Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-02 / 48. szám

Pavol Misove A lig múlt nyolc óra, de Balázs Ferenc, a Feledi (Jesenské) Hnb titkára már a harmadik ügyfelet fogadja, jóllehet ezen a napon nincs félfogadás. Egy fiatalember szövetkezeti lakást szeretne szüleinek, az idősebb férfi építkezési telkét akarja rendez­ni, egy fiatalasszony pedig az építkezési engedélyhez szükséges iratokat hozta be. Ebben az ötéves tervidőszakban száz építkezési telket osztottunk ki - jegyzi meg a titkár, miután magunkra maradunk. - Évente 15-20 családi ház épül fel, s jelen­leg húsz építkezési engedély vár elintézésre. <- Ravatalozóra is nagy szükség lenne, de kénytelenek vagyunk nélkülözni, - mondja Balázs Ferenc. - A régi temetőt meg kell szüntetni, az újat azonban még nem jelölték ki. így aztán nem tudjuk mi tévők legyünk. Egy évvel ezelőtt a helyi nemzeti bizottság kisüzemet hozott létre, amelynek Tóth Ernő a vezetője, s amely huszonkét embert foglal­koztat. Van asztalosuk, két szobafestőjük, kőművescsoportjuk, kukakocsijuk, tehergép­kocsijuk és egy traktoruk fuvarozási célokra. Az utóbbi mezőgazdasági munkagépekkel is el van látva, hogy a kiskertek megművelésé­ben segíthessen. Van kölcsönzőjük, amely nemcsak evőeszközt, hanem betonkeverőt, anyagfelvonót is kölcsönöz. A kisüzem bevé­tele kilenc hónap alatt csaknem 627 ezer korona volt, s ennek harminckilenc százalé­ka a lakosságtól ered.- Három bedolgozó kosárfonónk is van, akik havonta hetvenöt kosarat készítenek - mondja Milena Stehlíková, az üzem köny­velője. - Nagy a keletjük, jelenleg is csak három van a raktáron. Azt tervezzük, hogy a téli hónapokban megkezdjük a fonott bútor készítését. A településen, amely mindössze tizenkét kilométerre van a járási székhelytől, van posta, takarékpénztár, szolgáltató létesítmé­nyek, korszerű bevásárlóközpont, sőt ifjúsági és nyugdíjasklub is. Az utóbbihoz konyha is tartozik, amely nemcsak a feledi nyugdíja­soknak főz. A jnb szociális szakosztálya üzemelteti. Az év elején kezdett működni, az eddigi tapasztalatokról Éva Fodorová megbí­zott vezető adott számot:- Jelenleg kilencvenöt ebédet főzünk, eb­Ez azt bizonyítja, hogy nálunk nagy az ér­deklődés az egyéni építkezés iránt. Tavaly egy tizenkét lakásos szövetkezeti lakóház is elkészült, egy másikat jövőre kezdünk el építeni. Az egykori járási székhelyen s az idetarto­zó öt tanyán 2118 ember él, de a lakosok száma állandóan növekszik. Az új családi házakba fiatalok költöznek be, s így a gyer­mekintézményekre is nagy szükség van. Az egészséges ivóvíz is fontos, a közelmúltban három kutat fúrtak, s egy ideig néhány utcá­ba innét kapják majd az ivóvizet mindaddig, amíg a fő vízvezetékhálózatra rá nem kap­csolják Feledet is. A munkálatokat Z-akció- ban végzik.- Két óvodánkba hatvan gyerek jár - viszi tovább a szót Pavol Misove, a hnb elnöke.- Túlzsúfoltak, ezért is fogtunk hozzá 1981 - ben társadalmi munkával, az üzemek támo­gatásával egy kétosztályos óvoda építésé­hez, amelyet a jövő évben szeretnénk átad­ni. A helyi nemzeti bizottságon mintegy tizenöt elintézetlen kérvény van. Sajnos valószí­nű, hogy az új létesítmény átadása után sem lesz elég az óvodai hely. A titkárral faluszemlére indulunk. A hnb székháza közelében épül az állatorvosi köz­pont. Körülötte több régi elavult épület van. A titkár szavai szerint ezeket lebontják, hogy helyükbe korszerű családi házak épülhesse­nek. Ha az anyagiak engedik, közös beruhá­zással felépítik a hnb székházát, s talán a postát és a rendőrőrsöt is.