Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-25 / 47. szám
w NÉGYSZEMKÖZT A HULLADÉK VAS KIHASZNÁLÁSÁRÓL- Kibontatlan alufólia-tekercsek is vannak a „gyűjteményben“- mondja Peter Janói zánk csak az előírt minőségi paramétereknek megfelelő vashulladékot lehet hozni. Azt átvesszük, de akármit nem. Bármennyire hihetetlennek tűnik is - mivel hulladékról van szó - a minőség itt is elsőrendű követelmény. A másodlagos nyersanyagok észszerű kihasználása napjaink legfontosabb feladatai közé tartozik. De vajon megteszünk-e mindent teljesítéséért? Vagy netán csak legyintünk, mondván, hogy ismét eggyel több a „divatos“ probléma? Pedig vannak vállalataink, amelyek kizárólag a másodlagos nyersanyagok felvásárlásával foglalkoznak. A jobb eredmények érdekében azonban szorosabban együtt kellene működni velük. Nemrégiben a Bratislavai Kovosrot vállalatba látogattam el, hogy a vas- és színesfém-hulladékok kihasználásáról érdeklődjek. A vállalatot még gyalogszerrel sem könnyű megközelíteni. A kapuhoz vezető úton húsz-harminc, vagy talán még ennél is több autó sorakozik 3—4 órát naponta, hogy rakományától megszabaduljon. Az udvaron óriási rakás hulladék vas: rozsdás bádoghordók, autókarosszéria, transzformátor, kiselejtezett számológép, vascsövek és ki tudja mi minden. Talán akad köztük olyan is, ami még nem a hulladékba vaió. A „vashegy“ tövében, amely szinte félelmetesen magasodik az ember feje fölé, mintha mozogna valaki. Poros, füstös ruhájában szinte beleolvad a sok kacat tömkelegébe.- Bizony jól látja. Itt, a sok kidobott holmi „társaságában“ a hulladék vasat további feldolgozásra készítik elő. A Kovosrot ugyanis nemcsak a vas- és színesfém-hulladékok felvásárlásával foglalkozik, hanem azok kohászati feldolgozásra való előkészítésével is - magyarázza Peter Janói, a Kovoárot termelésikereskedelmi igazgatóhelyettese. Ó kalauzol végig a vállalat bratislavai üzemrészlegének udvarán. Megmutatja az óriási darut, amely a hulladék vasat vasúti teherkocsikra rakja. Ezeken szállítják az azonnali feldolgozásra alkalmas hulladékot hazánk majdnem minden kohójába, a többit pedig előkészítésre. Egy kicsit távolabb, a „vashegynél“ jóval kisebb rakásra hívja fel a figyelmemet. A színesfém-hulladékokat gyűjtik itt össze. Köztük is látok jó néhány még használható darabot, de talán soha senki sem tudja meg, miért kerültek a hulladékba. Odább vascsöveket mutat, amelyeket- annak ellenére, hogy neki, a felvásárlónak, a lehető legnagyobb forgalom az érdeke - a legszívesebben visszakülde- ne. mert még nem a hulladékba valók.- Sajnos nagyon sok, még jó állapotban levő gép és más vasáru kerül hozzánk - folytatja az igazgatóhelyettes.- Főként az évi végi hajrát kéne látnia, akkor jöjjön el! Megrakott teherautók egész sora áll a kapu előtt, mert mindenki az utolsó pillanatban akar megszabadulni a készlettöbblettől. És hogy mi minden van azokon az autókon?! Teljesen új, még ki sem csomagolt gépek, kivitelre szánt, de ki tudja milyen okokból hozzánk tévedt termékek, és még sorolhatnám tovább a sok értékes „hulladékot“. Nekünk viszont minden megfelelő másodlagos nyersanyagot fel kell vásárolnunk. Sajnos, az is előfordul, hogy vállalatunkat összetévesztik a szemétteleppel. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy hozA vashulladékot további feldolgozásra készítik elő- Véleménye szerint hol tartunk a vases színesfém-hulladékok kihasználásában?