Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
Szoros az együttműködés a csehszlovák és a szovjet mezőgazdasági szakemberek között is, főleg a nagyobb hozamú gabonafajták nemesítése terén. A felvételen: csehszlovák szakemberek az ogyesszai körzetben működő mag nemesítő intézet kísérleti parcelláján. (Folytatás az 1. oldalról) siszta agresszió, Franciaország elhárította magától a Csehszlovákiával kötött szerződésben vállalt kötelezettségét. A Szovjetunió - a záradékban foglaltak ellenére - kész volt eleget tenni kötelezettségének. A csehszlovák burzsoá kormány azonban nyugati szövetségesei árulása ellenére sem mert élni ezzel a lehetőséggel, s rövidesen be is következett a tragédia: hazánk a német agresszió áldozata lett. Mindezek ellenére a Szovjetunió változatlanul barátsággal viseltetett Csehszlovákia iránt. 1941 júliusában elsőként ismerte el a londoni emigráns kormányt, s egyezményt kötött vele a közös lépésekről és a kölcsönös segítségről a Németország elleni háborúban. A szovjet kormánynak ez a határozott kiállása a csehszlovák emigráns kormány mellett jelentősen növelte az utóbbi nemzetközi tekintélyét és súlyát. A londoni csehszlovák emigráns kormányt csak ezután i's- merte el Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Ez volt az első nemzetközi politikai aktus 1939 márciusa óta, amelyben Csehszlovákia egyenrangú partnerként lépett fel, a Hitler-ellenes koalíció egyenrangú tagjaként.^ Ezzel a megállapodással indult el az a folyamat, amely végül is elvezetett 1943. december 12-ig, a csehszlovák- szovjet szerződés aláírásáig a barátságról, a kölcsönös segítségnyújtásról és a háború utáni együttműködésről. Ez a szerződés egyúttal garantálta Csehszlovákia kontinuitását, helyreállítását az 1938 előtti határok között. Kifejezésre jutott benne a csehszlovák külpolitika új orientációja, hiszen a szerződő felek közti együttműködést kiterjesztette a háború utáni időszakra is. A szerződés óriási jelentősége már a háború idején is nyilvánvaló volt. Növelte a CSKP és a Szovjetunió tekintélyét, hozzájárult a csehszlovák nép antifasiszta harcának fokozásához. Több volt mint két ország szerződése: előrevetítette Európa kis országai háború utáni sorsának rendezési módját. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a mód lényegesen eltért a nyugati szövetségesek - Nagy-Britan- nia és az USA - elképzeléseitől. Éppen ezért minden módon akadályozták a szerződést előkészítő tárgyalásokat. Olyannyira, hogy a szerződés problémája felkerült az 1943 októberében Moszkvában megtartott szovjet-brit-amerikai külügyminiszteri konferencia napirendjére is. London a háború utánra föderációt javasolt az európai kis országok számára. A Szovjetunió viszont éppen ellenkezőleg, teljes önállóságuk mellett szállt síkra. Vagyis amikor a csehszlovák -szovjet szerződés megkötéséről folyt a vita, ez nemcsak hazánk jövőjét, de egész Európa háború utáni arculatát is érintette. Az USA és Nagy-Britannia végül kénytelen volt elismerni, hogy a Szovjetuniónak - s természetesen nekik is - jogában áll szerződéseket kötni a háború utáni együttműködésről. A szerződés, amely a legszigorúbban tiszteletben tartja a szerződő felek függetlenségét, állami és nemzeti szuverenitását, a belügyekbe való be nem avat1 kozás elvét, a háború után példaként szolgált a Szovjetunió és a szocialista építés útjára lépett országok közti szerződésekhez, s ez utóbbiak egymással kötött szerződéseihez is. Példája lett a teljesen új szövetségesi kapcsolatok létrehozásának a kialakulóban levő szocialista világrendszeren belül. A Szovjetunió számára is nagy jelentőségű volt ez a szerződés, a szovjet diplomácia győzelmét jelentette. A sztálingrádi és a kurszki győzelem után óriásit nőtt a Szovjetunió nemzetközi tekintélye, a szövetséges államok azonban továbbra is tartózkodóak voltak vele szemben. Sőt, ezek a sorsdöntő győzelmek bizonyos mértékig felújították, fokozták a szövetségesek félelmét a Szovjetuniótól. A csehszlovák-szovjet szerződés rést ütött a nyugati világot a Szovjetuniótól elválasztó bizalmatlanság falán, hiszen lehetőséget adott annak megnyilvánulására, hogyan is fog eljárni a Szovjetunió a szomszédos kicsi államokkal szemben. A háború utáni kegyetlenül nehéz időszakban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió nem egyszerűen tisztességes szövetséges, hanem sokkal több: önzetlen, mindig segíteni kész jóbarát. A szovjet kormány közvetlenül a front átvonulása után segített a lakosság ellátásában, és a nyersanyagok biztosításában is a termelés beindításához. Az 1946-os és 1947-es emelt mennyiségű szovjet gabonaszállítmányok valóban életmentőek voltak. A még mindig jelentős pozíciókkal rendelkező csehszlovák burzsoázia és a reakciós klérus azonban továbbra is nyugat felé húzott, akadályokat gördített a valóban széles körű csehszlovák-szovjet együttműködés kibontakozása útjába. A munkásosztály 1948 februárjában kivívott győzelme után a csehszlovák-szovjet kapcsolatok már “egy minőségileg új, szilárd osztályalapon fejlődtek tovább. A két ország közti testvéri barátság és széles körű együttműködés legfontosabb, meghatározó feltétele a két kommunista párt egysége lett. A KGST megalakulása 1949-ben, majd a Varsói Szerződés aláírása 1955- ben megalapozta az európai szocialista országoknak a nemzetközi kapcsolatokban addig példa nélküli gazdasági, politikai és védelmi együttműködését. Lehetőség nyílt a gyümölcsöző együttműködésre és tapasztalatcserére az oktatás, a tudomány, a művészet, az irodalom, a film, a sajtó, az egészségügy, a testnevelés és a sport terén is. Fejlődésnek indult a népek kölcsönös megismerését szolgáló turisztika. Beindultak a nagy közös építkezések. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország képviselői 1959 decemberében írták alá a megállapodást az 5500 km hosszú Druzsba kőolajvezeték megépítéséről, amelyhez később az NDK és Lengyelország is csatlakozott. Ezt követte több földgázvezeték, az atomerőművek építése és számos közös tudományos program, mint például az Interkoz- mosz beindítása. A második világháború óta változatlanul a Szovjetunió hazánk legfontosabb kereskedelmi és gazdasági partnere. A csehszlovák külkereskedelmi forgalom több mint egyharmada esik a Szovjetunióra. A szovjet külkereskedelmi forgalomban Csehszlovákia az NDK után a második helyet foglalja el. Az árucsere-forgalom dinamikus fejlődését bizonyítja az a tény, hogy 1948-tól napjainkra több mint harmincszorosára nőtt. A csehszlovák készáruexport több mint 12 százalékát a Szovjetunió vásárolja meg, míg hazánk fűtőanyag szükségletének kb. 40 százalékát, importált kohászati nyersanyagszükségletének négyötödét fedezi a szovjet import. A jelenlegi - 1981-1985-re szóló-kereskedelmi megállapodás 50 milliárd rubel értékű árucserével számol, ami az előző ötéves időszakhoz viszonyítva 36 százalékos növekedést jelent. Á csehszlovák behozatal legnagyobb és legjelentősebb tételét, volumenének több mint háromnegyedét a fűtőanyagok és a nyersanyagok képezik. A Szovjetunióba irányuló exportunk kétharmadát a gépek, berendezések, a közlekedési és az építőipari technika teszik ki. Óriási jelentőségű hazánk számára a Szovjetunióval való hosszú távú együttműködés az atomenergetika fejlesztése terén. Itt kell megemlítenünk a nagy gazdasági hasznot hajtó tudományos és műszaki együttműködést is. A két ország tudósai jelenleg 400-nál több probléma megoldásán fáradoznak együttes erővel. A kölcsönös tudományos-műszaki együttműködés eredményeként lehetett hazánk a világ harmadik országa, amely a világűrbe küldte állampolgárát. A fenti adatfelsorolást áttekintve arra a következtetésre jutunk, hogy országunk életének minden területén, az emberek szokványos életének hétköznapjaiban közvetlen vagy közvetett formában találkozunk a csehszlovák-szovjet kapcsolatok, a testvéri együttműködés példáival. De valahogyan természetesnek tartjuk mindezt. Ez nem hiba - ez így van rendjén. Ez annak a bizonyítéka, hogy ez, a testvéri kapcsolat életünk elválaszthatatlan, pótolhatatlan része. Az ilyen közös ünnepek alkalmából, mint amilyen a Csehszlovákia további sorsát meghatározó szerződés aláírásának 40. évfordulója is, azonban érdemes ezeket a tényeket felidézni. Elsősorban azért, hogy felmérjük közös munkánk eredményeit és kitűzzük közösen könnyebben megoldható feladatinkat. GÖRFÖL ZSUZSA ír: ’ Bakuban a Narimanov Textilkombinátban csehszlovák gyártmányú kötőgépeken dolgoznak. A Tulai Kombájngyárban készülnek a Nyiva és Kolosz típusú kombájnok alkatrészei, amelyeket hazánkba is exportál a Szovjetunió. (APN-felvételek)
