Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
JSZÚ 3 VI». 15. H azánkban a fejlett szocialista társadalom építését a CSKP XIV. kongresszusa tűzte ki. A következő kongresszusok megerősítették és bővítették ezt a programot. Amint Husák elvtárs is hangsúlyozta, ez társadalmunk, politikai, gazdasági, szociális és szellemi életünk hosszú távú marxi-lenini programja, amely meghatározza államunk bel- és külpolitikai irányvonalát is. Ennek a programnak a teljesítése eszmei-nevelő munkánk színvonalának állandó emelését kívánja meg, amellyel mindennapos küzdelmünket vívjuk lakosságunk gondolkodásának formálásáért. Pártunk eszmei-nevelő munkájának elemzésében nagyon fontos volt és lesz a társadalom- és szocializmusellenes jelenségek okainak vizsgálata és feltárása. Pártunk tudatosítja, hogy semmi sem olyan bonyolult, mint az emberek nevelése. Bonyolult és hosszú távú folyamat ez, melynek időtartamát nem lehet meghatározni. A szocialista ember a szocializmus építésének folyamata alatt alakul ki. Hatnak rá a család, az iskola, munkatársai, az élet és munkahelyének problémái, egyszóval a társadalmi szféra, amelyben él. Ezért eszmei-nevelő munkánk fő feladata a szocialista ember nevelése, gondolkodásának és érzéseinek formálása a szocialista eszmék, erkölcsi normák és értékek szellemében. Ilyen szocialista értékek: az áldozatkészség, a szorgalmas, lelkiismeretes munka, a becsületesség, az igazságszeretet, harc a haladásért, a közösségi szellem, a hazafiság és az internacionalizmus. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek az emberben csak neveléssel alakíthatók ki. A nevelés azonban nemcsak cél, hanem eszköz is, amellyel a szocializmust építjük. A szocialista tudat a szocialista fejlődés feltétele. Ez azzal a minőségében változó történelmi folyamattal függ össze, amelyben a szubjektív tevékenységnek tudatossága egyre inkább meghatározóvá válik. Amint azt a XVI. párt- kongresszus is leszögezte, az élet Lenin szavait igazolja, amelyek szerint a szocialista állam a tömegek meggyőződésén alapszik. A szocialista társadalom a szocialista eszmék aktív, ötletadó feladatainak sokoldalú kihasználása nélkül elképzelhetetlen. Mindemellett szem előtt kell tartanunk, hogy a szocialista eszmék a társadalmi feladatok megoldásának forradalmi alapját képezik. Ilyen alapvető feladatok a munka termelékenységének emelése, a munka minőségének fokozása, az extenzív fejlődésnek intenzívvé válása, a tudományos-technikai haladás megvalósítása a gyakorlatban stb. A feladatok megoldásához való forradalmi hozzáállás olyan követelmény, amely választóvonalat húz a szocialista munka és élet, a szocializmusról alkotott kispolgári elképzelések és vélemények közé. A régi társadalmi rendszer örökségei közé tartozik a kispolgáriasság, amely a klasszikus kisburzsoá eszméknek sajátos változata, és amely a burzsoá társadalmakban elkerülhetetlenül jelentkezik, mint a kisburzsoá ideológia életvitelt meghatározó formája. A kispolgáriasság szociális hordozója főleg a kisburzsoázia helyzetéből következően megoszlott, kielégítetlen, állandóan fenyegetett, amely megmutatkozik ideológiájában és aktivitásában. A burzsoázia felöl likvidálás fenyegeti. A tényleges veszély, de a munka is közelíti a kisburzsoáziát a proletariátushoz. Ez bizonytalan, megbízhatatlan szövetséges. A kispolgáriasságról mint a kommunistaellenes mozgalmak eszközéről Marx és Lenin írtak a legtalálóbban. A kispolgárok aktív szerepet töltöttek be a tömeghisztéria