Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-25 / 47. szám
M ielőtt országos, sót határainkon is túlmutató adatokról esnék szó, tegyünk meg közösen egy rövidke sétát. Ne menjünk messzire, elég ha itt a lakótömbök közelében barangolunk, ilyenkor, vasárnap délután szemétügyben eléggé „beszédes“ ez a helyszín is. A hatalmas szemétgyűjtő konténerek degeszre tömve, „illatukat“ árasztják körbe-körbe. Gyakori látvány, hogy a kuka mellett is szemét halmozódik. Milyen furcsa, hogy sokan úgy vélik, a hulladék színe-java kincset ér. Na persze,, nincs ebben semmi különleges, hiszen ha nem finnyáskodunk, s jobban szemügyre vesszük a szemétládák tartalmát, magunk is rájövünk, mennyi jobb sorsra érdemes érték halmozódott föl bennük. S itt már segítségül hívhatjuk a statisztikát is, amelyből kiderül, a háztartásainkból kikerülő hulladék mennyisége évi átlagban meghaladja a 3,5 millió tonnát. Hozzáértő szakemberek ezzel kapcsolatban kiszámították azt is, milyen értéket „ képvisel ez a hulladékhegy. Szerintük megközelítőleg 800 millió korona vándorol évente a kukákba. Ez csupán csepp a tengerben, mondhatnánk, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban az iparban keletkező hulladék többszöröse az előbbinek. Egyébként, mindent összevetve a szilárd hulladékból 85 millió tonnát „termelünk“ évente. KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉG Mindez, persze, nem megy veszendőbe, érvelhetnének vitapartnereim, s ezen a ponton valóban egyetértenénk. Na de mennyi az az érték, amit szervezett begyűjtéssel meg tudnak menteni? íme a beszédes számok. Egy lakosra átszámítva 1981-ben például nem egész 3,5 kilogramm textília-, 3 kilogramm üveg-, 0,6 kilogramm műanyaghulladékot vettek át a felvásárló helyek. A legkönnyebben tárolható és gyűjthető papírból sem értük el az egy főre eső bűvös 30 kilogrammot. Az arány nagyon rossz, hiszen amit ily módon megmentünk az újrafeldolgozáshoz, elenyésző része csupán a keletkező teljes mennyiségnek. Vajon mi lehet az oka annak, hogy csaknem teljesen hátat fordítunk egy olyan lehetőségnek, amely végső soron államháztartásunk gazdasági mérlegét is pozitívan befolyásolhatná. Állampolgáraink miért nem érzik kötelességüknek a másodlagos nyersanyagok gyűjtését és beszolgáltatását? Könnyelmű fogás lenne most párhuzamot vonni, s külföldi példákra hivatkozni, hiszen ahhoz, hogy ezen a téren összehasonlítani tudjunk, sok mindenről szót kéne még ejtenünk. Többek közt olyan összefüggésekről, amelyek egy országban a nyersanyag- begyűjtést társadalmi üggyé képesek emelni' Tanulni viszont a külföld kudarcaiból és sikereiből ezen a téren is ildomos. Ne titkoljuk el tehát azt sem, hogy a legszebb eredményeket éppen azokban az országokban érték el, ahol a takarékos, értékmentő magatartás az egyén számára is kifizetődő. Mert ugye az amúgy is szűkre szabott toronyházbeli lakásából ki hajlandó egyébként „lekanyarintani“ egy részt a másodlagos nyersanyagok tárolására, osztályozására? Megfelelő feltételek híján így kerül a napi hulladékadag a kukába. Egyáltalán, van-e valamilyen megoldás e visszás helyzet feloldására? Egyértelmű igent itt aligha adhatunk a kérdésre, hiszen eddig csaknem minden próbálkozás kudarcba fulladt. Néhány éve például megjelentek az újfajta, üveghuliadék begyűjtését szolgáló speciális konténerek lakóházaink környékén. Az illetékesek kiábrándúltan vették tudomásul, hogy sokan a be nem váltható üvegeket makacsul továbbra is a hagyományos kukákba szórják. Nem újság, vannak a világon olyan osztályozó gépsorok, amelyek képesek