor Vei ké Teriakovce, Bátka, Gesz- tete (Hostice) gazdaságai jóval többet produkáltak a tervezettnél. Az ötéves terv első három esztendejének eredményeit figyelembe véve Drienőanyban, Kle- novecen, Feleden és Hmőiarské Zaluzanyban a legbiztatóbb a helyzet; ezekben a gazdaságokban minden feltétel adott a tervidőszak feladatainak túlteljesítésére. Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a többi gazdaságban, hiszen a járásnak több mint 18 900 tonnás lemaradása van. Javítanivaló tehát bőven akad, s erre lehetőségük is adódik az érintetteknek, hiszen az idei ősz - bár csaknem csapadékmentes volt - kedvezett a talajmú- velési és vetési munkálatoknak. Ezekkel idejében és jó minőségben végeztek Gömörben, de a legutóbbi esztendő tapasztalatai is arra intik a gabonatermesztőket, hogy a kalászosok egész évi gondoskodást igényelnek. HACSI ATTILA
