Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-02 / 48. szám
„Nekem mindig rövid a nap“ Lustálkodásnak helye nincs I éves Sárközy János és munkatársai elmondják, hogy számukra nagyon előnyös ez a helyben, otthon végzett munka, ka minden csínját-bínját, ismeri a cigány- szög és patkó elkészítésének fortélyait, mégis inkább a lakatos munkához vonzódik, tüzet már csak ritkán gyújt. Idősebb Sárközy Jánosnál már valóban lobog a tűz. A hatvankilenc éves, jónevű mester műhelyében szinte minden nap lángra lobban az apróra tört kokszból rakott tűz.- Én bírom a meleget - mondja a mester, miközben összekaparja a parazsat s egy félig kész, csavart vasat tesz bele.- Nyáron akár harmincfokos melegben is megrakom a tüzet, dolgozok, mert szükségem van a munkára. Sajnos, kevés helyen ég már a tűz, mert a fiaialok a tiszta munkát keresik, ahol még ruhát sem kell cserélni, munka után kezet se kell mosni. Tudja, ennek a munkának sok fortélyát meg lehet tanulni, de igazán jó mester csak abból lesz, aki beleszületik a kovácsmunkába, akinek van türelme a munkához. A fiatalokból pedig ez hiányzik. Rajtam kívül a faluban már csak négyen, öten nevezhetők igazi kovácsmesternek. Alig vannak már, akik tudnak tűzzel forrasztani („hegeszteni“), akik nekifognának szép kovácsoltvas tárgyak- kandallóhoz szükséges piszkavasak, kerítések, ajtókilincsek és pántok, szögek, patkók - készítéséhez. Pedig egyre inkább keresett cikkek ezek - itthon is, külföldön is. Keresik az emberek, szép árat fizetnek értük, csakhát nincs aki csinálja. Néhányad magammal képtelen vagyok kielégíteni az igényeket. Még akkor sem, ha napi tíz, tizennégy órát dolgozok. Mert, tudja, nekem sosem volt hosszú a nap, inkább rövid. Rengeteg még a tervem, vágyam, rengeteg szép kovácsoltvas tárgy él a képzeletemben. Tudásomat szívesen átadnám a fiataloknak, ha lenne, aki türelemmel figyelne, tanulna. Tizenegy gyermekem van. Az egyik itt dolgozik velem, de nem Misérden lakik. Belőle, ha helyben lenne, talán lehetne jó kovács, a többiből már nehezen. Hát mit várjak akkor az idegenektől...?! Sajnos, a szakma, amelyet az őseink hoztak magukkal, lassan, de biztosan kiveszik. Szégyen ez ránk nézve, de mit tehetek - tárja szét karját a pirospozsgás, erős ember, aki közben kikiveszi a vasat a túzből, üti míg izzik, formálja, hajlítja mintha csak képlékeny gyurmával dolgozna. Majd megmutatja a szerszámait, a kalapácsot, fogókat, egyebeket, amelyeket mind saját maga készített. Közben állandóan dolgozik. Mondja, a műhelyben, a tűz mellett tétlenkedni vétek. Sok tereferének nincs helye. A kovácsnak ne a szája, hanem a keze járjon. . . . ZOLCZER JÁNOS Idősebb Sárközy János Ifjabb Sárközy János háza mellett is található egy kisebb műhely, ahol a csoport vezetőjén kívül még kilencen dolgoznak. A kivénhedt gépeken többnyire lányok, asszonyok dolgoznak. Apró bútoralkatrészeket készítenek: tartópántokat ágyakhoz, asztalokhoz. A negyvennyolc A kovácsok utcája Lobog a tűz a kovácsmúhe- lyekben: izzik benne a vas. Lobog a tűz a misérdi (Dunajská Luzná) kovácsműhelyekben, csakhát, hovatovább egyre kevesebb mester műhelyében. Egyre több helyütt aludt ki az évek, évtizedek során. A kovácstűzhelyek helyét különféle villamos fémmegmunkáló és daraboló gépek vették át. A kovácsokból, kovácsivadékokból lakatosok lettek. Kevesen ismerik már a kovácsmesterség igazi szaktudást igénylő tudományát. Sikeres melléküzemág Misérd a Bratislavából Dunaszerda- hely (Dunajská Streda) irányába vezető út mentén a második falu. A kisközségben a szlovák mellett még nagyon sokan beszélnek németül, magyarul és cigányul is. A kovácsmunkát ebben a faluban évszázadok óta végzik a cigányok, akik a Kolónia nevű falurészben, utcában élnek. Apáról fiúra szállt, s száll még részben ma is ez a munka. Bár míg korábban, akár még néhány évtizeddel ezelőtt is a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a kovácsmester fiából kovács lesz, addig ma már a fiatalok közül többen másutt, más szakmában keresik a boldogulásukat. A misérdi kovács cigányok meglehetősen elhatárolják magukat a cigányság többi rétegétől, hiszen ók - mondják - világéletükben nehéz, kétkezi fizikai munkával keresték