Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-09 / 49. szám

w ' ,.ov > • r 'v : ss« ZS3&* ■**»>‘**^ '" . $ • Az A 31 -es típusú könnyű tehergépkocsi Az es a Terjedelmére nézve nem nagy, de annál beszédesebb az a fény­képkiállítás, amely a moszkvai Li- hacsev - röviden ZIL - és a prá­gai AVIA gépkocsigyárak dolgozói­nak szoros együttműködését és őszinte barátságát hirdeti. Tizen­hét esztendővel ezelőtt írták alá azt a barátsági szerződést, amely­nek évfordulójáról minden évben r hol Moszkvában, hol Prágában megrendezett - bemutatóval em­lékeznek meg. így tájékoztatják egymást a vállalatok politikai, tár­sadalmi és gazdasági tevékeny­ségükről, eredményeikről, a szo­cialista versenyekről, a dolgozók kezdeményezéséről és a kölcsö­nösen hasznos többi tudnivalóról. TANÍTANAK ÉS TANULNAK- Ez azonban kevésnek bizo­nyulna a minden téren bevált ta­pasztalatcsere és egymás konkrét támogatása nélkül - mondja Zde- nék Uridil, a kereskedelmi-műsza­ki szolgáltatási osztály vezetője, majd hozzáfűzi: tanítunk és tanu­lunk. Ez ugyanis a nehézségek leküzdésének és a fejlődésnek egyik legfőbb feltétele. A nagyobb érthetőség kedvéért mindjárt példával is szolgál. Míg a ZIL tervbe vette a dízelmotorok gyártását, s ehhez az AVIA segít­ségét kéri, amelynek gazdag mű­szaki tapasztalatai vannak az üzemanyag-megtakarításban és az egyes alkatrészek megmunkálá­sában, az AVIA-nak a politikai fel­adatok teljesítésében, valamint a munkaszervezésben és irányí­tásban van szüksége a ZIL taná­csaira. Robert Bartek mérnök, a válla­lati igazgató titkára elmondotta, hogy az idén a politikai és kulturá­lis együttműködés keretében elő­ször az üzemek sportolóinak kül­döttségei tettek cserelátogatást, majd a legjobb dolgozók közül huszonötén és a pionírszervezet tagjaiból ugyanennyien töltötték szabadságukat a ZIL, illetve az AVIA üdülőiben. Milyen tapasztalatokkal tértek vissza hazájukba? Ha nem kér­deznénk, akkor is tudnánk, mit jelentenek ezek a szovjet társaik­kal együttesen eltöltött napok a gyerekek és a felnőttek életében egyaránt. A felejthetetlen élmé­nyek során születő őszinte barát­ságokat levelezéssel, majd egy­más látogatásával is fenntartják. SZEMÉLYES KAPCSOLATOK -TAPASZTALATCSERE Évente két üzem 50-50 szak­embert cserél, s ezek ugyancsak elégedetten térnek vissza munka­helyükre. Tízen a mieink közül az idén szakmai megbeszéléseken is részt vettek Moszkvában. A fém- feldolgozás ésszerűsítésének a lehetőségeit, az alkatrészek fel­újításának, a gépkocsik megbíz­ható üzemelésének a feltételeit, a főjavítások, valamint a speciális berendezések gyártási módszereit tanulmányozták. A cél ugyanis a kölcsönösen égető problémák megoldása - a tapasztalatok érvé­nyesítésével. A ZIL idei rendezvénye tehát ugyanúgy beváltotta a hozzáfűzött reményeket, mint az AVIA tavalyi szakmai megbeszélései, amelye­ken a moszkvai üzem tizenegy szakembere gyűjtött értékes ta­pasztalatokat. Megszokták és kö­zös érdeknek tekintik az együtt­működésnek ezt a formáját is. A SZOVJETUNIÓ ELÉGEDETTSÉGÉRE TÖREKSZENEK Köztudott, hogy az AVIA termé­kei, mindenekelőtt az A 21 és az A 31 típusú könnyű tehergépko­csik iránt szerte a világon rendkí­vüli az érdeklődés. Ma tizenkét országba exportálják őket, de egyelőre - a további részleg üzembe helyezéséig - a gyár kor­látozott termelőképessége miatt nem elégítheti ki teljes mértékben az igényeket.- A Szovjetunió azonban kivé­telt képez - mondja Bartek mér­nök. - Oda, az eredetileg tervezett és megrendelt kétezer kocsi he­lyett az utólagos megrendelés fi­gyelembe vételével, az idén hat­száz darabbal többet szállítunk. A Szovjetunió elégedettsége ugyanis számunkra mindennél fontosabb. Nincsenek is különö­sebb panaszok - reklamáció is csak nagyritkán van. Ennek ellenére az AVIA állandó feladatának tekinti termékei minő­ségének javítását és a szerviz­szolgáltatások biztosítását. A gyár három kiküldött techni­kusa a helyszínen éppen ezekben a napokban végzi a kocsikon a ga­ranciális javításokat. A karbantar­tási