Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-25 / 47. szám

D iák vagyok, diák lettem újra - sajnos csak erre az egyetlen napra mert prágai barátom, Jiri Kukás, á gépészeti kar pártszervezetének ifjú csoportvezetője meghívott: látogassam meg őket. Erre pedig éppen a mai nap alkalmas, amikor megrendezték a nyitott kapuk napját. Ilyenkor szívesen, felkészülten fogadják az érdeklődő látogatókat, akárhová benyithat az érdeklődő, kíváncsis­kodhat, kérdezhet, s egyetlen kérdése sem marad vála- szolatlan. Mivel nem egyedül, érettségire készülő, pályaválasztás­sal foglalkozó diákokkal egyszerre érkezem a bejárat elé, erre az egy napra magamra vállalom sorsukat, érdeklődé­süket, úgy lépek be a kapun. A 312-es számú terem előtt gyülekezünk. A dékánra várakozunk, mert bevezetésként elmagyarázza majd nekünk, hogy mi a felvétel feltétele, rr.ryen szakot választ­hatunk, és minden fontosat elmond, ami a tanulással kapcsolatos. Várakozás közben észreveszem a folyosóra helyezett műszaki rajzokat, terveket. Megpróbálom kitalálni, hogy melyik, mit ábrázol, mire szolgál. Felsóhajtva persze: a matek meg a fizika sohasem volt kedvenc tantárgyam, tanultam, megtanultam, mert úgy kívánta a tisztesség, a becsület, dehát... elég az itt? Lám, a dékán éppen azzal kezdi az előadást, hogy magyarázza: előny ugyan a kiváló, a dicséretes osztályzat és minősítés matematikából, fizikából, de felveszik a jó, vagyis hármas osztályzatot nyert diákokat is, ha valóban jók. A jelentkezőknek megküldik a tananyagot, így idejé­ben felkészülhetnek mind a két tantárgy írásbeli vizsgá­jára. Ha ez legalább hármasra sikerül, beszélgetésre hívják, hogy meggyőződhessenek a jelentkező társadalmi, politikai tájékozottságáról, s vele közösen dönthessenek: milyen szakon folytatja majd tanulmányait. A gépészet a műszaki tudományoknak a gépek tervezé­sével, szerkesztésével, gyártásával és üzemeltetésével foglalkozó ága. Ez általános meghatározás, de mivel a gépészet alkalmazott tudomány az iparban, az építé­szetben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, ennek megfelelően szakot, szakmát tanulnak a diákok. Ezek száma: 25. A tanulmányi idő: 5 év. Mindegyik szakot, szakmát bemutatja a dékán, s hogy jobban megértsük, diaképek vetítésével egészíti ki előadá­sát. Néhány a szakok közül: szerszámgépek, mezőgépek, robbanó motoros jármüvek, repülöipari, vegyipari, élelmi- szeripari, papíripari gépek, emelő- és szállító gépek. Ismerteti a kombinált szakokat is. Ilyen például: repülöipari és számítástechnikai, élelmiszeripari és közgazdasági szak. A tantárgyakról is beszél: a szilárdságtanról, a műszaki fizikáról, a hőtechnikáról. Azután a diákok kérdezősködnek. Leginkább az ösztön­díj és a kedvezmények felől érdeklődnek. Meglep, hogy milyen sok előnyben, kedvezményben részesítik a gépé­szetet tanuló fiatalokat. A tanulmányi ösztöndíjat aitKui is megkapják, ha vizsgaeredményük átlaga legalább 2,0. Ha időben vizsgáznak és előmenetelük átlaga legalább 2,5, minden vizsgaidőszak után egyszeri 1000 korona jutalmat kapnak. Nem hangosan persze, de megjegyzem: szóval, itt még a kötelességteljesítésért is jutalom jár. A dékán tájékoztatása után, kissé szabadabban, köz­vetlenebbül Josef Trnka, az ifjúsági szervezet megbízottja beszélget velünk. Azzal kezdi, hogy megnyugtat bennün­ket: mindegyik jelentkező diákotthoni elhelyezéséről gon­doskodnak. Folytatja a szakköri tevékenység ismertetésé­vel. Meglepő, hogy a színjátszókról, a íánckörről, saját műkedvelő, ifjúsági színházukról beszél, melynek épületét, berendezését is bemutatja diaképek vetítésével. Tizenegy