Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-25 / 47. szám
• A Hradec Králové-i Drak Bábszínház nagyfokú tudatossággal ötvözi a gyermekek számára fontos játékosságot a felnőttekre ható gondolatisággal. Ennek rendeli alá a hagyományos paravántól minden tekintetben különböző játékteret, amely formájával is felerősíti a játék tartalmi összetevőit. Felvételünkön a cigány népmesék motívumaira irt Kalo Mitras című bábjáték vándorcigányok szekerét, sátorát idéző paravánt láthatjuk. L eegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy minden a Vitéz Lászlókkal, Petruskákkal, Kasparekekkel, Tillekkel kezdődött. Pedig a bábjáték ösiségét a törzsi társadalom mágikus szertartásaiban kell keresnünk. A totemállatok - medve, sas, kigyó - a kultikus szertartásokban szinte életrekeltek, megszemélyesítőd- tek. Vagyis a bábjáték ugyanakkor keletkezhetett, amikor a „nagy" színház, amely olykor hajlamos arra, hogy szegény rokonként tekintsen rá. A bevezető mondatba felsorolt bábuhősök egy-egy európai bábjáték-kultúra jellegzetes alakjai. Azért nem illesztettem a „bábjáték-kultúra“ fogalom elé á „népi" jelzőt, mivel ezek egyben a mai modern bábjáték alapjait jelentik. Persze tévedés és szúklátókörű- ség lenne csak európai művészetként kezelni ezt. Hiszen a mitikus funkció időszakát követően a báb egy olyan fázisban kezdett önálló, a mai bábszínház jellegéhez már sokban hasonlító életet élni, amely korunkban is megtalálható Indiában és Jáván, Japánban még ma is eleven az úgynevezett bunraku-bábus játék. Közelebbi kultúrák közül a kisázsiaiban találunk olyan bábukat, amelyek már sok tekintetben, különösen az előadott történetekben' hasonlítanak a közeli népek ismert vásári bábu- jainak „egyéniségéhez“. A török Karagőz közeli rokona a magyar Vitéz Lászlónak vagy a cseh Kas- pareknek. Furfangos, verekedés népi figurák ók, akik számára sohasem okoz gondot a rosszat, a gonoszt legyőzni. Mindehhez járul vaskos nagyszájúságuk is, amely a népi humornak egyik jellegzetes vetülete. Az ezeket a bábukat mozgató vásári komédiások nem egy esetben a rögtönzés nagymesterei is voltak, s olykor az éppen a faluban, városban akkor tapasztalt viszonyok ihlették történeteiket. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezek a népi bábjátékok és bábuhösök a mai napig fennmaradtak. Nem egy esetben egész bábjátékos dinasztiák születtek. Nemrégiben egy kiállításon láttam, hogy ezek a dinasztiák mennyire sajátos formai jegyeket viselő bábukészleteket teremtettek az évtizedek folyamán. Méltán tekinthetők ők a mai modern, bábukat életrekeltő művészek elődeinek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bábu csupán a gyermekek számára jelent meghatározó élményt. Amint az az eddigiekből is kitűnhetett, a bábu eredetileg meghatározóan a felnőttek szórakozását, erkölcsi épülését szolgálta. Anélkül, hogy elfelédkeznénk a gyermeki létekről és sajátosságairól, amely a bábuk világában különösen érzékenységgel gyűjti magába az élményeket, a bábjáték fejlődésében a felnőttek támasztotta igény volt mindig a meghatározó. E században ismerték fel általános érvénnyel (s ehhez a gyermekpszichológia fejlődése járult hozzá) a gyermekekre gyakorolt nevelöhatását. Mára már nemcsak a hivatásos bábszínházak, de széles bázison az amatőr bábjátszók is tevékenykednek. Egyre terjedőben van az óvodai és az iskolai bábjátszás, amely a komplex esztétikai nevelés korlátlan lehetőségeit kínálja. Mindezek mellett azonban meghatározó a hazánkban működő bábszínházi hálózat, amely európai mércével mérve is megállja a helyét. Nemcsak a világhírű Spejbl és Hurvínek Színház, de a Hradec Králové-i Drak Bábszínház is a világ legjobb