Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1983-11-18 / 46. szám

Takarékos vezetés VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Az energiatakarékosság kérdé­sével ma világszerte intézménye­sen foglalkoznak. Nem csoda te­hát, hogy mindenütt fokozatosan csökkentik az utazási sebességet. Az üzemanyagcégek az autó­klubok közreműködésével a leg­különbözőbb országokban ren­deznek autós takarékossági ver­senyeket, annak bizonyítására, hogy a túlfogyasztás ésszerű ve­zetéssel elkerülhető. Bár a ver­seny körülményei nem lehettek azonosak a városi vagy országúti közlekedés mindennapos gyakor­latával, az itt mért fogyasztási adatok bizonyítják, hogy a takaré­kosságra milyen lehetőségeink vannak. Viszonylag forgalommentes or­szágúton kellett a résztvevőknek 45 km/óra átlagsebességet elérni, minimális terheléssel. Ez a napi közlekedésben általában nem si­kerül, hiszen közlekedési lámpák­kal, forgalmi dugókkal, egyenran­gú útkereszteződésekkel, parkolá­si nehézségekkel és átterelések­kel is számolni kell, ami egyértel­műen növeli az autó fogyasztását, egyben rontja a tényleges teljesít­ményt. A legkisebb autóktól a leg- nagyobbig mért 5 és 7 literes fo­gyasztási eredmények mégis iránymutatóak. A rendszeres fogyasztási pró­bák, az autótesztek azt bizonyít­ják, hogy a takarékosság elsőren­dű feltétele a műszakilag kifogás­talan jármű mellett az ésszerű, nyugodt és átgondolt autóvezetés. Ez már a reggeli hidegindításnál kell hogy kezdődjék. Sokan még mindig azt az idejétmúlt, rossz gyakorlatot folytatják, hogy perce­kig melegítenek kihúzott szivató- val, álló helyben. A mai korszerű motorkonstruk­ciók, a jól szerkesztett dúsító rendszerek, a porlasztónál adalé­kolt, többfokozatú motorolajok ezt fölöslegessé teszik. Ha beindult a motor, elegendő 15-20 másod­percig álló helyben melegíteni és nyomban azután el lehet indulni, persze kerülve a motor erőltetését mindaddig, amíg a hőmérséklet el nem éri az optimális értéket. Nagyvárosi forgalomban igye­kezzünk kis gyorsításokkal, egyenletes tempóval haladni. Ke­rülni kell a fölösleges fékezéseket és az oktalan felgyorsításokat, „kihúzatásokat". Az a jó, ha a ko­csi sima gördüléssel, egyenletes sebességgel halad. Az egyes se­bességi fokozatokat a felső határ feléig, esetleg kétharmad részéig célszerű kihúzatni, ha takarékos­kodni akarunk és minél gyorsab­ban „rövid kuplunggal" kell kap­csolni. Elv az, hogy minél rövidebb ideig legyen a láb a kuplungon! Országúton is lehet a sebes­séghatárok megtartásával tempó­san, gyorsan utazni, ha jól választ­juk meg a sebességi fokozato­Autovocnak hívják a Prágát a dél-csehországi Dőlni Dvorié- tével összekötő E-14 országút biztonsági berendezését, amely a járművezetők számára lehető­vé teszi, hogy balesetkor gyors­segélyt kérjenek. Az út mentén két kilométerenként felállított sárga oszlopok kapcsolatot biz­tosítanak az egészségügyi men­tőszolgálattal, a rendőrséggel és a műszaki gyorssegély-szol­gálattal. Az utóbbiról a Öeské Budéjovice-i tűzoltó alakulat tagjai gondoskodnak. A képen: a tűzoltók tematikai gyakorla­ta. (Jaroslav Sybek felvétele - CTK) A cím ezúttal nem a közleke­désben nélkülözhetetlen autótar­tozékra, hanem azokra a nyári tanulságokra utal, amelyeket a lo­sonci (Luőenec) járásban is na­gyon szívesen nélkülöztünk volna. A járási közlekedésrendészet szakemberei nemrég összegezték a júliusi, augusztusi tapasztalato­kat, amelyek nincsenek híján az előző nyaraktól eltérő sajátossá­goknak. Nemcsak azért, mert a két forró hónapban, a nyári