- A következő tervidőszakban minden bi­zonnyal nagyobb lesz az építkezési kedv- vélekedik a titkár. - A tervek szerint az egykori téglagyár helyén szigetelő panelokat gyártó üzem épül, s így helyben is több lesz a munkalehetőség. Ezért már most intézzük a további építkezési telkeket. Bár települé­sünkön csak kisebb üzemek tevékenyked­nek, mielőbb szeretnénk létrehozni az igaz­gatók tanácsát, amely segíthetne a település fejlesztésében, talán még egy bölcsőde felé­pítésében is, mert erre is nagy szükség lenne. Az iskolák összevonása óta nyolc telepü­lésről járnak ide a gyerekek iskolába. A ma­gyar és a szlovák oktatási nyelvű alapiskola tantermei öt épületben vannak, a régi iskola egyre szűkebbnek bizonyul a közel hatszáz gyereknek, s főleg az étteremmel, amely egy régi garázsban kapott helyet, vannak nehéz­ségek. Több mint egy évtizede kijelölték az új iskola helyét, csak a munkák nem kezdődtek el. Talán majd a következő tervidőszakban ez a kérdés is megoldódik, de ez természe­tesen nemcsak a feledieken múlik. bői Feledre harmincat, Serkére negyvenket­tőt, Dernyére pedig tizenötöt. Azoknak, akik nem tudnak eljönni az étterembe, az önkén­tes ápolónők házhoz viszik az ebédet. Jövő­re kisebb átalakítással lehetővé tesszük, hogy kétszáz ebédet főzzünk majd, s Így további település idős lakosait is el tudjuk majd látni főtt étellel.- Az étlapot közösen készítjük - veszi át a szót Mihályi Andrásné főszakács. - Ma például zöldségleves és rizottó lesz ebédre. Igyekszünk úgy főzni, hogy a nyugdíjasok elégedettek legyenek a főztünkkel A hnb székházába visszatérve megtu­dom, hogy a polgári testületek versenyében a felediek járási viszonylatban egymás után háromszor lettek elsők, 1981 -ben és tavaly is a kerületben a második helyen végeztek. A szemléltető agitációban is övék a járási elsőség.- Az elnökkel együtt az első megbízatási időszakban vagyunk tisztségviselők - mond­ja búcsúzóul a titkár - Azt valljuk, szembe kell nézni a nehézségekkel még akkor is, ha az nem könnyű. A problémákat máról hol­napra megoldani nem lehet, de a megoldást halogatni sem szabad. Mindig az adott lehe­tőségekből kell kiindulni. Kétségtelen, hogy a jövőben mindnyájunknak többet kell tenni azért, az üzemeket is beleértve, hogy közsé­günk tovább épüljön, szépüljön. NÉMETH JÁNOS Böszörményi Lászlóval, a Kassai (Kosice) Műszaki Főiskola Gépészeti Karának harminckét esztendős tanár­segédjével munkahelyén beszélge­tek. Dolgozószobájában mindeneke­lőtt a matematikai, fizikai, műszaki szakkönyvek, jegyzetfüzetek, külön­böző grafikonok tűnnek szembe. A rajztáblán műszaki rajz, az asztalon írógép, telefonkészülék, naptár s mel­lettük a naponta háromszor is kiürülő kávéscsésze, az ajtó üvegén az idei Nemzetközi Békemaraton emblémás plakátja, á sarokban álló asztalkán cserepes virág, a falon színes város­képek. /- Úgy tudom, gyermekkorodban versírással is próbálkoztál... Mielőtt válaszolna, komoly tekinte­te egy röpke pillanatra a múltba ré­ved, gondolatai minden bizonnyal ungvidéki szülőfalujába, Mogyorósra, meg a nagykaposi alapiskolába és gimnáziumba szállnak. - Igen, az iro­dalmat mindig szerettem. Tizenéves koromban pedig annyira közel állt hozzám, hogy magam is megpróbál­koztam a versalkotással, s közülük egynéhányat annak idején a Zemplé­ni Szó, a járási hetilap közölt is.-A későbbiek során ilyen téren elhallgattál. Miért?- Az ugyan igaz, hogy a versírással felhagytam, de azért az irodalomhoz nem lettem teljesen hűtlen. Szívesen olvasom a költeményeket, olykor-oly­kor a kisebb prózai müveket is. Saj­nos, a terjedelmesebb regényekre ke­vés időm jut, ezen felül pedig a sze­memet is kímélni kell, nem szabad megerőltetni. S hogy miért „tettem le a tollat?“ Részben azért, mert nem voltam megelégedve verseimmel, részben meg azért, mert a matemati­ka és a fizika mellett döntöttem. Alap­iskolás koromban első voltam a mate­matikai olimpia járási döntőjében, s a fizikai olimpián is jól szerepeltem.- Néhány évvel később gépész- mérnök lettél. Régi vágyad volt a mű­szaki pálya?- Azt azért nem állíthatom, hogy kicsi koromtól más elképzelésem nem is volt. Hogy végül is itt kötöttem ki, abban a legnagyobb szerepet talán az játszotta, hogy bátyám a műszaki főiskolán tanult.- Sokan mondják, hogy a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolát végzett fiataloknak főiskolai tanulmá­nyaik során nyelvi nehézségeik van­nak. Neked is voltak?