Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
szú 5 VII. 15. Pillanatképek a prágai világtalálkozóról Három hét távlatából pillanatképek villannak fel a prágai béke-világtalálkozó felejthetetlen eseményeiből. A fórum szignáljának, Beethoven örömódájának optimizmust, életerőt sugárzó motívumai sejtenek fel. S a hozzá társuló kép- a Kultúrpalota termében csaknem négyezer ember kéz a kézben láncot alkotva jelzi, hogy így, összefogva, még elhárítható a békénket, biztonságunkat fenyegető nagy veszély. Ez a derűlátás, a béke megvédhetőségébe vetett szilárd hit jellemezte mindvégig a prágai találkozót. Nem volt ez azonban vak, napjaink realitásaitól és lehetőségeitől elrugaszkodó optimizmus, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet mérlegelésén alapuló józan, derülátó realizmus amely abból táplálkozott, hogy napjainkban a béke erői hatalmasabbak a háborús erőknél, éppen ezért békés életünk fenntartható, átmenthető a következő generációk számára is. A békés jövőbe vetett hit mellett a Kultúrpalotában elhangzott szavakat áthatotta a mélységes aggodalom, Földünk békéjének, biztonságának őszinte féltése, amelyre minden ok megvan. Spontánul tört felszínre egyrészt az ösztönös emberi óhaj: legdrágább kincsünket, a békét mindenképpen meg kell őrizni, másrészt a féltés: a békét jelenleg olyan Óriási veszély fenyegeti mint korábban soha, az atomkatasztrófa réme. Béke van jelenleg még, s ez az állapot mindenekelőtt a szocialista országok következetes békepolitikájának, illetve az egyre erősödő nemzetközi békemozgalmak fellépésének az eredménye. Béke van még, de az imperialista körök szította fegyverkezés egyre gyorsabb ütemre vált, szaporodnak a tömegpusztító fegyverek Földünkön, de ez a folyamat a háborúellenes erők összefogásával, milliókat mozgósító akciókkal leállítható, a béke megőrizhető. A 132 országból érkezett 3625 küldött ugyan különböző nyelveken beszélt, de a fenti megállapítással feltétlenül egyetértett: tehát megtalálta a közös nyelvet, a béke nyelvét. Ezúttal ez a vezérgondolat volt a fő összekötő kapocs, amely mellett másodrendűvé törpültek a résztvevők közötti politikai és világnézeti különbségek. Azt hangsúlyozták, ami törekvéseikben közös, nem pedig azt, ami részletkérdésekben eltérő nézeteikben. Mindenesetre a sokrétűség jelezte, hogy ez nem hátrány, hanem inkább előny, ugyanis bizonyítja: mennyire szélesedik a nukleáris háború érdekében közös cselekvésre kész erők frontja. Ezt láttuk, tapasztaltuk Prágában hat napon át, és az üléstermekben ezt a közös szándékot erősítő megállapítások hangzottak el. Ezekből, illetve a napi tudósításokból helyszűke miatt kimaradt érdekességekből nyújtunk át az alábbiakban néhány mozaikot. Közös összefogásra készen a háborús veszély elhárítására Üvegre festett béke ♦ A zöldövezetből kiemelkedő impozáns Kultúrpalota a nyitónapon ünnepi díszben fogadta a küldötteket. Délutánra a palota „köntöse“ még ékesebb lett a gyerekek jóvoltából. Pionírok, szikrák „szállták meg“ a földszinti hatalmas ablaktáblákat, és színes krétákkal üvegre vetették: gyerekfejjel hogyan képzelik el a békét. Anyukaként, aki egyik kezével gyerekét tartja, másik kezével áthúzza a rakétát, vagy hatalmas meseautóként - melyet békegalamb húz - és telis teli volt fehér, sárgabőrű, néger, indián és eszkimó gyerekekkel. A legmélyebb gondolatot hordozó képet egy nagyobbacska lány festette: női fejet, a szemgolyó helyett a hátán mélykék földgolyót hordozó békegalambbal. Ó tehát így képzelte: a békét annyira kell óvnunk, mint a szemünk fényét. Gyerekfejjel is rátapintott a lényegre. Nyílt vitafórum A Kyitúrpalota üléstermeiben gyakorlatilag ugyanez fogalmazódott meg a felszólalásokban, nyílt, kötetlen vitákban, folyosókon lefolyt baráti beszélgetésekben. Találóan jegyezte meg az egyik küldött: a 11 munkacsoportban lezajlott párbeszédeken az üléstermekben hangzott el mindaz, amiről korábbi fórumokon utólag, egymásközti folyosó-beszélgetéseken szokott szó esni. Számos résztvevő - köztük nem egy nyugati küldött is - úgy-vélekedett, hogy teljesen spontán módon folyt a párbeszéd az egyes dialóguscsoportokban, aki kívánt, bármikor többször is szólhatott. Ezt a mindvégig valódi párbeszéd és vitafórum jelleget néhány nyugati lap sem vitatta, és a jelenlévő nyugati tudósítók és delegátusok szerint is demokratikus szellemben folyt a vita. Csak a prágai fórumot kezdettől fogva lejáratni, nemzetközi jelentőségét lebecsülni szándékozó nyugati tömegtájékoztató eszközök - köztük az Amerika Hangja, az osztrák televízió, a Die Welt, a BBC - próbálta úgy feltüntetni, hogy a szovjet külpolitikai irányvonaltól eltérő álláspontot valló küldötteket „nem hagyják szóhoz jutni.