- Bár napjainkban nagy figyelmet fordítunk a hulladékanyagok kihasználására, a feltételezett eredményektől még messze vagyunk. Ez viszont egyáltalán nem a felsőbb szervek hibája. Minden támogatást megkapunk ahhoz, hogy színvonalas munkát végezhessünk. Sajnos hiába a támogatás, gondjaink ezzel nem oldódtak meg, mert a beruházásainkat kivitelező vállalatok gyakran felelőtlen munkát végeznek. Akadozik például a cerveníki üzemrészlegünk bővítése. Az egyik kivitelező vállalatunk, a Stavoin- dustria, más, szerinte fontosabb kormányfeladatok miatt nem végzi el időben az általunk megrendelt munkát. Ezért nem kerülhetnek tető alá a gépeink. Mire viszont az építövállalat hajlandó lesz befejezni az építést, az új gépek megrozsdásodnak. A bratislavai üzemrészleget is bővíteni kellene, de nem tudunk földterüVan itt minden: rozsdás bádoghordó, kiselejtezett számológép, autókaroszszéria... lethez jutni, mert minden oldalról vannak szomszédaink. Meg aztán a beruházás terveit sincs aki elkészítse. S hogy a hulladékanyag kihasználásában még vannak tartalékaink, azért nemcsak a beruházásokat kivitelezők, hanem a hulladék vasat szállító vállalatok is felelősek. Mint már említettem, mi csak az előírt paramétereknek megfelelő hulladékot vehetjük át, ezt azonban a vállalatok sokszor figyelmen kívül hagyják. Másodlagos nyersanyagaikat nem osztályozzák, s ezzel nagyon megnehezítik munkánkat, gyakran mutatkoznak hiányosságok az eszközgazdálkodásban, ezért kerülhet sor olyan esetekre, hogy esetleg új gépeket kidobunk, vagy a valóban hulladékba valóval senki nem törődik, így nem kerül hozzánk. Mi azonban mindent elkövetünk, hogy legalább a vállalatunkba szállított hulladékokat a lehető leggazdaságosabban használjuk ki. A Kovoárot dolgozói tehát lehetőségeikhez mérten minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a felvásárolt vashulladék mielőbb a rendeltetési helyére kerüljön. Ez viszont önmagában kevés. Mert az, hogy milyen és mennyi színesfém- és vashulladék kerül a felvásárlóhoz, vállalatainktól függ. S hogy a másodlagos nyersanyagok kihasználása területén a gyerekcipőből kiléphessünk, a felvásárlók és szállítók szoros együttműködésére van szükség. Hiszen rengeteget megtakaríthatnánk, ha vállalataink az „ez a kacat úgy sem jó már semmire“ helyett vennék a fáradságot és a még felhasználható hulladékot, de csak a hulladékot, nem a szeméttelepre, hanem a gyűjtőhelyre vinnék. És ráadásul nem is rossz üzlet ez, mert a hulladék ellenében - ha nem is sokkal - de növekszik a bankszámla végösszege, a népgazdaság is jól jár, valamint a Kovosrot és a többi másodlagos nyersanyagot felvá- ' sárló vállalat igyekezete sem lesz hiábavaló. KOVÁCS EDIT Új szállítmány érkezett (Gyökeres György felvételei) <1.25. Szalagvágás, ünnepélyes külsőségek, üzemszemlére induló vendégek. Sokunkban ismerős képsorokat ébresztő szókapcsolatok. Egy-egy beruházás befejezése (?) után, az üzembehelyezés első pillanataiban, óráiban láthatunk legtöbbször ilyesmit. Aztán hetekig, hónapokig, sőt helyenként évekig együtt járnak a gyárkapun belülre az építök- szerelők a termelésben dolgozókkal, s jelenlétük azt jelzi: valami mégiscsak utólag, kiegészítésképpen kerül a helyére. A kívülállóban ilyenkor meginog a „befejezett mű“-be vetett bizalom, és ezentúl nem tartja feltétlenül „vízválasztónak“ az átadás napját. De lehet-e ennyire a látszatra szorítkozni egy beruházás befejezésének megítélésében, amikor atomerőműveket és számítógépvezér- lésü üzemegységeket építünk, amikor a szakaszos beruházáskivitelezési gyakorlat érvényesül az előbbieknél jóval jelentéktelenebb építkezéseken is? Kétségkívül: egyértelmű válasz erre aligha akadna. Mert a bonyolultság leple alatt az elvszerű hozzáállás társaságában sokszor a következetlenség is megbújik, s emberi számításokat húz keresztül, vagy éppen más irányba tereli azokat. Ennek pontos feltérképezésére szakértelem híján bárki nem is vállalkozhat, hiszen a végső értékelés elkészítése az állami szakvéleményezéssel megbízottak feladatai közé tartozik. Évente, általában májusban készítik el az előző esztendőben befejezett beruházások végső értékelését. Hogy az idén ez a szokásosnál tovább elhúzódott, abból nyilvánvalóan már az is kiderül, hogy a szakértőknek nem volt könnyű dolguk a 28 kötelező és