szétválasztani a vegyes hulladékot. Idehaza viszont megoldásnak ez sem tökéletes, hiszen beruházási szempontból nagyon igényes vállalkozás az ilyen. Hátránya viszont az is, hogy mire a hulladék az osztályozóba kerül, annak bizonyos részei eredeti értéküket veszítik. Például az időközben megnedvesedett, penészedé, rothadó papírral ugyan mit kezdne- tünk? AZ ÉGETÉS NEM MEGOLDÁS Sokan még ma is abban a tévhitben élnek, hogy leggazdaságosabb a hulladékot elégetni. Egyébként, hazánkban ez a módszer a legismertebb, legelterjedtebb, amiből még mindig nem az következik, hogy nincs ennél jobb eljárás. Az égetés különben is csak kényszermegoldás. Hiszen ahhoz, hogy ez a művelet hatékony legyen, nemes tüzelőfajtákkal is hozzá kell járulni. Leggyakrabban gázt vagy fűtőolajat vagyunk kénytelenek használni. Az igy nyert hőenergia mennyisége távolról sem elégít ki bizonyos elvárásokat. Mint kiderült, elektromos áram gyártására a hulladékégetőkkel kapcsolatban a jövőben sem reális gondolni. Az égetésnek talán egyetten előnye, hogy az ily módon kezelt hulladék mennyisége az eredetinek harmad-, sőt negyedrészére zsugorodik. Na de milyen áron? A statisztikából megtudható továbbá, hogy évente 2-3 milliárd koronára rúg az az összeg, amivel a környezetszeny- nyező hatás kifejezhető. Félreértés ne essék. Itt már nemcsak a hulladékégetők kéményein elillanó füstről van szó. Vannak szüntelenül égő, füstölgő városi, községi szemétlerakataink is. Saját szememmel láttam már látóhatárt elfedő koromfekete füstfelhőket, amelyek az égő gumihegyekből terjedtek. Múszálas textília nyiradék tonnáit földelte el jelenlétemben egy bulldózer. Akinek köze volt az ügyhöz, mind tudta, á műszál évtizedek múlva sem indul bomlásnak. Annak idején kifaggattam az illetékeseket, gondoltak-e unokáikra, amikor hallgatólagos beleegyezésüket adták a művelet elvégzéséhez. Többen tisztában voltak vele, magunk alatt vágjuk így a fát, mégsem cselekedtek az elvárások szerint. Lelki szemeik előtt főleg az évi terv teljesítése lebegett. Az éwégi jutalmak, sajnos, nem függtek a hulladékkal való bánásmódtól, így nem csoda, hogy az akkori riporttal sem tudtam kikényszeríteni a fordulatot. KÖZPONTILAG IRÁNYÍTOTT BEGYŰJTÉSI RENDSZER KELLENE Ismét belelapozok a kimutatásokba, s a szemem megint egy döbbenetes számon akad meg. Évente 2 milliárd koronát emészt föl a háztartásbeli hulladékok égetése, szállítása, kezelése. A szilárd hulladék 95 százaléka még igy is eredeti formájában kerül a szemétdombra. Miért van ez így? Mindenekelőtt azért, mert a másodlagos nyersanyag begyűjtése terén még túl sok az ellentmondás, a hiányosság. Mai napig nélkülözünk például egy központilag szabályozott rendszert, ami támogatná a begyűjtést. Még mindig nem mértük föl pontosan, hol, mikor, mennyi, milyen hulladék keletkezik, s ezt miképpen lehetne földolgozni. Tudományos-kutató bázisunk sem szentel megfelelő figyelmet a dolognak. S miután a feldolgozó ipar sem törekszik túlságosan a másodlagos nyersanyagok ismételt értékesítésére, gyakran arra kényszerülünk, hogy a begyűjtött anyagokat külföldön eladjuk. így legalább némi hasznunk származik a dologból, de végső soron ismét csak mi látjuk a kárát, hiszen köztudott, hogy például egy tonna acél hulladékfémböl fele annyi energiával készíthető el, mintha ércet használnánk. Réz esetében 87 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Ennél még látványosabbak az arányok a többi fémnél, mint például az alumíniumnál, ólomnál, de kitűnőek a műanyagoknál is. KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDA Vannak viszont lelkes megszállotjai az ügynek. Közülük mindenekelőtt Peter Haulík, prievidzai lakost említeném, aki még évekkel ezelőtt Trenőínból küldte el hozzám meghívó levelét. Bevallom, akkor jómagam is kicsit utópisztikusnak tartottam elképzelését. Szerencsére ö a kudarcok sorozata után sem adta fel, s a hi- tetlenkedóknek a begyűjtés általa kidolgozott sajátos változatának tökéletes megszervezésével válaszolt.