turis­taszezon tetózése idején általá­ban valamelyest több a baleset a korábbi hónapokénál, hanem azért is, mert jellemző, hogy a bal­esetek kimenetele súlyosabbnak mondható. Részletezve a személyi sérü­léssel járó baleseteket: 59-et a jár­művezetők okoztak, s a rosszul végződött szabálytalankodások között előkelő helyen újra és újra az elsöbbségadás elmulasztása szerepel. A kétes értékű „ver­senyben“ egy kicsit lemaradt ugyan a gyorshajtás, de örvende­zésre még sincs ok. Egyrészt azért, mert a közutak állandósult csúcsforgalma sok esetben csak lassabb haladásra adott lehetősé­get, másrészt azért, mert ha ez a szabálysértés bajt okozott, akkor csak ritkán úszták meg könnyebb sérüléssel az áldozatok. S van még egy tényező, ami a gyorshaj­tást bizonyára előnyösen „féke­zi". Ez nem más, mint a Közbiz­tonsági Testület közlekedési szak­osztályának fokozottabb ellenőr­ző tevékenysége a járás közútjain. A gépkocsivezetők is jól tudják, hogy a közlekedési szakemberek fő célja a kockázat és a felelőtlen­ség megakadályozása az utakon minden lehetséges módon és esz­közzel. Mindezek ellenére július és au­gusztus hónapokban a járás terü­letén 78 közlekedési baleset tör­tént: 2 személy meghalt, 17 sú­lyos, 19 könnyebb sérülést szen­vedett, és 278 ezer korona anyagi kárt mutat a statisztika. Úgy tűnik- s ez jó jel -, hogy a korábbiak­hoz képest mérséklődött a kerék­pározó vagy utasként elszenve­dett gyermekbalesetek száma- talán a sajtóban, az iskolában, stb. elhangzott számtalan figyel­meztetés hatására is. Továbbra sem megnyugtató viszont a hely­zet a felnőttek - gépjárművezetők és gyalogosok - esetében. A gya­logosok okozta-szenvedte balese­tek fő oka továbbra is a figyelmet­lenség volt és csak kisebb mérték­ben a szembetűnően tudatos sza­bálysértés: a tiltott helyen való áthaladás stb. A közlekedési rend­őrök júliusban a járás területén 301 alkalommal állapították meg a sebesség túllépését, 10 gépko­csivezetőt marasztaltak el alkohol- fogyasztás miatt és 39 esetben kellett bevonni a „jogsit". Ezek hatása már augusztusban meg­mutatkozott: lényegesen csökkent a gyorshajtás, a szabálytalan elő­zés és más közlekedési kihágások száma. Augusztusban „csupán" négy ittas vezető okozott közúti balesetet, és 27 gépjárművezetőt Kénért telelösségre vonni alkohol- fogyasztás miatt. Ennyit tehát a visszapillantás­ról. Javában benne vagyunk az őszben, és közeleg a tél. A turis­taforgalmat a losonci járásban is a teherforgalom váltotta fel, rosz- szabbodtak a látási és útviszo­nyok, amelyek fokozottabb óva­tosságra intik a közúti közlekedés minden résztvevőjét. Mindezekre való tekintettel is érdemes, sőt kell is „előrepillantani". KANIZSA ISTVÁN ■ A gépkocsik üzem­anyagtartályát egyre több he­lyütt gyártják műanyagból. Most híre érkezett, hogy az illetékes szovjet külkereske­delmi vállalat megállapodást kötött az NSZK-beli Krupp- konszern egyik vállalatával műanyag üzemanyagtartá­lyokat gyártó komplett gép­sor szállítására. A gépeket 1984-85-ben szerelik fel a Togliattiban működö Lada- gyárban és évente 250 ezer 50 literes műanyag tankot ál­lít majd elő az új Lada-típu- sokhoz. A csupán 5,5 ki- lomgramm tömegű műanyag benzintartályt előállító extru- deren kívül olyan gépegysé­geket is üzembe helyeznek, amelyek a hulladékonyagot is hasznosítják, és visszajut­tatják a gyártási folyamatba. Gyújtógyertya helyett A hagyományos gyújtógyertya helyen gyújtófelülettel akarnak az Ottomotorból nagyobb teljesítményt kihozni, miközben az üzemagyag-felhasználást is javítani szeretnék. A gyújtást a hőmérsékletnek kell szabályoznia. Egy ilyen irányítottan gyújtó motor konstrukcióján dolgoznak a zürichi Műszaki Főiskola ter­modinamikai és belsőségű motorok intézetének kutatói. A gyújtófelület lehetővé teszi, hogy az eddiginél gyorsabban és pontosabban gyújtsák be a motorban a levegő-benzin keverékét, hogy a gyújtás időpontját jobban igazítsák a dugattyú járáshoz és állandóan alacsonyan tartsák az égés hőfokát a nitrogénoxid- kibocsátásának csökkentése érdekében. Eddig egy parányi szikrára korlátozódott a gyújtás, ha ezt most felületté növelik, akkor ezen a gyújtás időpontjában több gyúlé­kony „keverékfelhó“ található, és így gyorsabban megy végbe az égés, nagyon rövid a gyújtási folyamat és ennek megfelelően kisebbek az ingadozásai is. A gyújtógyertya helyébe egy olyan fűtőelem kerül, amelynek a gyújtófelülete negyvenszerte nagyobb. Ennek a fejlesztésnek sajátos részproblémája volt, hogy ehhez az elemhez tartós és olcsó nyersanyagot találjanak. A gyújtási hőfoknak a mindenkori keverékhez kell igazodnia az 1000 fok körüli tartományban. A részleteket most kísérletek sorozatával alakítják ki. m■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Számítógépek a forgalomirányításban r É ppen 15 éve annak, hogy Londonban az úgynevezett UTC (urban traffic controll) rend­szert bevezették. Ez a forgalomi­rányítási gyakorlat - az angol szakemberek állítása szerint - a világ leghatékonyabb és leg­szélesebb körű rendszerévé nőtte ki magát. Segítségével ez idő sze­rint ezer útkereszteződést ellenő­rizhetnek a főváros kétezer forga­lomirányító jelzőlámpával ellátott kereszteződése közül. Előnyét az is bizonyítja, hogy jóllehet az utób­bi években a járművek száma egyre nőtt, az utazási időtartam két pont között lerövidült. Pedig a statisztikák szerint Londonban évi 42 millió járművel lehet szá­molni! (Ennek ellenére, a rendetle­nül parkoló autók sehol sem „falják fel" a járdákat, a parkosított szige­teket.) Amikor a rendszer egyes szakaszait üzemen kívül helyez­ték, a kimutatások szerint ugyanaz az utazási távolság (tehát kompu- terkontroll nélkül) 28%-kal több időt vett igénybe. Az elektronikus irányítórend­szerek fölénye a hagyományos változatokkal szemben abban rej­lik, hogy a csúcsforgalmi periódu­sok fokozott követelményeit is ké­pesek kielégíteni. „Intelligencia" - tárolóval is rendelkeznek, amely képessé teszi őket arra, hogy a ciklikus forgalmi változásokat is nyomon követhessék. A nagyvá­rosok központjában, az útkeresz­teződésekben, vagy gyalogátkelő­helyeknél elhelyezett jelzőlámpá­kat egy központ komputerének rendelik alá. Ilyen séma szerint működik a Plessey cég Leicester- ben üzembe helyezett berendezé­se. Ez egy operátorok által ellen­őrzött rendszer, ahol a területen levő valamennyi jelzőberendezést megadott időtartamokra koordi­nálták. Az időtartamokat egy „off­line“ komputer határozza meg, s az „on-line" komputer rendszer automatikusan veszi át az adott napszaknak megfelelő programot. Hasonló rendszer működik a dél­afrikai Durban városban, amely azt bizonyítja, hogy teljesen eltérő, szélsőséges környezetben is hasznosíthatók az elektronikus rendszerek. Ahol időszakosan kihelyezett fényjelzőket kell igénybe venni (pl. útjavítások), ezek sokszor több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak. Felmerül ugyanis a kérdés: mi történik akkor, ha az egyik irányba jóval nagyobb a for­galom, mint a másikba? És per­sze, ugyanilyen problémát jelent, ha egyetlen jármű várakozik hosz- szú ideig a jelzésnél, pedig az