- Nem tagadhatom, az elején én is gyenge voltam szlovák nyelvből. A hiányokat azonban rendszeres ta­nulással, egy kis többletmunkával si­került bepótolni. Szerintem, aki ma­gyar középiskolából kellő tárgyi tu­dással kerül a főiskolára és azonkívül van benne egy adag akarás és kitar­tás is, az megállja a helyét. Persze, akad, aki mások előtt a nyelvi nehéz­ségeket említi sikertelensége fő oka­ként, ez sokkal könnyebb, mint beval­lania azt, hogy a tárgyi tudással állt hadilábon. S az is tény, hogy ma már nyelvi nehézségekről nemigen be­szélhetünk, hiszen amint azt gyerme­keimnél is tapasztalom, a mai fiatalok sokkal jobban tudnak szlovákul, mint mi tudtunk annak idején.-A főiskolai tanulmányaid elvég­zése után nem hagytad el a tanterme­ket, a laboratóriumokat. Hívtak, vagy önszántadból maradtál itt?- Hívtak, meg nekem is tetszett ez a hivatás, így amikor a mérnöki okle­velem megszerzése után hat hónap­pal akadt itt a méréssel és szabályo­zással foglalkozó tanszéken egy hely- addig az Állami Energetikai Felü­gyelőségen dolgoztam - nem sokat tétováztam, elfogadtam.- Ha jól számolom, ennek már nyolc éve. Ezek szerint jól érzed itt magad...- Elégedett vagyok. Jelenleg a gé­pészeti karon hetente tizennégy órá­ban termomechanikát tanítok, a villa­mossági karon pedig tizenkét órám van.- Előadsz?-Volt egy időszak, amikor a pre- sovi tagozaton előadtam, de jelenleg nem. Most elméleti gyakorlatokat ve­zetek és bekapcsolódok az iskolán­kon folyó tudományos kutatómun­kába.- Sa kandidátusi munkádon dolgo­zol. Mivel foglalkozik és hogy állsz vele?- Mivel nekünk a tanítás mellett tudományos munkát is ki kell fejte­nünk, évekkel ezelőtt egy olyan témát választottam, amelynek a feldolgozá­sa tanszékünknek is hasznára lehet. A Presovi VUKOV fémipari kutatóin­tézet akkortájt éppen a pneumatikus vezérlésű robotgépek és manipuláto­rok tökéletesítésén dolgozott, ezért én is ezen a területen kezdtem tapo­gatózni. Később ez némileg változott, mert azzal, hogy az említett kutatóin­tézetben rátértek a hidraulikus rend­szerű robotok fejlesztésére, megvál­tozott tanszékünknek az állami kuta­tási programból eredő feladata is. Ezt követően én is a hidraulikus rendsze­rek számjegyes vezérlésével kezd­tem foglalkozni, s most ez a kandidá­tusi munkám tárgya is. Hogy hogy állok vele? Lényegében kész a mun­ka, most végzem rajta az utolsó simí­tásokat, s ha minden jól alakul, akkor a megvédésére talán a jövő év tava­szán kerül sor.- Nehéz egy ilyen tudományos fel­adat elkészítése?- Ahogy vesszük. Időigényes, ugyanakkor azt is mondhatnám, hogy mindenekelőtt az akaraterőn múlik...- Mint ahogyan az akaraterőn mú­lik az is, hogy az ember lefussa a ma­ratoni távot?- Bizonyára.- Ez utóbbira milyen a te „ re­cepted“?- Vagy hat évvel ezelőtt kezdtem, addig nem futottam. Egy este fárad­tan mentem haza. Otthon hiába ittam egy újabb adag kávét, hiába próbál­tam játszani a gyermekekkel, semmi sem segített. Ekkor eszembe jutott a kocogás. Kimentem, futottam egyet a Tóhát lakótelepünket érintő Hernád folyó partján, s ez segített. Később rendszeressé vált a futás, tavaly pe­dig beneveztem a Nemzetközi Béke- maratonra is. Lefutottam. Az idén 3 óra 15 perc alatt tettem meg a 42 kilométeres távot. Valamikor ez az én szememben fantasztikus teljesít­ménynek számított, ma viszont már azt tartom óriási dolognak, ha valaki 2 óra 15 percen belüli időre képes.- Terveid között szerepel a jobb időeredmény elérése?- Futásban nemigen törekedek csúcsteljesítményre. Én ezzel is elé­gedett vagyok, hiszen számomra az a fontos, hogy a futás semlegesíteni tudja szellemi fáradságomat, felfrissít s így otthon ki tudok vetkőzni a mun­kahelyi gondokból.- S a tudományos kutatómunkával kapcsolatos terveid?- Sportnyelven szólva, ott azért szeretnék még javítani az eddigi eredményeimen. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents