Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-25 / 47. szám
D iák vagyok, diák lettem újra - sajnos csak erre az egyetlen napra mert prágai barátom, Jiri Kukás, á gépészeti kar pártszervezetének ifjú csoportvezetője meghívott: látogassam meg őket. Erre pedig éppen a mai nap alkalmas, amikor megrendezték a nyitott kapuk napját. Ilyenkor szívesen, felkészülten fogadják az érdeklődő látogatókat, akárhová benyithat az érdeklődő, kíváncsiskodhat, kérdezhet, s egyetlen kérdése sem marad vála- szolatlan. Mivel nem egyedül, érettségire készülő, pályaválasztással foglalkozó diákokkal egyszerre érkezem a bejárat elé, erre az egy napra magamra vállalom sorsukat, érdeklődésüket, úgy lépek be a kapun. A 312-es számú terem előtt gyülekezünk. A dékánra várakozunk, mert bevezetésként elmagyarázza majd nekünk, hogy mi a felvétel feltétele, rr.ryen szakot választhatunk, és minden fontosat elmond, ami a tanulással kapcsolatos. Várakozás közben észreveszem a folyosóra helyezett műszaki rajzokat, terveket. Megpróbálom kitalálni, hogy melyik, mit ábrázol, mire szolgál. Felsóhajtva persze: a matek meg a fizika sohasem volt kedvenc tantárgyam, tanultam, megtanultam, mert úgy kívánta a tisztesség, a becsület, dehát... elég az itt? Lám, a dékán éppen azzal kezdi az előadást, hogy magyarázza: előny ugyan a kiváló, a dicséretes osztályzat és minősítés matematikából, fizikából, de felveszik a jó, vagyis hármas osztályzatot nyert diákokat is, ha valóban jók. A jelentkezőknek megküldik a tananyagot, így idejében felkészülhetnek mind a két tantárgy írásbeli vizsgájára. Ha ez legalább hármasra sikerül, beszélgetésre hívják, hogy meggyőződhessenek a jelentkező társadalmi, politikai tájékozottságáról, s vele közösen dönthessenek: milyen szakon folytatja majd tanulmányait. A gépészet a műszaki tudományoknak a gépek tervezésével, szerkesztésével, gyártásával és üzemeltetésével foglalkozó ága. Ez általános meghatározás, de mivel a gépészet alkalmazott tudomány az iparban, az építészetben, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, ennek megfelelően szakot, szakmát tanulnak a diákok. Ezek száma: 25. A tanulmányi idő: 5 év. Mindegyik szakot, szakmát bemutatja a dékán, s hogy jobban megértsük, diaképek vetítésével egészíti ki előadását. Néhány a szakok közül: szerszámgépek, mezőgépek, robbanó motoros jármüvek, repülöipari, vegyipari, élelmi- szeripari, papíripari gépek, emelő- és szállító gépek. Ismerteti a kombinált szakokat is. Ilyen például: repülöipari és számítástechnikai, élelmiszeripari és közgazdasági szak. A tantárgyakról is beszél: a szilárdságtanról, a műszaki fizikáról, a hőtechnikáról. Azután a diákok kérdezősködnek. Leginkább az ösztöndíj és a kedvezmények felől érdeklődnek. Meglep, hogy milyen sok előnyben, kedvezményben részesítik a gépészetet tanuló fiatalokat. A tanulmányi ösztöndíjat aitKui is megkapják, ha vizsgaeredményük átlaga legalább 2,0. Ha időben vizsgáznak és előmenetelük átlaga legalább 2,5, minden vizsgaidőszak után egyszeri 1000 korona jutalmat kapnak. Nem hangosan persze, de megjegyzem: szóval, itt még a kötelességteljesítésért is jutalom jár. A dékán tájékoztatása után, kissé szabadabban, közvetlenebbül Josef Trnka, az ifjúsági szervezet megbízottja beszélget velünk. Azzal kezdi, hogy megnyugtat bennünket: mindegyik jelentkező diákotthoni elhelyezéséről gondoskodnak. Folytatja a szakköri tevékenység ismertetésével. Meglepő, hogy a színjátszókról, a íánckörről, saját műkedvelő, ifjúsági színházukról beszél, melynek épületét, berendezését is bemutatja diaképek vetítésével. Tizenegy sportágban szervezik a sportolók tevékenységét. Tavaly óta működik a búvárok klubja, és természetesen, autóklubjuk is van, hiszen a leendő gépészmérnökök közül huszonkettő már autóversenyző. Utána, kérdésekre válaszolva elmondja, hogy a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Magyar Népköztársaságba évente többször is rendeznek tanulmányi kirándulásokat, hiszen a taskenti, a berlini, a miskolci főiskolásokkal baráti kapcsolatot tartanak. Sót, az ottani főiskolákra cserediákokat is küldenek. És mivel ifjúsági szervezetünk tagja az IAS-nak, a francia, a nyugatnémet, a holland egyetemekre is küldenek cserediákokat. Dél van, átvonulunk a menzára, ebédelni. Persze, ugyanolyan ebédet kapunk, és önkiszolgáló módon, mint a diákok. Nekem ízlik az ebéd, nem kicsi, de nem is túl nagy az adag. Délutánra a műhelyek, a laboratóriumok megtekintésével folytatjuk látogatásunkat. Legérdekesebb az a műhely, ahol a repülögépműszerek szerkesztésével foglalkoznak. Nem is olyan rendkívüli, csöppet sem ördöngös dolog megismerni a magasság-, a gyorsulásmérő szerkezetét. A pörgettyüs műszer, a műhorizont, meg a dőlésmérő működésének tanulmányozása pedig kimondottan érdek- feszítő. Persze, amikor választhatok, hogy a hőtechnikai laboratóriumba, vagy a másikba, a IV/A jelzésű laboratóriumba menjünk-e be, az utóbbi mellett döntök, mert ott aerodinamikai kísérletek láthatók. Ennek a laboratóriumnak a szél- csatorna a legérdekesebb berendezése. Levegőáramlást létesítenek ebben a csatornában, s egy Z-37 ÖMELÁK típusú repülőgép kicsinyített, mértanilag megfelelő mását indítják útra. És magamban, csöndesen fontolgatom: ha választhatnék, ha valóban diák lennék, hát a repülöipari és számítástechnikai kombinált szakot választanám. Mivel azonban mégsem vagyok igazán diák, a választást, a döntést, ha tetszik, ha nem, másokra kell bíznom. Remélem, nem késnek a döntéssel, a választással, akik igazán illetékesek erre, mert hiszen itt valójában őket várják nyitott kapukkal. HAJDÚ ANDRÁS Kevesen is (lehet) aktívan Pártmunka egy kis faluban Kismácséd (Malá Maca) hétszáz lakosával a galántai járás legkisebb településeinek egyike. Az aprófalvak sajátos életét éli. A munkaképes lakosság többsége eljár lakóhelyéről, sőt még az efsz tagjai sem mondhatják, hogy helyben dolgoznak, hiszen a falu határa egy összevont egységes földművesszövetkezet része és a központ más községben van. Mindez a helyi pártái apszervezet összetételét és munkáját is meghatározza. Az alapszervezetnek tizenhat tagja van, három kivételével már valamennyien nyugdíjas kommunisták. A még munkaviszonyban lévők közül csak egy tagot, a helyi nemzeti bizottság elnökét köti munkája a faluhoz. Az átlagos életkor hatvannégy év, és betegség, gyengélkedés miatt tartós jelleggel négy-öt, de időközönként még ennél is több azok száma, akik nemhogy társadalmi feladatot nem tudnak vállalni, még a taggyűléseken sem vehetnek részt. SEGÍTENEK A REGISZTRÁLT TAGOK A falusi pártmunkában, s főleg annak irányításában és szervezésében járatosak számára nem szükséges részletezni, hogy a párttagok aktivizálása ilyen feltételek között nem könnyű. A szövetkezetek egyesülése és a szövetkezeti párt- alapszervezetek megalakulása után az aprófalvak többségében hasonló gondokkal küzdenek, mint Kismácsédon. Sajnos már kevésbé általánosítható a kismácsédi példa további jellegzetessége. Az, hogy e faluban az alapszervezet az említett nehéz körülmények ellenére is jól dolgozik, rendszeres és sokoldalú tevékenységet fejt ki, ami részben a pártbizottság rugalmasságának tudható be. Másfelől annak, hogy a regisztrált kommunisták egy részét rendszeresen bevonják a közéleti politikai munkába. A pártbizottságban például három regisztrált kommunista tölt be tisztséget. Egyikük Varga István, a pártalapszerve- zet elnöke. Kismácsédon lakik, Diószegen (Sládkovicovo) dolgozik, és 1981 januárjától tölti be a pártelnöki tisztséget. Szavai, gondolatai a közel három év tapasztalatait tükrözik.