és javítási munkákkal pedig tanfolyamokon ismertetik meg a szovjet dolgozókat. Erre a célra szolgálnak a nemrégen Moszkvá­ban létesített műszaki oktatási központok is, amelyek a szovjet szakemberek számára más ren­dezvények, előadások, kiállítások színhelyei is. Vendéglátóim a könnyű teher­gépkocsik múltjáról is megemlé­keznek. Eredetileg az AVIA a Re­nault cégtől megvásárolt licenc alapján kezdte gyártani őket. Az alkatrészeken végzett jelentős újí­tásoknak és szerkezeti módosítá­soknak köszönhetően azonban a vállalat ma már termékeiket 97 százalékban a sajátjának tekinti. A folyamatos pótalkatrész-ellátás­sal lényegesen kevesebbre van belőlük szükség, az azonnali helyszíni javítások sem okoznak már különösebb gondot. És ha majd a motor begyújtásával kap­csolatos, főleg a Szibériában gya­kori 30 fokos fagyok okozta prob­lémákat is sikerül megoldani, ak­kor mindkét fél elégedett lehet. Ml A KOCSIK LEGNAGYOBB ELŐNYE?- Növekedett óránkénti sebes­ségük, megfelelnek a környezet- védelmi követelményeknek, keve­sebb üzemanyagot fogyasztanak és az élettartamuk is meghosz- szabbodott - hangzik a válasz.-Termékeink magas színvona­lára jellemző - mondja Bartek mérnök - hogy például az egyipto­mi megrendelőnk, tekintettel arra, hogy az ottani fogyasztó meg­szokta a Renault cég termékeit, engedélyével ennek a cégnek a neve alatt árusítja a kocsikat. Érthető, hogy ezt a kereskedelmi életben gyakori fogást az AVIA nem tartja sértőnek. Ellenkezőleg, a Renault engedélye a termékeink iránti korlátlan bizalom jele - mondja Zdenék Uridil. Az AVIA, mint minden évben, az idén is minden bizonnyal túltel­jesíti a tervet. Bár még néhány hét elválaszt az év végétől, a dolgo­zók már azon fáradoznak, hogy megteremtsék a jövő évi tervfel­adatok teljesítéséhez is a feltétele­ket. Bár tudják, hogy nem lesz könnyű dolguk, az exportterv kilá­tásba helyezett 8 százalékos emelése ugyanis további erőfeszí­tést igényel. A vevők elégedettsé­gére törekedve azonban nincs olyan nehézség, amely előtt az AVIA dolgozói meghátrálnának. KARDOS MÁRTA • A gumiabroncsok szerelése (Archív felvételek) Kenyér - legyen friss, finom, ropogós héjú, s akkor az sem zavar, ha sorba kell érte állni. A nyitrai Nyugat-szlovákiai Sütőipari Vállalat párkányi (Stú- rovo) üzemrészlege 60-80 ezer embert lát el naponta kenyérrel és péksüteménnyel. S néha bizony előfordul, hogy egy vagy két órát is várni kell az üzlet előtt annak, aki az előző napi kenyér helyett frisset akar vásárolni. „Már megint késnek a pékek“- türelmetlenkednek a sorbanállók. „Vajon miért késik a kenyér­szállító autó? Talán még el sem indult a kenyérgyárból?“- Sajnos, előfordul, hogy a kenyeret, a kiflit és a többi árut csak késve tudjuk szállítani - mondja Malis Irén, közgazdász. - S hogy miért, a válasz egyszerű. Aránylag rövid idő alatt - valamivel több mint 11 hónap - építették fel magyar szakmunkások a kenyérgyá­rat. Jól működő jugoszláv gépekkel kezdtük meg az üzemelést. De hát ennek már bizony tíz éve. Azóta a berendezések elhasználódtak, ezért egyre gyakoribb a termeléskiesés. Ilyenkor aztán késünk a sütéssel, persze, a szállítással is. Az is előfordul, ha a termeléskiesés sokáig tart, hogy más kenyérgyár - például a dunaszerdahelyi, a nyitrai, a komáromi - segítségét kell kérnünk.- Párkánytól és körzetétől az említett városok elég messze vannak. Nem lenne kifizetődőbb, ha házon belül keresnének megoldást?- A beruházásokra vagy a gépfelújításokra gondol ugye? Áprilistól üzemeltetünk egy új, hazai gyártmányú kemencét, amire még az idén kifligyártó gépet kapcsolunk. Bár a gép 100 ezer darab kiflit gyárt műszakonként és csak 7 munkás kell kiszolgálá­sához - a mostani félautomata gépnél 11 ember dolgozik - nem sokat segít rajtunk. Kazánjainkat már régebben ki kellett cserélni, de az újakkal is csak baj van. Olajfogyasztásuk sokkal nagyobb, mint a régieké volt. Beruházásról - ha ezt annak lehet nevezni- ennyit mondhatok. A közeljövőben többre nem nagyon számít­hatunk.