meg a betevő falatot, mindig rendszeresen dolgoztak: szép munkájukkal rangot, megbecsülést vívtak ki maguknak a faluban, a közeli és távoli környéken. Büszkén mondják, hogy hajdan a bécsiek is hozzájuk jártak különféle kovácsmunkákat rendelni, s busásan fizettek. Hírük még ma is jó a világban, hiszen nemrégiben a tengeren túlról állított be hozzájuk egy megrendelő, aki nagy tételben vásárolna kovácsolt ajtókilincseket, ajtópántokat, egyebeket. A misérdi kovácsok a háború előtt önállóak voltak, majd különféle üzemekhez, vállalatokhoz tartoztak, ám állandóan otthon, családi házaik melletti műhehiszen így el tudják látni az idősebb, beteg családtagokat, megfőzhetnek, s azt az időt, amit a városba való utazással kellene eltölteniük - ha másutt dolgoznának - otthon értelmesen tölthetik el. Általában napi nyolc órát dolgoznak; bár, ha sürget a megrendelő vagy meghibásodik egyik, másik gép, akkor rá is húznak. Teljesítménybérben végzik a munkát, így személyes érdekeik is azt kívánják, hogy minél többet termeljenek. A munka olyan, hogy nők is könnyűszerrel megtanulhatják, végezhetik. Évi tervük általában a két és fél millió koronás érték körül mozog, amit - ha csak nincs anyagkiesés - mindig teljesítenek.- A fizetés is jónak mondható - mondja büszkélkedve Sárközy Katalin - megkeressük a két és fél ezer koronát havonta. — De ezért aztán fürgén kell mozogni a kéznek - veszi át a szót Szíjjártó Magdolna. - Naponta ezer darab vaspántot kell pontosan a fúró alá illeszteni és kilyukasztani, kifúrni. Lustálkodásnak itt helye nincs. A csoport vezetőjével, ifjabb Sárközy Jánossal átmegyünk az egyik szomszédos házba, ahol apja, idősebb Sárközy János dolgozik. Útközben az ifjabb mester arról beszél, hogy mennyire megváltozott itt az utóbbi évek, évtizedek során a munka, az élet. Nagyon sok új ház épült; eltűntek a régi kovácstűzhelyek, amelyekhez csak lábbal hajtott fújtató volt, s amelyekhez nem tartozott füstelszívó berendezés. Fontos dolgok ezek, mert az elszívó nélkül a gázokat mind belélegezték a mesterek, s hamar elhaltak. Arról nem is beszélve, hogy a fújta- tásba bevonták a gyermekeket, s a fiúknak nyolc-tízéves fejjel már ott kellett állniuk apjuk, bátyjuk mellett. Ő is korán, gyermekfejjel kezdte a tűzzel, vassal való munkát: nyolcévesen. Egyedül és rendszeresen tizennyolc éves kora óta dolgozik. Bár apjától megtanulta a kovácsmunSzijjártó Magdolna lyeikben dolgoztak: saját szerszámokkal, többnyire saját gépeiken. Jelenleg a helyi efsz melléküzeme kötelékében tevékenykednek. Hét lakatos-csoport van a faluban. Egy-egy csoport jószerével egy-egy család. Kilertcvenhét ember kapcsolódik be a kovács-lakatos munkába. Tervezett évi bevételük 40 millió korona, amiből 16 millió a tiszta nyereség. Elsősorban a Mélyépítő Vállalatnak gyártanak a panelházak építéséhez szükséges vastartozékokat, meg a Drevoindustria zilinai üzemének pántokat, vasalásokat bútorokhoz, a Technomatnak pedig fütőtest- tartó-vasakat. A szövetkezet melléküzem- ága bérleti díjat fizet a mestereknek a műhelyekért, gépekért. Beszerzi számukra a vasat, egyéb anyagokat, ám az üzletkötés és szállítás - igaz, az efsz felügyeletével és segédletével - az egyes csoportok hatáskörébe tartozik. A munka fejében tisztes fizetést és az év végén ugyancsak tisztes nyereségrészesedést kapnak a csoportok. Mindkét fél részére ésszerű és kifizetődő ez a vállalkozás, arról már nem is beszélve, hogy olyan munkadarabokról van szó, amelyeket üzemeknek, vállalatoknak nem lenne kifizetődő gyártani. Megoldódott a cigánycsaládok foglalkoztatottsága is, s ezzel nagyon sok, másutt még létező, égető probléma szűnt meg. A kis csoportok egymás között is versengenek, egymást viszik előre a munkában, az össze- kovácsolódott közösségek kizárják a lógás, munkakerülés lehetőségét. Azért is lehet ez így, mivel olyan szervezett munkát sikerült nekik biztosítani, amit tudnak és szeretnek is végezni. Talán másutt is ki lehetne így használni egy-egy falu cigánylakosságának az ősi mesterségek iránt tanúsított érdeklődését. Ilyen a kosárkötés, vályogvetés - hogy csak néhányat említsek. Sárközy Katalin lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
