Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
következik - mondja Ágh mérnök. - De például gyakran ütközünk olyan föld alatti vezetékekbe, amelyekről a tervek nem tudósítanak. A múltkor pedig a föld alatti csővezetékekkel volt bajunk, amelyeket a hibás dokumentáció szerint méterekkel a terep felett kellett volna fektetni. Immár a vasútépítők anyaglerakatán járunk. A szépen elrendezett, előre összeszerelt betonaljak és sínrendszerek érdekes perspektívát kínálnak a fényképezésre. Kicsit távolabb osztályozott zúzott kavicsot ürítenek ki a vasúti konténerek gyomrából. Itt már minden arra vall, hogy hamarosan megkezdődik a sínfektetési művelet. Beérett a gyümölcs az épülő mochovcei atomerőműhöz vezető út menti vén cseresznyefákon. Úgy hírlik, az idén utoljára hoztak termést, jövőre lombba borulás elett kivágják az összesét. Talán az útépítőknek állnak útjában, akikre ezen a szakaszon komoly munka vár. Utam az itteni beruházó vállalat azon szakembere után vezet, akinek a közlekedéssel, valamint a szállítással kapcsolatos feladatokat bízták gondjára. így jutok el néhány apró kitérővel Stefan Ágh osztályvezető mérnökhöz, a Szlovák Energetikai Beruházóvállalat szakemberéhez.- Igaza van, valóban a közlekedési hálózatot kellett volna először kiépíteni, aztán jöhettek volna az erőmű kivitelezői, de sok egyéb nehézség állt ennek az elképzelésnek az útjában. Hiszen a dombon - mutat az építkezés felé - már milliós értékű munka készült el, a beruházást viszont még hivatalosan nem engedélyezték. Ma tehát annak a kevésnek is örülünk, amit e téren sikerült elérni. Persze, elégedettek nem vagyunk. Mint a továbbiakban kiderül, jelenleg az összes gond eltörpül az iparvágány építésével kapcsolatos nehézségek mellett. Az iparvágányról csak annyit, hogy gépek és egyéb berendezések szállítása szempontjából éppen ez a létesítmény játssza a közeljövőben a legnagyobb szerepret Mi a helyzet pillanatnyilag az iparvágány építése körül? Tekintettel röviden vázolt fontosságára, az építóvállalatok ez év elején szocialista munkavállalásukba foglalták: mindent megtesznek azért, hogy az iparvágányt jövő év október elsejére üzembe helyezzék. Beruházási összege eléri a 240 millió koronát. A bekötő vágány több mint 11 kilométer hosszú lesz, ehhez jön a nagykálnai (Kalná nad Hronom) vasútállomás felújítása, raktárak építése, sínpár- bővítés, bonyolult váltórendszerek szerelése, közúti felüljárók és egyéb igényes objektumok kivitelezése. Minderre fő kivitelezőként a zvoleni Doprastav vállalkozott. Helyénvaló, ha most röviden számba vesszük, mennyire haladtak előre a munkával.- A kezdetben voltak eléggé súlyos nehézségek, de ma már az építőknek sikerült, stílusosan szólva, sínre kerülniük - mondja Ágh mérnök. - Mi, beruházók, pillanatnyilag az általuk végzett munkával elégedettek vagyunk, hiszen, hogy más példát ne mondjak, az első negyedévben több mint 140 százalékra teljesítették a tervet. Mindezt már a nagykálnai vasútállomáson jegyzem föl, ahol hozzánk csatlakozik Stefan Harmata építésvezető is. Ő a főkivitelezöt képviseli. Még a mochovcei bázison, miközben a részletes szerződést tanulmányoztam, megakadt a szemem egy viszonylag fontos adaton. Ennek értelmében az építőknek június vége előtt egy részterminust is teljesíteniök kell, hogy az őket követő többi kivitelező vállalat szintén fölvonulhasson az iparvágány építésére. Most, hogy már kint a fokozatosan sárguló gabonatáblák ölén az aljazást végző gépesített munkacsoportot figyelem, óhatatlanul is fölmerül a kérdés, vajon képesek lesznek-e ennyi emberrel és géppel eleget tenni az elvárásoknak.