- Jót tudom, körútiban gyakran előfordult, hogy hátam mögött összesúgtak az emberek. Sokan kötözni való bolondnak tartottak, hogy ilyesmire fecsérelem az időmet - magyaráz nagy hévvel a prievidzai lakóház egyik földszinti helyiségében, ahová a lakásszövetkezettel és a lakókkal kötött egyezség értelmében hetente egyszer, egy meghatározott órában mindenki lehozhatja az összegyűjtött hulladékot. Amíg az egyik lakótárstól átveszi a csomagot, én a sokszorosított felhívást böngészem, amelyen föltüntették, mi mindent vesznek át. Nyolc-tíz féle másodlagos nyersanyagot számolok meg, szembetűnő, hogy a fémek, textília, üveg. papír, kenyér és egyebek sorából itt is hiányzik a műanyag.- Ne csodálkozzék, mi szívesen gyüj- tenénk a műanyagot is, de a Hulladékgyűjtő Vállalat erre nem tart igényt. Örülünk viszont, hogy eddig is eljutottunk. Egyelőre három lépcsóházban szerveztük meg a begyűjtést, mindenhol egy óráig tartunk nyitva. Aki más időpontban hozza, itthagyhatja a nyitott szomszéd helyiségben a megszámozott csomagot. A szám szerint könnyen megállapíthatom, ki gyűjtötte, így névreszólóan elkönyvelhetem a nyersanyag fajtáját és mennyiségét.- Az emberek könnyen ráálltak erre a módszerre?- Lakógyűlésen tárgyaltuk meg a dolgot, mitagadás, voltak ellenvélemények is. A többség mellettem szavazott. És miután az első hónapok eredményei is mellettem szóltak, mindenki elvetette fenntartásait. Ma már szinte minden lakásból rendszeresen ide szállítják a hulladéknyersanyagot. Ez egyébként kényelmes megoldás, hiszen az embereknek az utcára sem kell kimenniök a csomaggal. Egyébként úgy döntöttünk, hogy a bevételből a ház karbantartási költségeit fedezzük. Én viszont a legnagyobb előnyét a nevelő hatásban látom. Itt is bebizonyosodott, hogy csak összefogással jutunk valamire. Amit még a közelmúltban még kidobtak mint ócska kaca- tot, abban ma már fölfedezik az értéket. Egyébként házunk tája tisztább lett, hiszen a mi konténereink csak ritkán telnek meg, arra meg, hogy körülöttük is szemét heverne, már nem is emlékszem.- Végül csupán az érdekelne, hogyan értékesítik ezt a sokfajta másodlagos nyersanyagot? A bevételből a ház karbantartási költségeit fedezik Prievidzában- Amikor már nincs hová rakni a csomagokat, a megállapodás értelmében a Hulladékgyújtó Vállalat gépkocsit küld, s egyszerre leadunk mindent. Fölöttébb értékes kezdeményezés. Mint Peter Haulík mondja, Trenőínben távozása után sem hagyták abba a lakók a gyűjtést. Akadtak lelkes folytatók, többek közt azért is, mert így nagyban megtérül a fáradság. Itt Prievidzában pedig már nehéz lenne leállítani a dolgot, hiszen az emberek hasznos szórakozásként könyvelték el a gyűjtést. A heti csomag alig foglal helyet a lakásban, az átadásnál viszont rendszeresen mód nyílik baráti párbeszédekre az amúgy ritkán látott lakótársakkal. így tehát hétről hétre nemcsak anyagilag gyarapodnak, hanem emberileg is közelebb kerülnek egymáshoz. Ezért is követésre méltó a példa. KESZEU BÉLA Szemétdomb vagy kincsesbánya? Szállításra készek a bálák. A kérdés változatlan: mi van bennük, hulladék vagy szemét? (A szerző felvételei) 1983.X