centralizált beruházás megítélésében. A tavalyi „termésből" ugyanis pontosan ennyit kellett lépésről lépésre felülvizsgálniuk. Munkájuk leggyakoribb fékezöje a következetlenség és a próbaüzem lassú beindulásának alapos, részletekig menő értékelése volt. De bőven találkoztak a beruházási költségek (legnagyobb mértékben a rohozníki Záhorie II cementkombináton) és az építési határidő túllépésével (az érsekújvári (Nővé Zámky) húskombináton például 41 hónapos volt a késés) is. Megállapítások szerint egyfajta analógia mutatkozik a beruházási költségek túllépése, a határidő kitolódása és az új kapacitás kihasználása között. Az előbbi kettő általában a kapacitás tervezettnél alacsonyabb mértékű kihasználásával jár. Nem újszerű ez az összefüggés... Egyelőre csupán annyi változás történt, hogy a költségvetési kiadások növekedése kisebb, mint a korábbi években volt. A beruházás kivitelezésének megkezdése előtt az illetékes szakminisztérium még közbeléphet, ha hiányos vagy pontatlan a „mű“ felépítéséről készített elképzelés. Később, az építés folyamán már ilyen lehetőség nem mindig adódik, s ha netán a kivitelezők túllépik a határidőt, akkor sem mindig az építkezés leállítása a legcélszerűbb, mert ezzel még több kár keletkezhet, mint egyébként. Ilyenkor a részletes számítások eredményei jutnak főszerephez, és sok függ attól: merre billen a mérleg nyelve. Az sem mindegy, melyik szállítóra vagy kivitelezőre bízzák a beruházást, mert köztük is akadnak olyanok, akik feladataik teljesítésével rendre késnek. Velük gyakran nehéz zöld ágra vergődni. Eltűnőiéiben van a beruházók felelőtlen hozzáállásának gyakorlata is. Ma már mosolyogva emlékeznek vissza egykori szokásaikra, és mind jobban elfogadják a beruházó nem éppen könnyű szerepét. Ritkán fordul elő, hogy a beruházás végső értékelésekor ne akadna kifogásolnivaló, másszóval: a pontos és szakértelemmel végzett elemzések rávilágítanak az elképzelések és a megvalósítás közti' eltérésekre. Ennek ismeretében sorolják az „élenjáró“ beruházások közé a vajáni (Vojany) desztillációs üzemegységet, amely ugyan jelentős határidő-csúsztatással készült el, de kedvező eredményekkel üzemel, és a bratislavai Slovnaft petrolkémiai komplexumának legújabb beruházását, amelynek kivitelezésé mindössze egy hónappal húzódott el. A jó ellenpéldájaként emlegetik a Záhorie I és II cementkombináti beruházásokat, ahol a késés megindokolására a beruházói tapasztalatlanságot és a nyersanyaggondokat hozták fel. Ebben az esetben a végső értékelés elkészítését jövőre halasztották. A beruházási munkálatok hiányosságainak felszámolása - az okok bonyolultsága és sokrétűsége miatt - hosszú távú folyamat. Annak megítélésében, hogy valamennyi kapacitásbővítés a népgazdaságunk számára hasznos és hatékony beruházás legyen, pótolhatatlan szerepet vállal az állami szakvéleményezés elkészítésével megbízott minisztérium, amely kiértékeli az előkészület és a kivitelezés lefolyását, a beruházás műszaki-gazdasági színvonalát, és intézkedéseket hozhat a termelési paraméterek nem tervezett „kilengéseinek“ felszámolására. Ehhez azonban egyértelműen külön kell választaniuk az ilyenkor felhozott számtalan nehézség közül az objektív eredetúe- ket, ami nagyon is igényes munka. Népgazdaságunk intenzív fejlesztésének útján - szemléletváltásra várva - más mércével közelítünk a beruházások tervezésének és hatékonyságának megítéléséhez. Újszerű nézeteink hatása a gyakorlatban a szakemberek véleménye szerint csak öt-hat év múlva lesz érzékelhető, így a közeljövőben javulásra aligha várhatunk. És addig olyan intézkedésekre szorítkozunk, mint a beruházások volumenének csökkentése, a tervezést megelőző és a tervezési előkészületek, a kivitelezés, valamint a beruházások végső kiértékelésének javítása. Vagy megvárjuk, amíg a következetlenség „ára“ magasabbra szökik? J. MÉSZÁROS KÁROLY