sportágban szervezik a sportolók tevékenységét. Tavaly óta működik a búvárok klubja, és természetesen, autóklub­juk is van, hiszen a leendő gépészmérnökök közül huszon­kettő már autóversenyző. Utána, kérdésekre válaszolva elmondja, hogy a Szov­jetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Magyar Népköztársaságba évente többször is rendez­nek tanulmányi kirándulásokat, hiszen a taskenti, a berlini, a miskolci főiskolásokkal baráti kapcsolatot tartanak. Sót, az ottani főiskolákra cserediákokat is küldenek. És mivel ifjúsági szervezetünk tagja az IAS-nak, a francia, a nyugat­német, a holland egyetemekre is küldenek cserediákokat. Dél van, átvonulunk a menzára, ebédelni. Persze, ugyan­olyan ebédet kapunk, és önkiszolgáló módon, mint a diá­kok. Nekem ízlik az ebéd, nem kicsi, de nem is túl nagy az adag. Délutánra a műhelyek, a laboratóriumok megtekintésé­vel folytatjuk látogatásunkat. Legérdekesebb az a műhely, ahol a repülögépműszerek szerkesztésével foglalkoznak. Nem is olyan rendkívüli, csöppet sem ördöngös dolog megismerni a magasság-, a gyorsulásmérő szerkezetét. A pörgettyüs műszer, a műhorizont, meg a dőlésmérő működésének tanulmányozása pedig kimondottan érdek- feszítő. Persze, amikor választhatok, hogy a hőtechnikai labora­tóriumba, vagy a másikba, a IV/A jelzésű laboratóriumba menjünk-e be, az utóbbi mellett döntök, mert ott aerodina­mikai kísérletek láthatók. Ennek a laboratóriumnak a szél- csatorna a legérdekesebb berendezése. Levegőáramlást létesítenek ebben a csatornában, s egy Z-37 ÖMELÁK típusú repülőgép kicsinyített, mértanilag megfelelő mását indítják útra. És magamban, csöndesen fontolgatom: ha választhat­nék, ha valóban diák lennék, hát a repülöipari és számítás­technikai kombinált szakot választanám. Mivel azonban mégsem vagyok igazán diák, a választást, a döntést, ha tetszik, ha nem, másokra kell bíznom. Remélem, nem késnek a döntéssel, a választással, akik igazán illetékesek erre, mert hiszen itt valójában őket várják nyitott kapukkal. HAJDÚ ANDRÁS Kevesen is (lehet) aktívan Pártmunka egy kis faluban Kismácséd (Malá Maca) hétszáz lako­sával a galántai járás legkisebb települé­seinek egyike. Az aprófalvak sajátos éle­tét éli. A munkaképes lakosság többsége eljár lakóhelyéről, sőt még az efsz tagjai sem mondhatják, hogy helyben dolgoz­nak, hiszen a falu határa egy összevont egységes földművesszövetkezet része és a központ más községben van. Mindez a helyi pártái apszervezet összetételét és munkáját is meghatároz­za. Az alapszervezetnek tizenhat tagja van, három kivételével már valamennyi­en nyugdíjas kommunisták. A még mun­kaviszonyban lévők közül csak egy tagot, a helyi nemzeti bizottság elnökét köti munkája a faluhoz. Az átlagos életkor hatvannégy év, és betegség, gyengélke­dés miatt tartós jelleggel négy-öt, de időközönként még ennél is több azok száma, akik nemhogy társadalmi felada­tot nem tudnak vállalni, még a taggyűlé­seken sem vehetnek részt. SEGÍTENEK A REGISZTRÁLT TAGOK A falusi pártmunkában, s főleg annak irányításában és szervezésében járato­sak számára nem szükséges részletezni, hogy a párttagok aktivizálása ilyen felté­telek között nem könnyű. A szövetkeze­tek egyesülése és a szövetkezeti párt- alapszervezetek megalakulása után az aprófalvak többségében hasonló gon­dokkal küzdenek, mint Kismácsédon. Sajnos már kevésbé általánosítható a kismácsédi példa további jellegzetes­sége. Az, hogy e faluban az alapszerve­zet az említett nehéz körülmények elle­nére is jól dolgozik, rendszeres és sok­oldalú tevékenységet fejt ki, ami részben a pártbizottság rugalmasságának tudha­tó be. Másfelől annak, hogy a regisztrált kommunisták egy részét rendszeresen bevonják a közéleti politikai munkába. A pártbizottságban például három re­gisztrált kommunista tölt be tisztséget. Egyikük Varga István, a pártalapszerve- zet elnöke. Kismácsédon lakik, Diósze­gen (Sládkovicovo) dolgozik, és 1981 januárjától tölti be a pártelnöki tisztséget. Szavai, gondolatai a közel három év tapasztalatait tükrözik.- Vannak kommunisták, akik egészsé­gi állapotukra való tekintettel már nem vállalhatnak állandó jellegű pártfeladato­kat, nem fejthetnek ki szervező és irányí­tó tevékenységet. Ennek ellenére figye­lemmel kísérik a falu életét, a bel és a külpolitikai eseményeket, s ha egész­ségük engedi, időközönként szívesen, sőt örömmel veszik ki részüket bizonyos feladatok teljesítéséből. Nagyon leegy­szerűsítve a példát valahogy ebben lá­tom a mi munkánk lényegét. Mint a falusi alapszervezet regisztrált tagjai irányítunk és szervezünk, rendszerességet és fo­lyamatosságot viszünk a pártmunkába. AZ IDŐS KOMMUNISTÁKAT IS BEVONJUK A MUNKÁBA Olyan, sajátos összetételű alapszer­vezetben, mint amilyen a kismácsédi, természetesen a pártmunka jellege is sajátos. Rendszeresen foglalkoznak a fa­luval összefüggő kérdésekkel és a lakos­ságot érintő problémákkal. A közellátás, a falufejlesztés, a választási program teljesítésének segítése is rendszere­sen napirendi pontként szerepel a tag­gyűléseken. Az idős kommunisták legin­kább a szervezésből, az agitációs mun­kából veszik ki részüket. Nagy Árpád, Krommer Dezső és Juraj Urbancok régi párttagok, hosszú éveken át felelősségtel­jes tisztségeket töltöttek be, és tapasztala­taikat jól hasznosítják a szervező, és az agitációs munkában is.- Komoly figyelemmel kísérjük a társa­dalmi és a tömegszervezetek munkáját - folytatta az elnök. - Minden pártbizott­sági tag felelős egy-egy tömegszerveze­tért, szoros kapcsolatot tart annak veze­tőségével, és ha kell, részt vesz az adott feladat, probléma megoldásában. Ezzel lényegében a társadalmi- és tömegszer­vezetekben biztosított a párt vezető sze­repe is. A BETEG TAGOKAT RENDSZERESEN MEGLÁTOGATJÁK Természetesen sajátos, a pártszerve­zet összetételével kapcsolatos feladatok is szóba kerültek. Kismácsédon például a beteg nyugdíjas kommunistákat rend­szeresen meglátogatják. Vannak idős ta­gok, mint például Farkas Lajos, Adam Jasovsky vagy a Krizsan házaspár, akik még részt tudnak venni a taggyűléseken. A pártbizottságnak azonban célja, hogy mindenki, tehát azok is részesei legye­nek a pártmunkának, akik tartósan a ház­hoz, sőt ágyhoz kötött betegek. Ezért a pártbizottság tagjai, Öllé Károly nyugdí­jas, Frantisek Lenárt, a hnb elnöke és a pártelnök rendszeresen meglátogatják a beteg tagokat s elbeszélgetnek velük. Tájékoztatják őket a taggyűlések napi­rendjéről, elmondják, hogy mik a problé­mák, sót a véleményüket is kikérik. Nem egy esetben épp az idősek javaslatai alapján sikerült egy adott problémát meg­oldani. A pártbizottság munkájával kapcsolat­ban még további két dolgot mindenkép­pen meg kell említeni. Az egyik, s való­ban figyelemre méltó tény, hogy e kis létszámú alapszervezetben rendszeres és folyamatos a pártoktatás. Az előadó ugyancsak regisztrált párttag, helybeli kommunista, aki az adott témákat mindig összekapcsolja a falu életével és az idős tagokat érdeklő dolgokkal. A másik említésre méltó dolog, hogy az idős kommunistákat a pártbizottság tagjai születésnapjukon felköszöntik. Ez a figyelmesség jólesik az időseknek, mert érzik, hogy törődnek velük, még nem felejtették el őket. EGRI FERENC ÚJ 1983.

Next

/
Thumbnails
Contents