- A lényegre tapintott rá - mondja az építésvezető. - Ezen a helyzeten rövidesen változtatnunk kell. Föltétlenül több gépkocsira lesz szükségünk ahhoz, hogy fokozni tudjuk az ütemet. Néhány nappal ezelőtt már tárgyaltunk is a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat képviselőivel, akik megígérték, hogy igényeinkhez igazodva hajlandók nekünk több szállítóeszközt is bérbe adni. Visszafelé tartunk a nagykálnai vasútállomásra, ahol egy újabb találkozót beszéltünk meg. Az építés közben felmerülő nehézségeket próbáljuk elemezni.- Véleményemn szerint a hiba ott történt, hogy már az előkészületi munkákra nem figyeltünk eléggé szigorúan, ami később megbosszulta magát - mondja Ágh mérnök. - Az első nehézségek már a tervek előkészítésének szakaszában születtek. Az iparvágány kijelöléséhez elavult térképet használt a tervező, amelyeken rengeteg később épült objektum föl sem volt tüntetve. így már a kivitelezés kezdeti szakaszában olyan eltéréseket tapasztaltunk, amelyeket csupán újratervezéssel lehetséges elhárítani. Eközben megérkezünk a vasútállomásra, ahol Tibor Babuécák mérnök, a Kassai (Koáice) Vasútépítő Vállalat itteni építésvezetője is csatlakozik hozzánk. Saját példatárából azonnal néhány esetet is elmond, amelyek a fenti állításokat bizonyítják. Tőle tudom meg azt is, ha a terveket követnék, akkor a kavicslerakatot ugyanott kellene létesíteniük, ahol a rakodó rámpát építik majd. A tervek minőségéről viszont sokat elárul a következő alapvető eltérés is. Arról van szó, hogy az ütemterv szerint korábban kellene lezárniuk a meglévő vasútátjárót, mint fölépítik az újat. Ebből „csupán“ annyi következne, hogy a vasutat keresztező útvonal egy időre megbénulna.- Véleményem szerint túl sok az ideiglenes létesítmény is, amiből a kivitelezési érték nem kívánt növekedése Mennyi kárba veszett erőfeszítés - mondja Tibor Babuéőák mérnök (A szerző felvétele)- Jöjjön kicsit közelebb - int felém Babuscák mérnök. - Csaknem megfeledkeztem a váltók esetéről. Annak idején, amikor kézhez kaptuk az ún. bevezető terveket, amelyek nyomán az építkezéshez szükséges anyagokat rendeltük meg, még nem gondoltuk, hogy később ebből mennyi gondunk származik. Miután minden megrendelésünket elfogadták, s az első szállítmányokat már meg is kaptuk, akkor érkeztek meg a kivitelezési tervek, amelyekben már egészen más típusú váltórendszerek szerepeltek, mint a bevezető tervekben. Ennek köszönhetően ez a csaknem 400 ezer korona értékű termék, amit itt lát, e beruházáson felhasználhatatlan. A bevezető tervek tehát csupán a jóváhagyási „ceremóniánál“ voltak hasznevehe- töek, egyébként értéktelen papíroknak minősíthetjük őket. És ezek nyomán, tudtukon kívül, rengeteg fölösleges munkát végeztek anyagbeszerzőink is. Ehhez számítsa hozzá a szállítás költségeit, arról már nem is beszélve, hogy a szállítóeszközöket másutt sokkal hatékonyabban kihasználhatták volna. Számomra most nagy gondot jelent ez az elfekvő raktárkészlet. Közben megkezdtük már az újonnan előírt váltórendszerek beszerzését, s abban reménykedem, hogy ezeket még idejében megkapjuk. Valóban döbbenetes, hogy egy szakosított tervező vállalat ennyi hibát halmozzon föl egy műszaki szempontból nem is olyan igényes objektum tervezésénél. Vajon tesznek-e valamit az illetékesek e visszás helyzet javítására? Mint megtudom, a beruházó vezetése alatt ún. koordinációs csoportokat alapítottak. Ezek hetente egyszer találkoznak, és mert tagjaik közt megtalálható minden itt dolgozó vállalat képviselője, gyors és célratörő döntéseket hozhatnak. A csoportok tevékenységének pozitív hatása azonnal érezhető volt az atomerőmű építésének több szakaszán. A valóságot fednénk el viszont, ha egyben azt állítanánk, hogy most bármilyen problémát képesek órákon, illetve napokon belül elhárítani. Ennek mondana ellent az iparvágánnyal kapcsolatos, még mindig megoldatlan bajok sokasága is. Mert való igaz, hogy a tervező - a beruházó részéről gyakorolt nyomás hatására - kihelyezett ide négy szakembert, de ezek nem sokat tesznek. Ahelyett, hogy a felmerülő nehézségeket megoldanák, a tervekben fölfedezett ellentmondásokat azonnal felszámolnák, csupán annyit tesznek, hogy ezeket jelentik a központnak.