Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-15 / 28. szám
Vasárnap 1983. július 17. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: , 4.50, nyugszik 20.32, Közép-Szlovákia: 4.58, nyugszik 20.40, Nyugat-Szlovákia: 5.06, nyugszik 20.48 órakor A HOLD kel - 13.30, nyugszik 0.35 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ENDRE, ELEK és B0HUSLAV nevű kedves olvasóinkat • 1828-ban született Quido MÁNES cseh festőművész (f1880) • 1913-ban született Roger GARAUDY francia író, filozófus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „PLURALISTA DEMOKRÁCIA“, AVAGY A MONOPOLISTA ELIT MINDENHATÓSÁGA G. K. Asin írása A SZAVAKNÁL TÖBBET ÉR A TETT Kulik Gellért írása Ml VAN A HOMLOKFALAK MÖGÖTT? Gazdag József riportja EREDMÉNYES HARC A KANYARÓ ELLEN Kardos Márta írása VIGYÁZZUNK JOBBAN EGYMÁSRA! Németh János riportja CZIFRA GYURI Kulcsár Ferenc novellája A FELHŐKARCOLÓK NEM NŐNEK AZ ÉGIG Kulcsár István írása A bratislavai öntözésgazdálkodási Kutató- intézet az öntözési el-* járások tökéletesítésével, az öntözővíz gazdasági hatékonyságának növelésével és az öntözési rend pontosabb kidolgozásával foglalkozik. Az intézet munkatársai kidolgozták az öntözési rend központi irányításának tervét, amelynek segítségével hetente tájékoztatják a járási mezőgazdasági igazgatóságokat, az öntözési szükségletekről. A fenti képen balról: Rozália Buőková, Anna Bu- daiová és Terézia Gön- dörová a kísérletileg öntözött kukoricát gyomlálja, a középső képen: Anna Jakubco- vá technikus azt a mik- rometeorológiai állomást kezeli, amely regisztrálja a talaj hőmérsékletét és nedvességtartalmát, a lenti képen: Anna Jakub- cová (baloldalt) és Helena Pastieriková technikusok a búza vízpotenciálját mérik. (Drahotín Sulla felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Tragikus tévedésbe esnék az, aki elhinné, hogy az új atomfegyverek nyugat-európai telepítését megfelelő válasz nélkül hagynák azok, akik ellen e fegyvereket irányítanák. A szovjet kormány nem régi nyilatkozata egészen világosan és nyomatékosan rámutatott, hogy a Szovjetunió és szövetségesei kénytelenek lennének a fokozódó fenyegetéssel szembeszállni olyan intézkedésekkel, amelyek e fenyegetést hatékonyan ellensúlyoznák. Csehszlovákia kormánya és egész népünk ezt a nyilatkozatot teljes mértékben magáévá tette. Nem vitás, hogy a fegyverkezés fokozása senkinek nem hozna semmi jót. Csak oda vezethet, hogy az európai és a világbéke még jobban veszélyeztetve lenne. Tovább növekedne az a veszély, hogy bevetik a felhalmozott pusztító eszközöket. A szocialista Csehszlovákia és a szocialista közösség többi országa következetesen védelmezi azt a nézetet, hogy a mai világban a békéhez, minden ország nagyobb biztonságához, a politikai és a gazdasági stabilitáshoz az út nem a jelenlegi erőegyensúly megváltoztatásán vagy megbontásán át vezet. Az sem megoldás, hogy ezt az egyensúlyt nagy kockázattal szüntelenül a fegyverek további halmozásával próbáljuk meg helyreállítani. Az egyedül járható út a meglevő egyensúly megőrzése és fokozatos csökkentése. Az a tétel, hogy „ha békét akarsz, készülődj a háborúra“ nagyon helytelen, embertelen, minden történelmi tapasztalattal ellentétes. De ma is találkozunk hasonló hozzáállással, amelynek az a célja, hogy leplezze a konfrontáció és a nemzetközi feszültség kiélezése politikájának valódi lényegét. Ezzel igyekeznek megbénítani a közvélemény ellenállását az atomháború megvívásának különböző doktrínáival szemben, amelyeket a hadiipari komplexum képviselői nyíltan hirdetnek. A logikusan gondolkodó ember aligha tudja megérteni azt az állítást, hogy komoly leszerelési tárgyalásokra és megfelelő lépések tételére csak azután kerülhet sor, ha előállítják és az Amerikai Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség hadseregei használják az új, még borzalmasabb tömeg- pusztító eszközöket. Aki leszerelésre törekszik, annak olyan utat kell keresnie, amely nem a további „felfegyverkezési“ versenyhez, a fegyverkezés fokozódásához, hanem ellenkezőleg, fokozatos csökkentéséhez vezet. A társadalmi rendszerek erejét és előnyeit nem azzal kell bizonyítani, melyik képes tökéletesebb, borzalmasabb emberirtó eszközöket előállítani, hanem azzal, melyik képes jobban biztosítani az emberek békés, nyugodt, jobb életének feltételeit, létrehozni új értékeket, megoldani az égető problémákat. Gustáv Husák elvtársnak a béke-világta- lálkozón mondott beszédéből M egfontoltan, határozottan, de ugyanakkor lelkesen beszélt életéről, munkájáról. Mintha belső tűz fűtené. Szeméből melegség sugárzott. - - Húsz éve már, hogy a Slovnaftban dolgozom. 1970-ig géplakatosi minőségben - ez a tanult szakmám - azóta pedig mint csőhajlító. Szép munka ez, izmos kezek kellenek hozzá. Hogy mit is csinálok tulajdonképpen? A különböző átmérőjű csöveket nagy kemencében ezer kétszáz fokra hevítik, majd daru segítségével a munkalapra helyezik, ahol négyen dolgozunk velük - vallott munkájáról Macsicza Sándor, a tizenkétta- gú Úttörő szocialista munkabrigád tagja, akit eddigi helytállásáért a Kiváló munkáért kitüntetéssel tüntettek ki, majd hozzátette. - Ez munkámnak csupán egy része. S mert látta, hogy nem értem, magyarázatba kezdett. Elmondta, hogy 1964-től különböző tisztségeket töltött be a szakszervezetben, volt szakszervezeti bizalmi, a műhelybizottság tagja, mig 1971-ben 265 munkatársa megválasztotta a műhelybizottság elnökévé. Tizenkét éve együtt él a gyár, a dolgozók gondjaival, örömeivel. Tizenkét éve, ha bárki a seg ítségét kéri, nem utasítja el, azon fáradozik, hogy a kérést teljesíthesse. Tizenkét éve intéz lakást, üdültetést, gyógykezelést, új munkaruhát, simít el nézeteltérést alkalmazott és mester között, kezdeményez, int a munkaidő jobb kihasználására, mutat rá a teljesítmény növelésének szükségességére.- A fiatalabbakkal úgy beszélek, mintha apjuk volnék, igyekszem mindig szép szóval hatni a rendbontókra, s ha nem is azonnal, de a nevelő munka idővel meghozza gyümölcsét. Nem szeretem a durvaságot, de munkatársaim tudják, hogy azonnal szólok, ha valami nem tetszik. Ezért túl érzékenynek, talán kissé furcsának is tartanak - mondja mosolyogva. - De a lényeges dolgokban, abban, hogy jól menjen a munka, mindig egyetértünk. Ha hiányzik valamelyikünk, ha gyűlésre, tanácskozásra kell mennem, mindig akad, aki helyettesítsen A mi brigádunk patronálja a Duna utcai gimnáziumot. Büszkék vagyunk arra, ha szükség van ránk, ha elromlik a fűtés, vagy baj van a vízvezetékkel azonnal megyünk- ellenszolgáltatás nélkül segítjük az iskolát. Itt a gyárban is, ha bárhova hívnak, ha szükség van a segítségünkre, mi egy emberként megyünk. Beszélgetés közben az a meggyőződés alakul ki bennem, hogy egy boldog, a munkájával, életével elégedett emberrel beszélgetek.- Négy gyermekem közül három már dolgozik, Sándor fiam negyedéves bölcsészhallgató. László, a legidősebb gyermekem, és az egyik vejem is a gyárban dolgozik- mondja. AMÍG CSAK DOLGOZNI TUDOK...- S hogyan tölti szabad idejét?- Munkanapokon hajnali négykor kelek, mert Rétéről utazom a fővárosba. Igaz, ezt az utazást már megszokhattam, hiszen 1945-től utaznom kellett. Bratislavában tanultam, katonáskodtam és dolgozom mindig. A délutánokat a kert■ ben töltöm, el kell látni az állatokat, bőven akad munka a ház körül. Esténként rendszeresen nézem a televízió műsorát, bevallom, főleg a sport érdekel. Lehet, hogy azért, mert 1947- ben atletizáltam, voltam játékvezető, majd a rétéi focicsapat edzője. Négy éve már csak lelkes rajongója, nézője vagyok a meccseknek, helyemre fiatalok léptek. Megtudtam azt is, hogy a hétvégeken is a ház körül tevékenykedik, hogy legalább ilyenkor tehermentesítse feleségét, aki ugyancsak dolgozik. Akkor örül a legjobban, ha összejön a család, ha láthatja gyermekei, unokái boldogságát. Nem ismer lehetetlent, a felmerülő akadályokat akarattal, szívóssággal leküzdi.- Ha volt célom, azt mindig el akartam érni. Ha elértem, újat tűztem, tűzök ki magam elé. Amíg csak dolgozni tudok. PÉTERÉI SZONYA % e A 1983.