terjesztésében. Ismert tény, hogy ha nehézségek mutatkoznak, eltávolodnak a kommunistáktól, a munkásosztálytól, és ellene fordulnak. A bizonytalan kispolgári elemek - a nehéz helyzetekben - elfordultak a bolsevikoktól és a hatalmat a kapitalisták és nagygazdák kezére játszották - írta Lenin. Plasztikus képet fest a kispolgárokról Lenin, amikor így ír: „A kispolgár... először is teljesen képtelen önálló politikát folytatni, másodszor fél sorsát a forradalmi proletariátus kezébe adni és politikáját támogatni, harmadszor az előző két dolog következményeként a burzsoá politikát kezdi támogatni.“ A kispolgároknak a szocialista forradalomhoz fűződő bizonytalan viszonyáról V. I. Lenin szavai vi lágosan beszélnek:,, Az ellenforradalmi veszett megtorló intézkedések időszakában a kispolgárság gyáván alkalmazkodik az urakhoz, az új, állandóan változó kalifák mellé áll, a régitől elhúzódik, igyekszik azt elfelejteni..." A szocializmus hú támogatóit a nehéz időkben ismerhetjük fel, az új kapcsolatok keresése időszakában, egyszóval mindenki a bajban ismeri meg a barátját. Az új kapcsolatok keresése idején a lenini párt által vezetett munkásosztály meggyőződhet arról... „hogyan tagadja öt meg sok-sok pillanatnyi barátja“ az értelmiség és a forradalmi időszakban szerzett harcostársai közül és azok, akik csak a forradalom alatt forradalmárok, a nehézségek láttán megadják magukat... A kispolgárság nem következetes osztályszemlélete miatt a szocializmus építésének időszakában fellépő nehézségek és problémák láttán elhagyja a munkás- osztályt, a földműveseket és az egész dolgozó népet is. A szocializmus építésének időszakában szerzett tapasztalataink megmutatták, hogy a szocialista országoknak sem sikerült ezalatt a viszonylag rövid idő alatt megszabadulniuk a kispolgári nézetektől és hordozóiktól. Lenin arra tanított bennünket, hogy a szocializmus ellenségeit sohase becsüljük le. Ilyen ellenségek a kispolgárok is. Nem élhetünk illúziókban, nem képzelhetjük, hogy az ellenség nem gondolkodik és nem körültekintő. Ebben a kettős helyzetben van a kispx>l- gári ideológia forrása, belső ellentmondása, utópizmusa és illuzionizmusa. A kisburzsoázia arra kényszerül, hogy amit az élettől nem kaphat meg, mint illúziót fogja fel, és ezt próbálja aztán valósnak elképzelni. A társadalomban elfoglalt reális helyzetéből adódik a vagyon utáni vágy, tetteinek szélsőségei, kettős arculata, önzése, a nagy társadalmi eszmék ignorálása. Csehszlovákiában a kispolgárságnak gyökerei és hagyományai vannak. Az osztálystruktúrában csakúgy, mint a társadalmi tudatban a különféle burzsoá rétegeknek súlyuk van. Ők voltak a ma- sarykizmus, a szociáldemokrata és op>- portunista eszmék hordozói és terjesztői. A 60-as évek válságához vezető okok közül is az egyik a kispolgári nézetek hatása volt. A Tanulságokban ezt olvashatjuk: „Ezek a rétegek erőteljes politikai áramlatot jelentettek, amelynek nagy hagyományai voltak, jól megszervezettek voltak, pontosan körülhatárolt kispolgári nacionalista, masarykista és szociáldemokrata ideológiával dolgoztak, amelyek beszivárogtak a munkásosztályba is. Ezek a rétegek politikailag és kulturális szempontból évtizedeken át Nyugat felé orientálódtak. Mindez élő talajt teremtett az op>portunista és revizionista tendenciák érvényesítéséhez. A válság évei óta már csaknem tizenöt év telt el. A társadalom szociális összetétele és nézetei csak lassan változnak. Nem mondhatjuk, hogy már sikerült társadalmunkban leküzdeni a