együttesei közé tartozik. Ez utóbbi egyike azoknak az útkereső társulatoknak, amelyek a bábjáték modern formanyelvének megteremtésén fáradoznak. A színházszerüség az ő produkcióikban nemcsak a bábuk mozgatásában, a bemutatott drámai müvek jellegében van jelen, hanem az egész képzőművészeti megjelenítés (a tér, a bábuk, a díszlet) és a színészi játék sokrétűségében. Ez utóbbi szinte minden esetben egyszerre jelent bábumozgatási feladatot és „eleven“ színészi munkát. Ha a modern bábszínház lehetséges útjairól gondolkodnunk, nem feledkezhetünk meg erről a lehetőségről sem, ami kissé vulgarizálva, a hagyományos értelemben vett színház és a bábszínház közeledését is mutatja. Az ilyen jellegű produkciókban a nézőknek szinte valamennyi rétege megtalálja azt, ami számára érdekes és katartikus élményt is ad. A bábuzás művészetének másik lehetséges útját a szovjet Szergej Obrazcov képviseli, aki a bábut, mint az esztétikum és az eleven emberi jellem „megtestesítőjét“ tekinti színháza központi tényezőjének. Természetesen mindezt a színészek pótolhatatlan jelenlétével együtt. S ha már útkeresésről esett szó, nem hagyhatjuk ki a magyarországi bábjátékkultúrát sem. Ennek jellegzetessége a zenei meghatározottságú báb-pantomim. így keletkeztek többek között a Sztravinszkij zenéjére (Petruska), vagy Bartók (A fából faragott királyfi) és Kodály (Háry János) műveire komponált bábjátékok. Az előbbi példák is mutatják, hogy a modern bábszínház menynyire elszakadt a hagyományos műfaji alapelvektöl. Egyben számos ledönthetetlennek hitt korlátot rombolt le. Nem véletlen, hogy éppen a szovjet, a cseh és a magyar bábművészet legmarkánsabb képviselői az ember és a világ viszonyát mindig megrázó és eleven aktualitással tudják ábrázolni. DUSZA ISTVÁN Világszínház • Valentyin Plucsek, a moszkvai Szatíra Színház igazgatója válaszol a Tyeatralnaja Zsizny kérdésére. Többek között elmondja, hogy Csehov dramaturgiájával foglalkozik, mivel a színház a közeljövőben mutatja be a Cseresznyéskertet. A színház társulata most próbálja Homszkij rendező irányításával Peter Ustinov egyik drámáját • Georgio Strehler, a milánói Piccolo Teatro és a Párizsi Európa Színház igazgatója elvállalta a velencei biennálé színházi szekciójának vezetését is. Ez a rendezvény legutóbbi kame- vál-jellegü évfolyamai után válságba jutott Strehler intenzív tevékenységével szeretné bizonyítani, miként lehetséges egyszerre több helyszínen és nemzetközi méretben azonos színházi elképzeléseket megvalósítani. • A prágai Őlnohemi klub társulata 1984 januárjában finnországi turnéra indul. Több városban is bemutatja Gogol Hamis- kártyások című komédiáját, amelyet Ladislav Smoéek rendezett. • Vitéz László, a magyar vásári-mutatványos bábjáték jellegzetes figurája. A vándor mutatványosok teremtette mesehős groteszk kalandjaiban egyesítették a mesét és a valóságot. A képen Kemény Henrik népművész bábuja látható. • A zenei bábszínház Magyarországon kifejlődött irányzatának egyik darabja a Sztravinszkij szimfonikus költeményének zenéjére írt Petruska. A felvételünkön látható Petruska és a balerina figuráját Koós Iván tervezte. (Josef Ptácek, Schermann Ákos és Keleti Éva felvételei) Az életre keltett tárgyak A modern bábjátékról Brecht Koldusoperáját decemberben mutatja be a komáromi (Komámo) Magyar Területi Színház. A neves német színházi rendező és drámaíró számos írásában kifejtette véleményét korunk színházáról. Nagyságának egyik bizonyítéka, hogy szavai közel harminc esztendő alatt sem veszítetteK aktualitásukból. Bertolt Brecht Ábrázolhatja-e a színház a mai világot? Érzésem szerint: ha egyszer ez a kérdés felmerült, akkor helyet is kell adnunk neki. Elmúlt