- Vannak kommunisták, akik egészségi állapotukra való tekintettel már nem vállalhatnak állandó jellegű pártfeladatokat, nem fejthetnek ki szervező és irányító tevékenységet. Ennek ellenére figyelemmel kísérik a falu életét, a bel és a külpolitikai eseményeket, s ha egészségük engedi, időközönként szívesen, sőt örömmel veszik ki részüket bizonyos feladatok teljesítéséből. Nagyon leegyszerűsítve a példát valahogy ebben látom a mi munkánk lényegét. Mint a falusi alapszervezet regisztrált tagjai irányítunk és szervezünk, rendszerességet és folyamatosságot viszünk a pártmunkába. AZ IDŐS KOMMUNISTÁKAT IS BEVONJUK A MUNKÁBA Olyan, sajátos összetételű alapszervezetben, mint amilyen a kismácsédi, természetesen a pártmunka jellege is sajátos. Rendszeresen foglalkoznak a faluval összefüggő kérdésekkel és a lakosságot érintő problémákkal. A közellátás, a falufejlesztés, a választási program teljesítésének segítése is rendszeresen napirendi pontként szerepel a taggyűléseken. Az idős kommunisták leginkább a szervezésből, az agitációs munkából veszik ki részüket. Nagy Árpád, Krommer Dezső és Juraj Urbancok régi párttagok, hosszú éveken át felelősségteljes tisztségeket töltöttek be, és tapasztalataikat jól hasznosítják a szervező, és az agitációs munkában is.- Komoly figyelemmel kísérjük a társadalmi és a tömegszervezetek munkáját - folytatta az elnök. - Minden pártbizottsági tag felelős egy-egy tömegszervezetért, szoros kapcsolatot tart annak vezetőségével, és ha kell, részt vesz az adott feladat, probléma megoldásában. Ezzel lényegében a társadalmi- és tömegszervezetekben biztosított a párt vezető szerepe is. A BETEG TAGOKAT RENDSZERESEN MEGLÁTOGATJÁK Természetesen sajátos, a pártszervezet összetételével kapcsolatos feladatok is szóba kerültek. Kismácsédon például a beteg nyugdíjas kommunistákat rendszeresen meglátogatják. Vannak idős tagok, mint például Farkas Lajos, Adam Jasovsky vagy a Krizsan házaspár, akik még részt tudnak venni a taggyűléseken. A pártbizottságnak azonban célja, hogy mindenki, tehát azok is részesei legyenek a pártmunkának, akik tartósan a házhoz, sőt ágyhoz kötött betegek. Ezért a pártbizottság tagjai, Öllé Károly nyugdíjas, Frantisek Lenárt, a hnb elnöke és a pártelnök rendszeresen meglátogatják a beteg tagokat s elbeszélgetnek velük. Tájékoztatják őket a taggyűlések napirendjéről, elmondják, hogy mik a problémák, sót a véleményüket is kikérik. Nem egy esetben épp az idősek javaslatai alapján sikerült egy adott problémát megoldani. A pártbizottság munkájával kapcsolatban még további két dolgot mindenképpen meg kell említeni. Az egyik, s valóban figyelemre méltó tény, hogy e kis létszámú alapszervezetben rendszeres és folyamatos a pártoktatás. Az előadó ugyancsak regisztrált párttag, helybeli kommunista, aki az adott témákat mindig összekapcsolja a falu életével és az idős tagokat érdeklő dolgokkal. A másik említésre méltó dolog, hogy az idős kommunistákat a pártbizottság tagjai születésnapjukon felköszöntik. Ez a figyelmesség jólesik az időseknek, mert érzik, hogy törődnek velük, még nem felejtették el őket. EGRI FERENC ÚJ 1983.