- Ha tehát így van, miért nem szólítják föl a tervező vállalat vezető szakembereit, hogy ide hozzáértő és tettre kész szakembereket küldjenek? - fordulok ismét Ágh mérnökhöz.- Több esetet fölsorolhatnék, amikor fölszólítottuk a tervező főmérnököt, hogy vegyen részt a tárgyalásainkon, sajnos, nagyon gyakran eredménytelenül. Most, amikor egy végső következtetést szeretnék levonni, nyilván nem tévedek, ha úgy vélem, csaknem kizárólag a kivitelező vállalatok szakembereinek köszönhető, hogy az iparvágány építése mindennek ellenére gyors ütemben halad. Nem csoda, hogy éppen ók igyekeznek a legjobban, hiszen kötelezettségvállalásukban egyben szakmai becsületüket is kockára tették. Az igazán meglepő viszont, hogy igyekezetükben szinte egyedül maradtak. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a tervezőnek nem sürgető a bajok orvoslása. Ez pedig mindenképpen baj. S hogy az ő nevét se fedje jótékony homály: mindvégig a prágai Energoprojekt vállalatról volt szó. Kár lenne most azt hinni, ha a tervező nem akarja, lehetetlen visszaállítani a rendet. Vegyük figyelembe, hogy a beruházó az, akinek a pénze forog kockán. Tehát neki kellene megtenni azokat a határozott lépéseket is, amelyek elől már nincs mód formális úton kitérni. Csakhogy, és ez a legmeglepőbb, mintha ót sem szorítaná eléggé a múló idő. Hiszen még ennyi rossz tapasztalat után sem nyúlt a törvény által is biztosított módszerekhez. Márpedig a rossz minőségű tervezői munkát kellőképpen bírságolhatná. Mint azt már számtalan hasonló eset bizonyította, ahol a szép szó már nem segít, egyedül ez ígér javulást. KESZELI BÉLA A Skalicai Görgöscsapágygyárban nagy érdeklődést keltett a brigádrendszerű munkaszejvezés és javadalmazás meghonosítását célzó kezdeményezés. A csapágygyürú gyártó gépsoron dolgozók is szívesen bekapcsolódtak az elképzelések megvalósításába, ennek ellenére a szervezés és jutalmazás e legprogresszívebb formáját még mindig nem vezették be. A szocialista munkabrigád tagjainak véleményét a következő két mondat fejezi ki: „Alaposan átgondoltuk a dolgot, elő is készültünk, mert 0 tisztában voltunk vele, hogy növekszik a teljesítményünk, javul a termékek minősége, és a kereset is növekszik. Ennek ellenére jó egy évvel elhalasztottuk 0 a szándékok megvalósítását“. 8 A skalicai példa arra figyelmeztet bennünket, hogy a brigádrendszerü munka- szervezés és jutalmazás bevezetése csak bizonyos feltételek között valósítható meg. A termelés szervezőitől például megköveteli a pontos és folyamatos anyagellátást, a termelöberendezések működésének biztosítását. Az önálló elszámolási mutatók részletes lebontása sem kevésbé fontos feladat. Ugyanakkor a feladatok mennyiségi és minőségi szempontból való teljesítésének folyamatos ellenőrzésére, ennek lehetővé tételére is kellő figyelmet kell fordítani. A brigádonkénti javadalmazás természetes előfeltétele az objektív teljesítménynormák bevezetése. Enélkül lehetetlen figyelemmel kísérni és ellenőrizni, hogy az egyes brigádtagok miként járulnak hozzá az egész kollektíva eredményeinek kovácsolásához. Ezen kívül a műszaki ellenőrzés megszervezése is ÚJ megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert a selejt csak így ismerhető fel a termelés kezdeti fázisában. 1983 W*llPVlÄlin m i«, ySHsMcnOMU^ErlTES JTmíimA « JJ |.