ellenkező irányból nem jön senki. Éppen ezért, a hordozható közle­kedési lámpák fejlesztett, vagyis radar-felderítő egyeséggel kiegé­szített változata „szűk kereszt- metszetekben" is megkönnyíti a forgalom zavartalanabb áramlá­sát. A Traffex ’83 kiállításon is bemutatott néhány ilyen újdonság a Doppler-elvet hasznosítja, amelynek lényege, hogy a közele­dő jármű frenkvencia-változást idéz elő. Az autópályák forgalomellenőr­zésének egyre növekvő nehézsé­geit nemcsak a megnövekedett haladási sebességnek, hanem a nagyobb áttekintendő területnek is tulajdonítják. Mind a járműveze­tők, mind a rendőrség érdekelt azokban az információkban, ame­lyek az útvonalak körülményeiről (változó időjárás, sávelzárás, bal­eset, útjavítás stb.) tájékoztatnak. A GEC-Elliot Traffic Automation cég most egy több százezer font értékű beruházáson dolgozik, amelynek lényege, hogy az eddig kiépített kommunikációs hálózatot központosítsák, összevonják. Mégpedig oly módon, hogy egy irányító komputer a jelek felfogá­sából a telefonüzenetek átvételé­ig, valamint az autópályákon alkal­mazott egyéb jelzőberendezések koordinálásáig mindennel foglal­kozna. Jóllehet, igazán figyelemre mél­tó ködösödés évente csak mintegy 20 napon tapasztalható a vködös Albionban", azonban miégsem hagyható figyelmen kívül az eb­ben is rejlő súlyos veszélyforrás, amely adott esetben közúti tragé­diák láncreakciójának az elindítója is lehet. így tehát az automata ködveszélyjelzó mind humánus, mind gazdasági szempontból egy­aránt igen fontos. Éppen ezért, a British Home Office Rendörtudo- mányi ágazata szerződést kötött a Plessey Radar céggel monitoros rendszer kifejlesztésére. Ez opti­kus szenzort, adatkijelzőt és az ellenőrző teremben lévő display-t tartalmaz. Az optikus szenzorok egy mérőórában vannak elhelyez­ve, s a köd sűrűségét mérik a fény szóródásából, illetve abszorpció­jából. A szenzort, amely szükség esetén azonnal riasztóberende­zést hoz működésbe, az emberi szemhez hasonlóra tervezték. A riasztójel a rendőrséget tájékoz­tatja az időjárásban beállt válto­zásról és működésbe hozza az autópálya figyelmeztető jelzéslán­cait. Londonban is zártláncú tévé- készülékek és kihelyezett kame­rák segítségével válik láthatóvá a közúti forgalom áramlása. Az úttestbe süllyesztett számláló de­tektorok ugyancsak nagy segítsé­get jelentenek. A New Scotland Yard első eme­leti irodájában levő ellenőrző szo­bában a Metropolitan Police mun­katársai nemcsak ellenőrizhetik, hanem befolyásolhatják is a forga­lomirányító lámpákra kiterjesztett komputerprogramot. A rendőrség felel a mindennapos működteté­sért, a rendkívüli közlekedési szi­tuációk (műszaki hiba, baleset, ünnepélyes alkalmak, felvonulá­sok, útelzárások, küldöttségek út­vonal-biztosítása stb.) megoldá­sáért. A programok kidolgozásáért és az egész rendszer működteté­séért ugyanakkor a Nagy-Londoni Tanács (GLC) felelős. Az UTC (urban traffic contrail) további fejlesztésével lehetővé vá­lik a pillanatról pillanatra változó forgalmi helyzet felmérése, és azonnali intézkedés a fényjelző készülékek működésének, a lám­pák jelzései képeinek a megvál­toztatására. És mint a Traffex ’83 rendezvénysorozatához kapcso­lódó kiállításon is látható volt, a három legnagyobb angol elekt­ronikai cég (Plessey, GEC-Elliot Automation és a Ferranti) hardwa­re és software komputerei, vala­mint kapcsolódó berendezései már készen állnak a legösszetet­tebb közlekedési és forgalombiz­tonsági feladatok zavartalan ellá­tására. (am) ÚJ SZÚ 16 1983. XI. 18

Next

/
Thumbnails
Contents