kispolgári jelenségeket, amelyek mind tudati, mind gyakorlati téren jelentkeznek. Ellenkezőleg, a tipikusan hagyományos kispolgári nézetek mellett újabb változatok jelentkeznek, amelyek segítségével ezek újabb sikereket érnek el. Ezt a szellemet Lunacsarszkij jellemezte a maga idejében legjobban azzal, hogy... „csaknem mindenütt fellelhető“. Fellelhető a hatalom néhány képviselőjénél: a könnyelmű hivatalnok bürokratizmusában, egyes emberek iszákosságában és önzésében és nagymértékben értelmiségünk egyes képviselőinél is. A kispolgári nézetek veszélyességét sokszor nem is tudatosítjuk, nem tanúsítunk neki jelentőséget, keveset írunk és beszélünk róla. Mintha egyes jelenségei csak véletlenszerűek volnának, amelyek szót sem érdemelnek. Csak egyes tulajdonságok alapján szoktuk megítélni őket, mint olyan egyéneket, akiknek valamilyen rossz tulajdonságuk is van. Nemegyszer lebecsüljük a kispolnes funkcióját, amely egyes egyéneknél vagy kollektíváknál, intézményeknél vagy ezekkel kapcsolatban jelentkezik. A kispolgári nézetek nehezítik a tudományos és kommunista világnézet elsajátítását, nehezítik a szocialista életmód és munkavitel kialakulását. A kispolgáriasság elleni harc nem lehet általános, mert hordozói élő, konkrét emberek, akiket a kispolgári nézetek és gondolkodás ki- sebb-nagyobb mértékben megfertőztek. A nevelő munkában - és elsősorban erről van szó - rendkívüli szerepe van a személyes példaadásnak. Hitelt senki sem kap a funkcióba való beiktatással. Ezt szorgalmas, becsületes munkával szerezheti csak meg. Az a tisztségviselő, aki beosztásával visszaél, rossz fényt vet sok ezer becsületes emberre. Ott, ahol nem tűrik a hízelgést, a karrierizmust, ahol lehetséges a kritika és önkritika, ahol a vezető dolgozók értékelése nem formális, ott a kispolgári hatásoknak semmilyen táptalaja nincs. Hiszen munkánkban nem azt akarjuk elérni, hogy az emberek a szocializmust csak hirdessék. Ebben az esetben nem volnánk forradalmárok, hanem kispolgárok és opportunisták. Korunk égető problémája - az élet- színvonal és a szocialista életmód kérdéseinek helyes felfogása. Marx és Engels hangsúlyozta, hogy az eszme mindig megszégyenült, ha eltért az „érdektől“. A gazdasági mechanizmusban Andropov elvtárs a legfontosabbnak azt tartja, hogy el kell érni ezek- . nek a társadalmi érdekeknek a figyelem- bevételét és ezeket úgy alkalmazni, hogy a társadalom mozgatóerejévé, a szocialista gazdaság megszilárdításának és az államvédelemnek a mozgatójává váljanak. Az egész gazdaságnak az életszínvonal emelését, a szellemi, kulturális és társadalmi aktivitás növelését kell szolgálnia. A meggyőződése, becsületes, kezdeményező, a társadalmat szolgáló munka szocialista hazánkban a tisztelet és társadalmi megbecsülés jele. Minden állampolgár életszínvonalát csak az elvégzett munka határozhatja meg, a munkában elért eredmények és nem egyéni kívánságai. A jól szervezett munkával kapcsolatos anyagi érdekeltség helyes alkalmazása megszilárdítja az emberek saját igyekezetük szükségességébe és munkájuk hasznosságába vetett hitét. A becsületesen végzett munka a szocialista életmód legfontosabb része. Ebben gyökerezik a szociális biztonság is. A mi életmódunk az emberi aktivitás széles skáláját öleli fel. Feltámasztja az emberekben azokat a nemes tulajdonságokat, amelyeket az elnyomó rendszerek évszázadokon át elfojtottak. A szocialista ember (a kispolgárral ellentétben) nem zárkózik magába, nem vonul magánéletének bástyája mögé, hanem