- Pedig ahhoz, hogy jobb kenyeret süthessünk, nagy szükség lenne új automata kovászoló és dagasztó gépre - kapcsolódik a beszélgetésbe Mészáros Éva mérnök, a gyár technológusa.- A gépsor a 10 év alatt bizony, eléggé elhasználódott, gyakran nem adagolja pontosan a lisztet, az élesztőt, rosszul dagasztja az érett kovászt. Hogy a kenyér jó legyen, a technológiai előírásokat nagyon pontosan kell megtartani. Az egész gyártási folyamatban különben is sok függ az emberek felelősségteljes munkájától, s ha még az automata gép sem pontos...- Az adagoláson és megfelelő dagasztáson kívül mire kell még vigyázni, hogy a kenyér jó legyen?- Először is a liszt és az élesztő minőségére, a magkovász savanyúságára, a kovász megfelelő, körülbelül hat óráig tartó érlelésére - mondja a technológus. - Rendkívül fontos, hogy az előírt sótartalmat is betartsuk. A kelesztőben és a kemencében pedig a hőfokot és a páratartalmat kell figyelemmel kísérni.- Miiyen kenyér kerül a polcokra?- Hogy milyen a párkányi kenyér, azt főként az idelátogató turistáktól tudjuk - veszi át a szót az üzem közgazdásza. - Azt mondják, ilyet nem sok helyen lehet kapni. A dicséretek mellett azonban nem lehet elhallgatni a reklamációkat sem. Nyáron a helyi termálfürdő rengeteg embert vonzott Párkányba, ezért megnövekedett a város kenyérfogyasztása is. Olyan sok volt a napi megrendelés, hogy még a technológiai előírásokat- a kovász érésének és a sütésnek időtartamát - sem tudtuk megtartani. Ráadásul betegség miatt több dolgozónk hiányzott. Idénymunkásokkal próbáltuk őket helyettesíteni, akik ugyan a lét­számot növelték, de nem volt kellő felkészültségük. A nagy túlterhelésnek aztán reklamáció lett a vége. Dehát ez nyáron, a turistaidényben volt. Most teljesen más a helyzet. Az üzem kapacitása egyáltalán nincs kihasználva, 30-40 tonnával keve­sebb terméket gyártunk, mint tavaly. Ennek részben a nemrég megnyílt néhány kisebb pékség az oka, részben pedig a kereske­delem. Tudja mi mindent gyártunk, amivel az emberek szinte nem is találkoznak az üzletekben? - - néz rám kérdő tekintettel.- Sütünk 60, 110 és 170 grammos kiflit, 110 grammos zsemlét, házi kuglófot, mákos és diós kalácsot, töpörtyűs pogácsát, szendvicskenyeret. Készítünk jó minőségű prézlit és kétszersültet is. Ha időnk megengedi, még sós stanglit is gyártunk. S ez még nem minden. De nincs is kedvem tovább sorolni, mert ha rágondolok, hogy néhány termékünkből milyen keveset rendel­nek... Szendvicskenyérböl például csak ötven darabot sütünk. A háromezer lakosú Muzslára mindössze 6 darab mákos kalácsot rendelnek. A teasüteményt gyártó gépsorunkat kétszersült gyár­tására is felhasználjuk, mivel a kevesebb megrendelés következ­tében a gép nincs kihasználva- Hogy lehet ez?- Sajnos számtalan példát tudnék felhozni, amikor az üzletek szinte nevetségesen keveset rendelnek némelyik készítmé­nyünkből. Jóllehet termékeink iránt van kereslet, dehát minél nagyobb az árukínálat, annál több gondjuk van az üzletvezetők­nek. Legalábbis ők így gondolják. így aztán a vásárlók hiába keresik például a mákos és diós kalácsot, a szendvicsekenyeret, a zsemlét, az elárusítók válasza legtöbbször így hangzik: nem küldtek a gyárból. Pedig mi szívesen küldenénk.- Befejezésül arra vagyok kíváncsi, hogyan zárják az idei évet a párkányi kenyérgyárban?- Bár az év végéig még van néhány hét, azt már tudjuk, hogy a tervteljesítessel gondjaink lesznek - mondja Maris Irén.- A gyakori termeléskiesés, a dolgozók hiányzása, a nyáron felmerült reklamációkkal együtt megtette hatását. Kétszersültből például húsz tonnával vagyunk lemaradva. Bár az értékelésig szépíthetünk az eredményeken, én akkor is azt mondom, nagyon nehéz év volt. De mégsem vagyok borúlátó, bízom abban, hogy az idei év gondjai-bajai sok mindenre megtanítottak bennünket. Annak a 60-80 ezer embernek, akit naponta ellátunk kenyérrel, pedig azt üzenem, hogy ne mindig a gyárat szidják, ha valamelyik termék hiányzik az üzletből. KOVÁCS EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents