Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-11-18 / 46. szám
A nemzetnek feltétlenül szüksége van színházra! - követelték lelkes cseh hazafiak már 1845-ben, hiszen Prága egyébként pezsgő kulturális életében a cseh színjátszásnak igencsak mostoha sors jutott. 1771 -ben mutatták be az első cseh nyelvű darabot - színházépületté átalakított vásári bódéban, de a deszkaszínházat tűzveszélyes volta miatt tizenkét évvel később be kellett zárni. A Lóvásártéren (ma Vencel tér) 1876-ban emelt színházat is lebontották, mielőtt összedőlt volna. A múlt század első negyedében végre kőszínházban játszhattak a Rendi (mai Tyl) Színházban, de itt német nyelvű darabokat is előadtak. 1850-ben létrejött a színházalapító testület, két évvel később megvásárolták a telket, s 1863-ra már felépült az Ideiglenes Színház, mely a tervek szerint a Nemzeti Színház felépítése után lebontásra került volna, de közben más döntés született: hozzácsatolták a Nemzetihez. ALAPKÖVEK Hetvennégyezer ember gyűlt össze 1868. május 16-án a Moldva-parton, az ünnepélyes alapkőletételnél, s a nemzet kikényszerítette, hogy az ország minden tájáról felszállított köveket (huszonegyet) befalazták az alapokba, mégpedig úgy, hogy egyik oldalról jól láthatók legyenek. (Most az alapköveket is restaurálták, s az új központi ruhatárból nyíló helyiségben tekinthetők meg.) Pénz híján az építkezés lassan haladt, de az 1878-ban meghirdetett gyűjtés eredményeként három év múlva elkészült a színház, sőt, júniusban már játszották Smetana Libuse című művét. Az ünnepélyes őszi megnyitó mégis elmaradt: a színház leégett. Augusztus 12-én, pénteken a villámhárító rögzítésekor az izzó faszénből kiröppent egy szikra és meggyulladt a tető. A bírósági szakértő megállapította, hogy a tüzet gondatlanság okozta. Meg is büntette a tetteseket: egyheti elzárásra ítélte őket. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS A biztosító csak a kár felét térítette meg: 274 800 aranyat. A hiányzó összeget az ország adta össze. Prága városa 50 ezer aranyat, Písek 3 ezret, Jaromér 3200-at küldött a színház újjáépítésére. Gyűjtést szerveztek a blatnái polgárok is, még a városka szegényei is a perselybe csúsztatták krajcárjaikat. A társadalom kitaszítottjai is adakoztak: a prágai városi szegényház koldusai is a gyűjtőhelyre vitték a maguk 25 aranyát és 40 krajcárját. A fővárosi levéltárban őrzött dokumentumok a külföldről érkező adományokról is tudósítanak. A Nemzeti felépítéséhez a petrográdi csehek is hozzájárultak 500 rubellel, azaz 630 arannyal. Lengyelországi lapszerkesztőségek és intézmények is gyűjtést szerveztek, összesen 3401 aranyat és 29 krajcárt küldtek Prágába. A tűzvész után megindult az építkezés. 1883. november 18-án vasárnap délelőtt tízkor a Nemzeti Színház színpadán megjelentek az építők és a társulat tagjai, hogy ünnepélyesen átadják, illetve átvegyék a nemzet ajándékát. Fél tizenkettőkor kitárták a kapukat. Az utcán várakozó tömeg beléphetett az összefogással emelt Arany Kápolnába. A függöny - Vojtéch Hynais híres festménye - felgördült. Este ismét Smetana operáját játszották. Felcsendült Libuse áriája. Siker és bukás. A színház jó és rossz szelleme. Hol az egyik kerül fölénybe, hol a másik. Válságos időszakai az Arany Kápolnának is voltak, kiváltképpen a második világháború alatt, a megszállás éveiben, amikor a Libusét például letiltották a színpadról, majd 1944. augusztus 31 -ón valamennyi cseh színházat bezártak. De éppen a színház áldozatkész vezetőségének köszönhető, hogy a fasiszta megszállás hatodik évfordulóján a nézőtér és színpad üres maradt... A felszabadulást május 13-án és 14- én az Eladott menyasszonnyal köszöntötték. Ennek meg a Libuáénak a díszleteit mentették meg a csodával határos módon - minden más díszlet elégett. Bombatalálat érte a raktárt. AZ UTOLSÓ ELŐADÁS Ignác Ulmann, Josef Zítek, Josef Schult: - a három építész nemcsak a cseh nemzeti kultúra emlékművét alkotta meg, hanem egy neoreneszánsz építészeti remeket is, mely egyúttal a XIX. század cseh képzőművészetének kincsesháza is. Josef V. Myslbek szobrai, Josef Tu fka, Frantiéek Éenísek falfestményei, Vojtech Hynais, Julius Marák, Vin- cenc Beneé képei jelentős értékei a cseh kultúrának. De elérkezett az idő, amikor már nem lehetett tovább halogatni a restaurálást, a színház megmentése mindennél fontosabb volt. Bármilyen korszerűnek is számított a múlt század végén, eljárt felette az idő. A Cseh Kulturális Minisztérium 1969-ben terjesztette elő a rekonstrukció tervét, a kormány hetvenhatban hagyta jóvá, s a következő évben, 1977. április 2-án Jirásek Lámpása után legördült a függöny. Egy korszak lezárult. Ez volt az utolsó előadás. Kissé megható, de egy cseppet sem szomorú tény. HAT ÉV SZÜNET - HAT ÉV MEGFESZÍTETT MUNKA A színház rekonstrukciója komoly és költséges feladat elé állította az építőket. A jóváhagyott terveket minduntalan módosították, lévén hogy a bontás folyamán merültek fel egyre-másra problémák. Lassan halad a munka! - vetették az építők szemére gyakorta. Arra viszont nemigen gondoltak, hogy sokat dolgoztak kézi erővel, a képzőművészeti alkotások elszállítása jó szervezést, odafigyelést igényel, a faliképek restaurálása aprólékos munka, és lassú is, nem szabad elsietni. Csak a híres Hynais-függöny restaurálásán négy festőművész hat hónapig dolgozott a barandovi műtermekben. (Hynais 90 nap alatt festette meg a képet.). Ez a függöny voltaképpen egy 11,2 m x 11,6 méteres olajfestmény. Fel kellett frissíteni a színeket, kijavítani az apró hibákat s az egészet új vászonra ráragasztani. Ezzel a kép súlya az eredeti 150 kg helyett 270 kilogramm lett. Azt mondjuk: modern színpadtechnika, s ez magában foglalja mindazt, amit a néző nem lát: a süllyeszthető (s a nézőtér alá csúsztatható) zenekari árkot, forgószínpadot, négy függönyt, zsinórpadlást, díszletfelvonókat, gépházakat, raktárakat, műhelyeket - hét emeletnyi magasban és hat emeletnyi mélyben. Szerencsésnek tartom magam, mert láttam a színházat, belülről is. Minden túlzás nélkül: szavakkal igazán "ki sem fejezhető az a szépség. Arra semmi esélyem, hogy a premierek valamelyikén ott legyek (már hosszú hónapokra elkelt minden jegy), de boldog vagyok, mert ott ülhettem a nézőtéren, amikor a színpadon már próbáltak. Végigsimíthattam az ajtókat, amelyek olyanok, mint a régiek, de vadonatújak és tűzbiztosak! A nagycsillár 207 villanykörtéje 16 halogénégője szórta fényét, a nézőtércsillogott, az aranyozott ornamentumok visszaverték a fényt. Ez nem mind arany! - figyelmeztettek, a hat és fél kiló 24 karátos aranyat olyan helyre tették, ahová emberi kéz nem ér el. Szőnyeg miért nincs a nézőtéren? - ötlik fel a kérdés sokakban a pompa láttán. Elnyelné a hangot, s az egyébként kitűnő akusztikájú terem kárt szenvedne. A hátsó falakon elhelyezett vetítő helyiségeket is csak vita után engedélyezte a műemlékvédő hivatal. Az elnöki páholyt Hynais- és Marák képek díszítik. Mély tisztelettel lép be az ember... A régi építészek nevén kívül Zdenék Vávra és Karel Práger nevét is meg kell jegyezni. MICSODA ÉPÜLET! Hihetetlen, de igaz: a Nemzeti Színház, az úgynevezett történelmi épület melletti üvegpalotát, amely az Új Színpad nevet kapta, két év alatt építették fel. Amikor a Národní trídán lebontották az állványokat s a prágaiak elé tárult a szép, de furcsa, az utca stílusát nemcsak megbontó, de megoldásában meghökkentő merész épület, közfelháborodást váltott ki. Hogy kerül ez ide? - hajtogatták, nem illik a régi mellé, stílusrontó! Sehogy sem tudtak megbarátkozni vele. Ám elegendő, ha az ember felmegy a kubai márványlépcsókön (minden emelet a zöld más-más árnyalata), s az előcsarnokba jutva ellenérzést feledtető látvány tárul eléje. Az egyik oldalon az üvegfalon túl a Národní trída, a másikon egy bájos kis palota. Maga a színházterem a szakemberek szerint nem nagy, de nem is kicsi. Kékes árnyalatú a szőnyeg, a függöny, a székek - a nézőtér pedig alakítható. Prága visszakapta Arany Kápolnáját s ráadásként kapott még egy színházat. Az állványok eltűntek, a korlátokat is elszállítottákk: szabad a bejárat a színházba. A csodálattal adózók mellett cso- dálkozók is vannak. A történelmi épületet kívülről miért nem hozták rendbe? - kérdik. Rendbe hozták: a sérült részeket kijavították, új köveket illesztettek be, az évszázad alatt rárakódott piszkot vízsugárral, majd kefével - kézzel! - súrolták le, az újonnan beillesztett köveket pedig patinával kellett bevonni, hogy régi benyomást keltsen. • A nézőtér egy része y száz évvel ezelőtt... ■»--..»IW. • ... és ma, a felújítás után ^ (Repro es Gyökeres György felvétele) T A történelmi épület színpadán az arany felirat, A nemzet önmagának ma sem vesztett jelentőségéből és időszerűségéből. Az áldozatkészség, a jó és hozzáértő munka csodát alkotott. Hatévi szünet után kigyúlnak a fények, felgördül a függöny, és ismét felcsendül Libuáeáriája... . _ KOPASZ CSILLA XI. 18.