kezdemé- nyezöen részt vesz a társadalmi problémák megoldásában, érzékenyen reagál kollektívájának problémáira, lakóhelyének örömére és bánatára, vagyis az egész társadalom gondjaira. Jellemzője a hibák és elégtelenségek, valamint a szocializmust károsító minden jelenség elleni következetes harca. Büszke hazájára, de tiszteli a többi nemzetet is, hazafi és internacionalista. Idegenkedik a vallási ellentétektől és eszméktől, a rasszizmustól és a sovinizmustól. Azért művelődik, hogy hasznossá váljon a társadalom részére (nem sznobizmusból avagy címszerzésért). A szocialista embert mély érzések fűzik családjához, a gyermekneveléshez, azon fáradozik, hogy a család a szocialista társadalom szilárd láncszeme legyen. A békéért hajlandó aktívan dolgozni. A szocialista életmód nem alakul ki konfliktusok nélkül. Éppen a kisburzsoá elképzelésekkel kell felvennie a harcot. A szocializmusban a társadalom értékeinek igazságos elosztásáról van szó. Ugyanakkor azt kell szem előtt tartani, hogy az anyagi javak a személyiség fejlődését szolgálják, életét gazdagítsák, de az ember ne váljon a tárgyak szolgájává. A szocialista életmód megszilárdítása megköveteli, hogy az emberek közötti erkölcsi kapcsolat mércéjévé a kommunista erkölcsöt tegyük, amelynek legfenn- költebb elve a szocializmus és kommunizmus megszilárdításáért és az új igazságos társadalomért végzett munka. A szociális osztályerkölcs szempontjából erkölcsös az, ami ennek a célnak az elérését elősegíti, erkölcstelen pedig az, ami a szocializmusnak árt. A kommunista erkölcs alapvető formái közé az eszmeiség tartozik - vagyis a marxizmus-leninizmus tanainak meg- gyözödéses alkalmazása, amely a szocializmusért végzett munkában nyilvánul meg. Nagyon fontosak a következő fogalmak: kötelesség, lelkiismeretesség és felelősségérzet. A kötelességtudat szocialista tartalma abban áll, hogy teljesítése megfelel a szocialista fejlődés, az objektív szükségletek szempontjából is. A felelősségtudat elsősorban a tettekben mutatkozik meg. A kommunista erkölcs általános erkölcsi elveket tartalmaz, mint az igazságosság, egyszerűség, szerénység mind a magán, mind a társadalmi életben, szívélyesség, kedvesség, az öregebbekkel szembeni tisztelet, a család iránti tisztelet stb., tehát olyan elveket, amelyek az ember lelki kultúrájáról tanúskodnak. A szocialista életmód kialakítása egyedül alkalmas arra, hogy a régi burzsoá vagy kisburzsoá erkölcsöt eltörölje. Ez a folyamat bonyolult, de elkerülhetetlen. A marxizmus-leninizmus ideológiájának a terjedése, a szocialista termelési mód megszilárdítása, a társadalmi kap>- csolatok formálása, a szocialista erkölcs kialakítása, tehát az új értékrendszer kialakítása, ez az egyetlen lehetséges út, amelyen haladnunk kell. A fejlett szocialista társadalom építésének útján aszerint fogunk eredményesen továbbhaladni, hogy milyen felelősséggel ítéljük meg ezeket a kérdéseket, hogyan oldjük meg őket, és miképpen sikerül öntudatosan és fegyelmezetten dolgoznunk. gáriasság világnézeti és szocialistaelleIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM^ TAMÁS SÁNDOR kandidátus A Chomutovi Csöhen- gerde és Vasgyár dolgozói az utóbbi időben lényegesen növelték a munka hatékonyságát és a gyártmányok minőségét. A gyárban 25 komplex racionalizációs brigád dolgozik. Az egyik brigád tagja, Emil Sajler ellenőrzi a kompresz- szorállomás hidrogénkészletét. A ŐSTK felvétele az antikommunizmus szolgálatában jfr ■ 111M * n FFM 'Sm i> itJiI fTTTÍF^M . - ,-,. 5 ;;