“ Mi sem jellemzőbb, hogy ezek a tudósítók kizárólag ezt domborították ki beszámolóikban, mélyen elhallgatva a valóságot. Fókuszban a rakétakérdés A prágai béke-világtalálkozón számtalanszor elhangzott, hogy az idei év központi feladata az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének a megakadályozása. Erre utalt megnyitóbeszédében Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök is, valamint a záróülésen elfogadott felhívás, amely hangsúlyozta: mindent meg kell tenni annak érHelen John: Ősszel újabb blokád alá vesszük a Greenham Common-i amerikai támaszpontot dekében, hogy 1983 ne legyen a rakétatelepítés éve. A rakétatelepítés ellen tiltakozó nyugat-európai békemozgalmak képviselői is ezt erősítették meg a bizottságokban és közös sajtóértekezletükön. A prágai fórumon részt vett számos brit női békeaktivista is, akik a Greenham Common mellett lévő amerikai rakétatámaszpontnál létrehozott béketáborban harcolnak az amerikai atomeszközök telepítésének megakadályozásáért. Helen John elmondotta, hogy a tábor létszáma egyre növekszik, és a nyárra, de főleg az őszi hónapokra újabb tiltakozó akciókat szerveznek. A nukleáris fegyverek befagyasztását sürgető amerikai Freeze mozgalom tagjai arról számoltak be, hogy ősszel első ízben közös rakétaellenes akciókra készülnek az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyidőben. A mozgalom detroiti és kaliforniai vezetője hangsúlyozta, hogy a következő hónapokban erős ellenzéket akarnak szervezni mind az interkontinentális MX-rakéták, mind pedig a közepes hatótávolságú rakéták telepítése ellen. A kongresszusi képviselőket, egykori kormánytisztviselőket, kormányzókat, lelkészeket és a közvélemény legszélesebb tömegeit felölelő mozgalom célja, hogy militarista irányvonalának módosítására kényszerítse a Reagan-kor- mányt. Az olasz küldöttség tagjai is újabb akciók tervéről számoltak be a rakétatelepítésre kiszemelt Co- misóban. Nino Pásti, a tábornokok a békéért és a leszerelésért mozgalom tagja elmondotta, hogy az olasz szenátusban többször javasolta: a római kormány mondjon nemet a rakétatelepítésre, ám álláspontját a kormánypárti lapok nem is közölték. Szavaiból az derült ki, hogy az olasz békeerök nehéz helyzetben vívják küzdelmüket, hiszen a kormány a békemozgalom lejáratására törekszik és a nem létező szovjet fölényre hivatkozva a rakétatelepítés szükségességéről akarja meggyőzni a közvéleményt. Achim Maske (NSZK): Alkotmányunkat sérti a rakétatelepítés. (ÖSTK-felvételek) A nyugatnémet küldöttség tagjai is legfontosabb céljuknak nevezték a rakéták elhelyezésének a megakadályozását. Elmondották, hogy a választásokat ugyan a militarista irányvonal feltétlen hívének számító Helmuth Kohl nyerte, ám az NSZK lakosságának túlnyomó többsége elveti a NATO rakétatelepítési tervét. Egyikük azt a véleményt tolmácsolta, hogy a rakétatelepítés sérti az ország alkotmányát, hiszen annak értelmében az NSZK-ból nem indulhat ki újabb világháború, és támadó fegyvereket nem telepíthetnek területére. A békeaktivisták megerősítették: népszavazást fognak sürgetni, hiszen a bonni kormánynak nincs mandátuma a rakétatelepítésre. A résztvevők összetétele A dialóguscsoportokban elhangzott felszólalásokból kiderült, hogy a küldöttek kit vádolnak a feszültség fokozódásáért. Az imperialista politika bírálata nem volt ínyére azoknak a nyugati hírközlő eszközöknek, amelyek országuk közvéleménye előtt a Prágában folyó nyílt, őszinte párbeszéd célját, küldetését akarták leplezni, ezért számtalan „fogáshoz“ folyamodtak. A bizottságokban lezajlott komoly munkáról tudósításaikban nem is tettek említést, annál bővebben ecseteltek „bizonyos“ körülményeket. A nyugati propaganda azt állította, hogy „a prágai találkozó kommunista összejövetel moszkvai rendezésében", ezért ítélik el a résztvevők az amerikai vezetés militarista politikáját. A nyugatnémet küldöttség vezetője, Lorenz Knorr az egyik sajtóértekezleten az NSZK delegációjának összetételével cáfolta ezeket a hamis állításokat. Az NSZK küldöttségében például csak 10 százalékban voltak képviselve a kommunisták egyéb irányzatú pártok, szervezetek mellett. Egyébként, ha a kákán is csomót keresni akaró nyugati újságírók alaposan utánanéztek volna a statisztikáknak, könnyen megállapíthatták volna a valós tényállást: a résztvevők 50 százaléka nyugati, 30 százalékuk fejlődő országokból érkezett, és mindössze 20 százalékuk jött szocialista államokból. Erősödő békemozgalom a Szovjetunióban A burzsoá propaganda más tényeket is hamis fényben próbált feltüntetni. Jurij Zsukov, a Szovjet Békebizottság elnöke válaszolt a szovjet békemozgalmakról terjesztett nyugati rágalmakra. Elmondotta, hogy májusban a prágai előkészületek keretében Szov- jetunió-szerte 30 ezer tömeges békeakcióra került sor, melyekben 50 millió ember vett részt“. Ezeket a tényeket azért említem, mert a nyugati sajtó azt állítja, hogy nálunk nincs békemozgalom, sót a békevédóket bebörtönzik. Bizottságunk címére rengeteg Rea- gannek címzett levelet kapunk. Mi azt mondjuk, küldjék ezeket feladóik egyenesen Washingtonba, mert ha mi továbbítanánk ezeket, a nyugati sajtó azzal vádolna bennünket, hogy magunk írtuk őket. S tudják mi történt? A levelek visszajöttek azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett ismeretlen“ - mesélte az alig hihető esetet. Nemcsak Jurij Zsukov, de a szovjet delegáció tagjai is - a bizottságokban felszólaló szocialista országok küldötteihez hasonlóan - megerősítették, hogy az atomkorban hazárdjátékot jelent Washington részéről militarista politikájának folytatása. A Fehér Házban nem kellene erőfölényre irányuló törekvéseik leplezése céljából különféle ál-rakétacsökken- tési variációkon törni a fejüket, mert a Szovjetunió felkínálta számtalanszor az egyedüli ésszerű alternatívát: a nukleáris fegyverek befagyasztását, illetve a stratégiai egyensúly megőrzését a fegyverzetek mind alacsonyabb szintjén. A béke megőrzésének a rakétatelepítés megakadályozásának lehetősége tehát adott. A Szovjetunió már számtalanszor rugalmasságot, ésszerű kompromisszum-készséget tanúsított e kérdésben, most pedig az Egyesült Államokon a sor, hogy a béke érdekében valóban építő jellegű választ adjon, olyat amelyet a prágai találkozó résztvevői is elvárnak tőle. „Prága néhány napig a béke térképén messzire világító főváros volt“ - ahogy azt hatásos záróbeszédében Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke mondta. Hazánk fővárosa azonban továbbra is nemcsak jelképesen, hanem a szó legszorosabb értelmében a béke fővárosa lesz, hiszen a csehszlovák kormány a szocialista országokkal közösen továbbra is a béke megőrzésén fáradozik. A prágai találkozó véget ért ugyan, de a békeharc tovább folytatódik. Ismét a Béke-világtanács főtitkárának szavait idézzük: „Valamennyi nemzetközi fórumon kétszeres erővel arra fogunk törekedni, hogy érvényt szerezzünk a népek akaratának, és megakadályozzuk a háborút, s megvessük egy új, békés világ alapjait.“ Prága kezdetet jelent azon az úton, amely közös összefogással, a békeerők párbeszédének folytatásával, egyeztetett akciókkal elvezethet a végcélhoz, az atomfegyverek nélküli világ, a békés jövő biztosításához. Napjainkban változatlanul érvényes Jurij Andro- povnak, az SZKP KB főtitkárának megállapítása: „Valamennyien egy hajóban ülünk, ezt a hajót közös veszély fenyegeti, az atomháború veszélye. Közös feladatunk és felelősségünk tekintet nélkül pártállásra, nemre, fajra aktívan küzdeni azért, hogy a jövőben ez a hajó békés vizeken haladjon előre.“ P. VONYIK ERZSÉBET m mmm-ffl békéért