az az idő, amikor az ábrázolástól, amelyet a színház a világról adott, nem kívántak mást, mint hogy átélhető legyen. Az ábrázolásnak ahhoz, hogy élménnyé váljék, igaznak kell lennie. Sokan állapítják meg, hogy a színház nyújtotta élmény egyre gyengül: de sokkal kevesebben ismerik fel, hogy a mai világ ábrázolása válik egyre nehezebbé. Épp ez a felismerés ösztönzött néhá- nyunkat, drámaírókat és színházvezetö- ket arra, hogy új művészi eszközök keresésére induljunk. Jómagam is, mint az önök, beavatottak előtt ismeretes, nem kevés kísérletet hajtottam végre abból a célból, hogy a színház látókörét kiterjesszem a mai világra, a mai emberi együttélésre. E sorokat írva csak néhány száz méter választ el egy nagy, jó színészekkel és minden szükséges felszereléssel ellátott színháztól, amelyben számos, többnyire fiatal munkatárs segítségével sokmindent kipróbálhatok; körülöttem az asztalokon modeIIkönyvek, bennük előadásainkról készült fényképek ezrei, és számos, többé vagy kevésbé pontos leírás a legkülönfélébb problémákról, illetve azok ideiglenes megoldásáról. Elmondhatom tehát, hogy minden lehetőségem megvan: azt azonban mégsem állíthatom, hogy az a dramaturgia, amelyet bizonyos okokból nem arisztotelészinek nevezek, továbbá a hozzá tartozó epikus játékmód megadja a megoldást. Egy dolog azonban világossá vált: a mai emberek számára a világot csak akkor lehet ábrázolni, ha meg- változtathatónak ábrázoljuk. A mai emberek számára a kérdések értékét a válaszok döntik el. A mai embereket az olyan állapotok és események érdeklik, amelyekkel kapcsolatban tehetnek valamit. Évekkel ezelőtt egy újságban egy fényképet láttam, amely reklámcélból bemutatta, hogy pusztította el Tokiót egy földrengés. A legtöbb ház beomlott, de néhány modern épület túlélte a katasztrófát. Az aláírás így hangzott: Stool Stodd - az acél megmarad. Hasonlítsák össze ezt a képet az idősebb Plinius klasszikus leírásával, amelyet az Etna kitöréséről adott; az utóbbi tipikus példája annak a leírásnak, amelyet a század drámaíróinak felül kell múlniuk. Olyan korban élünk, amelyben a tudomány már annyira meg tudja változtatni a természetet, hogy a világ majdhogynem lakhatónak tűnik; ebben a korban az embert az ember számára többé nem lehet áldozatként, egy ismeretlen, de változtathatatlan környezet objektumaként ábrázolni. A játéklabda perspektívájából nézve a mozgás törvényei aligha fogadhatók el. Mivel - szemben a természettel általában - az emberi társadalom természetét eddig homály fedte, most, ahogy a meghökkent tudósok állítják, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy planétánk, alighogy lakható lett, totálisan megsem- misíthetövé is vált. Bizonyára nem csodálkoznak, ha azt hallják tőlem, hogy a világ ábrázolhatósá- gának kérdése társadalmi kérdés. Sok éven keresztül hirdettem ezt, és most olyan államban élek, amely óriási erőfeszítések árán törekszik a társadalom megváltoztatására. Meglehet, hogy önök az eszközöket és a módazatokat elítélik- egyébiránt remélem, hogy ezeket a valóságból, és nem az újságokból ismerik; meglehet, hogy az új világnak ezt a sajátos eszményét nem teszik magukévá- remélem, ezt az eszményt is valóban ismerik -, de azt aligha vonhatják kétségbe, hogy az állam, amelyben én élek, igenis a világ, az emberi együttélés megváltozatásán munkálkodik. És abban talán egyetértenek vetem, hogy a mai világ megváltoztatásra szorul. E kis írás keretein belül - amelyet, kérem, tekintsenek úgy, mint vitájukhoz való baráti hozzájárulást - talán elegendő, ha mindenesetre leszögezem a magam nézetét: a mai világot a színpadon is lehet ábrázolni, de csak akkor, ha meg- változathatónak fogjuk fel.
